Anja Schneider.
Első a sorban, az örök etalon, a „bezzeg…” kezdetű mondatok főszereplője – habár ez utóbbiról valószínűleg nem is tudsz, mivel rendszerint a hátad mögött hangzanak el, nekem címezve. Piedesztálra emelnek, glóriát festenek a fejed fölé, és úgy tekintenek rád, mint valóságos csodagyerekre, végül ismételten rád mutatnak, hogy íme, a követendő példa, hajrá!
Tudod, hogy én mit látok belőled?
Egy túlzottan is nagyra nőtt, Anja alakú árnyékot, és akárhova megyek, nem tudok tőle szabadulni.
És tudod, mi a legszomorúbb, és ebből kifolyólag legbosszantóbb?
Hogy amikor éppen nem utállak ezért, akkor mindig rájövök, hogy a korkülönbség ellenére valószínűleg jól kijönnénk: nem csak azért, mert ugyanúgy kiállunk azokért a dolgokért, amik szent erkölcsi meggyőződésünk, s még csak nem is azért, mert egyre inkább vonz az ügyvédi pálya, hanem mert bizonyos dolgoktól eltekintve, baromira hasonlítunk egymásra.
És ezért még jobban utállak.

//Jómagam is csatlakozom az előttem szólókhoz, miszerint repesve várjuk Anját, a hiányzó láncszemet; véleményem szerint rengeteg kiaknázható lehetőség rejlik benne, már csak a nővérek egymáshoz való viszonyulását is tekintve. Ő maga hogy éli ezt meg, és ebből kifolyólag hogy alakultak a viszonyok – Johanna szinte egészen biztosan az orra alá dörgölte, hogy haha, neked könnyű, feléd feleannyi elvárást sem támasztottak, és a többi és a többi.
Illetve, ahogy fentebb olvasható, bennem tényleg úgy él, hogy Anja és Jo a személyiségük alappillérjeit tekintve valóban eléggé hasonlítanak egymásra, csupán a köztük levő korkülönbség, valamint Jo enyhe kisebbségi komplexusa miatt nem lehet túl derűs a viszonyuk – és hogy ezzel a ténnyel ez a mufurc lányka elég nehezen birkózik meg.
Egy szó több mint száz, avagy lényeg a lényeg, nagyon-nagyon várunk, és reméljük, minél hamarabb megérkezel. <3

Tudtad, hogy a legbefolyásosabb tisztségeket betöltők között jóval több az elsőszülött, mint második vagy harmadik gyerek? Szóval mondjuk belőled előbb lesz elnök, mint belőlem. *Megkönnyebbülten felsóhajt a világ.*
Már azt is számos felmérés kimutatta, hogy az elsőszülötteknek magasabb az IQ-ja, mint kisebb testvéreinek. Jo erre azt mondaná, röhögve, hogy a mi esetünkben szerencsére nem kell felmérésekkel bajlódni, elég, ha egymás mellé állunk.
Te és Jo kiskorodban sokszor azzal vádoltatok, hogy önző vagyok, hogy én nem tudom testvériesen elosztani az utolsó darab süteményt; azt mondtad, jó, Nicki, te osztod el, de mi választunk először. Azért ez elég nagy álszentség tőled. Már megszületésed pillanatában is megszegted a szabályt, és egyszerűen elörököltél előlünk minden jó tulajdonságot.
Anja az okos, a jó tanuló, és ha neki jól megy a matek és a történelem, akkor Nicole, neked miért nem? Anjának kitűnő lett a bizonyítványa, Nicole, neked miért nem? Anjának sok barátja van, Anja milyen talpraesett, Anja a csodagyerek, Anja művelt, olvasott, Anját érdekli a politika, érdeklik a világ történései, Anja önzetlen, segítőkész, az utcára dobott kismacskák és az éhező gyerekek védőszentje, vajon világhírű orvos lesz belőle, bíró, vagy az Egyesült Államok első női elnöke?
De nem az a lényeg, hogy sosem voltam olyan, mint te, pedig egy darabig próbálkoztam. Az a lényeg, hogy egy idő után már felesleges volt próbálkoznom. Egy idő után már össze sem hasonlítottak minket. Véletlenül sem. Más kategória. Úgy, ahogy az emberek nem hasonlítják össze a legáltalánosabb középszar csajos mozifilmet az új Tarantinoval. Az a lényeg, hogy labdába sem rúghatok melletted.

