Arthur&Amina

Greek Nights

Idejét sem tudom már, mikor kapcsolódtam ki utoljára. Próbáltam beszélni Milával, hogy ha szeretne, jöjjön el ő is velem, de ahogy általában, úgy most is az a jellemző, hogy mikor én nekem van szabadidőm, akkor neki van teljesen betelve a naptára és vice versa. Sajnálom, hogy az évek során ennyire különváltunk egymástól, de elkerülhetetlen, mert ilyen a szakmánk. Ahogy ő befutott a modellszakmában, én úgy váltam sikeressé Hollywoodban és ugyan bőven lenne pénzünk szerintem mindkettőnknek arra, hogy abbahagyjuk és csak üljünk a babérjainkon, nem ez az elsődleges mozgatórugó az életünkben. Nem ezért csináljuk, amit, hanem mert szeretjük. Én legalábbis biztosan, az ő esetében viszont nem tudnám százszázalékos biztossággal ezt állítani, mert vajmi keveset sikerül csak beszélnünk az állandó időzónák és beosztások különbsége miatt.
De végül úgy döntöttem, hogy kell egy kis me-time is, ezért kiválasztottam egy úticélt, kiválasztottam egy hotelt, és már ültem is fel a gépre. Egy hetet legalább itt fogok tölteni ezen a helyen, aztán még lehet beválallok egy másikat is. Nem gyakran szoktam egyedül nyaralni, de alapvetően egy szociális ember vagyok és nem hiszem, hogy ne tudnék valahogy érvényesülni.
Miután kipakoltam és aludtam egy jót, lementem a partra hogy csobbanjak egyet a vízben. Mindig is szerettem úszni, és örülök hogy végre kicsit szabadabban tehetem ezt, nem csak valami kis medencében vagy uszodában. Ha nem rendező lennék, akkor lehet megpróbálkoztam volna az úszással is, mert egyébként is egy jó sportnak tartom, mert kellően át tud mindent mozgatni.
Fogalmam sincs, mennyi idő után mászok ki a vízből, de rendesen ki vagyok fulladva már. Zsibbad a karomtól kezdve a lábamig majdnem mindenem. Kisimítom az arcomból a vizes hajamat, mikor meghallom a nevemet. A hang irányába fordulva egyből elmosolyodom. - Amina! Hát szia! - vidulok fel, majd közelebb lépek hozzá. - Igen, valahogy úgy. Most megölelnélek legszívesebben, de nem tudom, mennyire akarsz vizes lenni - tekintve hogy mennyire süt a nap, könnyedén lehet hogy csak ki akart feküdni napozni egy kicsit. Ha nem találkozok vele, rám is ez várt volna. Mármint a fekvés, az ágyamban, a hotelban. Mindenesetre, ha nem zavarja hogy vizes lesz, akkor viszont tényleg meg is ölelem őt. Elég közvetlen személy vagyok, Aminával pedig nagyon jól kijöttünk a munka alatt.
- Mit, mit? Az élet értelmét! Nyaralok, kicsit ki akartam már kapcsolódni, és ide találtam egy helyet. Úgysem jártam még itt, szóval gondoltam miért ne? - neten nézegettem a hirdetéseket, aztán feldobta ezt a szállást, és egyből le is csaptam rá. Szép hotel, gyönyörű kilátás, nem olyan vészes árak. Felhúzom a szemöldökön a szavain, és elnevetem magam. - Persze, emlékszem rá. Láttam is szerintem fél szemmel, de gondoltam, biztos más az - ő nem látott meg valószínűleg, mert én is a nagy tömegből egy pillanatra szúrtam ki, bár sok figyelmet nem fordítottam rá. - Ha már ennyire részleteibe megyünk, én is egyedül jöttem. Senki nem viseli el azt a nagy számat - nevetgélek tovább. Nem kértem meg senkit sem, hogy jöjjön. Amennyi emberrel körül vagyok véve a legtöbbször, inkább az ismeretlen társaságára vágytam. Ehelyett itt van Amina és Sasha is, mégsem érzem tehernek őket – sőt. Örülök, hogy ha valakik, hát pont ők nyaralnak ugyanitt ugyanekkor.
- Na és mióta vagytok itt? Én csak egy pár órája érkeztem meg, aztán egy kis pihenés után már csobbantam is - időközben elő is kaparom valahonnan a törölközőmet és letörlöm magamról a már félig odaszáradt vízcseppeket. - Egyébként ha nem jár ezért letartóztatás, és szabad megjegyeznem, jól áll a világoskék - biccentek egy pillanatra a bikinijére. Megfordult a fejemben pár rossz gondolat, de hát lássuk be, tesz is azért Amina, hogy így nézzen ki. Ettől függetlenül, hogy ő viszont ne értsen félre semmit, nem kezdem el bámulgatni, és éppen csak pár pillanat erejéig bökök rá tekintetemmel a bikinijére, ami még nem válik át a kínos fázisba.

Ahogy megkapom az engedélyt, már keblemre is vonom a rendőrnőt. Jól kijöttünk a közös munka alatt, és utána sajnáltam is, hogy mindkettőnket elszólított a kötelesség. De ha az embernek olyan munkaköre van, mint nekem, és már a kezdetekkor nem volt egy valamire való magánélete, akkor később sem lesz könnyebb a dolga. A futó kalandok egyedül, amivel tudom oldani kicsit a magányomat, ha már a szerelem ennyire elkerül engem. De nem is bánom annyira, hogy őszinte legyek. Jó érzés szabadnak lenni.
- Hát Sasha az igen, kitűnik a tömegből. Viszont nagyon csekély esélyt láttam rá, hogy pont itt, pont most találkozunk majd újra - vele sem volt különösebben bajom, de elsősorban Amina volt az, akivel többet beszélgettünk két forgatás között nem feltétlenül szakmai témában. Sasha nekem néha kicsit… sok volt. Említettem is szerintem egyszer Aminának. Alapvetően elviseltem, csak tudtam, hogy hosszú távon már lehet kijátszaná az én idegrendszeremet is.
- Sőt? - vonom fel a szemöldökömet mosolyogva. Szavaiból nem éppen csak a kedves baráti viszonyt veszem ki, hát még a pillantásaiból. Most már kezdem érteni, milyen is az, mikor a nők arra panaszkodnak, hogy nem éppen a szép pár szemeiket nézik. Én nekem általában ezzel nem volt gondom, leszámítva persze a tinédzser-, és nagyon korai húszas éveimet. De ott is csak egy-egy pillantás. De nem úgy, mint Amina. Na nem mintha bánnám, mi több, elég hízelgőnek is tartom.
Legszívesebben felnevetnék, mikor látom, mennyire nem képes szemkontaktust tartani velem. Kicsit visszarántva őt is a valóságba szólalok meg és jegyzem meg neki, hogy a kéknek a világosabb árnyalata is jól mutat rajta, nem csak a sötét munkaruhája. De talán abban is, ha egyszer láttam, mert mondtam nekik, hogy ne süljenek meg abban a szerelésben, hanem jöjjenek, ahogy kedvük tartja, úgy is nyár volt akkor.
- Persze, nagyon szívesen csatlakozom! - bár naptejet nem hoztam magammal ide, de biztos vagyok benne, hogy nála is van. És az eddigi 5 percnyi beszélgetésből pedig abban is, hogy nagyon szívesen segítene bekenni, ha megkérném rá. Még meglátjuk, hogy alakulnak addig a dolgok. - Igen, azt szeretem. És köszönöm, elfogadom - mosolyogva bólintok rá az italra. Ó, hát jobban megmaradtak neki az ilyen apróságok, mint azt gondoltam volna. Bevallom, kezd úgy tűnni, hogy én nagyobb hatással voltam rá, mint én őrá. Ettől függetlenül kedvelem, viszont a beszélgetéseink közben is forogtak a kerekek az agyamban, és ugyan rá figyeltem nagyrészt, de nem jegyeztem meg minden apróságot. Ezt az ír sörös dolgot pedig szerintem maximum egyszer ha említettem, és ennyi. Nem szoktam forgatás alatt inni – csak vizet.
Aztán már indulnánk a napozóágyakhoz, de ekkor megjelenik Sasha. Egy lépést hátrálok is felvont szemöldökkel, mikor közénk lép. Hallgatom, amit mond és akarva-akaratlanul is elnevetem magamat halkan az utolsó pár szón. Aztán csak felvonom a szemöldökömet, mikor minden további nélkül kezdi el fogdosni a felkaromat. - Szia, Sasha, neked is - pillantok le rá, majd vissza Aminára, majd vissza Sashára. Bezzeg ha ez fordítva lenne és én kezdeném el bármijét is ily módon fogdosni, akkor pedig egy zaklató lennék titulálva. Ó, kettős mérce, de szeretlek!
- Az öröm az enyém, Sasha! - ó, de még mennyire. Főleg látva hogy ezt az alig egypercnyi jelenetet követően mennyire ki van vörösödve Amina. Kétlem, hogy hirtelen hőgutát kapott volna. - Ma esti programod? Na miért, mit fogunk csinálni? - végül azt az egy lépés távolságot visszahozom eredeti formájába. - Ahogy mondtam… Sasha néha sok nekem. Nem csodálom, hogy iszol mellette - nevetem el magamat, majd vállára-hátára teszem a kezem, hogy megindulhassunk a napágy felé. Amint megérti, hogy mit akarok, el is veszem onnan a tenyerem. Ha már kezdene lenyugodni, akkor ledobom a következő bombát is neki.
- Szóval, kellett volna menni vennetek valami „ribis ruhát”, vagy előre készültél már a szingli, pasik nélküli utatokra? Ha gondolod, szívesen véleményezem - nehezen tartom vissza az előtörni kívánkozó mosolyomat és nevetésemet, de kibírom. Közben pedig őrá nézek, így várva a válaszát.

