Minden kicsit zavaros, kicsit bonyolult és szeretném ha olyan lennék, mint régen, ami tudom, hogy lehetetlen. Emlékszem, amikor öszefutottam Ty-al a parkban, lenyugtatott, részben, hogy adott egy kis kihívást részben, mert ő nem olyan pasi volt, aki egyből vonszolt volna az ágyba, hanem azért képes volt egy kis tartást mutatni. Valahogy vonzom azokat a pasikat magam köré, akik a boxban találják a menedéket, ami nem rossz, de felmerül a kérdés, hogy vajon nem kellene e nekem is belevetnem magam, hiszen csak tudnak valamit, ha már ennyire mániákusan tolják.
Néha szoktunk beszélni, egyszer kétszer még futni is képes elcsábítani, de már egy hónapja nem vagyok hajlandó lemenni, mindig van valami kifogás, és igazából hiányzik, hogy beszélgessünk, vagy hogy ne. Tegnap írtam neki, és közöltem vele, hogy ideje olyan baráttá avanzsálódni az életében, aki nem csak egy területen van jelen, ilyenkor megjelenik a pióca énem és mindent kitalál, hogy azzal lóghasson, akivel eltervezte. Ty is igen hamar elárulta magát, hogy miért nem tud velem tartani egy esti kajálásra és kis ivás féleségre egy közeli bárba, amin azonnal kaptam is az alkalmat. Gyerekeket oktat, ami aranyos és egyben a már régen a fejemben forgó gondolatok egyik megoldás lehet. Kíváncsi vagyok, hogy mit szerethet ez a két srác annyira, miért olyan nagyon vonzó egy boxmeccs megannyi nő és férfi számára. Mármint a ringból, kívül már láttam és néha még oda sem akartam nézni, nem szerettem, amikor Davet püfölték, de ő meg élt ezért a sportért.
Mivel még életemben nem jártam hasonló edzésen egy nagyon egyszerű edző cuccot vettem fel, és miután rákerestem a neten Ty nevére azonnal tudtam hova menjek. Csak reméltem, hogy nem nevet ki, amiért akarok csatlakozni a csoportjához, és legalább annyira kemény lesz velem, mint a gyerekekkel. Bár valljuk be nehezen lehet komolyan venni egy 20 éves lányt a gyerekek között, de szinte még én is az vagyok, jogilag mindenképpen.
- Szia! Tyler órájára jöttem, az oldal szerint egy fél óra múlva kezdődik. - sétálok oda a pultos lányhoz, aki a szavaimat hallva végigmér, és olyan szikrákat vagy talán megvetést nyom felém, aminek meg kellene zavarnia, de nem foglalkozok vele. Tisztában vagyok a helyzettel, de nem azért jöttem, mert terveim között szerepel, hogy ráhajtsak az edzőre, hanem, hogy végre máshogy is együtt lógjunk és végre megtudjam, hogy nem csak velem annyira szigorú néha futás közben, hanem azokkal is akikkel idebent foglalkozik. Én bírtam őt, mert határozott egyéniség volt, kicsit néha komoly, de pont ez a nagy különbség köztünk, ami miatt még mindig nem választottunk más futótársat.
- Az öltöző arra van, az óra gyerekeknek lesz, a felnőtt edzést nem ő tartja. - közli velem a lány, mutogatva a helyet, de már a szerelés rajtam van, kocsival jöttem, a végén fogok átöltözni ha annyira megizzaszt, hogy szükség legyen rá, de már bekészültem.
- Öhm, oké igen tudom, de mindenképpen vele szeretném elkezdeni. - mosolygok rá őszinte mosollyal és hátat fordítva ülök le egy padra várva, hogy meglássam Ty-t, ha megjön.


✦