A szerencseszámom a nyolc, így nem lesz meglepetés, amit olvasni és látni fogsz.

8 pozitív tulajdonság:
❀ Koravén
❀ Együtt érző
❀ Kitartó
❀ Figyelmes
❀ Intelligens
❀ Kifinomult
❀ Kritikus
❀ Precíz

7 negatív tulajdonság:
❀ Rideg
❀ Visszahúzódó
❀ Konfliktuskerülő
❀ Magányos
❀ Melankolikusan komor
❀ Maximalista
❀ Ellentmondásos

6 kedvenc dolgom:
❀ Jégtánc
❀ Kelbimbó
❀ Fényképezőgép
❀ Mr. Fluffy (plüssnyúl, amit apától kaptam)
❀ Komolyzene
❀ Edzés

5 virág, ami jellemez engem:
❀ Rózsabimbó: szépség és fiatalság, szerelemben ártatlan szív.
❀ Sárga jázmin: köszönet, elegancia.
❀ Bogáncs: szigorúság, önsanyargatás, "Az élet költészete nyomtalanul halad el melletted.”
❀ Orchidea: ritka szépség, szerelem, kifinomultság, szép hölgy, a gyerek kínai jelképe, érett báj, szépség, hosszú élet, luxus, vágy, keleten a kifinomultság, műveltség, gyöngédség szimbóluma, a házasság huszonnyolcadik évfordulóján ajándékozzák, orchideát ajándékozzunk annak a nőnek, vagy férfinak, akinek műveltségét és tudását nagyra becsüljük, aki a kifinomult ízléséről híres.
❀ Jácint: sport, játék, játékok, rohanás, Apolló virágai.

4 dolog, amit nem szeretek:
❀ Jay és Babette (nevelőapám és mostohahúgom)
❀ Csokoládé
❀ Hazugság
❀ Olaszország

3 kedvenc zeneszerzőm:
❀ Csajkovszkij
❀ Mozart
❀ Brahms

2 kedvenc íróm:
❀ Shakespeare
❀ Csehov

1 dolog, amiről sosem mondok le:
❀ jégtánc

Két óra van még vissza és be kell szállnunk az autóba, hogy elvigyen minket a reptérre. A ház már teljesen üres és mindent elvittek, rossz volt ránézni a házra, főleg így. Annyi emlék fűz ide, hiszen ebben a házban nőttem fel a két évvel fiatalabb húgommal, bár vele kapcsolatosan van pár elég kellemetlen emlékem. Ott van, amikor levágta a hajamat álmomban, mert nem adtam neki oda a plüssömet és még kiemelném azt is, amikor összenutellázta az összes nadrágomat egyik reggel. A nevelőapám sem egy igazán kedves férfi, mindig is érzékeltette velem, hogy nem vagyok a gyereke és mindenben a húgomat részesítette előnyben. Mondhatnám, hogy egy gyökér faszkalap, de egy jól nevelt lány nem beszél így, még akkor sem, amikor neki van igaza.
Anya dolgozószobája mellett mentem el, amikor láttam, hogy a laptop a földön hevert egy pohár vörösborral. Én nem akartam meglesni, de tényleg, csak hát a kíváncsiság egy nagyon rossz dolog, így halk léptekkel elindultam a gépe felé. Egy mailt írt éppen, csak nem volt megadva címzett és sokat sem írt, mindössze annyid, hogy: "Kedves Bellrose. Már nagyon régóta elakarok neked mondani, hogy..." Ki az a Bellrose? És vajon mit akarhat neki elmondani? Igazából annyira belemerültem a gondolkodásba, hogy észre se vettem anyát, ahogyan bejött a szobába, csak arra riadtam fel, hogy lecsukja a laptopot én meg ijedségemben felborítottam a poharat és a bor a laptopra borult.
- Prim... Ezt nem hiszem el... Nem elég, hogy beleolvastál még le is borítod. - mondja mérgesen, de hát nem tud rám úgyse sokáig mérges lenni, de ez a mély sóhaj megijeszt. Hirtelen nem is találtam a szavakat és hiába nyitottam szóra az ajkaimat, egyetlen szó sem jött ki rajta. Két másodperc telt el és örültem, hogy Jay nem tűnt fel, de ő jelent meg az ajtóban. - Előbb indulunk, de ha szeretnél te még maradhatsz Dana. - mondja egy rideg hamis mosollyal az ajkán, miközben rám pillant. Ő az egyetlen, aki úgy tudja mondani ezt a nevet, hogy hamar megutál. Megkérdeztem anyát, hogy esetleg megváltoztathatom e, de azt mondta, hogy ezt apa akarta... Ez az egyetlen dolog, amit róla tudok, hogy ő akarta a második nevemet. Anyára pillantok, de ő csak egy újabbat sóhajt. - Tudod, hogy Jaynek fura a humora, ne vedd magadra. - csak felvonom a szemöldökömet és csak felállok, leporolom a popómat és elindulok az ajtó felé. - Remélem útközben elveszíti valahol Babett-tet. - ezzel zárom le a beszélgetést és indulok el lefelé.