Hallgatom a bocsánatkérését, de csak legyintek rá. - Ó, nem kell sajnálgatnod. Csípem én ettől függetlenül - kétségtelen, hogy így van. Persze azért van benne egy kis őrültség, ami nekem személy szerint sok tud lenni, de ettől függetlenül megértem, mikor Amina azt mondja, hogy az életét is rábízná. Szakmailag mind a ketten a ott vannak a szeren, erre saját kézből jöttem rá, mikor együtt dolgoztam velük. De még így is, inkább Aminával töltöm az időt, semmint vele.
Kezdetben nem akartam ennyire flörtölni vele, mert hát mégis… pont egy rendőrrel? Félő, hogy egyszer szólok rosszat és hamar a hátamon fogom találni magam – és nem feltétlenül olyan helyzetben, amilyet szeretnék. De mivel érzem, hogy kétségtelenül van valami köztünk, hát… miért is na járjunk a végére?
Az a pár pillanatnyi csend és szótlanság ami a kérdésemet követi elég árulkodó jel volt már magában is, nem még az arca, ahogy a szavakat keresi. Csak bólogatok válaszára, amolyan „persze, hogy nem” kifejezést közvetítve vele. Nyaralni vannak ők is, én is és a szavaiból ítélve Aminának sincsen senkije. Mit árthat, ha kicsit szórakozunk?
Halkan nevetek, mikor elszólja magát. - Az italtól jobb lesz szerinted? - nem kizárt, hogy azzal csak még inkább rontani fog a helyzeten és a mostaninál is jobban fel fog bátorodni. Mármint én nem bánom ezt, és jobban belegondolva, valószínűleg ő sem.
Jól szórakozok magamban, ahogy újra és újra zavarba sikerül hoznom, és rákvörös képpel próbál köpni-nyelni valamit. Az alkohol biztosra veszem, hogy ha másban nem is, ebben tuti segíteni fog neki, hogy könnyebben fogadja ezeket a megszólalásaimat. Kétlem, hogy az lenne ennek a vége, hogy kiderül, amúgy ő nem flörtölt velem, csak próbált kedves lenni – már csak a válaszából ítélve sem. - Felpróbálva. Természetesen - ismétlem meg az utolsó két szót mosolyogva, bólogatva, ugyanolyan hanglejtéssel. Végül leülök a napágyra és figyelem, Amina mit csinál. Mikor kikéri az italt, addig hátradőlök az ágyon, egyik lábamat felhúzva és egyik kezemet a fejem alá téve. Miután a pincér elmegy, Aminának még mindig semmi nyoma, hanem kutat valami után. Míg ő el van fordulva tőlem, addig kicsit én is szemügyre veszem őt és mit ne mondjak… nem hagy hidegen. Viszont mivel elképzelni sem tudom, mit csinálhat a táskájában, ezért rákérdezek. - Mit keresel, a Szent Grált? - kérdezem tőle mosolyogva, majd a fejemet újra visszahelyezem a kezemre és lehunyom a szemeimet. Az már másik dolog, hogy ahogy becsukom őket, egyből a rendőrnőnek a formás combjai és feneke jutnak eszembe.
Mikor a pincér visszaérkezik, felülök és elveszem a korsót. Hogy mondjuk görögül, hogy köszönöm? Mindegy, értenek ezek angolul, szóval úgy köszönöm meg. Mosolyogva koccintok vele, és utána szólalok csak meg, mielőtt a számhoz emelném a poharat. - És a forró görög éjszakákra! - vigyorgok továbbra is, remélve hogy nem fog belefulladni az italába. Végül én magam is belekortyolok az isteni fekete nedűbe.
- Hát nagyon szépen köszönöm a meghívást erre az italra! - emelem fel a poharamat, hogy újra szemügyre vehessem ezt a gyönyörű korsót. Mindig is csodáltam, hogy mennyire szépen megformálták a Guinness korsókat, de mielőtt túlzottan belebuzulnék ebbe, visszatérek a valóságba. - Gondolom nem szeretnél leégni. Hoztál valami napolajat, napkrémet? Szívesen rád kenek bármit - a kérdés egyben komoly, ugyanakkor szánt szándékom tovább folytatni a flörtölést vele. Ha már be lenne kenve, csak már nem látszik rajta, még akkor is kétlem, hogy nemet mondana.
Ha viszont belemegy, akkor megvárom míg odaadja nekem a napvédőt. - Hol kezdjem? - kérdezem tőle, amint kinyomok egy adagnyit a kezemre és összedörzsölöm a másikkal. Aztán megvárva a válaszát, hogy mit válaszol kezdem el beledolgozni a bőrébe, gondolván, hogy akkor már egy masszázst is megejtek nála. De nem sietem el, ó, dehogy! - Muszáj megjegyeznem, hogy szerintem jobban áll ez a szerelése, mint amiben dolgozni szokott, rendőrnő! - bár a fejemben már ennyi sincs rajta. Fú, nem hittem volna, hogy ennyire ki leszek.
A hasára fordulva a nyakával kezdek, majd a vállait kezdem el először lefedni a krémmel, miután a lapockáira térek át. De ki is fogy az a kevés, ami volt a tenyereimen, ezért a tubusért nyúlok újra.
- Na és mesélj, miért pont Görögországra esett a választásotok? Bocsi, ha hideg - töröm meg a csendet, miközben ahelyett, hogy a kezembe nyomnám a naptejet, kicsit se félreérthetően (de) nyomok rá egy adagot a lapockája alatti részre. Majd pedig úgy folytatom kezemmel a gondoskodást, minden egyes centiméterét gondosan érintve, közben félszemmel figyelve, hogy váltok-e ki nála valamit ezzel az egésszel. Ha határozottan igen, akkor tovább folytatom utamat a derekán át a csípőjén keresztül egészen a fenekéig, amibe ugyanolyan - talán még nagyobb - aprólékossággal kezdem el beledörzsölni a kezemet borító anyagot, gyurmázva kicsit a gömbölyded formákat, de arra azért figyelve, hogy a világoskék ruhadarab ne színeződjön el.
Ha nem állít le ez után sem, akkor újabb kisebb adagot nyomok ki - most már - a kezembe és érintem meg az egyik combja belső és külső felét a két kezemmel, már-már túlzottan közel ahhoz a pontjához. Ekkor azonban úgy döntök, ha a teste eddig is mindenre pozitívan reagált, akkor két-három gyengéd simítást ott is megejtek, még inkább próbálva az őrületbe kergetni őt. Mindezek után a formás - és baszki, izmos! - combokat is hasonló bánásmódabn részesítem, mint korábban minden mást. Az ember általában egy másfél perc alatt (maximum) bekeni az egész testét, én viszont csak ezen a felén több, mint két perce foglalatoskodok. Persze csak akkor, ha nem állít le valamikor. Bár kétlem, hogy bánná, hogy ez ennyire elhúzódik.

Hát nem múlt sokon, hogy lebukjak az SMS-el, de nem volt más választásom. Kellenek azok a ruhák, most már biztos, Sasha meg ebben profi. Sokkal jobb a divatérzéke mint nekem. Én az a pólós farmeros lány vagyok. Van egy kék kantáras farmerom, rövid. Az a kedvencem, még ide is elhoztam, de most már biztosan nem veszem fel. Arthur naponta dögös színésznőkkel van, én meg nézzek úgy ki, mint egy farmer? Na azt nem! Még holnap veszek pár lenge ruhát, sőt több bikinit is.  
-Semmit, csak a szemüvegem. - lódítok egy picit.  - Á, meg is van. - emelem fel, mikor mellettem találom. Még hihető is, hogy a nagy zavaromban ilyen szétszórt vagyok.  
Csak elégedetten elmosolyodom, mikor ő a forró görög éjszakákra iszik. Igen, egyértelműen alakul valami, most már ő is többet flörtöl, na, nem mintha a ruhás kérdésével nem lett volna az.  
-Ugyan, szívesen, bármikor. Remélem nem hiszed, hogy ez volt az utolsó kör. - kacsintok rá, majd iszom a sörből. Végén még nekem is ez lesz a kedvencem. Nagyon finom!  
Aztán majdnem félre is nyelem, mert napolajat emleget, és bekenni engem, és kihagy az agyam. Rám ken bármit! Hát, szaván is fogom az biztos.  
-Igen van. - fogom a napozókrémem kivéve a táskámból három pislogás közben a kezébe adom, majd le is fekszem, és igyekszem normálisan lélegezni, ha már a viselkedés nem ment eddig.  
- Ott kensz be, ahol csak akarsz. - adom meg neki az engedélyt szintén kértelteműen, és igen be is tartja ezt.  
Elmosolyodom a bókján, és az ajkaimba is harapok.  
-Nos, örömömre szolgál. Esetleg bikini bemutatót is szeretnél? - viccelődöm, bár ha kéri, szívesen. Már csak kérdés, mit fogok összebénázni a ruhákkal is. Eléggé nem az én stílusom. Ő pedig színésznők és modellek mellett hozzászokott a kecses mozdulatokhoz. Nálam a kecses mozdulat ott kezdődik, hogy behúzok annak, aki idegesít. Nekiáll masszírozni, én meg teljesen ellazulok az érintésétől, már csak azt kell elérnem, hogy ne nyögjek, de kétlem, hogy összejönne. A keze aranyat ér! Kíváncsi vagyok, máshol is ennyire gyakorlottan masszíroz. Szerencsére kérdez valamit, így tudok a mondatra koncentrálni.  
-Mindig is szerettem volna látni ezt a szigetet. - válaszolom automatikusan. - De persze az országukban van bőven látnivaló. - teszem hozzá, és ahogyan hozzám ér, ahol hozzám, ér, és masszíroz, és simogat, attól végem. Szinte érzem, hogy ez a vágy a lábaim közé megy.  
-Nem baj ha hideg, csak folytasd, kérlek. - nyögdécselem, és mikor a fenekemhez ér, kicsit fel is szisszenek. Igen, egyre jobb. A hátam, a fenekem, belső combok, és... ODA is ér. Felnyögök automatikusan, és fogalmam sincs mit reagáljak ezek után, vagy éppen, hogyan nézzek a szemeibe,. Aztán a combjaimra tér, és ott is elidőz egy kicsit, én pedig élvezem, nagyon. Aztán megfordulok, és pimaszan elmosolyodom.  
-Most jöhet elölről. - mosolygom tovább, és közben figyelem őt, ahogyan a keze gyakorlottan elindul a testemen. A melleim között mintha kicsit többet eltöltve. Igen, ebből határozottan szex lesz, és nem is kevés. Ki hitte volna, hogy ennyire jól fogom érezni magam! Általában Sasha szokott pasizni nyaralásokon, én nálam ritkán fordult elő. Én csak pihenésre, lustálkodásra vágyom az ilyen helyeken, és sok koktélra. Mélyeket lélegezek, amikor simogat engem, és közben meg is simítom a karját.  
-Most én jövök. - mosolyodom el, majd felkelek. - Először a hátad. De várj, ne feküdj le. Ülj le ide mellém. - mutatom a helyet mellettem, én pedig mögé ülök, a kezemre kenek egy kis krémet, és nekiállok bemaszírózni a hátába. Nagy hát, hm lehet mire végzünk új krémet kell szerezni. Finoman érzékein simítom őt a nyakától a derekig, és kicsit a fürdőnadrág alá is, majd újra fel, és a vállat kezdem maszírózni. Tudom 58 kiló vagyok vaságyastól, de erőm az van hála a kiképzésnek, és a sok edzésnek. Közben a kezeim elindulnak a karjain le a bicepszeken, aztán a kulcscsont, és a mellkasa, közben hátulról hozzá dörgölődzőm, és hozzábújok, és finoman a fülébe is suttogok, majd harapok is.
-Hm. - nyögöm. - Nagyon kellemes téged érinteni. - suttogom a fülébe, és nyomok egy csókot a nyakára. - Mindenhogyan. - teszem még hozzá.  
-Most már lefeküdhetsz. - mondom neki, és hirtelen kezdem érteni, miért lehet olyan jó dominának lenni. Én diktálok! Bár azért látom jól szórakozik rajtam. Nekiállok bekenni a lábait, majd haladok felfelé, és én is bizony el időzőm a combjai körül. Nem nehéz nem észrevenni, hogy bizony merevedése lett, és ez igenis tetszik. Bevallom jól esik, hogy ilyen hatással vagyok rá. Aztán megadom neki a végső döfést, és ráülök OTT lovagló ülésben, és úgy simogatom, és masszírozom a mellkasát. Aztán az arcát is finoman bekenem, közben mosolygom rá, és rajta fekszem már.  
-Esetleg tehetek érted még valamit?  - kérdezem tőle, majd az orrom finoman az övéhez dörgölöm, afféle eszkimó puszit adva neki. - Egy kis sört? Vagy mást kívánsz épp? - mosolyodom el.  