//Szerintem az egész família nevében mondhatom, hogy nagyon várjuk a leányzót. Hogy egy kicsit egózzak, és magamról beszéljek, meg Nicoleról: Nicole (Anjával ellentétben) egy sokkal felszínesebb lányka, akit nem érdekel a politika, a világ problémái, aki egész életében örök másodikként azért harcolt, eszméletlenül önző módon, hogy ő legyen apa és anya kedvence (mit érdekelnék őt a távol-keleti problémák, ha folyamatosan azt érzi, hogy a nővérével versenyzik). És hát igazából semmi olyat nem tud letenni az asztalra, amiért büszkék lehetnének rá, ezért egyszerűen csak próbál tökélesnek tűnni - még ha futószalagról is került le, legalább tökéletes. Mindeközben az frusztrálja a legjobban, hogy annak ellenére, hogy szép, mindig mosolyog, mindig kedves (egyébként kissé pszichopata), mégsem magát látja a tökéletesnek: mindig ott van Anja, a példaértékű nővér, akiből lesz valami. Szóval valahogy úgy képzelem el, hogy Nicole a kedvenc gyerek látszatát próbálja kelteni, és ha másokat át is ver ezzel, saját magát nem, mert Anja mindig előtte lesz egy lépéssel. Egy jókorával.
Nagyon izgi lehetne szerintem, ha mind itt lennénk (már csak Anja a hiányzó láncszem), és szerintem ez a három testvér (négy, höhö) annyira jól kiegészítik egymást és annyira jó, hogy mindenki máshogy éli meg a saját helyét a családban, hooooogy hát szóval várom. Gyere!<3

Váratlanul pottyantál közénk, és nem szégyen vagy ferdítés azt állítani, hogy legalább annyira neveltél minket, mint mi téged anyáddal. Utóbbi persze még most is próbál nevelni téged, te pedig állítod, hogy az Engem érintő nevelés nem ért véget, de ezen úgysem fogunk összeveszni.
Sőt, igazából semmi máson sem, annak ellenére, hogy majd' minden lehetséges ponton különbözünk. Kezdve ott, hogy én nagyon is kereskedelmi szinten, a profitért és ambícióktól hajtva léptem az ügyvédi pályára, te pedig eszméktől és értékrendektől. Államügyész akarsz lenni, ki tudja, talán bíró is; mert hiszed, hogy van megoldás, hogy mindent lehet csinálni a törvények szerint. Azt hiszem, kicsiként még büszke voltál rám, mert azt hitted, a "bűn" ellen harcolok, de aztán Te is erre a pályára léptél, kiismerted a fogásokat... Csalódtál bennem? Nem ez lenne az első.
Ennek ellenére sem hiszem, hogy rossz volna a kapcsolatunk. De lehet, hogy csak én vagyok vak; az meg, hogy a legkisebb, és még nálad is kevésbé tervezett testvéred ügyéhez hogy fogsz állni, hogy mennyi időbe telik kiszedned belőlem a valóságot, miszerint nem csak szívességet teszek, hanem genetikusan is közöm van a gyerekhez... Hát, gondolom az majd kiderül.

//A legidősebb gyerekként felelősségteljes, pesztráló, túlzottan is beleszólogató típus, aki nagyon sokban hajaz az anyjukra. Néha úgy érzi, az egész családja őrült, és totálisan inkompetens, meg hogy az egész világ súlya az ő vállait nyomja, és senki még csak nem is értékeli azt, amit tesz értük.
Kicsit talán fásultnak is tudnám elképzelni, karót nyeltnek, aki csak hajt és hajt az egyetemen (valószínűleg az utolsó éveit tapossa, és Mark cégénél gyakornok, elvégre, "családi biznisz"), de lehet, hogy majd rá kell ébrednie, nem is ez a neki való szakma, csak azt hitte, így kell lennie. És ha valaki azt mondja, így kell lennie, akkor Ő követi is őket.
Ezt csak megjegyzésként szúrom hozzá, de tökre el tudnám képzelni, hogy talál maga mellé valami totál flúgos srácot (vagy lányt, nekem aztán mindegy), aki kirángatja a kis komfortzónájából.  
A lényeg, hogy a PB egyébiránt változtatható, és részleteken is lehet módosítani, csak érkezzen meg a játékos, és majd beszélünk üzenetben! //

