Mit tudsz tenni akkor, ha adott egy tehetős család, megáldva nem csak pénzzel, de ésszel és kapcsolatokkal? Építeni. Bábjátékosnak tartom magam, előszeretettel rángatva másokat azon a képzeletbeli szalagon, amelyről nem is tudnak. Nem csak a játékért teszem, hanem a pénzért. Azzal mindent megvehetsz: kapcsolatokat, befolyást, és ami kifejezetten akarok birtokolni: irányítást. Ezt sem mindegy, miként teszi az ember. Gyűjtöm a kapcsolatokat, mert ezen keresztül tudom igazán irányítani a környezetemet. Ezt ápolni kell, amit leginkább bulikkal, partikkal, rendezvényekkel, jótékonysági összejövetelekkel tudom megtenni, és kalandtúrákkal, ahová az olyan adrenalinfüggők járnak, akik a valós életben is mernek, nem ijednek meg a saját árnyékuktól. A szokásos kép lenne, ugyanakkor kevesen látnak bele ebbe a rétegbe és tudják, mire is van igényük. Félre ne érts, a munkámat megszállottan végzem, korántsem kötelességtudatból: élvezem, ahogy egymásra épülnek a kockák, kártyalapok és végül elindul a domino, ahogy megbököd. Ehhez idő kell, ugyanakkor gyors reflex és hogy tudd, mit is akarsz tenni, hiszen ha nem a megfelelő helyre teszed a dominót, el fog akadni egy helyen és akkor fuccs az egész munkának. Ezt élvezem.
Amit viszont rejtegetek a családom elől, az egy eléggé félresikerült Dél-amerikai kiruccanás. Rossz helyen voltam, rossz időben, nem gondolkodom ezen és ne is kérdezd, mi történt ott. Azóta viszont rémálmok gyötörnek, hogy újra kerülhetek abba a helyzetbe és hogy az csak ízelítő volt. A bosszú könnyebbik vége a dolgoknak, nekem azonban erőt ad, mert ha meg akarnak leckéztetni, azt rosszul veszem, és a sarokba szorítással egyáltalán nem a fuss technikával reagálok. Igen, piszkos ügyekbe lógatom a kezem, mert a tökeikre akarok lépni, megmutatni nekik, hogy szórakozzanak mással, és hogy eléggé rossz lóra tettek, mikor úgy döntöttek, elengedés helyett más mellett döntenek.
A frusztráció levezetésére még inkább az adrenalinfüggő sportokba temetkezem, ellensúlyozva azt a józangásot és mérlegelést, amit a munkámban mutatok.
Miként vélekedem a családom felől? Tele van hibákkal, de így szeretem őket. Olyan közegben nevelkedtem, ahol a konzervatív értékek a mérvadóak, s rajtam is látni, eléggé követem ezt a hagyományt. Mégis, mikor megtudtam, apám kit tervez férjük Beccának, saját érdekében, hallgattam minderről. Húgommal annyira nem követem a megszokott beidegződést, mondhat bárki bármit, megvan a magához való esze. De Jaiden... nos, legyen vele boldog, ha ugyan nem szalad el abban a pillanatban, mikor a család mélyen belerántja majd a saját életébe. Ha meg mer futamodni, én megyek utána és azt nem köszöni meg. Remélem, a szeretetük egymás iránt lesz akkora, hogy ezen túl tudnak lendülni.

Elnézve a rendezvényt, a pavilonok hófehér vásznait, ahogy a tengerparti szél hullámokban játszik rajtuk, háttérben a méregzöld természet és a sötétkék tenger, fehér tajtékokkal, az idilli,  a paradicsomi állapot és az irigylésre méltó élet bukkanhat fel mindenki gondolatában.
Aki nem ide tartozik. Vegyük például Harmont, aki kedélyesen beszélget Elisával, aki hiába néz ki húszas hamvasnak, egyrészt ... nem húszas, másrészt... cseppet sem hamvas. Anyja üzletének egyik részlegvezetője, aki, ha ellent mersz neki mondani, úgy nyel le keresztben, hogy már az elején véged. És szépen csalta már az elején a vőlegényét, mert neki csak azért kell a házasság, hogy feljebb léphessen a ranglétrán. Harmon sem az a komoly üzletember, akit most adni akar neki. Szexfüggő, olyan szadista hajlamokkal, hogy pár rendőrségi ügye volt már belőle, amit szépen eltusolt. Hogy mi a leggyönyörűbb ebben? Mind a ketten tudnak egymás kis stiklis ügyeikről és egyáltalán nem zavarja őket, hogy nyélbe üssenek egy üzletet, vagy éppen felhasználják ezeket az információkat. A maguk javára és hasznára.