★

- Bikini bemutatót? Ó, nagyon szívesen megnézném. Miért, hány bikinit hoztál magaddal az útra? - bár ha mindegyik ehhez hasonló, akkor már megvett engem kilóra.
Hirtelen jött a naptejes ötletem, de egy cseppet sem bánom. Látom rajta, hogy egy pillanatra felcsillannak a szemei, amin elmosolyodom, miközben elveszem tőle a tubust. Valószínűleg, majd mikor a fordítottjára sor kerül – már ha sor kerül rá -, én nekem is hasonló tekintetem lesz. Már így is olyan gondolatok fordulnak meg a fejemben, amelyek megmozgatnak bennem pár dolgot. Nem csak belül, kívül is. De szerencsére nem vagyok tizenéves, és azért képes vagyok visszafogni magamat. Nem Amina ellen szólva, de volt már rá alkalmam, hogy egy modellel legyek, de annál se volt az, hogy amint megláttam fehérneműben, már állt a dárda. Volt rá lehetőségem, ki akartam próbálni, de igazság szerint az egyik legrosszabb éjszakámat köszönhettem ennek a nőnek. Jó teste volt, az tény, de mint egy döglött hal, olyan volt az ágyban. Gondolom a testével próbálta kompenzálni, fogalmam sincs. És ott inkább a kíváncsiság vezérelt, nem az, hogy ténylegesen akartam is tőle valamit. Azonban Aminánál már más a helyzet, mert köztünk szinte tapintható a szikra már az első perctől kezdve. Most viszont itt, Görögországban különösen. És akármennyire is kislányosan viselkedett eleinte, szerintem előbb-utóbb fel fog szabadulni. Legalábbis igazán remélem.
- Van, persze. És meddig terveztek maradni? - tudakolom meg kíváncsian. Nekem egy hétnyi időre van kifizetve a hotelem, de hogyha ők tovább maradnak, akkor valószínűleg megpróbálom még ezt kibővíteni. A pénzzel nem hinném, hogy baj lenne.
Melengeti a kis egómat, hogy ennyire élvezi a mozdulataimat és ezt szóvá is teszi. Kéri, hogy folytassam - én pedig ezen felbátorodva mozdítom az egyik kezem ujjait kicsit vadabb vizekre, érdeklődve figyelve közben az erre adott reakcióját. Így a ruhanemű anyagán keresztül is érzem, hogy vannak nála gondok, ami egy újabb löketet ad nekem. Az felizgult nyögéséről nem is beszélve, amit látszólag eléggé akaratlanul enged ki. Még jó, hogy a közvetlen közelünkben nincsen senki és hogy a strand amúgy is eléggé hangos.
Amint megfordul, az arcára simítok rá krémes kezeimmel, óvatosan kenegetve be, nehogy egy pont is kimaradjon és leégjen itt nekem a végén. Majd kulcscsontjával kezdem és úgy haladok egyre lentebb, bár tény, a melleinél kicsit többet elidőzök. De mivel nem akarom, hogy a szép világoskék bikinije foltos legyen, ezért csak a bőrét érintem. Ha így haladunk, lesz még rá bőven alkalmam szerintem.
Azonban a hasának kezdetéhez és a bikinialsójának tetejéhez érve kicsit bekalandoznak az ujjaim a ruhanemű alá, viszont nem annyira, hogy megérintsem odalent, csak hogy kicsit kínozzam. Persze azért figyelek arra, hogy ne legyen túlzottan nyilvánvaló az esetleges külső szemlélőknek, amit teszek. A combjára már nem kerül sor, mert azt alaposan átdolgoztam, mikor a hasán feküdt. Ó, de még hogy! Biztos vagyok benne, hogy közben a leheletemet is érezte a bőrén, ami csak kellemes plusz volt a számára.
- Rendben van - hagyom felülni, majd pedig úgy helyezkedek, hogy ahogy ő kéri, és izgatottan várom a következőket. Hangozzék ez akárhogy is, mindig is a gyengéim közé tartozott, ha egy nő, akivel ennyire forr közöttünk a levegő elkezd simogatni. Megnyugtat, ugyanakkor fel is tüzel.
Lehunyom a szemeimet és felsóhajtok, mikor elkezdi beledörzsölni a hátamba a krémet. Elmosolyodom rajta, mikor a keze betéved kicsit a fürdőnadrágom alá, de panaszkodásra amúgy sem lenne okom. Nem mellesleg minden joga meg van hozzá, ha azt nézzük, én mennyire átdolgoztam őt az előbbiekben. - Mit ne mondjak, Amina… Van ám benned erő, azt meg kell hagyni! Ezt szeretem - jegyzem meg, mikor elkezdi a vállaimat masszírozni a csepp kezeivel, mégis olyan erővel, hogy egy-két férfitársam megirigyelhetné tőle.
Hátam mögül nyúl előre és kezdi el tovább dolgozni a mellkasomat is. Lassan már tényleg pornóba illő jelenet lesz, amit mi itt csinálunk. Ezzel általában nem lenne gond, ha nem ismernének világszerte. Bár őszintén szólva nem érdekel, ha ezzel kapcsolatban le is hoznak valami hírt, férfiból vagyok és élem az életemet. Azért nyilvánvalóan nem fogom itt a strandon gerincre vágni a nőt.
Belebizsereg az egész testem, mikor a fülembe suttog és beleharap. Általában nem szeretem, ha így suttognak nekem, de Amina esetében csak még jobban feltüzel - ha lehet még ennél is jobban. A nyakamra adott csók nemkevésbé. A szavairól már nem is beszélek. - Ezt örömmel hallom - jegyzem meg neki, mielőtt elengedne és kérné, feküdjek a hátamra. Az egyik kezemet újra a fejem alá rakva támaszként dőlök el a napágyon, és figyelek fel Aminára. Eddig nem tudtam megfigyelni az arcát, de most látom rajta, hogy mennyire is élvezi ezt a helyzetet. Talán még jobban, mint én.
Az előbbi dörgölőzése, csókjai hatására, meg most, amilyen gondossággal halad a combomon, akaratlanul is elkezd a vérem másfele áramlani. Persze nem vagyok még teljesen tettrekész állapotban, de ha így haladunk, nem fog ahhoz sem túl sok kelleni. Aztán bassza meg, rám ül! De még hogy! Ha tudtam volna, hogy ennyire kegyetlen lesz, én sem kíméltem volna annyira. Azaz de, muszáj lettem volna, a korábban taglalt okok miatt.
Eldől rajtam és mivel érzem az ő felajzottságát is, nem kell sok, hogy még inkább elkalandozzanak a gondolataim és a problémák is egyre nyilvánvalóbbak legyenek. Még jó, hogy rajtam fekszik. Kezemet combjára simítom, majd fel a fenekére, ahol kis körökben kezdem el mozgatni a tenyeremet szépen lassan. - Ó, ezt inkább nekem kéne tőled kérdeznem. Lévén korábban én kértem a te segítségedet az én érdekemben - mosolygok fel rá, majd közelebb hajolok hozzá, de ahelyett hogy az ajkához érintem az enyéimet, közvetlen mellé adok egy lágy, érzéki csókot, minekutána a nyakára is. Majd pedig enyhén megemelve őt, és vele együtt fordulva segítem át a mellettem lévő ágyra, kezemet továbbra is a combján tartva. - Szóval a kérdésem áll: esetleg kérsz még a szolgálataimból? Vagy majd később, négyszemközt osztod meg velem, addig pedig még kitalálod? - pillantok rá Aminára kihívóan, miközben ügyelek arra is, hogy külső szemlélőként ne látszódhasson az általa kiváltott erekcióm. Nem bánom, azonban gondolnom kell magamra is. Visszatérve, nem volt még rá alkalmam, hogy valaki megmondja nekem, hogy mit-hogyan csináljak az ágyban, de Aminától még ezt is elviselném. Ki tudja, még lehet tetszene is. Ellenben ki tudja neki milyen tervei vannak.
- Azokat a ruhákat mondjuk szívesen megnézném rajtad, amikről beszéltünk. De ha már bekentük egymást ennyire… alaposan és körülbelül tíz perc alatt, akkor már napozzunk egyet. Mit szólsz? - addig is legalább lesz időm arra, hogy lenyugodjak. Remélhetőleg nem kell neki magyaráznom, hogy mennyire tetszett ez az egész, ugyanakkor nem akarok még jobban elmerülni benne, mert ismerheti, milyen a bulvár. Főleg, mivel most fog kijönni a filmem pár hónap múlva és biztosra veszem, hogy elő tudnának venni valahogy.
Amennyiben nincs ellenére a felvetésem, úgy félmosollyal az arcomon veszem el a kezemet a combjáról és fordulok át a hasamra – szerencsére a gondok már nem olyan súlyosak, mint korábban és csak kicsit kell igazítani magamon ott lent, mikor átfordulok. A fejem azonban az ő oldalára van fordulva és úgy tekintek rá. - Nem hittem volna, hogy ilyen fordulatot fog venni a nyaralásom. De gondolom te sem. És ez nem panaszkodás - bár ez az elmúlt percekben szerintem nyilvánvalóvá vált.
- Ebben a hotelban szálltok meg, ami itt van? - csak hogy az út a próbabemutatóig milyen hosszú lesz.
- Viszont, ha bármikor is úgy gondolod, hogy inkább mégsem vágysz a társaságomra, akkor mondd nyugodtan. Nem fogok megsértődni. Az egómon esik egy kis csorba, de lehet nem is árt abból kicsit lefaragni - nevetem el magamat. Nem tartom magamat egoistának, de tény, hogy tisztában vagyok az elért eredményeimmel és hogy ez milyen hatással van az emberekre. Viszont méltán a szerénységemről vagyok híres a médiában, és ez nem csak színjáték, ez ténylegesen én vagyok. - Ez után még mindig úszni szeretnél, vagy más terveid vannak? - kérdezem tőle, ahogy elnyúlok a sörömért és belekortyolok egy nagyot. Viszont érzem, hogy lassan már égetni fog a nap, ezért tovább helyezkedve átfordulok a hátamra, és lehunyom a szemeimet, de teljesen éber maradok és úgy hallgatom Aminát.

