Fel-alá járkáltam a házban, a rozoga padló már meg-megnyikkant az acélbetétes bakancsom alatt, amire Michael is összerezzent.

A fiú a latin-amerikai hidegvére ellenére most teljes mértékben rettegett, amit minden mozzanatából kivehetőnek találtam. Mennyire hiszékeny és naiv is voltam, mikor elhittem a szavait és a bizalmamat a munkájába fektettem. Tessék, most pedig itt vagyunk, én idegesen sétálgatok, ő pedig megkötözve könyörög az életéért. Milyen siralmas egy helyzet. De legalább ma hozzáfértem a kávé automatámhoz és megihattam mindezek előtt egy normális lattét is. Legalább ez feldobja a hangulatom.
- Milyennek ismertél meg Michael? Mondd el nekem - szólaltam meg érdes, mély hangomon. Mindeközben amíg vártam a feleletére rágyújtottam egy általam tekert, kesernyés cigarettaszálra, ami csak tovább roncsolta a tüdőmet.
- Őszintének - nyögte ki kis idő után, amire semmi mást nem tudtam tenni, csak felnevettem. Úgy igazán, torkom szakadtából, a mellkasom legmélyéről nevetni kezdtem. A tekintetem végigvándorolt a férfin, aki nagyokat nyelve figyelte az arcomat, hátha elkap egy mimikát, ami segít neki megkönnyebbülni. A franc essen belé, ez a fiú még nem készült fel arra, mi jár azért, amit tett.
- Kedvesnek tartasz engem, Michael?
- Kedvesnek.
- Nagy kár - mosolyogtam el magamat. - Tudod, ebben az egészben csak egy bökkenő van. Én azzal vagyok kedves, aki megérdemli és akit kellő módon tisztelek. Téged tiszteltelek, Michael. Csak az a baj, hogy ez mára már elmúlt.
- Esküszöm, Dominique, hogy nem én voltam az, akit láttál. Életemben nem tudnék összeállni olyan emberekkel.
- Kettőnk közül én vagyok itt az egyetlen őszinte ember, nem igaz? - nevettem el magam. - Legalább én bevallom, ha megakarok ölni valakit - néztem mélyen a szemeibe, amire már nem válaszolt. Milyen tipikus, nem is vártam mást. Hisz az ostoba most leplezte le magát. - Valld be mit tettem ellened, hogy úgy döntöttél hátba szeretnél szúrni. Egész végig támogattalak, anyagilag, fizikailag és lelkileg is, itt voltam neked, bármi kellett. És te mégis egy kis zsetonért cserébe elvetted volna az életem egy egyszerű döféssel. Magyarázd el, miért?
- Megvagyok szorulva. A családom, a feleségem.. - motyogott remegő ajkakkal, hiszen tudta már, hogy innen nincs kiút. Láttam rajta, hogy már nem érdekli mit válaszol, ismeri a beszélgetésünk végét, mégis félt. Félt ott belül, reflexből figyelt a szavaira. A vérében volt a hazugság. - Mindannyian éhezünk, a pénz számomra létfontosságú volt.. ez pedig könnyű feladatnak számított.
- Mégsem volt olyan könnyű, nem igaz? Nevetséges egy helyzet, hogy egy 46 éves férfit egy 24 éves kissrác tart fogságban - mosolyogtam, amire csak a padlóra köpött. Meglepődöttségemben közelebb sétáltam hozzá. - Mi az Michael? Csaknem elveszett az a maradék önbecsülésed? A gyereked lehetnék, mégis az én kezeimben van az életed.. vagy ami maradt még belőle.
- Dögölj meg Dominique. Egy hálátlan kölyök vagy, akinek a lepedőn kellett volna felszára..
- Elég! - szakítottam félbe egy jól irányzott ütéssel, amivel el is törtem az orrát. Ömleni kezdett a férfi arcából a vér, ő maga pedig fájdalmas nyögéssel dőlt vissza a székébe. - Mindennek van egy határa Michael, ezt neked is meg kellett volna értened akkor, amikor illegálisan bevándoroltál ebbe az országba és azt hitted minden bűnt megúszol amivel bemocskolod a környéket. Csak az a baj öreg, hogy ha a kékek nem is, de én figyeltelek. És bármennyire azt hiszed, hogy egy hálátlan kölyök vagyok, annyi eszem mégiscsak volt, hogy könnyedén elfogjalak és rájöjjek a kicsit sem rafinált tervedre. Mert kiszámítható és naiv vagy. Nem mellesleg pedig éretlen is - sóhajtottam halkan. - Sajnálom, hogy mindennek így kellett történnie. De hidd el, nem először csinálok ilyet, nem fog megesni rajtad a szívem, ahogy egy percig sem fogok érezni bűntudatot.
- Mert mit csinálsz? Megölsz? Azt hiszed úgy könnyebb lesz?
- Nem hiszem - ráztam meg a fejemet, az övemen végighúzva az ujjaim. - Tudom, barátom - vettem elő a pisztolyomat, majd azt a homlokához nyomva figyeltem továbbra is őt.
