One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Kapcsolatkeresõ

Joel & Sage EmptyKaiden N. Dubois
Today at 4:06 pm



Munkahelylista

Joel & Sage EmptyKaiden N. Dubois
Today at 3:55 pm



Foglalt keresztnevek

Joel & Sage EmptyKaiden N. Dubois
Today at 3:51 pm



Avatarfoglaló

Joel & Sage EmptyKaiden N. Dubois
Today at 3:49 pm



Teaház a Törött Porcelánbabához

Joel & Sage EmptyMirabell Wagner
Today at 3:03 pm



Elias lakása

Joel & Sage EmptyElias Anderson
Today at 2:08 pm



Unexpected trip to Peekskill

Joel & Sage EmptyElaine Beaulieu
Today at 2:05 pm



Wayne & Ruby - Greek Night

Joel & Sage EmptyRuby Dayton
Today at 12:56 pm



Raelyn&Dorian - no one like you

Joel & Sage EmptyRaelyn J. Winters
Today at 12:33 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 18 16
Diákok 25 19
Törvényszegők 11 17
Bűnüldözés 8 9
Hivatal 6 6
Üzlet 12 14
Oktatás 5 5
Munkások 11 7
Egészségügy 13 9
Összesen 108 103
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 33 felhasználó van itt :: 16 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 2 Bots

Aicha N. Dubois, Arnold Griffin, Aurora Cabot, Bellamy West, Dylan Welsh, Elaine Beaulieu, Joshua Miller, Kang Ro Bin, Kenen MacKellar, Leyla Solmaz, Marissa Grey, Pavel S. Dragunov, Romero D. Bohen, Sarah Farrow, Sorcha Barland, Wayne Winston


A legtöbb felhasználó (78 fő) Kedd Jún. 04, 2019 9:02 pm-kor volt itt.

Share
 

 Joel & Sage

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Joel & Sage   Joel & Sage EmptySzer. Aug. 28, 2019 10:39 pm


     
  Joel & Sage



Kedves Joel,

Nem tudom emlékszik-e még rám.
2002-ben volt szerencsénk egymáshoz Szomáliában, Jubaföldön. Ön és remek bajtársai vigyáztak rám és az általam vezetett alapítvány néhány kiutazó tagjára.
Találkozni szeretnék Önnel, sürgős, halaszthatatlan ügyben. Jövő vasárnap, délután 1-kor várom Önt a Nyugati 55. utcai Five Guysban, Manhattanben.

Üdvözlettel,
K. Kershaw

U.i.: Ha késnék, kérem vegyen nekem egy sajtburgert (minden mehet bele, kivéve a gombát), krumplival.


