Akár egy gyilkosságot is megúszhatnál.
Szereted ezt bizonygatni, ahogy minden fiatal, aki semmit se tett érte, csak beleszületett a jólétbe. Hozzászoktál, hogy különleges bánásmódban részesülsz, hogy a neved miatt neked többet lehet, mint másoknak. Nagyképű vagy, arrogáns, játéknak fogsz fel szinte mindent. Ami másnak az életben komoly dráma, neked enyhe migrén. Az életed látszólag gondtalan, valójában azonban szörnyen üres, és a tetteid többsége csak önigazolás. Ugyanazokkal a gondokkal küzdesz, amivel mindenki más.
Az apád egy seggfej, akinek mégis próbálod töretlenül kivívni az elismerését, ami sose fog sikerülni, mert amikor együtt töltitek az időt, akkor is róla szól minden. Az anyádtól egyre távolabb kerülsz, miközben ő csak próbálja megelőzni, hogy túlzottan is az apád bűvkörébe kerülj. Bántod és ellököd magadtól azokat, akik valóban foglalkoznak veled, miközben olyanok elismerésére vágysz, akiknek sokadlagos vagy csupán. Olyan barátokkal veszed körbe magad, akik körül rajonganak, de valójában nem téged, hanem aki igyekszel lenni, ha velük vagy. Nehéz lehet feldolgozni, hogy az életedben szinte semmi sem valódi, és te teljes vállszélességgel tagadod is azt a tényt, hogy mindez csak mesterkélt. Valahol azonban mégiscsak sejted, különben miért szakítanál a drága idődből rám is egy keveset? Már azon kívül, amit kénytelen vagy szemétszedéssel tölteni a sulimnál, amire a bíróság kötelezett, amiért a haverjaiddal poénból az egyik kosármeccs után szétvertétek a tornatermünket.
//Szerettem volna üresen hagyni a karakter legjavát, hogy kedv szerint alakítható legyen. Vannak nekem is ötleteim a karakterre vonatkozólag, illetve későbbiekre is, amit leírok majd PM-ben, de szinte bármiben benne vagyok, ésszerű határokon belül, szóval ötletelhetünk A PB-hez és a névhez se ragaszkodom, csak ötlet mindkettő. Remélem hamar megérkezel  //