Már két órája landolt a gép, de egyszerűen nem tudom megszokni ezt a várost és félek, hogy az iskolát sem fogom tudni. Nekem semmi bajom nem volt az állami oktatással, egyáltalán nem vágytam magániskolára, főleg nem egy másik országban. Szerettem Edinburgh-t, sokkal jobban mint New Yorkot. Nekem ez a város túl zsúfolt, zajos és... piszkos. Holnap kezdünk, de előre érzem, hogy a jetlag több gondot fog nekem okozni, mint szeretném.
A húgom megint csak parádézni kezdett és most éppen azt mutogatja, hogy az én új ruhámban van, amit gond nélkül elvehet tőlem. Gyerekes, buta és szánni való. Még jó, hogy nincs közöttünk vérrokonság, csak Jay volt házasságából való gyerek, nem tudom elképzelni milyen lehet az anyja. Nem is értem, hogy miért állt össze Jay-jel, hiszen egy lusta ember, még csak pénzt sem keres csak modelleket épít és azokat is csak kizáróan szórakozás céljából. Legalább adná el őket és ne anyámból élősködne. Nem az én dolgom, anyám döntése.
- Nem is látod mi van rajtam? - áll elém a "húgom" és illeg-billeg én pedig csak megforgatom a szemeimet. SZ-Á-N-A-L-M-A-S. Jay pedig csak kuncog az orra alatt, ami felbosszant, talán jobban is mint kéne. - Ahelyett, hogy élvezed a lányod megalázó és gyerekes műsorát,megnevelhetnéd végre. - mondom egy kedves mosollyal az ajkaimon és olyan kecsesen mutatnék be neki, de nem teszem, még véletlenül sem süllyedek le a szintjükre. Már éppen készülne valamit mondani az a férfi, amikor anyám rá pillant. - Elég volt Jay, hagyd békén. Ha valami nem tetszik, akkor már megmondtam múltkor hogy elmehettek mindketten. - mondja anyám, miközben nagyon csúnyán néz rá. Már múltkor megmondta neki? Ezek szerint ők már veszekedtek? Diadalittas mosoly ül ki az arcomra és lesajnálóan pillantok rá. Ezt most megkaptad.


Az ébresztő hangja riaszt fel és... meg sem lepett, hogy egy órával később ébresztett, mint beállítottam, tuti Babett volt, annyira ismerem már. Leülök az tükrös asztalom elé, majd elkezdem elkészíteni a sminkem, szerencsére a bőröm nincs tele hibákkal, így nem is kell alapozót felkennem, elég csak egy szolid szemsmink és egy tusvonal. Sokat gondolkodom, hogy kenjek e valamit az ajkaimra, de egy semleges színű ananászos szájfény mellett állapodok meg, úgyis lefogom nyalni, imádom az izét. A tükörbe pillantok, felveszem magammal a szemkontaktust és veszek egy mély lélegzetet.
- Menni fog Prim. Megtudod csinálni és ez lesz életed legjobb napja. - persze, ha még hihető lenne, de még csak magamat sem tudom meggyőzni. Sóhajtok egyet, majd elindulok az ajtó felé, de... sikerül megbotlani egy kibontatlan dobozban, amire a "jégtánc" szó van írva. Kinyitom az ajtómat. - Anyu felhívtad a helyi klubbot, hogy lehetséges e még a jelentkezés? - kérdeztem tőle, ő pedig fogkefével a szájában jelent meg és igaz elég érhetetlenül nyögött ki valamit, de azt hiszem sikerült felfognom. - Igen, holnap délután kettőkor. - mondta, majd eltűnt. Remélem sikerülni fog és minden úgy megy, ahogyan elképzeltem. Hét éves korom óta gyakorlok és edzek, már csak kevés választott el, hogy az olimpiai selejtezőbe jussak... mindössze egy rosszul betervezett költözés. Nehéz volt ott hagyni Skóciát, nehéz volt ott hagyni a csapatot, a barátaimat és mindenkit... Hiányzik, jobban is, mint hittem.