Ennél többet akartam írni. A Five Guys pedig utólag elég hülye ötlet volt, de éhes voltam, mikor írtam.
Most már mindegy. Ha nem jön el, kiderítem hol lakik és bekopogok az ablakán, hogy csá, miért ültettél fel. Igazából tele vagyok hülye ötletekkel, egyáltalán nem veszem a szívemre, ha az első nem jön be.
Five Guys ide vagy oda, azért elindultam a Nyugati 55. utcába. Ami azt illeti, most is éhes vagyok, szóval sokat nem veszíthetek. Bár hogy őszinte legyek, azért meglehetősen jóleső érzéssel töltene el, ha kész burgerrel várnának, grillezett gomba nélkül. Ki a halál találta ki ezt is? Gombát a burgerbe... És holnaptól meg mi lesz? Ananász a pizzán? ... Ó.
Anyám egész héten úgy viselkedett, mintha nem küldtem volna Joel O'Callaghannak, valamikori katona ismerősének emailt a fiókjából, éles eszemmel arra következtetek, hogy nem vette észre. Szerencsére anyám elég sok mindent nem vesz észre, ha a számítógépekről van szó vagy a világhálóról. Világháló. Na éppen ez az, haláli, de anyám így hívja, hogy világháló, pedig az egész világhálón senki nem hívja már így. Arra sem jött rá még, hogy karácsony előtt arra használom a gépét, hogy jó sokszor rákeressek arra, amit "meglepetésbe" akarom, hogy vegyen nekem. Az algoritmusok aztán azzal bombázzák hetekig, ő pedig el van ájulva, micsoda eszméletlen ötletekkel rukkolt neki elő a Facebook hirdetősávja. Anyám a Mikulások gyöngye.
De közben meg is érkeztem. Késtem, hátha eljött és akkor már ott vár a kajámmal. Meg azért is késtem, mert későn indultam, igazából nem volt tervben, de számítottam magamtól ilyesmire.
Körbepásztázom az éttermet, átnézek a randevúzó tizenkét évesek és a moziból jövő tizennégy évesek tábora felett. Utóbbiak hangosan spoilerezik az End Game-et, nagy szerencséjük, hogy az egyik nővérem egy gyíkarc és premiervetítésen néztük végig a családdal. Bent ültem, még pisálni sem tudtam kivergődni magamat, pedig három óra, és az első húsz percben legurítottam másfél liter kólát. És persze várjuk végig a stáblistát, mert nincs a végén semmi, és azt aztán muszáj látnunk.
Aztán megpillantom. Mogorván ül, mint aki nem látta még az End Game-et és most fél kézzel lecsapná ezeket a hebrencs fiatalokat, mint a legyeket, szépen sorjában, amiért nem képesek mélyen kussolni. Szegény ember, hát fogalma sem volt róla, hogy SPOILER! Vasember meghal.
Mélyet sóhajtok, méregetem messziről, aztán egy életem egy halálom alapon odalépkedek hozzá és levágom a seggemet az asztal másik oldalán rám váró piros kanapéhuzatra. Vagyis... tulajdonképpen az anyámra váróra.
- Jó napot! - vetek rá bizalomgerjesztő mosolyt, még a fogam fehérjét is kimutatom. Lehet ez az apám. Annyi esély van rá, mint hogy bárki más legyen, mivelhogy nem tudok semmit az apámról. Szóval az első benyomás fontos, rohadtul. - Megrendelte már? Gomba nélkül? - nézek az asztalra, de nem nagyon látok semmit egy lekecsöpözött blokkon kívül, melyet bizonyára az előző igen gusztusos látogató hagyott itt. A katona nem vett nekem kaját. Pedig lehet hogy az apám.

Sage Kershaw
Diákok
Play by :
Zendaya Coleman
Kor :
17
Foglalkozás :
gimnazista: Stuyvesant High School
Hozzászólások száma :
12

Joel & Sage Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Joel & Sage   Joel & Sage EmptyKedd Szept. 03, 2019 2:38 pm



