×Van egy öccse, akit már öt éve nem látott, és a jelenlegi környezetében senki sem tud a fiú létezéséről.
×Nem szereti a hamburgert, ha tesznek bele hagymát és ketchupot.
×Szeret főzni, bár nagyon ritkán szokott, inkább rendel valamit ha éhes.
×Szabadidejében általában edzeni szokott, filmet nézni és ha senki sem látja akkor olvasni, nagyon szereti a fantasy és a krimi történeteket. Utóbbiban sohasem találja el, hogy ki a gyilkos.
×Nem szereti a keresztrejtvényeket, ostobának érzi magát ha nem tudja megfejteni őket.
×Nagyon jó a matematika tudása, logikusan gondolkodik.
×Tizenöt évesen abba hagyta az iskolát, de azóta elkezdett egy esti tagozatot, hogy befejezhesse.
×Egy nagyon jó barátja van, de a többi emberrel is viszonylag könnyen megtalálja a hangot.
×A férfiakhoz és a nőkhöz is vonzódik, bár még szűz és ezt mindenki előtt tagadja. Azt állítja, hogy már négy éve nem az.

[Öt ével ezelőtt]
- Hallgattasd el azt az átkozott kölyköt vagy én teszem meg de annak nem lesz jó vége!- üvölti túl Jamie sírását a mostohaapám, az utasítást anyámnak adta ki, de ő nem tesz semmit sem, csak ül a kanapén és a könyök hajlatát szorongatja. Nem mehetek oda, én nem próbálhatom meg csitítani Jamiet, mert akkor már nem csak engem, hanem őt is bántani fogja. Megszoktam már az ütéseket, de legutóbb ezzel fenyegetett és az az egy baj van a mostohaapámmal, hogy nem csak zöldségeket beszél. . Anyám végre felnéz, tekintete fátyolos, látszik rajta, hogy ő most a külvilágból nem érzékel szinte semmit sem. Bárhol is jár, neki ott most nagyon jó és bár nagyon csábító a gondolat, hogy kövessem én is oda, nem tehetem. Jamie-ről valakinek gondoskodnia kell, és ez már csak én lehetek.
- Nem hallod Mary! Üvölt ez a nyamvadt gyerek, csinálj vele valamit, vagy kidobom az ablakon! - a szinte üres szobában visszhangoznak a szavai. Bántani akarja Jamie-t, pedig ő nem tehet semmiről sem, csak áll a kiságyában és sír, mert éhes, délután később értem haza és nem tudtam neki enni adni mielőtt Ő hazaért. Nem szereti ha Jamie-vel foglalkozok, igazából azt sem szereti, hogy létezem, de eltűr maga mellett, mert van egy jó kis boxzsákja akin le tudja vezetni az idegességét, vagy ott van az anyám is, már amikor magánál van.
Óvatosan kinyitom az ajtót, szerencsére nem kell szélesre tárnom ahhoz, hogy be tudjak osonni, a fal mellé lapulok, és az a szerencsém, hogy a mostohaapám épp az anyám előtt áll, nekem háttal, ha sikerülne kicsempésznem a szobából Jamie-t, akkor el tudnám vinni, valahova… ahol jobb lesz nekünk.
- Jakee…- Szólal meg Jamie, mikor meglát engem, abba hagyja az üvöltést, mire a mostohaapám azonnal hátra fordul és meglát engem. Szemei szinte vérben forognak, orra és az arca borvirágos, zsíros barna haja a fejére tapad, de én csak azt látom ahogy egyre közelít, és ütésre emeli a kezét.
Hangos dörömbölés az ajtón zavarja meg, s ennek köszönhetem, hogy nem viszi végig a mozdulatsort. Majd az ajtóban a kiabálás egy pillanatra észhez téríti, de épp csak egy pillanatra, mert a következő mozdulattal már nyúlna a ruhám urán, hogy elkapjon, de én már átszaladtam a szoba másik sarkába.
- Nyissák ki, rendőrség!- jön a második parancs, majd egy nagy robajjal az ajtó szinte kirobban a helyéről, ahogy azt betörik a zsaruk. . A szomszédok hívhatták ki őket, a szembe szomszéd megígérte, hogy ha még egyszer kiabálást hall, akkor hívni fogja őket, úgy tűnik betartotta a tegnap tett ígéretét.
Ha maradok akkor valami állami intézménybe zárnak, esetleg a fiatalkorúak börtönébe, mert a mostohaapám képes ép rám keni azt, hogy én szereztem a drogot anyának, de Jamie-t nem vihetem magammal, ő még túl fiatal, ő megérdemli, hogy egy jó helyre kerüljön, hiszen még csak alig három éves. Az ablakhoz szaladok és kiugrok, a tűzlétrán szaladok le, hogy egy utcával arrébb egy bokorból tudjam követni az eseményeket.


