Elsie (6 éves) a mamájáról: "Anya a legszebb. Szeretem a vicceit és amikor eljátszik valakit. Mindig elvisznek a színházba, hogy megnézzem és mindig megtapsolom a végén, mert ügyes volt. Csak kár, hogy mindig dolgozik és keveset van otthon velem."
Matthew, a rendező szavai: "Astridot akkor ismertem meg, amikor bekerült az egyetemre. Akkor még azt gondoltam róla, hogy egy hisztis kislány, aki nem veszi komolyan a színészetet és csak menekül a felelősség elől, ami a nyakába szakadt. Végül bizonyított, olyannyira, hogy azóta számos darabon dolgozunk együtt. Néha még több időt is tölt munkával, mint kellene, pedig én aztán a maximumot várom el az embertől."
Édesanyja gondolata a lányáról: "Már kislányként nagy díva volt. Járni alig tudott, de már a tűsarkúmban tipegett, karácsonyra nem babát, hanem sminkkészletet és fésülködőasztalt kért. Jó tanuló volt, de szerelmes lett és az a fiú elvette az eszét... Nem örültünk, mert ránk hárult a felelősség, de megoldottuk. Szerintem jó anya a lányom, szereti az unokámat. Csak hát ideje lenne találnia egy férjet maga mellé."
Adam a partneréről: "Nem könnyű eset, de szeretek együtt dolgozni Astriddal. Határozott elképzelései vannak bizonyos dolgokat illetően, ami néha feszültséghez vezet. Általában hamar kibékülünk és ha elkapjuk egymás flowját, remekül fel tudunk pörögni. A sorozat kezdete óta van egy közös szálunk, fél éve pedig a Broadwayen is együtt szerepelünk egy új darabban. Egyébként vagy szeretik, vagy utálják őt, bőven van mindkettőre okuk az embereknek."
Múlt
Tizenkét színes gyertya. A pultnak támaszkodok és nézem, számolom őket Elsie tortáján. Senki, de még én sem gondoltam volna, hogy tizennyolc évesen anyává válok. Rossz anya vagyok, határozottan, hát milyen ember az, aki két hónap után egyetemre megy és a gyerekét a szüleire bízza? Ilyen, karrierista picsa, mint én. Kiegyenesedek és az ebédlőből hallatszó zajokra észhez térek. A gyerekek már várják a tortát, ezért óvatosan meggyújtom a gyertyákat a lemezjátszó formájú tortán. Az én kis művészem máris kiskamasszá vált. Emlékszem az első lépteire és az első szavaira, minden elsőre, még ha nem is nálam mondta ki, vagy tette meg. - Boldog születésnapot, Kölyök - nyomok egy cuppanós puszit a fejére miután elénekeltük neki a dalt, amit mindenki kívülről fúj. Készülnek a képek, mosolygunk és úgy teszünk, mintha egy nagyon boldog család lennénk. Itt van a szüleim házában a dadája is, Cornelia, aki négy éve él velünk. Míg a gyerekeknek kölyökpezsgő kerül a poharukba, az enyémbe bor. Míg ők játszanak az ugrálóvárban és lövöldözik egymást vízipisztollyal a medence szélén, addig én a hintaágyban iszogatok és olvasom a szövegkönyvem. Öt éve játszom Queenie-t a sorozatban, sokan már az utcán is ezzel a névvel szólítanak le. A Starbucksos fiú ezt írja a poharamra. Olyan ez, mintha két életet élnék, nem is beszélve a többiről, akiknek a bőrébe bújok a színpadon. Este, miután a gyerekek elmentek és én is végeztem mára a szövegtanulással, bekopogok a lányomhoz és az ágya szélére ülve jó éjt puszikat nyomok arcára és feje búbjára. - Anya, akkor holnap velem leszel? - a kérdést úgy teszi fel, hogy közben a nagy boci szemeit rám mereszti. - Megpróbálok, Szívem, de nem ígérem. Tudod, hétvégén előadás és készülnöm kell. Elsie szó nélkül fordít hátat és lekapcsolja az éjjeli lámpát. Sóhajtva hagyom magára, mert ennél többet nem tudok tenni. Tudom, egy anyának a gyereke mellett a helye, de szeretném, ha olyan életet tudnék neki biztosítani, amiben nem kell nélkülöznie. Van egy gyönyörű lakásunk az Upper East Side-on, egy dadusa, aki csak vele foglalkozik és istenieket főz, nagyszülők és az én hírnevem. Tudom, hogy titkon élvezi.
A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
Örülök, hogy a körülötted lévők szempontját vetted alapul a jellemedben, hiszen ezáltal egy olyan képet festettél a személyiségedről és egyben a foglalkozásod előnyeiről és hátrányairól is, ami nem csak rád, de mindenkire kihatással van. Már egészen kislányként kibontakozott számodra ez a rajongás, ami azóta sem csillapodott benned, sőt a rendező és a társad szavait figyelembe véve mintha csak még erősebbé ékelődött volna ez benned az évek során. Könnyű beleszeretni abba a világba, ami már évek óta amúgy is a részünkké vált legfőképp akkor, hogyha ezek a gyermeteg álmok végül valósággá válnak az idő folyamán. Bizonyára el sem tudnád képzelni az életedet nélküle, ellenben úgy tűnik, hogy ez valakinek mégis nehézséget okoz. Nem neveznélek rossz anyának, inkább olyannak, aki próbál megbarátkozni a váratlanul jött helyzetével. Kétlem, hogy tervben volt egy gyermek születése abban a világban, amit magad köré építgettél az évek során és amin addig a pontig töretlenül meneteltél előre, de mint tudjuk, az élet olykor okoz meglepetéseket és nem mindig olyat, amit könnyedén tudnánk elfogadni. Szereted a lányodat, ez nem is kérdéses, viszont a munkádat is, ez a kettő pedig olykor nem fedi le egymást, ezért gondolom nehéz lehet egyensúlyozni a két világ között, hogy minden téren megfelelj a feléd irányuló elvárásoknak. Remélhetőleg a későbbiekben sikerül majd több időt szakítanod a lányodra is és minél értékesebb pillanatokat eltölteni egymás közelében, hiszen az idő gyorsan repül és mire észbe kapsz, már valóságos felnőtt lesz belőle. Egy anya-lánya kapcsolat pedig nagyon fontos, még ha nem is a terveid szerint alakultak a dolgok. De úgy gondolom te képes leszel megtalálni a megoldást erre és a lehető legjobb verziót választani, hogy senki se sérüljön a két világ közötti ingázásod során.
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!
Kezdőlap
