Ritka dolog manapság egy új helyen rövid idő alatt megtalálni a nekünk való embereket, barátokat, nekem mégis szerencsém volt. Amikor Babyleth körbevezetett a suliban, már akkor éreztem a kötődést a rajzteremhez, méghozzá ugyanazt a kötődést mint otthon, Kansasben. Minden bizonnyal a hasonló környezet, s az ismerős tárgyak miatt éreztem így magam, de nem tudhattam előre, hogy itt is meglesz-e az a hangulat a rajzteremben, mint ott volt. Hogy megesett, hogy minden tanítási nap ott lógtunk és alkottunk néhány bögre tea társaságában. Mindenkinek megvolt a saját sulis bögréje, hiába vitte az összeset a tanár úr, mi sosem ittunk másikból, csak a sajátunkból. Vajon az én bögrém mostanra talált új gazdát? Biztos vagyok benne, hiszen tanévkezdéskor tuti érkezett legalább egy új tag a szakkörre... Nem, most nem gondolkodok ezen, a jelenben kell élnem, nem szabad folyton a múlton rágódnom. Itt is van egy bögrém és van annyira menő, mint az volt! Ja igen, na szóval kellemes csalódásként ért, hogy a rajzszakkör ugyanúgy zajlik ebben a suliban is, mint a kansasiben. És most jön az a dolog, hogy rövid idő alatt megismerjük az ideális embereket. Egy, a hobbinkhoz kapcsolódó szakkörön könnyen összeismerkedhetünk hasonló érdeklődésű, gondolkodású emberekkel, én is itt ismertem meg Karolinet, akit mostanra talán az egyik legjobb barátomnak is mondhatok, de nem szeretném elkiabálni a dolgot, hiszen még csak egy éve ismerjük egymást. Mégis, vele szinte mindenről beszélhetek és olyan laza, te jó ég, bár én is olyan laza tudnék lenni néha, mint ő! Akkor talán Jasont is lenne végre merszem elhívni a végzős bálra, hogy kísérjen el... Nem, én nem akarok tőle semmi többet, csak szeretném elkerülni, hogy valami idegesítő sráccal kelljen mennem, akit utána baromi nehezen koptathatnék csak le.
Egyébként már tök sokszor tartottunk Karoval pizsipartyt, már vannak kialakult szokásaink. Például shoppingolás előtte, meg pizzarendelés, fagyi, idétlen göncökbe öltözve selfiezgetni, divatbemutatósdi az új ruhákkal stb. Most is épp a plázából tartunk hazafelé hozzájuk, megpakolva néhány szatyorral. - Néha eszembe jut, hogy akarok egy meleg legjobb barátot. Mármint... Kansasban ott volt Eddie és nem tudom neked volt-e már meleg barátod, de tényleg igaz, hogy ez az egyik legjobb dolog, ami történhet egy lánnyal. Eddievel például a mai napig rendszeresen beszélek, de azért a Skype meg a Messenger nem olyan, mint mikor eljártunk együtt shoppingolni és fikáztuk a kínálatot. Gáz lenne visszamennem az eladósráchoz? "Hé bocsi, nem akarsz a meleg legjobb barátom lenni?" Tuti minden nap ezt kérdezik tőle - mondom nevetve visszapillantva a pláza felé, majd bedobok két rágót a számba. - Kérsz? - nyújtom Karo felé, hogy vegyen ő is, ha kér.