Magabiztosan állok meg az ajtó előtt, holott cseppet sem vagyok az. Mostanában igazából semmiben sem, ugyanakkor az első íratlan szabálya egy nyomozónak, hogy bármi is van, senkit sem érdekel... a magánéletet otthon hagyni és az ajtót is bezárni. Sőt, lakatot rá. Így hát, mint mindig, most is előveszem a keménykötésű nyomozó szerepet, aki csupán a kisugárzásával már éreztetheti másokkal, hogy bár ő is emberi lény, a munkáját végzi és azt is tartja szem előtt. Még veszek egy nagy levegőt és ki is fújom azt, mielőtt még jobbik kezemet a csengőhöz emelném, hogy megnyomjam a kis gombot. Magam sem tudom, hogy mire számíthatok, igazából ezt sosem tudni. A munkám egyik nagy gyönyöre. Lehetségesen az orromra vágja az ajtót, lehetségesen menekvésbe kezd, sőt, az is lehet, hogy egyenesen behúz egyet. Azt aligha mondhatnám, hogy mindenre felkészült vagyok, de igyekszem úgy tenni, mintha felkészült lennék. Az pedig, hogy egy fiatal... aránylag normálisnak tűnő nőről van szó, még nem jelent semmit. A tíz éves lányomról sem gondolná senki, hogy majd jól összeszidja az embert, csak mert furcsán nézett rá. Kis terrormanó.

- Üdv, Martina Quinlan... ha jól sejtem? - Mosolygok is rá kedvesen, mint aki nem éppen egy feltehetően, gyilkosságról akarja őt kikérdezni. Persze, a gyilkosság - még - nem bizonyított, a fickó jelenleg eltűnt személyként van számontartva, de... erre vagyok én ugyebár. - Winters nyomozó vagyok. Jayda Winters, a gyilkossági osztályról. - Lassan ejtem ki a szavakat, kihangsúlyozva az egyértelműt, miközben arcát és egyben arcvonásait figyelem. Minden apró részletet megnézve magamnak, bármilyen árulkodó jel után kutatva. Hidegen hagyja? Számított rám? Meglepődik? Bármi érdekes lehet a nyomozás szempontjából, még ha nem is feltétlen lesz felhasználható bizonyíték ellene. Arra választ adhat, hogy tudjam, jó irányban szaglászom vagy sem. Csak a kellő hatásszünet után szólalok meg újra. - Egy férfi, akit ön feltehetően ismer, eltűnési ügyében nyomozunk. - Azt meg már inkább nem teszem hozzá, hogy valószínűleg nem fogjuk élve találni már a fickót. Valahol magától értetődik a dolog.

- Nem bánja ha ezt odabent folytatjuk? - Intek a lakás felé, elvégre tényleg nem hiszem, hogy ezt az ajtóban ácsorogva akarja megbeszélni. Meg hát őszintén szólva én sem. Nyilvánvalóan helyet akar majd foglalni, mikor felsorolom neki, hogy milyen okokból vagyok itt és mi vezetett el hozzá. Még direkt nem mondom ki hangosan a férfi nevét. Mindent a maga idejében... szépen sorjában. Nem szeretném ha Ms Quinlan összeesne, még csak az kellene. - Csak néhány kérdésem lenne a férfival kapcsolatban. Meg az ön és testvérje közötti viszonyról. - Bököm ezt úgy oda, mintha az ég világon semmilyen hátsó szándékom nem lenne ezzel. Pedig még szép, hogy van. A videófelvételek szerint Tiger társaságában léptek le a helyszínről, ahol Cole Potter (xD) is legutóbb tartózkodott. Mr Abbar pedig nem a legélesebb kés a fiókban... vagy éppen igen, de más szempontból. Talán túl éles is. Mindenképpen gyanút emel a hölgyre, főleg annak tudatában, hogy már korábban is volt felfordulás Mr Potter és Ms Quinlan között. Ismerték egymást. A kérdés már csak az, hogy mennyire és milyen indítéka lehetett arra, hogy esetlegesen megölje. Még nem mutogatok ujjal, de talán ez a beszélgetés után már fogok.