Fél éve kezdődött közöttünk minden... Annak idején folyamatosan repkedtek a pillangók a gyomromban, ahányszor rád pillantottam, ahányszor a kezemhez értél. Imádtam veled lenni, és nagyon hamar belédszerettem, hiszen kedves voltál velem, úriemberként viselkedtél, és minden pillanatban azt éreztem én is, hogy törődsz velem. Hetek sem teltek el, és már együtt jártunk, bemutattalak az apámnak, a nővéremnek, és az egész családom befogadott...

Viszont sosem mondták nekem, hogy fenntartásokkal kezelnek téged. Hogy igazából annyira nem tetszessz nekik, de elfogadnak, mert boldognak hittek engem. A barátaim sincsenek oda érted, de ez téged különösebben sosem zavart... És egy ideig úgy éreztem, hogy próbáltad őket meggyőzni arról, hogy jó srác vagy.

Hogy mit kell még rólad tudni? Nos... Bár népszerű vagy, világ életedben örök másodikként tengetted a midennapjaid. Soha nem kaptad meg a focicsapatot, csak éppen a végzős évedben, mert sikeresen kihisztizted magad. A szüleid állandóan a bátyádat magasztalják, te pedig folyamatosan csak az árnyékában élsz... Ahogyan Louis árnyéka voltál, mert lényegében csak azért kaptad meg a kapitányi címet, mert ő elment. A tanulmányi eredményeid nem túl jók, és mondhatni mindenki tudja ezeket a dolgokat rólad... Csak éppen sokan túlságosan félnek tőled ahhoz, hogy a szemedbe mondják ezeket a dolgokat. Én sosem féltem... Talán ezért is kerülhettem egy kicsit közelebb hozzád. És bár nem vagyok biztos abban, hogy most szeretsz, az biztos, hogy az elején hálás voltál nekem, amiért tudtalak kezelni, mindenki mással ellentétben.

Viszont az elmúlt három hónapunk maga volt a megtestesült Pokol... Te túl féltékeny vagy, és mindenki másban a vetélytársat látod. Pont ezért is bánsz velem erőszakosan, vágsz a fejemhez olyan szavakat, amiket nem érdemlek meg, gyanúsítgatsz olyan dolgokkal, amiket sosem követtem el. Ezekkel nem is volna kifejezetten nagy baj, lényegében a vitáinkat mindig könnyen meg tudtuk beszélni. A problémás téma inkább a szex köré épült... Ugyanis te nagyon akarod, én viszont nem érzem úgy, hogy készen állnék rá veled... Eddig elfogadtad a döntésem, viszont mivel eléggé nőfaló hírében álltál mindig... Alapvetően frusztrál, hogy lehorgonyoztál mellettem, az pedig csak hab a tortán, hogy nem kapod meg túl könnyen tőlem azt, amit szeretnél.

Viszont a dolgok... Akkor fajultak el igazán, amikor részegen kezet emeltél rám. Azóta valahogy képtelen vagyok ugyanúgy nézni rád, és kerüllek. Nem szakítottam, mert pontosan tudom, hogy a szőnyeg alá söpörném azt, amit tettél, és ha kimondod a bűvös sz betűs szót, akkor képes leszek megbocsátani. És ezt valahol el akarom kerülni, de mind a ketten tudjuk, hogy egyszer majd újra fel fogom venni a telefont, válaszolok az üzeneteidre, és találkozni fogunk.

Hogy valóban megbántad? Nem tudom. Ténylegesen fontos lennék a számodra? Őszintén, fogalmam sincs róla. Azt tudom, hogy nem fogok tudni sokáig melletted megmaradni... Mert ez a kapcsolat fog felemészteni mind a kettőnket.

// Nos lényegében ennyi lenne a kis történetünk. Igazából azt az elején le akarom szögezni, hogy ez a kapcsolat számomra menthetetlen, de ettől függetlenül szerintem érdekes dolgokat lehetne kihozni belőle, és akármennyire fog Jade haragudni a srácra, talán képes lenne segíteni őt azok után is, ami közöttük történt. Nem akarok egy teljes pszichopatát, de lényegében az sem zavarna, ha Austin egy igazi agresszor lenne. Az előtörténetemben még néhány információ található a fiúról - vagyis igazából csak megjelenik benne - de az itt leírtakhoz sem ragaszkodok görcsösen, bármilyen változtatásra vevő vagyok. A név az egyetlen, ami szeretném ha maradna, illetve maximum 20 éves korig lehet idősíteni a karaktert. Számomra a pb egy hatalmas pirospont lenne - ajándék avikat is szívesen felkínálok - de ha tudsz olyat, aki illik a karakterhez és számodra talán tetszetősebb, akkor ne tartsd magadban. Ezen kívül már csak annyit tennék hozzá, hogy nagyon várom az urat, és ha érkezik, mindenképpen egy pm-mel hajítson meg. *----*