Csecsemőként durci voltam, gyerekként morcos, most pedig elméletileg flegma vagyok. Tökéletesen bemutatható rajtam a nyelv változásának lassú, de állandó folyamata, szívesen.
Fejtegessél csak, mint valami szörnyen béna keresztrejtvényt, engem nem érdekel, csak hagyjál békén. Tessék, na, menj, vidd magaddal a budira, vigyél magaddal a budira (úgyis magaddal viszel minden embert, akivel a telefonodon chatelsz kakilás közben... így csökken az emberi kapcsolatok értéke, lehúzhatjuk őket a wc-n, aha):

Az első betű egy megszólítás első betűje. Általában így hívok nagyjából mindenkit, aki nem szimpatikus, aki okoskodik, stréberkedik, kantáros gatyában jár, sír a négyes miatt, nem tud elütni egy röplabdát tesiórán, hímsoviniszta, zokniszandál, náci, gyík, szándékosan nem védi a környezetet, sőt, arról beszél, hogy az állatok azért vannak, hogy megegyük őket. Na, szóval ne vedd magadra, a nővéremet, Jessicát is így hívom. Ő egyébként gyík, nem hímsoviniszta. Nyugalom. Még annyi segítség, hogy a mutató és a hüvelykujj  derékszögbe tartásával és homlokra helyezésével is lehet jelezni a másiknak, hogy ő az, ha nincs kedved kimondani. Különben akkor pont ezt a betűt mutatod.

A második betű egy E betű, nincs kedvem kitalálni hozzá semmit.

A harmadik betűt akkor mutatod a mutató és középső ujjad feltartásával, ha jelentkezel matekórán, mert nem fosod telibe, és nem a leghátsó padsor legszélső padjában ülsz az ablak mellett, ahonnan figyelemmel tudod kísérni a szemközti épület ötödik emeletén lakó Francist, akinek legjobb elfoglaltsága csütörtök 10.00-től 10.45-ig meztelenül thai kaját főzni a konyhájában, giganagy nyitott ablakoknál. Francis Dickerson, már lelestem a kapucsengőről, és különben magamtól is sejtettem, hogy ennek az embernek a dick szó biztosan benne lesz a nevében. Akkor is ezt mutatod, ha azt akarod mondani: peace, világbéke, béke, hippi vagy, grow trees not armies, bombing for peace is like fucking for virginity. Peace!

A negyedik betű az egyik határozott névelő, és nem az 'AZ'. Segítségképpen ezzel a betűvel kezdődött ez a bekezdés.

Az ötödik-hatodik helyen kétjegyű betű áll, olyan mint az SZ, TY, DZ, CS, ZS, NY, LY, csak nem ezek.

A hetedik-nyolcadik helyen megint egy kétjegyű betű áll, olyan mint a GY, TY, DZ, CS, ZS, NY, LY, csak nem ezek.

A kilencedik helyen ugyanaz áll, mint a negyediken.

A tizedik helyen annak az állatnak az első betűje áll, mely állatot a bátyám, Daniel várt haza, amikor anyám tizenhét évvel ezelőtt elutazott Afrikába. Helyette engem kapott egy babahordozóban. Különben a rinocérosz a kedvenc állatom, lehet ezért. Hoppá.

A tizenegyedik helyen már megint peace van. Érdekes, pedig ennyi peace nem nagyon van a világon.

Az utolsón megint az áll, mint a negyediken. Szerencse, mert meguntam ezt az egész izét, de már kábé a másodiknál.

Megfejtés, ha nincs se időd, se kedved (mennyi közös van bennünk, elképesztő):

Spoiler:

Akárhogyan is, meg vagyok fejtve, az emberek különben is olyan fene nagy örömüket lelik abban, hogy választ találjanak rá, milyen ember vagy, kialakítsanak rólad egy véletlenül sem hiteles képet, viselkedésedet elkönyveljék mondjuk serdülőkori lázadásnak, midlife crisisnak, valamilyen komplexusnak, aztán besoroljanak mondjuk INFJ-nek. Ja, elvileg 16 személyiség létezik a világon. Nyolcmilliárd emberre. És egy teszt még meg is mondja melyik 8milliárd/16 emberrel vagytok tök ugyanolyanok. Tessék, nézd meg te is: https://www.16personalities.com/hu/ingyenes-szem%C3%A9lyis%C3%A9gteszt



