Bármilyen nehézséget, amit az élet elégurított, mindig igyekezett a rá jellemző kedvességgel és csendességgel megoldani, a legjobb tudása szerint, amihez mindig a neveltetéséből merítette az ihletet. Lina csontjaiban nem létező dolog a rosszindulat, a környezetét is igyekszik felmenteni, mindig és minden körülmények között, egészen addig, amíg már nincsenek kézzel fogható bizonyítékai arra, hogy szándékos rossz akarás elszenvedője lenne. Nem veszi észre egyhamar, hiszen neki sem jutna eszébe, annyi élettapasztalata pedig még nincsen, hogy ne magából induljon ki az esetek többségében. Őt a segítő szándék vezérli, és nem vár ezért cserébe semmit, hiszen a szeretet, ami gyermekkorától kezdve részben körülvette sohasem volt mérve semmilyen ellenértékben. Így ő is igyekszik csak adni, sajnos azonban nem mindig látja, ha emiatt kihasználják, a szerencsés helyzet azonban az, hogy egyetlen személy igyekszik néhanapján erőszakkal ráerőltetni magát, de egyébként a családja és a barátai vagy hozzá hasonlók, vagy vigyáznak a lelkében élő jóra, és arra, ami még megmaradt belőle.
Szeret adni, de segítséget ritkán kér; az apró-cseprő dolgokban a közösségéhez fordul, legyen az liszt a szomszédtól, virágmag a szemközti kertésztől, vagy fonott kosár az utca végében élő nénitől, aki ebből él. A családja katasztrófáját azonban mély titok övezi, és ő ezt így szokta meg, és nem is szeretné, ha hirtelen más fényben látnák őket. Nem a szégyenérzet tartja vissza attól, hogy valakitől őszinte segítséget kérjen, lévén két nő, az édesanyja és ő nem tudják megoldani a bátyja teremtette helyzetet, hanem az említett testvér megítélése, akiről egyelőre az a szóbeszéd járja, olyan jó lélek, mint az édesapjuk volt, aki néhány évvel ezelőtt hagyta el őket és a kisváros lakóit örökre.
Általában vidám, de ismerik már a búskomor oldalát is, amiről nem gondolnak vele kapcsolatban komolyabbat; előfordul, hogy a tekintetében nincsen ott a megszokott jókedv, és olyankor mások társaságát sem keresi aktívan. Ő valahol örül annak, hogy ilyenkor nem zargatják olyan kérdésekkel, amiket egyébként sem tudna megválaszolni, és hagyják neki, hogy helyretegye magában az élet dolgait úgy, ahogyan a leginkább képes rá. Ezeket a gondolatokat sokszor az elveszettség, vagy a kitörni akarás hajtja, mert hiába hasznos tagja a kisvárosnak, és hiába szereti járni a már jól ismert utcákat, köszönve az összes jól ismert ottlakónak, Lina valamivel többre vágyik. Nem a nagyvárosok okozta nyüzsgés vonzza, ahhoz ő talán túl nyugodt természet, de mindig elidőznek a gondolatai egy olyan élet lehetőségén, amit még ő sem ért igazán; több, mint amivel most rendelkezik, de nem annyira különböző, hogy a feje tetejére álljon tőle minden. Nem érzi magát itt szabadnak, azonban azt sem látja tisztán, mitől lehetne az, és mit kellene tennie annak érdekében, hogy a láncok súlyát lerázza magáról.

Valószínűleg sohasem felejti majd el a napot, amikor Rydert az édesapjuk kidobta a házból az éjszaka közepén. A benne élő kislány, hiába volt már húsz éves, egyszerre imádkozott azért, hogy az egyik szomszéd végre fényt vessen az igazságra, és meghallja az édesanyja zokogó ellenállását, vagy az apja elégedetlen kiabálását a fiával. A másik része azonban bármit megtett volna azért, hogyha ennek a hosszú, szinte órákig tartó pillanatnak vége, akkor csendesen, egymás között tudják megbeszélni, miért volt erre szükség, és ne akarjanak azok az emberek pálcát törni felettük, akik eddig tisztelték és megbecsülték őket.
Pedig nem sok beszélnivaló maradt, ahogy a ház elcsendesedett végre; Ryder puszta kézzel akart nekitámadni az édesanyjuknak a semmiből. Hogy miért, arra meglehet, a sokk végett már egyikük sem emlékszik tisztán, és a bátyjának ahhoz, hogy erőszakosan lépjen fel sohasem kellett komoly indok. Kevin, az apja sokszor igyekezett hatni rá, ahogy csak egy apa képes a fiára, Lina azonban tudta, átérezte a keserűséget benne, ahogy elért végre a tűréshatára végére, és a nyakánál fogva rángatta ki a házból, az édesanyjuk, Alice legnagyobb könyörgése ellenére.