Vannak azok, akik büszkék a hülyeségükre; aztán ott vannak az olyanok, mint te, aki gyakran észre sem veszi, mekkora ostobaságot mondott, csak mikor mindenki úgy néz rád. A legtöbben azt hiszik, nem zavar, hogy szőke nős viccekkel traktálnak, hogy nem zavar, a tanáraid mindig a testvéreidet emelték ki (még a húgodat is inkább), mintsem téged. Valójában nagyon is zavar, hogy ennyivel butább vagy náluk. Csúnya ilyet mondani a saját lányomra? Meglehet. De az az igazság, hogy az ész nem minden.
És annak ellenére, amit hiszel, a külső sem.
Persze, nem fogok vitatkozni vele, hogy a Te Instagrammod sokkal kedveltebb, mint a testvéreidé. Szeretsz a világ előtt lenni, szereted odatenni magad, selfie-zni, posztolni, megosztani. Nem fogom azt hazudni, hogy ne lennék büszke a mindig csinos és mindig vidám lányomra, akivel olyan egyszerű kijönni, és olyan egyszerű lenyűgözni; mindig elfogadod az ajándékot, mindig örülsz neki. Anja mindig elutasítja, ha venni akarok nektek valamit, de Neked aztán semmi gondod azzal, hogy elmenjünk "shoppingolni", és az a szerencséd, hogy ilyen aranyos vagy, mert még anyáddal sem ültem ennyit soha a próbafülkék előtt.
Azt viszont nem tudom mondani, hogy anyád nem ültette el a fülemben a bogarat, miszerint oda kellene figyelnünk rád, mert már annyira szem előtt vagy, hogy eltűnsz.

//Nicole-t kifejezetten "Queen Bee" karakternek képzelem, olyannak, akinek millió barátnője van, a fiúk loholnak, hogy a kedvében járhassanak, imádja az életet és a bulizást, de a kérdés persze ott van: vajon nem-e épp a lelke valami sötét zugát igyekszik eltűntetni a sok reflektorfénnyel? Az önbizalma bizonyára szoros kapcsolatban áll azzal, hány bókot kap, hogy látják őt mások, és ha erről a piedesztálról, ahová emeltette magát, leesik, hajlamos duzzogni, elveszni, hisztizni. Valószínűleg nem jönnek ki túl jól a nővérével, akivel egymás tökéletes ellentétei... A másik két tesó (alább Jo, meg a frissen érkezett baba-öcsi) viszont a megalkotóra van bízva hozzáállás tekintetében. Bár valószínűleg Nicole lesz az, aki még két év múlva is csak kérdezi, hogy most tényleg jól értette-e, és Connor az öccse...
Nagyon imádnám a leányzót, szeretném, ha valami tingli-tangli főiskolai szakon tanulna, mondjuk drámát vagy ilyesmit... És ha mihamarabb megérkezne.   //

Az alma, amelyik messze esett a fájától, legalábbis anyád rosszmájú barátnői mindig ezt mondogatják a háta mögött. Tény, ami tény: az utóbbi évek elég durván alakultak közted és anyád között, és azt sem mondhatom feltétlenül, hogy Én teljes bizalmadat élvezném. Néha eljössz, de kezdek gyanakodni, hogy csak a kutyámat akarod, amit az anyád sosem engedett meg. Lázadsz, és nem zárnám ki, hogy drogozol is... De majd pont én tartok erről szentbeszédet, nem?
Anyád high-class barátnői simán fekete báránynak írnak le, akinek nincs sok sütnivalója, és el fog kallódni az életben. Én viszont tudom, hogy nagyon is okos vagy, csak nem látod, mi a fenére kéne ezt a nagy tudást fordítanod.
Majdnem biztos vagyok benne, hogy te leszel az első, aki átlát a hazugságon, amit Connorról fabrikálok; hogy szívességből van nálam, egy ismerősömnek nem volt más választása. Mindig tudod, mikor hazudnak az emberek, van rá valami hatodik érzéked; talán ezért vagy ennyire cinikus és nagyszájú.
Ha nem lenne annyira ellenedre, hogy a "tökéletes kis nővérkéd" árnyékában lépdelj, valószínűleg nem állna távol tőled az, hogy a nyomdokaimba lépj; így viszont csak keresed a helyed a világban, ebben a városban, és egyre inkább úgy érzed, hogy ezt ezen a cirkusznak is beillő családon kívül kell keresned.

//A három leányzó közül a legkisebb, de a legmakrancosabb is. Mind a két nővérével sokat veszekszik, és az anyjával sincsenek túl jóban. Ennek több oka is lehet; az egyik, hogy egyszerűen túl soknak ítéli a parancsolgatást, fullasztja és magával rántja. Azt érzi, az anyja belőle akarja a tökéletes kis mását faragni. A másik, hogy minden bizonnyal egyedüliként (bár Nicole is sejti) tudja az anyja titkát: hogy annak ellenére, nem akart elválni Marktól, igazából két éve szeretője van titokban.
Igazi lázadó tinédzser, tomboy, a milleniumi, nagyvárosi kölykök minden negatív meg pozitív velejárójával. Az archoz nem ragaszkodom, úgyhogy ha találsz mást, jobbat, majd egyeztetünk.   //