Janine & Olivia

 "Isn't it lovely, all alone, heart made of glass,
my mind of stone."

- Ezt nem hiszem el! - csattantam fel mérgemben, ahogy elhomályosult tekintettel konstatáltam, hogy ez a nyomorult részeg disznó, aki alig fél perccel ezelőtt még cicusnak is hívott, most a pohara teljes tartalmát a blúzomra öntötte. Nem állíthattam, hogy sokkal jobb véralkohol-szinttel rendelkeztem nála, azonban vele ellentétben én képes voltam ülve maradni és nem erőltetni azt, ami nem ment. A kezét arrébb löktem, mikor nagy lendülettel megindult felém azzal a céllal, hogy majd ő bizony segíteni fog felitatni a rám folyt olcsó nedűt. Eddig se voltam rászorulva a segítségére, ez után se fogom igénybe venni a felkínált szolgáltatásait.
Óvatosan lecsúsztam a bárszékről, majd amint megéreztem a biztos talajt lábaim alatt, úgy irányt vettem és megindultam a mosdó felé. Semmi kétség sem fért ahhoz, hogy nekem is problémáim adódtak az egyenes vonalon történő közlekedéssel, ám én legalább nem öntögettem minden második idegenre az italomat. A mosdóba nehezen, ám de hősiesen beérve ledobtam a táskámat a pultra, hogy azon nyomban egy törlőkendőért nyúlhassak és megpróbáljam felitatni a folyadékot, mielőtt a blúzom kényes anyaga teljességgel magába nem szívná azt. Ezt azonban sajnos inkább kevesebb, mintsem több sikerrel vittem végbe, ami még inkább roncsolta az amúgy sem napfényes kedélyállapotomat. Enyhén megszédültem, ahogy felpillantottam saját tükörképemre, ám onnan egy szinte ismeretlen nő tekintett vissza rám. Ha nagyon koncentráltam, felfedezhettem az arcában az én vonásaimat, de egyszerűen elutasítottam a tényt, miszerint én voltam az a csapzott, lestrapált nő, akivel farkasszemet néztem. A mogyoróbarna szempárokból kiveszett minden csillogás, az arc beesett s sápadt volt, a száj sarkai lefelé görbültek. Mit sem törődve azzal, hogy nem édes magányomat élveztem a lakásom lágy ölén, hanem egy publikus bár női mosdójában ácsorogtam elkeseredve... tüdőmből felszakadt egy már régóta kitörni készülő sírás, a könnyeim ennek köszönhetően pedig patakokban szántottak végig az arcomon. Mindezt ráadásul premier plánban végig is csodálhattam abban a ronda tükörképben, melynek fogságától képtelen voltam szabadulni.
Meg kellett kapaszkodnom a mosdó peremében, hogy az támasztékként szolgáljon, mielőtt végső elkeseredésemben a padlóra zuhantam volna. A könnyeim egyre csak folytak, nem bírtam megálljt parancsolni az előtörő érzelmeimnek, pláne miután a fejemben is gondolatok milliói cikáztak össze-vissza. Én erőltettem a válást, teljesen érthető okokból, most azonban, hogy végleg aláírtuk a papírokat s újra szabad nő lettem, nem éreztem se nyugalmat, se békességet, boldogságot s szabadságot meg aztán végképp nem. Ünnepelnem kellett volna, inni az új élet csodás lehetőségeire, ehelyett bánatomban néztem a pohár fenekére, s sirattam a múltamat, a házasságomat, ami tulajdonképpen már évekkel azelőtt véget ért, mint hogy bíróságon hitelesítették volna a dokumentumokat. Hiba volt azt gondolnom, hogy a válással egy varázsütésre jobbá válik az életem, hisz végignézve a tükörképemen pont hogy az ellenkezője történt. Aminek felismerése azért őszinte meglepetésként ért.
Ujjaimmal óvatosan simítottam végig a szemeim alatt, gondosan ügyelve arra, hogy könnyeimmel még véletlenül se kenjem el a szemfestékemet, ám a végeredményt látva világosodtam csak meg, hogy ez a hajó bizony már elúszott. Vettem egy mély lélegzetet, visszafojtva azzal egy újra feltörni kívánó zokogást és már-már higgadtan kezdtem keresni a táskámban a neszesszerem után. Eltelhetett úgy öt, de akár tíz perc is, mire el kellett fogadnom a kellemetlen tényt, miszerint a sminktáskám otthon pihen a hálószobámban lévő apró fésülködőasztalon a tükör előtt... Mert hát mégis miért lenne nálam?
Arrébb hajítottam a táskámat, arcomat a kezeimbe temettem s hagytam, hogy újra eluralkodjon felettem a teljes kétségbeesés, mindeközben végig azért imádkoztam, hogy még véletlenül se bukkanjon fel egy online követőm se ezen a szent helyen, máskülönben akár a karrieremet is lehúzhatom valamelyik itteni nyilvános wécén.