- Itt az ebéded... ha ezt lehet annak nevezni. - Küldd fel Cilliannal, és ne szóld le, ha te is ilyet ennél, nem lennél tehén - nem, én és hogyishívják sose leszünk jóban. A létező összes alkalmat megragadja, hogy megpróbáljon belém rúgni, teljesen sikertelenül természetesen. Rávágom a telefont, továbbra is sztoikus nyugalommal vizslatva a tükörképem. A boltban tetszett, a tasakban, amibe csomagolták, tetszett, de ha itthon a tükör előtt nem tetszik, akkor megy is a kukába. Megmenekült, mert bármelyik szögből nézem is, jól áll. Cillian meg tisztában van azzal, itt lakom, szóval most a személyes terembe sétál be, ahol nincsenek kamerák, se biztonságiak, hisz ide úgyse tud feljönni senki, csak akinek hagyom. Bírom a srácot... főleg zavarba hozni, és kíváncsi vagyok, mikor pattan el nála az a bizonyos húr, és vajon mennyire engedi el magát. Ismerem ezt, jóneveltséget erőltet magára, de ki tudja, az első alkalmat, akár ezt mostanit kihasználja. Remélem. Bár édes ez a játék, azért a kíváncsiság mégis csak furdall, mit tudhat, hogy Salome felvette. Nem, nekem ne magyarázza be senki, hogy csak azért, mert ért ahhoz, amit csinál. Sokan vannak így ezzel, mégse kötnek ki itt. - Gyere - szólalok ki, amint meghallom a kopogást, még egy ravasz mosolyt is megeresztek, hisz mivel mással üthetném el az időm? - Milyen? - pördülök meg előtte az új fehérneműmben, csak bízva abban, hogy nem fog az ebédem a szőnyegemen landolni.
Éppen a szünetet tartok a munkámban, mikor jön egy ismerős arc, jobban mondva az ételes. Határozottan felém indul, s mikor megáll előttem, akkor ennyit mond. - Vidd fel Sage-nek! - ezzel kezembe nyomja az előkészített adagot. Szerencsére a kézügyességemnek hála, hogy nem ömlik ki semmi, vagy szórom szét a földre. Még nézem a méregzsák férfit, majd kifújva a levegőt elindulok Sagehez. Mikor Salome-val körbejártuk az épületet, akkor jegyeztem meg az útvonalat, így nem jelent akadályt számomra az eljutás. Csak időbe telik az egész, semmi több. Találkozok út közben pár kollegával, s rájuk mosolygok. Hamarosan megérkezek Sage helyéhez, ahol bizony a könyökömmel kopogok be, mivel mindkét kezemmel tartom a tálcát. Hamarosan hallom a hangját, az engedélyével egyetemben. Óvatosan nyitok ajtót, s lépek be. Mikor már a becsukással kezdek el bűvészkedni, akkor fehérneműben pördül meg előttem a nő. Nem hagy köszönni, sőt az illemet félredobva teszi fel kérdését. Megköszörülöm a torkom, hiszen a látvány az csábító, azonban van egy feladatom, amit el kell végeznem. - Jól áll rajtad – sóhajtok egyet,amiben minden benne van így hirtelenjében. Óvatosan kikerülöm, s gyors léptekkel pakolom le az ételt. Mikor ez megvan, akkor visszafordulok az irányába, de megállok. Van olyan sejtésem, hogy nem fog ennyivel elengedni. - Biztosan fogják értékelni a vendégeid is – s magamban átkozom már most a percet, mert így távolról nem csupán a szemét nézem, hanem az egész alakját. Megpihennek szemeim a dekoltázs részen, mert egy régebben mutatott fehérneműje, nem így emelte ki. A jelenlegi eléggé gerjesztő. Feleszmélek, hogy elbambultam. - A melltartó ravaszan...van elkészítve. Jól mutatja az adottságaid – nyelek egyet látványosan, mert csak elárultam neki, amit hallani akart: Dögös vagy.
Kezdőlap