Minden nagyszerűen alakul, és egyre inkább érzem azt, hogy nem bírok ki egyetlen percet sem a közelsége és érintése nélkül. Ez nem jó így, hogy máris ennyire nagy vágyat érzek. Lehet, ami után kielégülök, akkor már elmúlik ez a sok vágyakozás irányába, és lenyugszom? Van olyan érzésem, ez nála végtelen, és képtelenség lesz ez részemről.  
-Igen, van pár bikinim, majd azokat is megmutatom. - mosolyodom el. Aztán le is veheti őket, vagy akár tépheti, de ezt a gondolatmentet már meghagyom magamnak, így is túlzásba estem flörtölés terén.
-Két hétre. Te? - kérdezem tőle érdeklődve. Ha tovább maradna, mint én, komolyan mondom kérnék még extra szabadságot az őrmestertől. Vagy beteget jelentenék, ami nem éppen egy rendőrhöz méltó, de jelenleg nem tudok tisztán gondolkodni.  
Csak elmosolyodom, mikor azt mondja, van bennem erő. Ó, ha még sejtené mennyi, de reméljük neki sosem kell megtudni. Azt a fajta erőt a bűnözőkre tartogatom. Viszont valamiféle erőt, és energiát neki is, hiszen nagyon szeretnék vele sok-sok éjszakát együtt tölteni, és nem csupán röpke menetre, hanem igazán éjszakán át szeretkezni, beszélgetni. Nappal pedig együtt felfedezni a szigetet, beszélgetni. Romantikus képzelgések. Amina mi lett veled? Te nem ilyen vagy. Már megint...  
Hála égnek az előbbi furcsa megjegyzéseimre is jól reagál, mert eléggé sok mindent mondtam. Tényleg jó érzés őt megérinteni, érezni őt, és szeretném minden lehetséges módon, hiszen ki tudja meddig tart még ez. Csupán most kezdődött és máris ilyeneken gondolkodom, én sem vagyok normális. Élvezd a pillanatot Amina, ne agyald túl.  
Élvezni kell, most is, ahogyan fekszem rajta, minden porcikám bizseregni kezd. A válaszán elmosolyodom, mit kérhetek tőle.  
-Hát, még kitalálok pár dolgot ebben biztos lehetsz, ha már neked kéne kérdezni. - mosolyodom el. -De azt majd a szobán. - teszem hozzá, és éppen ekkor látom, mintha meg akarna csókolni, közeledik, én nekem meg lelassul a világ, de helyette arcon puszil, és igen, jól esik az ajkainak érintése az arcomon, mégsem az, amit reméltem. A nyakamat is megcsókolja, és a testem újabb lángban ég el. Hát helyrehozta, de mégis megveszek egy csókért.  
Aztán leemel magáról, és oda az egész. Igazán remek. Nem tetszem neki? De akkor minek simogatott volna így? Na és a merevedése, meg ismerem a testbeszédet rendőrként. Szóval de vonzódik hozzám. Nem, itt más lesz. Körbe nézek, és hirtelen leesik, nyilvános helyen vagyunk. Legalább neki volt ennyi esze. Hiszen bassza meg híres! Ez eszembe sem jutott eddig. Te jó ég, én meg itt tapadok rá, mint egy nimfomániás. A hátamon maradok, és a helyemen és kortyolok egyet a sörömből. Jó az ízlése Arthurnak az már biztos, de mégis miért olyan meglepő ez egy ilyen zseniális emberről?  
-Sajnálom, teljesen megfeledkeztem arról, hogy nyilvános helyen vagyunk. Na meg, hogy téged a bulvár, hogyan érint. - nézek rá kissé zavartan, mint aki éppen egy álomból ébredett fel.  
-Napozzunk persze. A ruhákat majd este megmutatom. - mosolyodom el, és élvezem az érintését, ahogyan a combom fogja. Azonban nem sokáig, a hasára fordul. Egy elégedetlen sóhajjal nyugtázom, hogy nem érint, de a formás feneke máris kárpótol. Akarva, akaratlanul is végig nézek rajta. Hmm. A szavaitól melegség önti el a szívem. Szóval ő is élvezi a társaságom.  
-Hát bizony nem hittem volna, de nekem is nagyon kellemes meglepetés, és egyre jobb. - mosolygom rá. - Igen ebben a hotelben. A szobaszámom a 2311, ha keresnél. - teszem hozzá kissé buja mosollyal.  
A következő kijelentésén meg picit elkomolyodom, sőt eléggé kérdően nézek rá. Nem tudom viccel vagy komolyan gondolja.  
-Ugyan, ilyet ne is mondj. Sosem mondanék ilyet. Veled akarok lenni, ha nem lett volna nyilvánvaló. - nézek rá zavartan, persze ő kicsit nevetve mondta, de én nem nevetek.  
-Igen, majd úszom később, és remélem velem tartasz. -felelem halványan elmosolyodva, de még mindig furcsállom az előbbi kijelentését. Lehet a Voss féle humor volt ez is? Általában imádom, de most nem. Ha meg komolyan gondolta, akkor mindjárt megütöm, mert ilyet nem akarok többé hallani.  
-De a más terv is jöhet, ha neked van. - kapcsolok hirtelen, mert a szövege miatt, már kihagy az agyam. Vagy éppen a közelsége miatt. Most arra célzott, amire gondolok? Merjem bedobni a szex ötltet? Vagy várjunk estélig? - Ha nincs, meg adj pár percet, és kitalálom. - térek vissza most már ismét a flörtölős énemhez. Elég volt ebből mondta, amit mondott, vicc volt, vagy sem, majd úgy is megmagyarázza. Ha meg nem, hát nem. Nem kell ezt is túlagyalnod Amina! Most kéne a kaland résznek jönni. Csúszdázni, elmenni a városba vásárolni, esetleg egy kis túra, de nekem hirtelen egyik sem kell, csak ő, és, hogy hozzá bújjak, szorosan, ahol csak ketten vagyunk.  
Intek is a pincérnek, aki máris ott terem.  
-Hello, Nikos. - nézem a névtábláját. - Nem tudna esetleg javasolni olyan helyet, ahol szabad strand van, mármint érintetlen, sehol egy lélek? Ahová még a kutya se teszi be a lábát?Ahol egy pár kettesben lehet, zavartalanul? - kérdezem tőle mire Nikos elvigyorodik.  
-De hölgyem. - feleli pimasz mosollyal, majd Arthurra néz. - Zaknytoson sok érintetlen partszakasz van. Autót tudnak bérelni a hotelből a recepción segítenek, és tudok önöknek javasolni sok ilyen helyet, ami szinte érintetlen. Egy kicsit vezetni kell hozzá, meg terepen is menni gyalog, de nem vészes, elnézve az önök testfelépítését, ha megengedi a megjegyzést. - néz végig rajtunk zavartan. - Khmm, szóval nem lesz gond.  
Elmosolyodom a srác zavartságán, de egyben meg is örülök, hogy ezt az információt kaptuk.  
- Maga egy kincs Nikos. - mosolyodom el lelkesen.
-Mit szólsz Arthur. Benne vagy egy kis kalandban? - fordulok Arthur felé, és remélni tudom, hogy igen. Így meglesz a kaland, és a magány is, ahol vele lehetek. - Nem kell most azonnal, lehet akár holnap is. - teszem hozzá, mert nem akarom elijeszteni őt a túlzott lelkesedésemmel. Kell nekem ez a férfi, szóval ideje okosan játszanom.

★

- Én sajnos csak egy hétre foglaltam. De ha szeretnéd, vagy szeretnétek még élvezni a társaságomat, akkor biztos vagyok benne, hogy ezt ki tudom tolni. Munkám amúgy sem lesz még legalább másfél hónapig - de abból is lehet több lesz a végén. Igazából még konkrét időpontot nem választottunk, hogy mikor kezdünk el forgatni, csak megadtunk egy intervallumot, hogy mikortól kezdjenek rá készülni az emberek. De egyébként szerintem tartani fogom magam az első időponthoz, amit megadtam, ha már amúgy is a pontosságomról vagyok híres. Viszont nem akarok most a szakmámmal foglalkozni.