[Három hónappal később]
Az utcai élet nehéz, különösen télen, amikor kint fagyok rohangálnak, és csak abban reménykedhetsz, hogy sikerül pár ember hátsó zsebéből kikapni a pénztárjácáját, mert az azt jelenti, hogy estére ki tudsz venni magadnak egy nem túl drága szobát valahol, ahol meleg van és ha szerencséd van akkor még  ételre is futja. Így élek én már jó pár hete, egyik napról a másikra, másikról a harmadikra. Van, hogy étel nélkül, van hogy fedél nélkül és van, hogy minden nélkül. A télben az az egy dolog jó, hogy az emberek vastag kabátokba burkolózva járnak, és a sok rétegen keresztül nem érzékelik azt, ha valami eltűnik a zsebükből, mondjuk a telefonjuk. Nem szeretek telefont lopni, attól nehezebb megszabadulni, a sok nyomkövetős meg ujjlenyomat olvasós vacak miatt, bár a zálogházakban beveszik őket, de az értük kapott pénz nem sok mindent fedez.
Nem mertem hazamenni. Nem tudom mi történt a lakással, nem tudom mi történt az anyámmal és a mostohaapámmal, és ami a legfájóbb, fogalmam sincs, hogy mi van Jamie-vel. Próbáltam az újságokban utána járni, hiszen egy ilyen fogásról biztosan cikkeznek valahol, de nem, sehol semmi, mintha nem ment volna tönkre egy család élete.
Próbáltam általában azoktól lopni, akiken az látszik, hogy van pénzük és nem számít nekik ha pár száz dollárral és az irataikkal megrövidítik őket, és ez egészen addig be is jött míg valaki rajta nem kapott, de nem tudhattam, hogy ez volt az egyik legjobb döntésem az utóbbi időkben. Megpróbálni kirabolni Robertet.

[Négy évvel és pár hónappal később]
- Csak pár dolgot kérünk Jake, apróságok, amikkel fel tudjuk deríteni az ügyet. - Kérlelik már megint. Nem mondhatok semmit sem, nem szabad, hisz ők mentettek meg, nem szabad…
- Adhatunk pénzt az információkért. Nyomravezetői díj minden apró részletért, persze jóval többet kaphatnál ha mindent elárulnál nekünk Jake. - folyamatosan a nevemet ismételgeti, mintha így akarna rám hatni, de nem fog menni. Jól jönne a pénz, nagyon nagyon jól jönne, de így is keresek éppen eleget ahhoz, hogy megéljek belőle, egy keveset félre is tudok rakni, hogy ha kell akkor majd egyszer mindent előröl tudjak kezdeni… hogy megteremthessem a körülményeket amikre Jamie-nek szüksége van.
- Ők nem az igazi családod Jake, nem tartozol nekik semmivel sem. - olyan, mintha a gondolataimban olvasna, de nem fogok nekik mondani semmit sem. Hiába vagyok itt már egy órája még nem szóltam egy szót sem és nem is tervezek megszólalni. Sok dologért lehetek hálás Robertéknek, és nem tervezem őket elárulni, bár Jamie-ről ők sem tudnak. Senki sem tud róla.
- Mi segíthetünk Jake, segíthetünk talpra állni, rendes életet élni, remek tanúvédelmi programjaink vannak és ha minden jól megy és együttműködik velünk újra találkozhat az öccsével Jamie-vel. Tudjuk, hogy hol van, és nyugodjon meg, minden rendben van vele, csak hiányzik a testvére. - eddig az asztallapot bámultam magam előtt és az összekulcsolt kezeimet, de kimondta a varázsszót, mire felemelem a fejem és belenézek a szemeibe.
- Mit akar tudni?