Sage tipikusan az a nő, aki ha belép valahová, még a légy is abbahagyja a zümmögést egy pillanatra. Kisugárzása szinte kézzel tapintható a magabiztosságával együtt, és hamar lelendít a lábáról bárkit. Szőke, de hidd csak el a sztereotípiákat, és két perc alatt zúzza össze úgy az elméd, hogy már te magad se tudod, ki vagy.
Játékosan, és imád is játszani az emberekkel, főleg, ha ezzel a saját malmára hajthatja a vizet. Emellett szívesen regél neked egy kávé mellett, milyen az ősi szakmát űzni, hisz abszolút nem szégyenli. Rengeteg pénzt keres vele, sokkal többet, mint egy normális munkahellyel, a szexet meg melyik nő ne szeretné? Nem drogozik, nincs szüksége hangulatjavítókra se, viszont egy jó italra se mond nemet soha.
Iszonyat jó emberismerő, nehéz őt bepalizni, emellett pedig roppant manipulatív is, ami úgy gondolja elengedhetetlen, kell, hogy a vendégek visszajárjanak. Alapjáraton pasik terén válogatós… nagyon.
Képes kapcsolatokat teremteni, a főnökéhez még kötődik is, hisz bárhogy is nézzük, Salome volt az, aki mutatott neki egy olyan utat, lehetőséget, amivel a mai napig teljesen elégedett, és nem cserélne semmire. Épp ezért, marha lojális, nem tudnak neki annyi pénzt ígérni, hogy ott hagyja a nőt.
Az Englishman in New Yorkot éneklem magamban, miközben az ötvenes pasi a csípőmet szorongatva hajkurássza magát a gyönyör felé. Már megy. A hangok, amik lehitetik vele, nála jobb a földön nincs, automatikusan hagyják el az ajkaim, látszatija sincs annak, mennyire unom ezt. Alapjáraton a plafon nézegetése a fő elfoglaltságom, ritkaszámba megy manapság, hogy ténylegesen élvezem valakivel a szexet, de ha azt akarom, yattoljon, muszáj színésznőket megszégyenítve alakítanom.
És bizony, sokkal vastagabb kötet kerül az asztalra, mint ami meg lett beszélve. Ő pedig szó nélkül távozik, amitől már én is majdnem elmegyek. Mindennek ellenére a kedvenc visszajáróm. Egyszer elmesélte, hogy a felesége prűd, és semmi újat nem hajlandó csinálni, ő meg inkább fizet a hallgatásért, de cserébe minden vágya teljesül. Pedig nincsenek is nagy igényei, mármint a szenzációs ötletei, amiket félve vázol fel, mert attól tart, átlép egy határt, nekem max egy pettinggel érnek fel, így nem olyan nehéz bólintani.
Megsajnáltam. És alapjáraton nem is értem a nagybetűs feleségeket. Nem hajlandók semmire, de ha a drága férj máshol keresi a gyönyört, akkor már hisztiznek és csapkodnak. Na, ezért sem lesz belőlem soha olyan… vagyis, baromira nem tervezek ilyen jövőt. Mondjuk ezt se terveztem…

Egyszerűen már iskolába rájöttem, hogy van valamim, ami szinte minden ajtót megnyit. A szüzességemet egy ray ban szemüvegért adtam el. Megérte, nem? Volt mentorom is. Mira volt, aki megmutatta nekem, hogy lehet beplázázni pénz nélkül, és esküszöm, csak az első két alkalom után viszolyogtam magamtól, azt az érzést is elnyomta a címkés ruhák látványa, amikről tudtam, ha belem kigürizem a diákmelókkal, se lesz rá pénzem. Mert a család szegény, és örültek, ha az egyetemem fizetni tudják, úgy, hogy azért az ösztöndíj nem volt kevés. Mert annak ellenére, ahogy a szabadidőm töltöttem, ritka nagy stréber voltam.
Az egyetem mellett már nem volt munkám, nem olyan, amit a szüleim annak neveznének, de hála égnek, valamiért sose érdekelte őket, honnan tudok annyi pénzt hazaküldeni. Eleinte az utcán álltam esténként, mindig megállt valaki, mindig elvittek, és az ilyenektől kaptam azt az önbizalmat, amit máig viselek kiegészítőként. Nem kell annál nagyobb megerősítés, mint amikor látom az arcát, ahogy élvez. A szavak nem érnek semmit, tudom, hisz olyanokat képes vagyok hazudni, hogy csoda, nem szakad rám a mennyezet.
Egyik éjjel viszont Salome állt meg. Felvett, ami merőben új volt számomra, mert nővel még sose voltam, mégis úgy voltam vele, egyszer minden elsőnek eljön az ideje. De más volt, autóztunk, mesélt, meséltem… és mikor megálltunk a pontnál, ahol indultunk, ajánlatot adott. Kiszállhattam, vagy mehettem vele, egy teljesen más, biztonságos környezetbe. Vele mentem.