- Alig várom, hogy halljam azokat a gondolatokat - viszonzom a mosolyát. Azt mondja, hogy még kitalál pár dolgot, ezek szerint már most vannak gondolatok a fejében. Valószínűleg mindketten sejtjük, ez az este hova fog fajulni, mégsem sietjük el, amit egyébként csak félig bánok. Ha nem ismernének az emberek, már könnyen lehet, hogy máshogy állnánk ebben az ügyben is.
Érzem rajta, hogy pár pillanat erejéig értetlenkedve fogadja, ahogy oldalra döntöm, de ezért is tartom rajta a kezemet, hogy ne gondoljon semmi rosszra. De szavakkal is megnyugtatom, mikor viszont elér a szép kis kobakjáig a gondolat, akkor csak jót mosolygok rajta. - Nincsen semmi baj, Amina. Tetszett. Mint azt, khm… érezhetted - és ha oda érintené bármijét, akkor még most is. Viszont gondosan figyelek arra, hogy ne látszódhasson teljesen nyilvánvalóan a kis gondom.
Csak bólintok szavaira és már alig várom, milyen szereléseket fog bemutatni. Egy cseppet sem bánom a nyaralásom alakulását, és aligha hiszem, hogy ez csak egy egyéjszakás kaland lesz. Hozzá teszem, hogy a részemről, Amina esetében már más a kérdés. Ha ő esetleg ki akarja élvezni a szabadságát és a függetlenségét, én nem fogok az útjába állni. Tudom, milyen 25 évesnek lenni.
- 2311. Megjegyeztem. Nem lakunk egymás közelében ezek szerint. De nem baj. Nyaralás, és meg kell ejteni a napi mozgást. Bár nem hiszem, hogy azzal gondunk fog lenni - természetesen még hozzá teszem ezt is, utalva arra, amire mindketten vágyunk már. Először furán érintett, hogy ilyen hatással van rá már csak a jelenlétem is, de mióta én is elkezdtem hajlani az irányába, nekem is hasonló gondok támadtak. Úgy veszem észre magam, hogy néha le-lepillantok a formás combjaira, fenekére, míg a hasán fekszik ő is.
- De, túlzottan is nyilvánvaló volt - felelem neki mosolyogva, értve itt arra, mikor hozzáértem odalent és éreztem azt a forróságot, ami áradt az öléből. Arról nem is beszélve, mikor rajtam feküdt és szerintem egyikünk sem vágyott abban a pillanatban másra, mint hogy ugyanebben a helyzetben legyünk, csak ruha nélkül.
- Szívesen veled tartok. Bár kicsit elzsibbadtak már a tagjaim, mert mielőtt kijöttem a vízből, szintén úszni voltam - jegyzem meg, majd folytatom még egy kis ehhez kapcsolódó dologgal. - Találtam is egy kis helyet, egy jelzőbójánál egy jó hosszas úszásra a parttól. Nyugis az a rész és szinte az egész helyet be lehet látni onnan.
Lenne ötletem, hogy miként is foglaljuk el magunkat, csak mire oda jutna az agyam, hogy ezt szavakba fogalmazzam és ne tűnjek egy elborult perverznek, már szólítja is a pincért.
Lehunyt szemmel hallgatom a beszélgetésüket és néha erősen fülelnem kell, illetve csak a kontextusból tudom kiérteni mit mond a görög srác, olyan erős akcentusa van. Értelmesen beszél és jó a nyelvtana is, csak a szavak kiejtésével gyűlik meg a baja. De még mindig jobb, mint az én görög tudásom. De most komolyan, hogy mondják azt görögül, hogy „köszönöm”?
Amennyire jól hangzik az ötlet első hallomásra, minél többet mesél a férfi, annál inkább kezdem húzni a számat. Na nem szó szerint, csak átvitt értelemben. De megosztom majd az aggályaimat Aminával is, csak megvárom, míg befejezik a beszélgetést. Ekkor viszont a napozást is elégnek találom és feltornázom magam a napágy felső széléig, kezembe véve a sört és a nő felé fordulva. - Csodásan hangzk, Amina, szóval ezért is kérem, hogy ne érts félre, de nem. Azért mondom ezt, mert sajnos ismerem már a paparazzikat. Fogalmam sincs, hogy kiszúrt-e már valaki engem, ha viszont igen, akkor az ilyen partszakaszokra fognak pont ráállni, amik el vannak szegregálva a többitől. Sajnos tapasztalatból mondom ezt, ha nem konkrétan csak az enyémből, hanem nálam valamivel híresebb színészkollégáimtól - próbálom minél kedvesebben előadni, hogy ne vegye rossz néven. De nem akarom azt sem, hogy túlzottan beleélje magát ebbe. Azonban akad egy ötletem nekem is.
- Mielőtt idehívtad volna Nikost, épp mondtam volna az ötletet, amire rákérdeztél. Szóval az én más tervem magába foglalta volna az előbb történteket, csak kevesebb ruhaneművel - pillantok rá mosolyogva, ahogy belekortyolok az italomba. - Azonban, ha úgy gondolod, megéri várni, akkor bérelhetünk egy vízibiciklit is és elmehetünk arra a részre, amiről beszéltem. Ott legalább még az is takarni fog minket és addig amúgy sem nagyon szoktak elúszni az emberek - ajánlok fel neki egy B, de inkább C tervet. Amennyiben látom, hogy hajlik az ötletemre, felállva az ágyról nyújtom felé a kezemet, hogy elindulhassunk a bérlőhöz. És el is hiheti, hogy addig nem fogom elengedni a kezét, míg oda nem érünk, amennyiben pedig nem bánja, még össze is kulcsolom az ujjainkat.
- Kicsit egyébként fárasztó tud lenni ez az egész szakma. Már nem azért, mert ne szeretném, csak a magánéletembe nem szeretem, ha belemásznak. Gondolkoztam, hogy valami olyan helyre kellene menni, ahol kevesebb ember ismerne fel, mondjuk Magyarországra, de szerettem volna már megnézni magamnak Zakynthos szigetét. Nem kapunk akkora figyelmet, mint egy-két A listás színész, de nekünk is kijut belőle a részünk, sajnos. Főleg, ha valami kompromittáló dolgot kell találni rólunk - sóhajtak egyet szavaim befejeztével, beszédem közben pedig néha-néha Aminára pillantottam, miközben határozottan vezettem őt.
- Itt is vagyunk. Válassz ki egyet, én addig elintézem a bérlést - majd elengedem a kezét és mosolyogva indulok el a férfihoz. Lebeszélem vele, hogy elvinnénk az egyiket és már most valóra válik az egyik félelmem… ismer engem a csávó. Magamban elmantrázok egy kurvaéletet, de azt mondja, nem kell fizetnem, ezt a ház állja. Megköszönöm neki, majd pedig követ minket, hogy elvihessünk egyet az útra. Aminát keresem és ki is szúrom a világosszín bikinijét. Odasétálok hozzá és megállok mellette. - Szóval ez legyen az? - amennyiben rábólint, már oldja is ki a férfi a láncot, amik a helyükön tartják ezeket és segít rátolni a vízre.
Én beugrok gyorsan és nyújtom a kezemet Aminának. - Hölgyem! - aztán ha tenyerembe helyezi a szép kis kacsóját, már fel is húzom a járgányra.
Míg eltávolodunk a tömegtől csak élvezem kicsit a csendet, de aztán a helyszín felé tartva újra megszólalok. - Ezért is mondtam, ha úgy döntenél, nem kérsz belőlem, megérteném. Mert ha engem felismernek és előbb-utóbb sajnos fel fognak, akkor neked sem lesz sajnos sokkal több nyugtod. Akitől béreltünk, már egy embernek számít, akiről tudom hogy ismer. Na de mindegy, a lényeg, hogy ezt nem azért mondom, mert nem akarom, hogy veled lássanak. Egy ilyen gyönyörű nővel ki ne érezné magát megtisztelve? - mosolygok rá szavaim befejeztével. De a bók ellenére is szerintem megértheti az aggályaimat az egésszel kapcsolatban, hogy annyira nyilvánosan essünk egymásnak.
- Néha hiányzik egyébként az egyszerű élet. Mikor nem kellett a gondolataim felének azon kattognia, hogy mit, vagy hogyan csinálok és nehogy valami hülyeséget tegyek, amivel romba dönthetem a karrierem - sóhajtok fel, majd felbontom a még közvetlen indulás előtt gyorsan kikért Guinnesses dobozt. Egyszerűbbnek tartottam ezt elhozni, mint a poharat és nem is panaszkodtak rá. Oda adok egyet Aminának is, ha kérne még.
Lassan elérünk ahhoz a ponthoz, amiről beszéltem és ekkor oda is szólok a szépségnek, hogy álljunk meg, ez lesz az. - Itt is vagyunk! Most már felállhatsz! Gyere, nézz csak körül! - szólalok meg, ahogyan felállok és nyújtom felé a kezemet. Ezt követően pedig a vízijármű hátuljához vezetem őt, hogy a sziget felé fordulva láthassuk szinte az egészet. Így már valószínűleg érti, miért nem szoktak idáig kiúszni az emberek, mert jó messze jöttünk a parttól.
Tenyerem a derekára helyezem először, majd mögé állok, és kezemet a hasa körül fogom körbe, fejemet pedig az övére helyezve nézem a tájat. - Gyönyörű, igaz? - kérdezem tőle, ahogy lassan ringunk a vízen, semmi mást nem hallva, mint annak csobogását és néha a madarak hangjait. - Örülök, hogy van kivel megosztanom ezt. De tovább megyek, örülök, hogy veled oszthatom meg ezt, Amina. Mindig is kedveltelek - bár ez valószínűleg az elejétől nyilvánvaló volt, hiszen hamar dobtuk a formaiságokat és teljesen kötetlenül kezdtünk el beszélni egymással.
Nyomok egy puszit a feje búbjára, majd pedig pár lágy csókot a nyakára, miközben továbbra is mögötte állok. Kicsit érzem még a naptejet, de szerencsére a javát már beszívta a bőre és a sör miatt nem is különöseben érdekel. De érzem, hogy kezd forró lenni a bőre neki is, és mivel nem akarom, hogy egyikünk is leégjen, lassan elhúzódok tőle, közben őt is fordítva magam felé. Szemeibe pillantok és majd elolvadok – de nem a melegtől. - Bocsáss meg. Visszatérhetünk még erre, de lehet nem ártana magunkat újra bebiztosítani a nap ellen. Belecsúsztatott egy elég nagy napernyőt a főnök, és azt szerintem állítsuk is fel. Illetve be is kenhetjük egymást újra, ha gondolod - a cuccát mondtam neki, hogy hozza magával és pakoljuk be az egyik tárolódobozába ennek a járműnek, szóval minden bizonnyal a naptejet sem felejtette el. Háromszor is megfordultam, hogy nem-e marad ott semmi, de tudtommal mindent elhoztunk.

Sajnálattal hallom, hogy csupán egy hétre jön, de mikor mondja, hogy ha szeretném maradna, elgondolkozom. Tényleg képes lenne miattam maradni? Ez annyira furcsa nekem, kellemesen, mármint. Ritkán tesznek az emberek értem ilyen gesztust.  
-Hát, nagyon örülnék, ha maradnál. - mosolyodom rá, kissé zavartan. - De nem akarom, hogy miattam olyat tegyél, ami árt a karrierednek. - teszem hozzá komolyan.  
Aztán jön a gondolatokkal, én meg elmosolyodom. Látom felkeltetettem az érdeklődését, bár nem csoda.  
-Ó, igen, de nem mondom el őket, inkább megmutatom. - kacsintok rá. Ez elég elcsépelt tudom, de nagyon is meg akarom vele tenni azokat a mocskos gondolatokat.  
-Igen, határozottan észrevettem. - ejtek egy kis sunyi mosolyt felé. Nem kis példány, az biztos, ezt sikerült kivennem, bármennyire is takargatta.  
-Tudod nem mindenki engedheti meg magának a luxuslakosztályokat, rendező úr. - cukkolom őt. Remélem nem sértődik meg, de ismerve a humorát nem kell félnem. - De nem lesz gond, bizony. - kacsintok rá. Szerintem én még a sziget másik végére is el autóznék, csak egy éjszakáért vele. Kár volt ez az egész menjünk szórakozni marhaság. Már a hálómba kellett volna meghívni.  
-Á szóval nálam is nyilvánvaló. Nem is tudtam. -cukkoltam picit. Nagyon megtetszik a hely, amiről mesél.  
-Persze, csodásan hangzik. Majd odaúszunk, ha az izmaid megpihentek. - vigyorodom el, és végigmérem őt ismét. Uram atyám! Ennél jobban már nem lehet bámulni senkit.  
Aztán válaszol is a javaslatomra, miért nem jó a túra ötletem, és ismét nem gondoltam bele a dolgokba. Hát persze! Híres ember, oda is követnének.  
-Természetesen megértem. - felelem komolyan. Hová lett az eszem ez mellett a férfi mellett? Igaz még sosem mutatkoztam hírességgel őt leszámítva, új nekem ez a világ. - Sajnálom, hogy ismét megfeledkeztem erről a lesifotós dologról, csak eléggé eltereled a gondolataim. -vallom be szerényen, és ez így is van, közben meg korántsem szerényen végigmérem őt.  
Mikor az ötletével jön rájöttem, hogy van még egy csavar az elszúrtam részbe, felvihettem volna tényleg a szobába, bár félő ott sem kapott volt bemutatót, mert ahogyan most állok, rávetettem volna magam, amint becsukódik a hotelszoba ajtaja. A vizibickiliben is van lehetőség viszont, így lehet ott kicsit rosszalkodhatom még vele. Mire a szobára érünk, teljesen kikészítem. Tiszteletben tartom a bizalmatlanságát és elvárásait a paparazzik miatt, de ideje, végre akcióba lépni, mert félő megveszek. Most már kezdem tudni mit érez Sasha ha szép pasit lát.  
Aztán egy kicsit félreteszem a perverz gondolataim, és figyelek rá, mikor a munkájáról beszél, és a hírnévről.  
-El sem tudom képzelni milyen lehet ez, félve, hogy bárki olyan képet ad le rólad, amitől oda lehet a munkád. Nálam túlságosan fekete fehér mindig, és naponta kockáztassuk az életünk, de mikor hazamegyek, tudom, nem fog senki fényképezni. Maximum Sasha, hogy kiborítson. - komolyodom el, de végére elviccelem a dolgot kicsit. - Minden esetre nagyon jól kezeled, tudod nekem sem tenne jót, ha lekapnának, és bekerülnék a bulvárba. Egy napon szeretnék beépített rendőr lenni, majd nyomozó. Nem akarom világhírnévnek kitenni az arcom, nem beszélve arról, hogy a karrieremnek nem tenne jót, ha a cicim látná az egész őrs. - teszem hozzá elhúzva a szám, és csak most gondolok ezekbe bele én is. Persze kérdéses, az én múltammal engednek e valaha a bandák közelébe, de máshol is be lehet épülni, mint az Arkanyalok környékén, vagy akár máshol, mint bandákba. Eszembe jut Malik, és a végére el is csuklik a hangom, de nem akarok most a sok fájdalomra gondolni.  
-De ne komolyodjunk el ennyire, nyaralunk. - válaszolom egy erőltetett mosoly keretén belül. - A vizibicikli jól hangzik. - teszem hozzá, majd elindulok vele a kölcsönző felé, ahol ki is választok egy zöldet. Igen ez jól néz ki.  
Aztán elmegy intézkedni, én meg kiválasztom ugyebár az említett vizibiciklit. Ő mellém jön, de újra komoly lesz a téma, és aggódni kezdek. Igen, határozottan nem lesz jó, ha ezt nem tisztázzuk. Persze a végére aranyost mond, és még a külsőmnek is bókol, amit nagyra értékelek, de ez az “Nem kérsz belőlem belőlem” szöveg kezd az agyamra menni. Eleinte azonban végig hallgatom őt, és az aggodalmait a karrierjével, és mennyire hiányzik neki az egyszerű élet.  
-Teljesen megértelek. - válaszolom komolyan. - Persze elképzelni milyen, azt nem, csupán most már érzem, hogy ez mekkora gond, de mondanék valamit. - kezdem el, és most már Barnes őrmesterrel néz szembe, nem Aminával a nővel, aki oda van érte. -Nagyon jól csinálod, és sajnos mindennek megvan az ára, így ennek is. Nem könnyű, de ezt az utat választottad. - vonok vállat, aztán még komolyabb leszek. - Ami pedig a korábbit illeti, ami engem illet ezzel kapcsolatban, sosem lesz elegem belőled, érted? Nem fogok azért a szobába zárkózni, mert jön egy hülye fotós. Az pedig végképp kizárt, hogy ezért elküldjelek. Ha zaklat valaki jobb, ha fut, mert elkapom, és a gépe széttörése lesz a legkisebb gondja.  Ezzel le is zárnám ezt. - nézek rá komolyan, majd finoman megszorítom a kezét, és közben a szemeibe nézek. Utána a bicikli felé veszem az iránt.  
Aztán vízre szálunk, és irány a hely, amiről beszélt. Eléggé nyugodt leszek addigra már, és a hely is elvarázsol. A kezét nyújtja, én pedig megfogom, és ismét elkap a bizsergés. Aztán körbe nézek, és a látvány tényleg magért beszél.  
-Igen, valóban gyönyörű. - nézek tovább körbe.  
Felnézek rá a bókja után, és pillanatokig meg sem tudom szólalni. Kedvelt! Ó te jó ég! Lehet még ennél is édesebb?  
-Én is kedveltelek, nem hiába közeledtem hozzád ma azonnal. - mosolyodom el.  
Aztán olyan édesen megcsókolja a fejem búbját, és átkarol hátulról, hogy olvadok, igen. Közben csak nézem a tájat, és élvezem az illatát a közelemben, és a testét, az érintését.  
- Azért, amit bent mondtam, meg elnézést, kicsit kikeltem magamból. -kérek elnézést az okoskodásomért, miközben ölel. A naptejes dologra ismét elcsábulnék, de lesz jobb ötletem.  
-Itt nem érnek el a lesifotósok azt mondod? - kérdezem tőle, és miután azt mondja nem, én elégedetten elmosolyodom, majd kikötöm a fürdőruha felsőm. Öröm látni a tekintetét, ahogyan végigmér.  - Akkor van is még hely, ahová kenheted a naptejet. - vigyorodom el, majd a kezembe veszem a táskából azt, és a kezébe nyomok egy kicsit. A kezét pedig a melleimre teszem, közben élvezem, ahogyan hozzám ér. Az ajkaimba harapva élvezem az érintését, és figyelem a csillogást a szemében.  
-Nagyon ügyes a kezed, de ezt eddig is tudtam. Kíváncsi vagyok, még mennyire. - nézek fel rá, majd finoman megérintem a nagy és erős kezeit, ahogyan simogatnak. -Van még valami, amire kíváncsi vagyok. - teszem hozzá huncut mosollyal, aztán átkarolom a nyakát, mikor végzett, és finoman megcsókolom őt, és közben a melleimmel hozzáérek a mellkasához, ez pedig beindít nem kicsit. Eleget játszadoztam, ideje a kezembe venni az irányítást. Hosszan csókolom őt tovább, és közben a hajába is túrok. Istenem de édesen csókol. A csók után még remegni is kezdek, annyira jó volt. A homlokom az övéhez érintem, és mosolyogni kezdek örömömben.  
-Ez csodás volt. -nyalom meg az ajkaim. - Még többet kérnék, ha lehet. - nézek fel azokba az imádnivaló mélybarna szemekbe, amitől úgy érzem, elvesztem, egy életre.  