Sage & Joel

Fáradtan, érezhetően másnaposan dörzsöltem az arcom. A tenyeremet szúrta a borostám. Elfelejtettem megborotválkozni valahogy a negyedik Jameson után az este. A szemeim véreresek voltak, az arcom pedig nyúzott, de még így sem festettem sokkal rosszabbul, mint általában szoktam.
Az arcomon a barázdákat azonban csak még inkább mélyítette a felismerés, hogy itt nem lehetett rendes kávét kapni. Csak azt a szívószállal szürcsölhető szart, amit körülöttem minden fiatal ivott, ezzel csak még zajosabbá téve a helyet. Úgy éreztem, hogy a fejem majd felrobban. Egyébként is nehezen indult a reggel. Az izmaim sajogtak, a fájdalomcsillapítóm pedig elfogyott. A lokalizált. A Jameson márkanévvel felcímkézett üvegekből vagy fél tucat állt még a szekrényben. Sráckoromban azzal tömték a fejemet, hogy a másnaposságra az a legjobb és legegyszerűbb megoldás, ha nem józanodsz ki. Én kihagytam most reggel azt a néhány pohárkát, de ahogy körbepillantottam, már egyértelmű volt, hogy rosszul döntöttem.
Kitettem magamért, legalábbis az átlagos napjaimhoz mérten. Lezuhanyoztam, így nem bűzlöttem a tegnap esti piától. Inget húztam, ami bár nem volt kivasalva, de legalább tiszta volt. Elvégre, gazdag nővel volt találkozóm, és bár kitudja mikor beszéltem vele utoljára, a tiszteletet úgy éreztem meg kell adnom. Az más kérdés, hogy másnál az nem itt kezdődne, de sokkal többre nem futotta most tőlem, de ezt talán ő is tudta. Fogalmam sincsen, hogy miért pont egy ilyen helyen akart találkozni, de végül arra jutottam, hogy talán a pénztárcámhoz igazította a helyett. Ami azt jelenti, tudja, hogy nem vagyok eleresztve.
A fejfájás csak még rosszabb lett, ahogy a körülöttem lézengő fiatalok egyre többen lettek. Az orrnyergemet masszírozva könyököltem az asztalra, igyekezve nyugalmat erőltetni magamra, és az előttem ülő kölyök tarkón verése helyett inkább azon gondolkodni, hogy mit akarhat tőlem Ms. Kershaw. Vagy Mrs, kitudja, de nem is volt lényeges. Arról kis utánajárással biztos megbizonyosodott, hogy már leszereltem, ha esetleg visszaakarna oda térni és ezt csak én elbűvölő társaságomban tervezné. Ez viszont egy újabb kérdést vetett fel: mégis mi a francért akarna valaki visszamenni oda?
A gondolataimból a fiatal lány ragadott ki, aki egy pillanatra sem zavartatva magát ült le vele szemben. Vagy inkább dobta magát oda, mintha valami rongybaba lenne. Már éppen szóra nyílt a szám, hogy egy ”foglalt”-tal elküldjem innen, de a kérdéseit hallva még másnaposan, hasogató fejjel is leesett, hogy nem kevert össze valamelyik barátjával. Vagy inkább annak az apjával.
- Helló – böktem ki aztán én is, kicsit szemügyre véve a lányt. Ha láttam is valaha, nem tett rám mély benyomást. Vagy sokat ittam, de inkább a harmadik lehetőség: életemben nem láttam még. – Még nem – csóváltam meg a fejem lassan, majd a mellettünk elhaladó pincér után kaptam.  - Elnézést – szólítottam meg, visszahúzva a kezem, miután láttam az ijedt ábrázatát. – Egy sajtburgert, gomba nélkül. Legyen inkább kettő – egy halk köszönömöt még elmorogtam neki, miután bólintott és tovább sietett.
-Nem valami jó az arcmemóriám, de abban majdnem biztos vagyok, hogy téged nem furikáztunk katonai konvojjal 2002-ben – törtem meg a csendet, kissé hunyorogva méregetve a lányt. Akkor talán még nem is élt. A mai fiatalokról ezt lehetetlen megmondani már, de ez itt még érezhetően gyerek volt. – Asszisztensnek pedig még egy csöppet fiatalnak tűnsz – Kínában talán még idős is lenne hozzá, de ez itt egyelőre még Amerika, hiába tepernek annyira a ferdeszeműek. – Szóval … gondolom már nem jön senki, igaz? – pillantottam rá kérdőn. Sejtettem, hogy nem stimmel valami azzal az üzenettel, de így elég egyértelművé vált.
– Ki neked Ms, vagy Mrs. Kershaw? Az… anyád? – amennyire én emlékszem a nő fehér volt, de csak a védelméért voltam felelős, nem a szórakoztatásáért, szóval akár fel is szedhetett valakit Szomáliában. Vagy örökbefogadott, elvégre elég jól ment már a szekere akkor is, ha az emlékezetem nem csal. Általában ugyan szokott, de akkor még másmilyen ember voltam. Talán Kershaw bejárónőjének az egyik kölke. Hiába, az amerikaiaknak, ha cseléd kell, az fekete vagy latin lesz.
-Hogy hívhatlak, kölyök? – kérdeztem egy újabbat, bár belátom, kezdhettem volna ezzel is. Ő tudhatja az én nevem, és mivel volt egy olyan sejtésem, hogy már senkit se várunk, talán ő is megsúghatná a sajátját. Akár még azt is, hogy miért vagyok itt.


Joel O'Callaghan
Törvényszegõk
Play by :
Daniel Craig
Kor :
48
Foglalkozás :
driver, bouncer, etc.
Hozzászólások száma :
7

Joel & Sage Empty
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Joel & Sage

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Archívum :: Játékok-
^
ˇ