15 éves voltál csak, de már az utcán éltél. Valami gáz volt otthon ezért elszöktél, de ilyen fiatalon munkát nem kaptál, hogy ne halj éhen zsebtolvaj lett belőled. Aztán egyszer rossz embert akartál meglopni, személy szerint engem. Kaptál is egy szép monoklit, de valamiért megesett rajtad a szívem és segítettem neked, munkát kaptál a maffiában, először csak könnyű melókat kevés pénzért és végig rajtad tartottam a szemem, aztán egyre inkább elkezdtem megbízni benned és te lettél a jobb kezem és a legjobb barátom. Pont ezért, tartottam hihetetlenek, hogy te rendőrségi besúgó lennél, amikor első bizonyítékok a kezembe kerültek, nem is hittem nekik. Pedig igaz! Te vagy a rendőrség informátora! Nagyon kellett neked a pénz és ezért hátba támadtál! Meg kellett volna öljelek rögtön, ahogy kiderült a dolog, de nem volt elég vér a pucámban. De persze a fiúktól a maffiában kaptál eleget, szinte félholtra vertek, aztán én is még kikérdeztelek a magunk sajátos módján, az elején még tagadtad, de egy golyó és mindent bevallottál. Nem tudtam veled végezni, ezért mondva csinált indokokkal a többieknek se engedtem, hogy bántsanak, majd egy este a nyugati raktárból (ahol fogva tartottunk) hazahoztalak magamhoz, úgy hogy senki se tudja meg. Másnap mindenkinek azt mondtam, hogy már a Hudson folyóba úszik a halakkal a tested. Orvost hívtam hozzád és kaptál tőlem egy második esélyt! Vajon ezzel is visszaélsz? Vagy még bízhatok benned?


Nagyon várlak!  Egy csomó játék ötletem van!
Az ET.-mben is írtam rólad https://livin-in-new-york.hungarianforum.com/t4011-robert-hamilton