★

+18

- Ami árt a karrieremnek? Az, hogy kicsit kitolom a nyaralásom egy cseppet sem fog ártani neki - ellenben, ha még egy hónapig maradnék, azt valószínűleg nem csak a pénztárcámon érezném meg.
- Na! Nem is luxuslakosztályban lakok! Csak az épület másik felében - mosolygok rá szavaim befejeztével. Sosem voltam az a rendező, aki túlságosan nagy lábon él. Így akármennyire is megtehetném, hogy kibérlek két hétre egy ötcsillagos szállodában egy szobát all-inclusive ellátással és még úgy is maradna bőven pénzem, nem teszem. Szeretem az egyszerűséget. A hétköznapi dolgokat, amelyeket egy átlagosan kereső civil is meg tud vásárolni magának. Ezért sem járok Prada, vagy Dolce Gabbana öltönyökben mindenfelé, hanem vettem magamnak valami minőségi, de nem túl drága öltönyt, és kész. Van belőle három színem, de az is csak a változatosság miatt.
- Ó, kár bocsánatot kérned ezért! - legyintek egyet a karommal. - Néha még én is megfeledkezem magamról. Az előbb sem volt ez másképpen, míg nem kattant az agyamba. Az pedig, hogy ilyen jól el tudom terelni a figyelmedet, különösen nem zavar. Sőt - kacsintok rá játékosan. Akármennyire is férfiból vagyunk, jól esnek számunkra is a különböző bókok. Főleg, ha az ember dolgozik is azért, hogy úgy nézzen ki, ahogy. Edzőterembe ritkán járok, inkább otthoni gyakorlatokat végzek és azokhoz vettem különböző felszereléseket. Súlyzók, padok, satöbbi. Így legalább nem zavarják a saját nyugalmamat.
- Ne aggódj emiatt, Amina. Nem fogják. Van már jó pár év tapasztalatom ebben az egészben, és elég szemfüles vagyok a paparazzik tekintetében. De igen, nehéz. Ha szerencsém van, akkor viszont meg tudom tartani az inkognitómat és nem fognak zargatni. Nem fordítok rájuk túl sok figyelmet egyébként, csak egy-két dolgot kétszer is átgondolok, mielőtt megteszem - az előbbi jelenteinkből is biztos vagyok benne, hogy le tudtak volna hozni olyan szaftos pletykákat, hogy csak néztem volna. „Ki lehet az ismeretlen nő, aki Arthur Voss rendezővel együtt nyaral”. „A rendező sajátos módon élvezi a nyaralását”. És még sorolhatnám, milyen bulvárcímek jutnak eszembe.
A hirtelen személyiségváltozása egy pillanatra meglep, de láttam én már ezt az arcát is, ezért nem riaszt el. Csak szimplán egy pillanatra megfeledkeztem róla, hogy ő egyébként rendőrként mennyire egy más ember. Rendőrként komoly, határozott, figyelmes, civilben azonban vigyorgós és szeleburdi. Jobban szeretem az utóbbi verziót. Nem is baj, ha az ember szétválasztja a magánéletét és a munkáját. Én is így teszem. - Értettem, Barnes őrmester - szalutálok neki szabad kezemmel viccelődve. Ettől függetlenül felfogtam, amit mond, és erre reagálván csak egy szót mondok neki. - Köszönöm - hogy megérti, hogy mindezek után is vállalja ezt a nyári kalandot velem. Fogalmam sincs, hogy ebből fog-e bármi a későbbiekben kialakulni, vagy megmaradunk ezen a szinten. Nem zárom ki egyik lehetőséget sem. A munkám viszont nem éppen családbarát, amit már nagyon sokszor megtapasztaltam. A folyamatos távollét még a legedzettebbeket is próbára tudja tenni.

Tovább bókolok neki, mert a korábbi aggályaim egyre inkább elfoszlottak, ahogy közeledtünk a célig. Felesleges túlagyalnom a dolgokat, hiszen nyaralunk és csak élvezzük egymás társaságát. Én pedig próbálok mindent megtenni azért, hogy felejthetetlenné tegyem mindkettőnk nyaralását.
- Ne kérj bocsánatot! Jogos volt, amit mondtál és megértettem - felelem neki nyugtatólag. Kérdésén felvonom a szemöldökömet, és a távolba nézek egy pillanatra. - Hát, nem hiszem. Nem régen jöttem még csak meg, ha ki is szúrt valaki, nem egy nagyfelbontású kamerával fog járkálni, főleg nem Zakynthos szigetén. És ez a távolság még egy nagyfelbontású kamerát is megedzene. Szóval azt mondom, hogy biztonságban va… húbazmeg! - szakítom félbe az összes magyarázatomat, ahogy leszedi magáról a bikinifelsőjét. Na erre nem számítottam. Bár kétségtelen, hogy tudja, hogyan fojtsa belém a szót. Mondjuk amennyit beszélek, nem csodálom, hogy megunta és inkább a lényegre tért, amiért a kérdést is eleve feltette. Végigtekintek a formás keblein, és elismerően bólintok egyet.
Figyelem, mit csinál, azon pedig csak elmosolyodom, mikor határozottan a melleire teszi a kezeimet. Hát jól van, legyen akkor így. Olyan finoman simulnak tenyereimbe a formái, hogy kiélvezem minden egyes így töltött pillanatot és óvatosan masszírozom bele az összes apró pontjába a naptejet. Látom rajta, hogy élvezi, én nemkevésbé. Szavaira válaszként csak kihívóan tekintek rá. Érdeklődve figyelem, mire gondolhat még ezen kívül, aztán ahogy közelebb húzódik hozzám, egyből nyilvánvalóvá válik. Mellei hozzám simulnak, karjait nyakam köré fonja, és elveszem az ajkai érintésében. A fenébe, ha nem kezdeményezett volna a következő percekben, akkor én vettem volna kézbe az irányítást! De nem bánom, mert szeretem, ha egy nő tisztában van azzal, mit akar. És Amina nagyon is úgy tűnik, hogy tudja.
A csókját finoman, gyengéden viszonzom. Most még csak ismerkedünk, lesz lehetőségünk ezt úgy kombinálni, ahogy csak jónak látjuk. Tenyereimet a csók elején a derekára helyezem, azonban a végére már a fürdőalsója alatt van a kezem és úgy érintem a fenekét, és egy kicsit meg is markolom pár pillanatra. Amint elhúzódik tőlem, már újra a derekát támasztom velük.
- Lehet, persze! - vigyorgok le rá, és azon nyomban visszahajolok hozzá, hogy újabb csókokban részesíthessem őt. Most sem sietek el semmit, viszont már érezhetően szenvedélyesebben csókolom őt.
Majd ajkaitól elszakadva rácsókolok a nyakára, kulcscsontjára, mellkasára, keresve rajta az erogén zónákat. Egyről viszont már most van egy erős sejtésem, így még lentebb haladva halványan felpillantva rá veszem ajkaim közé egyik mellbimbóját és szívom meg gyengéden, majd kezdek el nyelvemmel körözni rajta. Először az egyikkel játszom el, és mire a másikhoz érek, már az is meg van kellően keményedve. Mosolyogva nézek rá újra, figyelve pár pillanatig az arcát, majd ugyanolyan élvezetekben részesítem ezt a bimbót is, mint az előzőt. Ezt viszont a végefelé kicsit megkaristolom a fogaimmal, de nem túl erősen.
- Na és ez? Ez is csodás volt? - kérdezem tőle, miután kiegyenesedek. Mit álltatom magam, látom rajta, hogy jó volt. Tenyeremet arcára simítom, és hajába túrok. - Szóval kíváncsi voltál, mennyire ügyes még a kezem az előbbin kívül. Akarod még mindig tudni? - teszem fel a kérdést kihívóan, majd hogy tovább fokozzam a gondokat, az előbb hajában túrkáló kezem ujjait a szeme láttára nyálazom be és simítom lentebb a hasfala előtt, éppen csak megérintve ujjbegyeimmel. Viszont oda lentre érve, mielőtt bármit tennék, megvárom a válaszát.
Ha nem ütközök ellenkezésbe, akkor pedig könnyűszerrel csúsztatom be ujjaimat az alsója alá. Egészen a szeméremréséig csúsztatom ujjaimat, és ekkor érzem meg, hogy a nyálra sem nagyon lett volna szükségem. Végigsimítok párszor fel és le, ismerkedés gyanánt azon a pontján, azonban utána a csiklójáig húzom fentebb őket. Lassan, bemutatkozólag mozdul meg az ujjam, apró köröcskéket írva le, miközben néha egy másik ujjammal lentebb is belesimítok a hüvelyébe. - Kíváncsi vagy még esetleg másra is a kezeimen kívül? - kínzom még egy kicsit, de aztán nem várva meg válaszát húzom ki ujjaimat az alsójából és engedem magamat féltérdre előtte.
Egyik kezemmel félrehúzom az anyagot, és most a nyelvem váltja fel az ujjaim ténykedését. Csak hogy még élvezetesebb legyen, előtte gyűjtök egy kis nyálat a nyelvem hegyére, és úgy nyalok bele a hüvelyébe, amit követően a csiklóját kezdem el ízlelgetni. Szabad kezemmel közben hátulról érintem őt, folyamatosan simogatva és markolva a fenekét.