- Tedd meg, Dominique. Másra úgysem vagy képes - ahogy befejezte a mondatot, az agya már a padlón terült szét. Halk sóhajok közepette letörölgettem a vértől áztatott pisztolyomat, majd megigazítottam az alanyom haját. Legalább halála pillanatában nézzen ki viszonylag tűrhetően, hátha így megbocsájtják neki, hogy arc terén esztétikai szinten nem volt egy mestermű.
Elegem van már azokból az emberekből, akik csak azért férkőznek a bizalmamba, hogy megszerezzenek egyes dolgokat tőlem, utána pedig undorító módon kihasználják és ellenem fordítják a barátságunk. Minden ilyesmi hasonlóan ért véget, épp ezért nem reagáltam már sehogy, csak a közömbösség jött le az arcomról.
Kilépkedtem a házból, amit csak azért tartottam fenn, hogy idehozhassam a nem kívánt személyeket és eltegyem őket láb alól, majd felültem az én kicsikémre - a vadiúj mattfekete Harley Davidsonomra, akit én csak Ophelianak hívtam- és elhajtottam a helyszínről. A fiúkat majd kihívom, hogy takarítsanak el mindent, amit csak lehet, a családját pedig felkeresem és abból a maradék pénzükből is kizsarolom őket amilyen gyorsan csak lehet.
Nem tudom nevezhetném-e magamat gonosznak vagy kegyetlennek. Én inkább úgy mondom, hogy igazságos és lényegretörő ember vagyok, valaki olyan, aki hisz mások szavában, de ha azok eljátsszák a bizalmát, borsos árat fizetnek majd érte. Igen, talán ezek a megfelelő szavak. Bár ebben a legtöbben nem értenének egyet.

A történetem bonyolult és túlságosan kusza ahhoz, hogy pár szóban össze lehessen foglalni. Hosszú órákon keresztül tudnék cseverészni arról, hogy édesanyám kiskoromban milyen ételeket főzött csak azért, hogy végre egyek is valamit és ne húsz kilósan járjak iskolába, vagy hogy édesapám pontos számadatokkal mennyi heget is hagyott a hátamon, amik azóta is ott éktelenkednek és elcsúfítják az egyébként teljes pompám. De viccet félretéve, nem fogok. Amíg nem ismerlek és amíg nem tudom ki is vagy te pontosan, az lesz a legutolsó és legostobább döntésem, ha pont veled osztom meg a múltamat.
Nem voltam egy nagy menő srác, nem találkozgattam lányokkal, nem voltak haverjaim, nem sportoltam semmit és izmok terén is elég nagy hiányban szenvedtem. Ha jobban megnézett bárki hamar rájött, hogy semmi férfiasat nem fog találni bennem ,ezért tovább is állt. Nem volt eszem a dolgokhoz, nem tudtam könnyedén tanulni, a művészetek megfogtak épp ezért kikönyörögtem édesanyámnál, hogy hadd iratkozhassak be olyan iskolába (ameddig még tanköteles vagyok és nem léphetek le jó messzire), ahol ezeket a képességeimet fejleszthetik. Telt az idő és egyre sikeresebb lettem ,az emberek megismertek a festményeimről, lassan írni is kezdtem, regényeket és verseket egyaránt, ezek is nagy sikernek örvendtek. Kiemelkedő diákja lettem az iskolának, életemben először büszke lehettem magamra, de számomra ez sem volt elég.
Akkortájt rengetegen megkérdezték tőlem, hogy meleg vagyok-e vagy már kérdés nélkül is annak tituláltak és úgy mutattak be, hogy a tipikus meleg művészsrác aki mindenhez ért. De őszinte leszek, soha még a fejemben sem fordult meg, hogy egy velem azonos neművel bármi olyat is kezdjek. A lányok viszont annál inkább érdekeltek.
Hamar észrevettem, hogy semmi vonzót nem fog találni egy huszas éveiben járó nő abban, hogy én festegetek meg irogatok, mint valami kisgyerek, így úgy gondoltam a tehetségemet magasabb szintekre emelem és kovácsolok magamból valami olyat, amin másoknak is rajta ragadhat a szeme. Így lettem tetoválóművész.
Jó ideig szalonokban dolgoztam mások keze alatt, utána 22 éves koromra már saját szalont is nyithattam, ahova átirányítottam a vendégeimet. Rettenetesen népszerű hely lett, ami egyébként máig működik, de én már csak ritkán megyek be, hogy megnézzem minden rendben van-e az alkalmazottaimmal, ezen kívül pedig néhanapján megcsinálok egy-egy munkát különleges kérések alkalmából vagy olyan embereknek, akik közel állnak a szívemhez (megjegyzem, ilyenből igencsak kevés van).
A többi pedig pont olyan barátocskám, amihez őszinte leszek, tényleg semmi közöd és ha még egyszer meghallom, hogy kérdezgetni mersz róla, vagy akárcsak kutakodsz, ugyanaz fog történni veled mint a többiekkel. Remélem megértettük egymást. Aztán nehogy egyről a kettőre csak egy szimpla padlófűtés legyél te is a házam alatt.