A bal szemem alatti monokli tegnap óta semmit sem javult. Szívesen mondtam volna, hogy a másik csávó szarabbul járt, és mondtam is, de aki ismer, pontosan tudja, hogy nem vagyok valami nagy bunyós. Inkább vagyok lelkes, ha ütni kell, mintsem ügyes. Épp ezért bízok minden hasonló dolgot arra, aki nem csak ért az emberek megagyalásához, de szereti is azt csinálni. Szóltam Dino-nak, hogy hozzon valami fegyvert, mert lehet, hogy lesz annál is, akit meg kéne látogatnunk. A feketéknél soha nem tudni, úgyhogy jobb mindenre felkészülni.
Fáztam a dologtól már akkor is, mikor André bedobta, de úgy voltam vele, hogy tudja mit csinál. Az ügyfél viszont, akihez irányított feldobott engem. Egy Caesar nevű vagy kétméteres gorilla várt rám, és az első bal horogig még tartottam is magam, de utána inkább átadtam neki a cuccot, mintsem pinatának használjon, csak belőlem cukor helyett fű és pénz esett ki. Volt már ilyen, általában megtalálom a módját annak, hogy visszaszerezzem a pénzem, csakhogy szorít a határidő. André nagybátyja holnap küldi az emberét a részéért, úgyhogy nincs időm összeszedni, csak visszaszerezni. Ehhez pedig inkább kell izomerő.
- Na végre, mi tartott eddig? – pillantottam hátra, mikor meghallottam a lépteket és felismertem a felém igyekvő alakot. Egy sikátorban várakoztam rá, ahonnét a lakást figyeltem. Hazáig követtem a fickót, azóta ki se mozdult. – Az emeleti lakás, a piros ajtós – mutattam neki. – Jött hozzá egy csaj úgy két órája, gondolom prosti. Elég szar környék ez, szóval valószínűleg van nála fegyver – vázoltam fel a szitut nagy vonalakban, majd a mellettem heverő baseball ütőt felkaptam. – Ezt szereztem, te hoztad a …játékaid? – a pisztolyok nagyon nem az én világom voltak. Próbáltam kimaradni a súlyosabb szarságokból, ami fegyverrel a kézben elég nehéz.
- Hogy csináljuk? Betörjünk? Vagy kopogunk, beenged, a csajt bezárjuk a fürdőbe? – pillantottam Dino-ra, elvégre ő volt a szakember ezen a téren. – Ha nem muszáj, ne lődd le, oké? A csávó vagy két méter, akkora, mint egy szekrény, szóval … - veszélyes, és rohadtul csontos az ökle, még mindig fájt, ahol aláírta a képemet.