+18
-Rendben, akkor örülök. - mosolyodom el. - Remélem jól fogjuk érezni magunk, bár abból, ami eddig történt, biztosan. - kicsit pimaszabb mosolyt ejtek felé.  
Azon bevallom meglepődőm picit, hogy nem luxus lakosztályt bérel, elvégre megengedhetné magának. Aztán visszagondolok arra, hogy mikor megismertem, akkor is milyen szerény volt, és bizony ez jött le a beszélgetéseinkből. Imádom az ilyen férfiakat. Azt a típust aki a Rolex óráját rázza, hogy hencegjen vagy még rosszabb azzal csajozzon legszívesebben tökön rúgnám, de ő nem ilyen volt. Nem kérkedett a vagyonával, pedig szerintem ezt a hotelt is simán megvehetné.  
-Ez igazán figyelemre méltó. -csupán ennyit fűzök hozzá. Nem szeretek a pénzről beszélni. Általában kényes téma. Aztán mondja, hogy nem kellett volna bocsánatot kérnem, és örül, hogy elterelte a figyelmem. Csak pimasz vigyort ejtek felé, és érzem, hogy egyre inkább ellazulok mellette. Aztán mesélni kezd, mondjuk inkább nyugtatni engem, hogy nem kell annyira aggódni a lesifotósok miatt, hogy neki van tapasztalata ebben, hogy kikerülje őket, én pedig bízom benne, igen.  
-Ez remek, hogy ennyire ismerted őket, és tudsz cselezni ellenük. - csupán ennyit mondok. Gondolatban már máshol járok, és ő is ott van velem.  
A kirohanásomból sem csinált nagy ügyet, még szalutált is nekem, amin akaratlanul is elmosolyodtam.  
-Szívesen. - válaszolom komolyan, arra, mikor megköszönte, hogy megértem őt. Az az igazság, hogy megtennék érte bármit. Ez pedig ijesztő, tekintve, hogy alig ismerjük egymást. Ha egy barátnőmmel történik mindez, akkor azt tanácsolom neki, hogy vegyen vissza, vegye lazábban, de most én voltam terítéken, és bizony nem tudtam megfogadni a saját tanácsom. Ez pedig majd oda vezet, hogy összetörik a szívem. Még sosem voltam szerelmes, és a kapcsolataim sem voltam nagyon tartósak, inkább futó kalandnak mondanám. Mindig is akartam valami maradandót, holott legbelül tudtam, hogy a munkám miatt erre a kevés esély. Hát tessék, itt van, és megijedtem, nem is kicsit.  
Amikor azt mondja, jogos volt, amit mondtam, halványan elmosolyodom. Hát azt kétlem, kicsit túllőttem a célon, de aranyos tőle, hogy ennyire megértő. A következő percben pedig magyaráz a lesifotósokról, de a bikinifelsőm levételével belé fojtom a szót, és elégedetten hallgatom a káromkodását.  
-Valamit kéne tenni a mocskos száddal. - vigyorodom rá, és teszek is. Ezután minden annyira elszabadul, és intenzív lesz, hogy szinte mámorba kerülök. A csókjaitól képtelen vagyok elszakadni, ő megszólal azt mondja “lehet”, utána ismét csókol, és elveszek, végleg. Újra érzem a bizsergést, ő pedig felfedező útra indul a testemen. Aztán az ajkaival a melleim veszi célba, és amit a mellbimbóimmal tesz, attól végem, főleg, hogy az egyiket meg is fogazza kicsit. Csak nehogy a végén én fogazzak az ő érzékeny pontján! Azonban nagyon is élvezem, hiába morgok itt magamban. Minden, amit tesz velem, maga a mennyország.
-Igen, nagyon csodás. - motyogom, és egyre szaporábban veszem a levegőt. Aztán felnézek rá, mikor az arcomat megsimítja, és belé is hajtom a fejem.  
A kérdésre azonnal bólintok. - Igen. - nézek rá kikerekedett szemmel, mikor azokkal a finom ajkaival benyálazza az ujjait, és a hasfalamra teszi. Engedélyt megadom, és legbelül már könyörgöm.  
Aztán elindul, én pedig beharapom az ajkaim automatikusan, elfojtva a nyögést. Mindhiába, a térdem lassan kocsonyává lesz, és meg is rogyok, mikor odaér. Azonnal a karjaiba kapaszkodom, hogy szégyenszemre ne essek itt össze.  
-Igen, nagyon. Minden egyes testrészed érezni akarom. - nem köntörfalazok, mert jelenleg minden vágyam, hogy magamban érezzem őt, és úgy megkeféljen, ahogyan még senki. Ez erős túlzás állítani tudom, de érzem, hogy így lesz. Ha a kezeivel ilyen hihetetlenül csodálatos módon képes kényeztetni, akkor egyéb testrészével el tudom képzelni mi lesz.  
Elégedetlenül felsóhajtok mikor abbahagyja, de mikor féltérdre ereszkedik, nagyot nyelek. Na ennyit a testrészekről, máris megtudom milyen a nyelve. Ó, és igen, ahogyan sejtettem. Dús hajába túrok közben, és igyekszem nem összeesni, mert már alig bírok a lábamon állni.  
-Szentséges ég Arthur... igen. - nyögdécselem, és többet nem vagyok képes mondani, csupán élvezem őt, a nyelvét, és a kezeit a fenekemen, közben kapaszkodom a vállaiba, a hajába markolok, bármit, hogy ne essek el. Aztán, mégis. Lassan közeleg az orgazmus, majd átjája az egész testem, és a térdeim feladják a szolgálatot, rázuhanok Arthurra utána, persze ő az erős testével megtart. Aztán le is térdelek elé, és lihegek, mint aki lefutotta a maratont.  
-Ez... valami.. - keresem a szavakat, de alig találom. - Hihetetlen. - szuszogok tovább, és inkább nem is beszélek, csak megcsókolom őt, majd ledöntöm a földre. A vízibicikli meg is imbolyog elég rendesen.  
-Most megmutatom az én számmal mire vagyok képes. - harapok érzéken az ajkaimba, majd megfogom a fürdőnadrágja szélét, és a segítségével leveszem róla. Wow! Ez ám a méretes! Mármint nem vagyok szűzlány, de ezt bizony meg fogom érezni majd ha bennem jár. Uram atyám hová fajult a mai napom! Azonban nincs idő elmélkedni, csak őt akarom megízlelni, aztán pedig olyan gyorsan ahogyan csak lehet visszabiciklizni a partra, és az ágyamra lökni őt, és kiélvezni minden egyes porcikáját. Mondjuk lehet addig nem bírom ki és itt megteszem.  
Finoman megragadom a férfiasságát, miután a lába közé térdelek, majd lehajolok, és megcsókolom a makkját, aztán lassan az ajkaim közé veszem. Kényeztetni kezdem őt, kínzó lassúsággal, és miközben nyög, úgy érzem én is még inkább beindulok. Én irányítok, a hatásom alatt van, az teszek vele, amit csak akarok. Finoman nyalom meg újra, most az oldalánál, majd ismét a számba veszem, és a végin, picit fogazok is. Felszisszen, de én egy elégedett tekintettel pillantok fel rá. Nyomok egy puszit oda, ahol picit fogaztam.
-Bocsi. - nézek rá, és megnyalom az ajkaim, majd folytatom a kényeztetését. Ismét lassan, kínozva őt, aztán gyorsítok, és még a kezemmel is segítek, csavarva a puha bőrt. Ezt addig teszem, amíg fel nem szisszen, én pedig engedékenyen nyelem le a sós folyadékot. Utána megnyalom az ajkaim, majd a két kezemen támaszkodva nyomok egy puszit az ajkaira.  
-Nagyon finom vagy. - mosolygom rá, utána megfordulok, és háttal neki a lábai közé ülök. Hallom, ahogyan szedi a levegőt, és még nem tért magához. Kezét a térdemre teszem, a fejem a vállára hajtom.  
-Nem biztos, hogy kibírom estig, hogy érezzelek magamban. - mosolyodom el, bár azt nem láthatja, mivel háttal vagyok neki, de a másik kezét megfogom és nyomok rá egy puszit.  
-Mit szeretnél tenni? Úszni? Napozni? Esetleg visszamenni a hotelszobába? - kérdezem tőle, és picit meg is harapom a kezét. Remélem az utóbbit választja. Ha nem, akkor megyünk sorba a felsoroltokkal, de biztosan ott kötünk ki, előbb, vagy utóbb.  