Alacsonyan járt már a Nap, alámerülni készült a szikes föld távolba nyúló horizontján. Március vége volt, perzselő meleg, Caa'isha meg mert volna esküdni rá, életében még nem izzadt ennyire, mint most.
Pedig tavaly melegebb volt. Nyáron melegebb lesz. De a tavaly már túl messze járt ahhoz, hogy elhiggye, két Celsius fokkal rosszabb volt a helyzete, s éppen annyira messze, mint amennyire ez a nap is járni fog, amikor majd nyáron ül ugyanígy, ugyanitt.
Nyugat felé nézett, szembe a narancssárga folttal. Arra van Kenya, tudta, s mégsem ötlött már fel benne a gondolat, hogy nekivágjon. Most már ülnie kellett. Nem rángathatta tovább azt a négy másikat is, és ezt az ötödiket a méhében. Most már ülnie kellett. Ült és nézte Kenyát, és sajnálta a kenyaiakat, akik közelebb voltak most a Naphoz, mint Ő, mert náluk, az Ő földjükbe állt bele éppen és nagyon melegük lehetett.
Az anyjára gondolt most. Végigsimított gömbölyödő hasán, mélyet sóhajtott a levegőből, de az fullasztóbb volt, mintha levegőt sem vesz, úgyhogy kifújta, mint a mérget. Az anyjára gondolt, és saját anyaságára, arra a négyre, akik most Kenya irányába rohangáltak, és a maradék két kecskét nyúzták. Tudták, hogy bántani nem szabad, mégsem kímélték, ha játékról volt szó.
Egyszer csak egyikük megtorpant, anyja irányába nézett, és kinyújtotta a vézna karját. Rámutatott.
- Hooyo!* - szólította, anyja visszaintett neki. Szép nő volt, noha idősebbnek tűnt huszonkettőnél. - Dib u jeeso!**
Caa'isha hasához kapva mindkét kezét, ösztönösen védekező pozícióba húzva magát villámgyorsan megfordult, ijedt tekintete Kismayo városa felé pislogott. Egy autó közeledett.
- Joog halkaaga! Aamus!*** - kiabálta hátra a gyermekeknek és felállt, kezeit pocakjához szorítva. A magzat nem moccant, meghúzta magát, apró görcs volt most csupán.
Az autó megállt, ajtaja kinyílt, Caa'isha megkönnyebbülve észlelte, hogy a hozzá közeledők nem katonák, nem törzstagok, még csak nem is szomáliaiak. Ekkor intett távolban figyelő gyermekeinek, hogy jöhetnek vissza.

A fehér asszony kedélyes volt hozzá, noha néhány szón kívül nem sokat értett az ismeretlen, távoli nyelvből. A férfi, születendő gyermeke apja tanította őt azon a néhány éjszakán, amit vele töltött. De később, mikor teherbe esett, elhagyta őt.
A fehér asszonyt egy fekete férfi kísérte. Az autóból más nem szállt ki, nem látta, fegyveresek kísérték-e őket. Féltette ezt a fehér nőt. Nem szerette volna, ha baja esne.
A fekete férfi, aki szomáliai származású volt, de jómódúnak tűnt, s amerikaiul is remekül megérttette magát, tolmácsolta kettejük beszélgetését, és Caa'isha megértette, hogy a fehér nő segíteni jött. Nem értette miért tenne ilyet, de örült neki. Bemutatta gyermekeit, akik időközben visszaértek a kecskékkel és megszeppenve letelepedtek mellé a földre. Elmondta, hogy egyikük apja egy szomáliai kalóz, tizennégy volt, amikor megerőszakolták. A másik három a férjétől van, akit nem látott már évek óta, valószínűleg meghalt.
- Terhes - mondta Caa'isha, éles akcentussal, mert ezt a szót megtanulta, és a hasára mutatott.

Egy év múlva könnyes búcsút vett a fehér asszonytól, aki megsegítette őt, és előző májusban született gyermekétől, akire jobb élet várt messze, még Kenyánál is messzebb, Nyugatra, a Nap mögött.
- Wad mahadsantahay! - mondta.
- Köszönöm! - tolmácsolt a tolmács, noha a fehér asszony tudta, mit mondanak neki.
- Köszönöm! - ismételte Caa'isha, aki most már ezt is megtanulta amerikaiul.
[2002. Szomália, Jubaföld, Kismayo partmenti városához közel]

* Hooyoo! - Anya!
**Dib u jeeso! - Fordulj meg!
***Joog halkaaga! Aamus! - Maradjatok, ahol vagytok! Maradjatok csöndben!