De ugyan mit lamentálok rajta, mikor én is megérem a pénzem? Éppen olyan egy órája lehettem szemtanúja, ahogy Becca, már nem is annyira jelenlegi, hogy is fejezzem ki magam, barátja, olyan távolságot tart a húgomtól, holott nem olyan régen még izzott közöttük a levegő? Egyáltalán nem az van a háttérben, amit gondolnál. Az én kezem van benne, igen. Nem hozzá való, főként annak fényében, hogy ez a szánalmas figura fényévekkel messze van a kiszemelt vőlegénytől, amit még mindig nem árultam el a húgomnak. És nem akarom, hogy összetörje valaki a szívét, mint velem tette az a kellemesen csicsergő Elyna, miután nevetve elmondta, már akkor mást szeretett, amikor először rebegtem el neki a szeretlek szót. És ez a figura tényleg nem hozzá való.
Szóval pár napja elhívtam egy kellemes vacsorai beszélgetésre Becca aktuális oldalbordáját és elé tettem minden stiklijét, amit szeretne a szekrénybe dugni. Amennyiben tovább marad Beccával ebben a kapcsolatban, véletlenül főcím lesz. Szégyenfoljta a családjának, és a részvényei úgy csúsznak majd lefelé, mint ahogy a jégdarabok törnek le az Északi Sarkon. A családomat védem csupán. És Beccát.
Erősebben markolva fonódik az ujjam a pohár köré, amikor egy pezsgős üveg dugója elpukkan. A szívem menten a torkomba ugrik és nehezebben jutok levegőhöz. Nincs rajtam nyakkendő, nem az fullaszt. Ez a hang felidézi azt a múltat, amit a családnak sem mondtam el, s azt sem, ez mivel jár, járt. Pár napja ismét rémálmaim vannak, de csak mert holnap hajós túrára megyünk, búvárkodni. Dél-Amerika partjainál is ezt tettük, mikor...
Megsimítom az arcom és inkább a cipőmre tekintek, s felpillantva, Mariettára mosolygok.
- Nem hiszem. Brendonék nem rendelkeznek azzal a biokémiai ismeretekkel, amivel ki tudná robbantani mindenzt. Kirúgatta Jamesont, márpedig ő egy húzóerő a laborban.
S már csak azért is, mert egyetemi tanulótársam volt, ismerem, tudom, mire képes. Azt már senki sem, hogy a kirúgatásához van közöm, mert csak így tudtam az egyik kutatói részlegbe betolni, ahol sokkal jobban tudja érvényesíteni a tudását, ezzel növelve a portfóliómat. Mert ne, ó nehogy azt hidd, pusztán felebaráti szeretetből tettem meg érte mindezt. Kőkemény profit és érdek.
- Emlegetett szamár.. - Marietta nem bírja Jameson önelégült természetét, így inkább az italba kortyolva, keres egy másik beszélgetőpartnert. Fanyar mosolya az érkező felé egyértelműen jelzi: hozzám ne szólj! Hohó, ezek jártak! Jamesont régebb óta ismerem és az a tekintet, ahogy végigszalad a tekintete a nőn, mindent elmond.
- Helló, öreg haver! - Fogok vele kezet, majd alaposan megropogtatva egymás bordacsontjait, megszokásból, üdvözöljük egymást. - Milyen az új hely?
Időjárás, labda, ház, meg ki tudja, mi a franc kommunikációs blabla, kezdőknek való. Jameson ehhez túl nyers. Ezért is utálják sokan. Rólam meg lepereg.
- Jobb is lehetne. Tudod, a szokásos - vág egy arcot. Ja, hát igen, az egoját kevesen képesek elviselni. Csak sajnos túl nagy ismerete és tapasztalata van. Kell.
- Ezért is kereslek, régóta akartam beszélni veled.
- Hogy megköszönd?
- Ha te lennél mögötte, se tenném - vigyorog rám, amire most kivételesen kedvem lenne egy bal horgot nekiereszteni. De érdekember vagyok, kivárom, míg elérkezik a valódi punch ideje, ha szórakozni mer velem. - Nem csak egy szuper asszisztensre van szükségem, aki hamarosan megérkezik...
- Szőke, bögyös pipi? - Vigyorgok rá a gyengéjére.
- Nincs elég nagy melled - néz rám.
- Pipi a nénikéd.
- Hogy neked ez a legnagyobb bajod... szóval... a Fontar egyik...
- A Fontar? De hiszen... - aztán megértem. - Hallgatlak - vonom arrébb magunkat.
Amit mond, azt viszont nem igazán akartam hallani. Iszonyatosan nagy üzleti lehetőség, olyan rövid idő alatt és hosszú távra ható irányítási lehetőséggel, hogy azután akár hátra is dőlhetnék. Mintha olyan típus lennék. Egy olyan aranybánya, amit ritkán kap az ölébe az ember. Kár, hogy sokaknak viszont katasztrófa lesz. Ez az élet. Vannak szükségszerű veszteségek. Érzéketlen vagyok? Nem. Befektető.