★

Még én magam is meglepődök a tetteimen. Ugyan szeretem élvezni az életet, általában más elfoglaltságokban lelem örömömet, nem ebben. Férfi vagyok, nekem is vannak igényeim, de nem élek vissza a pozíciómmal. Elsősorban azért, mert nem szeretek senkit sem kihasználni, másodsorban pedig tisztában vagyok vele, hogy ez később mennyire visszaüthet.
Aminával jelenleg viszont nem érzem azt, hogy később vagy ő, vagy én meg fogjuk ezt bánni. Nyaralunk, kikapcsolódunk és mindketten felnőtt emberek vagyunk, akik a maguk döntéséből vannak most itt. Itt, ezen a szigeten, ezen a kis egyszerű vízibiciklin. Már korábban is kedveltük egymást és elég nagy képmutatás lenne a részéről a rend őreként, ha hazugságból később megvádolna azzal, hogy akarata ellenére történtek a dolgok. Még a gondolattól is rosszul vagyok, pedig eszem ágában sincs ilyesmit feltételezni róla. Szerintem ő az egyik olyan ember a világon, akiből a legkevésbé nézném ki, hogy ellenem fordítja a most és később történteket.
Akármennyire sem vagyok rá büszke, volt rá példa az életemben, hogy valaki túlságosan is színlelni akarta, hogy mennyire élvezi velem a szexet. Ezekben az esetekben is volt valószínűleg valami ok a háttérben. Vagy én nem voltam annyira jól, vagy a másik félnél voltak gondok a fejben, és azt hitte, ha torkaszakadtából sikít, az majd milyen szexi. Nem az. Nem állítom azt, hogy egy lepedőakrobata vagyok, mert az hazugság lenne, azonban az átlagosnál mindenképpen jobbnak tartom magam. Az állóképességem jó, és odafigyelek mindig a társamra, hogy neki is ugyanolyan, vagy talán még jobb élményben legyen része, mint nekem.
Most sincs ez másképpen. Őszintén szólva, azzal sem lenne gondom, ha ennyiben maradnánk. Nyilván nem örülnék neki teljes szívemből, de azt hallva, hogy mennyire élvezi a nyelvem, szám és ujjaim játékát, mindenért kárpótol. Szeretem, mikor a másik fél nem tudja befogni a száját és ő maga is visszajelzéseket ad az aktusról. Én is biztosan mondanék egy-két dolgot, de éppen le van foglalva minden olyan testrészem, amely a beszédképzésért felelős.
Minden téren gyorsítok, ahogy érzem, egyre kevésbé tudja már tartani magát. A lába pillanatokon belül feladja a szolgálatot és szerencsére tudok annyira jól mozdulni, hogy ne történjen valami szerencsétlen baleset, tekintve hogy én is mennyire felajzott állapotban vagyok jelenleg. Megtartom őt, és már állnék fel, mikor eszembe jut, hogy az övéből valószínűleg teljesen kifutott a vér, így maradok ugyanabban a helyzetben. Mosolyogva nézek rá és simítok bele a hajába, hátratúrva azt. - Örülök ne… - biztos nagyon élvezi, hogy így félbeszakíthat. A hátamra dönt, amiből sejtem, hogy mi fog következni, így a legkevésbé sem bánom.
Érdeklődve nézem őt, és őt segítve megemelem a csípőmet, hogy lehúzhassa rólam a nadrágot. Látom, hogy tetszik neki a látvány, amely nem tagadom, lök kicsit az egómon. Ahogy a szex, úgy ennek terén sem tartom magamat az átlagosnál túlzottan nagyobbnak, bár nem igazán van viszonyítási alapom – szerencsére.
Fentebb támaszkodom a könyökeimre és úgy figyelem a tetteit. Elég csak a kezét mozgatnia, már akkor érzem, hogy a pulzusom egyre szaporábbá kezd válni. Mikor azonban lassan a szájába vesz, akaratlanul is felsóhajtok és kicsit hátravetem a fejemet. Kíváncsi vagyok, hogy vajon máshol is ilyen forró-e, de úgy érzem, ezt még lesz szerencsém a későbbiekben megtapasztalni.
Mikor csak a nyelvét használja és úgy nyalogatja, néha akaratomon kívül is megmozdul az egész testem az élvezettől, közben próbálva arra koncentrálni, hogy ne csússzon ki alólam a könyököm. Ahogy a fogát használja, természetes módon felszisszenek. Nem vagyok hozzá szokva, és őszintén szólva nem is szeretem annyira, mikor ezt csinálják. Láthatja is a tekintetemen, hogy nem volt túlságosan kedvemre az előző, ugyanakkor nem haragszom rá. Természetes, hogy mindennel próbálkozik, keresve, mire hogyan reagálok, így az elkövetkezendő napokban, hetekben annál nagyobb élvezetekben tudjuk aztán részesíteni egymást. Látszólag megérti, hiszen egyből nyom rá egy csókot és folytatja az előbbieket. Ha nem lennék én is a kísérletezés híve, akkor most valószínűleg félretoltam volna őt, de én magam is ezt csináltam az előbb. Elég képmutató lennék.
Mikor már határozottan a végső hajszába kerülünk, hátravetem kissé a fejemet és egyik kezemmel a hajába túrok, úgy segítve a mozgását. Sóhajaim és nyögéseim is megszaporodnak, ahogyan egyre jobban szorítom a barna tincseit. Csípőmet egyre inkább mozgatom a szájának ritmusára és alig pár pillanat múlva forró magommal töltöm meg a száját. Amennyire képes voltam, próbáltam még arra is összpontosítani, hogy ne csússzon ki alólam az a maradék egy könyököm sem, de ahogy elélvezek, egy nagy sóhajjal együtt dőlök a hátamra. Még látom, ahogyan lenyeli az élvezetemet, ami nem meglepő módon csak újra beindít…
Nem vagyok finnyás, de az előbbi után még próbálom kicsit összeszedni magamat, mégis legjobb tudásom szerint próbálom visszacsókolni őt. Nevetek egyet a szavain. - Ha már itt tartunk, te is - épp húznám vissza a nadrágomat, de ő megfordul és a félmerev férfiasságom közvetlen közelében ül le háttal nekem. Megforgatom a szemeimet, próbálva elhessegetni minden egyes gondolatot, ami most a kutya-, vagy lovaglópózzal kapcsolatos.
- Azért remélem még ezek függvényében is áll a ruhabemutató - jegyzem meg, miközben nyomok a fejére egy apró csókot. - Először nem ártana, ha visszatérne a lábamba a vér. De ha már itt vagyunk, ússzunk egyet szerintem. Le kellene kicsit hűtenünk magunkat, tekintve az előbbinek is az extrémségét. Nem volt még ilyenben részem korábban - bár le merem fogadni 95%-ban, hogy még neki sem. Ha nem ellenkezik, akkor őt is emelve kicsit, visszahúzom a nadrágomat. - Most viszont maradjunk még így egy kicsit. Olyan szép ez a látvány - búgom a fülébe, mielőtt egy újabb csókot nyomnék mögé. Látszólag őt sem zavarja, hogy csak egy szál bugyiban van, legalább mindene kellően barna lesz a nyaralás végére.

***

Miután kiélveztük a tájat, napoztunk és úsztunk egy keveset – mindkettőt inkább kevesebb, mint több ruhában -, egy-két órával később már idejét láttuk visszaindulni a partra. Vissza is tekertük az egyszerű járgányt, ahonnan kisegítettem őt és megindulhattunk a hotel felé. A kezét fogtam és a legkevésbé sem érdekelt, ha ezek után bárki is lekap minket. Nem azért, ami egy másfél órával korábban történt, hanem mert nincsen miért titkolnom Aminát. Ha lefotóznak együtt, így is, úgy is el fognak kezdődni a belemagyarázások, és nem leszünk semmivel sem előrébb, mintha így kézenfogva sétálnánk vissza a hotelig. - Nézd már, ott van Sasha! - mutatok a bárpult felé. - Látom meglesz a törzshelye - nevetem el magamat.
Ahogy közeledünk, előbb-utóbb ő is észre vesz minket. Megvárom, hogy beszéljenek pár szót, ha akarnak, amennyiben viszont Aminának más tervei vannak, akkor szó nélkül követem őt tovább.
A lifthez érve, míg várjuk az érkezését, megszólalok. - Lehet nem ártana előtte meglátogatnom az én szobámat is. Nem igazán gondoltam, hogy khm… vendégségbe fogok készülni. Vagy úgy gondolod, nem lesz szükség tiszta ruhára? - vigyorgok rá, ahogy semmivel sem törődve csókolok bele lágyan, érzékien a nyakába, próbálva emlékezni arra a pontra, amit annyira szeret. Ha elsőre nem is találom meg, másodjára vagy harmadjára már biztosan meglesz. Nem akarom befolyásolni őt, de… mégis.

Arthur&Amina

'I remember the first day I ever looked into your eyes and felt my entire world flip.'

***

***

Tény és való, az elején én voltam az, aki óva intette Aminát attól, ami ránk fog várni a paparazzik miatt, most viszont az is én vagyok, aki erre fittyet hányva fogja meg a másik kezét, mit sem törődve azzal, hogy megláthatják. Olyan élményekben volt részünk az előbbiekben, amelyeket szerintem egyikünk sem fog elfeledni egyhamar, ezek után pedig túlságosan prűd sem szeretnék lenni. Persze megérteném, ha ő elhúzná a kezét és inkább a négy fal között folyna a mi kis légyottunk – ha együtt meglátnak és kiderül, hogy ki is ő, akkor valószínűleg megindulnak a pletykálkodások egyből, és nem szeretném, ha esetleg emiatt a karrierjén bármilyen folt is esne. Nem mondanám, hogy teljesen megalapozottak a félelmeim, mert semmi kivetnivaló nincs abban, hogy két ember jól érzi magát a megérdemelt nyaralásukon. Aztán ki tudja, hogy ebből lesz-e még valami komolyabb esetleg. Ezért is van az, hogy még kicsit meg is melengeti a szívemet az, hogy ezt ő is így felvállalja.
Csendben várakozok, míg visszaér Sashától, de az ott látott pillantások és mimikák a két lány részéről elég árulkodók voltak, vajon mi is lehetett a téma – nem hiszem, hogy mellélövök azzal, hogy én voltam az. - Csakugyan? Miért, mit tervezel velem? Szeretnél engem is beleavatni? - mosolygok vissza rá.
Határozottan, természetesen karolom át a nőt, mikor újra leszűkíti a köztünk lévő teret és egy forró csókkal ajándékoz meg. Mindeközben kezemmel a hátát, és derekát simogatom gondosan, lágyan.
- Fél óra. 2311. Értettem. Alig bírom kivárni - majd a lift falának dőlve figyelem még abban a pár pillanatban, mielőtt bezáródna az ajtó. Sóhajtok egyet, majd a szintemre érve a szobámba sietek gyors léptekkel, hogy gyorsan kitalálhassam, mi is fog nekem kelleni az estére vonatkozóan. Miután egy hátizsákba beledobtam pár ruhát és egyebeket, az indulás előtt egy gyors zuhanyt még megejtek, lemosva magamról ezáltal a naptejet és a többi piszkot, ami rám ragadhatott.

Strandpapucsban, fekete rövidnadrágban és ugyanilyen színű fekete rövidujjú ingben – amely ki van gombolva – indulok meg a szoba felé. Nem szokásom késni, és ez most sincs másképpen, 2-3 perccel a megbeszélt időpont előtt érkezem meg az ajtaja elé, amin kopogok.
Ahogy a szemem elé tárul a látvány, reflexesen húzom feljebb kihívóan a szemöldökömet és tekintek végig a másikon. - Hát erre megérte várni fél órát - jegyzem meg neki még azelőtt, hogy a köntöstől megszabadulna és én is bentebb fáradnék. Aztán lekerül a selyem is, és játékosan még meg is pördül a tengelye körül, amit egy bóknak szánt füttyentéssel díjazok. - Ezért meg aztán pláne - mosolyodom el, majd ledobom a táskát a vállamról és egyből be is hozom a kettőnk közt lévő távolságot, ajkaimat szenvedélyesen tapasztva az övéire.
- Fél óra, mégis mintha egy nap telt volna el, annyira hiányzott már a csókod - bókolok ugyan, de abszolút nem állítok valótlant. Majd hátrébb lépek egyet, hogy ismételten végig mérhessem Aminát. - Fordulj csak meg… - kérem őt, miközben úgy vizsgálom őt, mint egy műértő a festményeket. Ha teljesíti a kérésemet, akkor a fenekére is vetek pár pillantást, majd tenyeremmel rásimítok és én magam is közelebb simulok hozzá. Finoman megmarkolom ott, ahogyan először a füle mögé, majd a nyakába csókolok. - Igen, határozottan tetszik ez a fehérnemű bemutató. Van még esetleg másik is, amelyet megosztanál velem? - búgom a fülébe, majd egy apró puszit ejtek még a fülcimpájára, mielőtt eltávolodnék tőle, és rajta tartva a tekintetemet sétálnék az ágyhoz, hogy leülhessek arra, így várva a továbbiakat mosolyogva.