- Mi van?! - Mostmár rájuk meredek.
Lesütik a szemüket és eszik tovább a reggelizőpelyhet, mintha mi sem történt volna. De mintha legalábbis nem mustrálnák a pofámat öt teljes perce, olyan tekintettel, hogy esküszöm azon kezdek morfondírozni, talán ez nem az én pofám. Talán ma másik arccal ébredtem, egy idegen ember arcával, akit nem ismernek, és ezért kell kinézni engem a reggelizőasztaltól, mert egy idegen ember vagyok, aki ül a konyhájukban, és eleszi előlük a Cheeriost. Ezt a Cheeriost amúgy is én kértem, övék a Chocapic, ott áll a szekrényben egy teljes hónapja, várják, hogy ránk száradjon, mert csak megvenni volt jó.
Balra fordítom a fejemet. Nem, nem én vagyok az idegen gyerek, az ott csücsül, kanalazza a Cheeriosomat.
- Anya!
- Igen, kincsem?
- Nem te. A másik.
- Igen?
- Ez ki? - bökök a kanalammal az asztal végében lábát lógató takonypócra.
- Sage, ne legyél már neveletlen, nem ez, hanem Ő.
- Ő ki? - böködök felé még mindig, épp zabálja a Cheeriosomat, szeretném tudni ki ez. Akkora neveletlenség tudni? Valami új tesó, vagy mi van? Mondjuk számíthattam volna rá, hogy Dan helyét megtöltik majd egy újonccal. De nem gondoltam volna, hogy Dan helyét Dannel töltik meg, csak egy évtizednyivel fiatalabb verzióval.
- Zoe és Ben iskolatársa... Jaj... Azt hitted... Ugyan Sage, nem kell mindenkire azt hinni.
Visszadugom a kanalamat a számba és bőszen bólogatok.
- Ja, ezt úgy mondod, mintha nem képviselné a Föld összes kontinensét egy gyereked a reggelizőasztalnál.
- Sage! Ne beszélj már így anyáddal, meg vagy kergülve?
- És hol van Zoe és Ben? - hűti a kedélyeket egy ártatlan kérdéssel Alex, nyilván a segítségemre siet, egyébként tudja, hogy odafent vannak, az előbb kértek tőle új tubus fogkrémet. Ezt várták oly nagyon, ezért mustrálnak, várják mikor szólalok meg, hogy ma mikor kezdem a mai napi háborúmat.
- Fent. Fogat mosnak és jönnek. Különben szóljatok rájuk, ha fogmosás nélkül akarnak suliba menni, de komolyan, legyen már bennetek ennyi nevelési szándék.
- Tíz évesek, itt az ideje, hogy döntsenek az életükről, ha büdös szájjal akarnak élni, hát tessék - motyogom, és még időben elkapom a Cheerios dobozát az asztalközépről, mielőtt az új Dan csápjai elérnék. Meg is rázom diadalittasan, és teszek még belőle a tányéromra.
- Tizenegy évesek. És szóljatok rájuk. Még nem önállóak.
- Hány éves kortól lesz önálló egy gyerek? - kanalazom be az utolsó pár szemet is, teli szájjal ropogtatva felkelek, és anyáék felé fordulok.
- Amikortól kezdve tud gondoskodni magáról. Nyilván.
- Én már önálló vagyok?
- Hah. Nem - püffögve mondja, nevet is hozzá. Engem lelkileg terrorizálnak, szándékosan lebecsülnek ebben a családban, mondom.
- Jess önálló?
- Nem?
- Alex ön...
- Tudom megint mire megy ki a játék Sage, és könyörgöm hagyd abba az állandó védőbeszédeidet, amiket Danielért mantrázol hetek óta. Ha feleennyi energiát fektetnél a tanulásra...
- Meg sem említettem Danielt, fel sem hoztam!
- De felakartad!
Lenyelem az utolsó falatot, amelyiken még azóta is nyammogok. Mostanra undorítóan pépesre rágtam, de mit tegyek, az embernek ki kell élveznie a dobozka utolsó falatjait, mert hogy ja, nem hagytam a taknyos Dannek, húzzon haza, reggelizze meg a saját nővére kajáját. Eskü együttérzek azzal a lánnyal, minden este gondolok majd rá lefekvés előtt.
Anya néz rám, még mindig, bal szeme azt súgja, válaszoljak, a jobb szeme szeretné, ha végre csöndben maradnék. Vállat vonok.
- Tényleg? Hm. - Behajítom a mosogatóba a tányért és megindulok a szobám irányába.
- És mosogass el magad után!
- Alex, megtennéd? Köszi!