Legközelebb Ryderről három év múlva hallottak, ahol levélben értesítették róla a családot, hogy egy több ezer kilométerre lévő államban lecsukták illegális drogbirtoklás és családon belüli erőszak végett. Nem tudták, hogy megházasodott volna, Kevin pedig odautazva kiderítette, hogyan vett rá egy ártatlan nőt a házasságra - fegyveres ráhatással -, és hogyan akarta kisemmizni a vagyonából, amit az elhunyt katona férje után örökölt magának, és a kisfiuknak.
Lina őszintén úgy gondolta, többet látnia sem kell majd a család szégyenfoltját, de Rydert kimosni az életükből nem volt ennyire egyszerű.
Az évek újabb híreket, váratlan látogatásokat és kellemetlen, sokszor veszélyes helyzeteket hoztak magukkal, amibe Kevin végül belebetegedett. Senki sem gondolta volna, hogy a szíve állapota éppen az elsőszülöttje miatt rosszabbodik évről-évre, azonban a temetésén állva, a koporsó leengedése közben Lina elhatározta, hogyha egy valamivel harcolni fog az életében, akkor az a bátyja lesz.


Nem szeret rohanni, azonban most kénytelen, mert a műszakja a kórházban elnyúlt kissé az utolsó pillanatokban, ő viszont megígérte az édesanyjának, hogy a névnapján nem fogja sokáig váratni. A tervei között szerepel, hogy még a külvárosba menet szerez neki a virágostól egy nagy csokor tulipánt, ami Alice kedvence, és az este folyamán, amíg beszélgetnek, és talán megisznak ketten együtt egy üveg bort, süt egy sütit az anyja házában.
Még nem ment le teljesen a nap, amikor végre megérkezik a borral és a tulipánnal, az idegen furgon a beállón azonban azonnal arra készteti, minél hamarabb igyekezzen be a házba, mert ez akár bármit is jelenthet. A kisvárosban nem voltak rendszeresek a látogatók, ahogy az idegen autók sem voltak mindennaposak, így felkapja a bort és a csokrot az anyósülésről, és néhány pillanat múlva már nyit is be a bejárati ajtón, egészen rosszra számítva.
Alice a néhány lépésnyire található konyhában sürög és forog, látszólag feldobódva valamitől, Lina pedig teljes értetlenséggel áll a viselkedése előtt, holott nem tért el túlságosan a megszokottól.
Éppen csak annyival, hogy az gyanússá váljon.
- Ah, Kincsem, nézd ki jött el látogatóba hozzánk. - Az öröm valós az édesanyja vonásain, az övén azonban már kevésbé, amikor a nappaliból, jobb oldalról Ryder sétál ki túlzott magabiztossággal az arcán.
- Szia húgi. - Mondja nyersen, kettejük kapcsolata ugyanis egészen érdekes fordulatot vett, mióta Lina egy alkalommal az arcába mondta, hogy Kevin halála az ő lelkén szárad. Ryder azelőtt is veszélyesnek volt mondható, azóta viszont közel kiszámíthatatlan.
Amíg az anyai szív a legtöbb dolgot elnézi, a testvéri nem így működik.
- Mit keresel itt? - Kérdezi olyan ellenszenvvel a hangjában, amit csak a testvére láthatott a lányon valaha, a nevetés pedig tovább borzolja a kedélyeket, ami Rydertől elhangzik. Mindig úgy látta rajta, gyűlöl ide hazajönni, és nem is tette szívesen; szüksége van valamire, már csak azt kell kiderítenie, mi az ezúttal.
- Jöttem felköszönteni anyát. Te meg lehetnél kedvesebb. - Érzi a figyelmeztető jelleget a bátyja hangjában, éppen ezért beljebb lépve is tartja tőle a pár lépés távolságot, akkor is, ha Ryder egyébként közeledni próbálna felé. A helyzetét pedig úgy választja ki a nappali és a konyha között, hogy az édesanyjuk és a testvére között legyen, felkészülve bármire.
- Tudod, hogy ez nem igaz. - Mondja csendesen, és valahol kihallható belőle a szomorúság is, hiszen több éven át semmilyen alkalom miatt nem tette be a városba a lábát a bátyja, és most sem a szeretet hozta őt haza.
- Kérlek mondd meg, mire van szükséged. - Az édesanyját látja közeledni feléjük a periferikus látásában, ezért lép egyet oldalra, hogy az útját állja, és mögötte maradjon, a takarásában.
Ryder arcán formálódnak a vonások, de nem a boldog irányba.
- Félrement egy fogadásom.. Egy időre fel kellene szívódnom. - Alice a lány mögött döbbenten sóhajt fel, és ezúttal közeledés helyett a távolodás eszközét választja, így egyre nagyobb a távolság közte és a fia között, miközben a testvérek beszélnek.
- Nem tudunk segíteni neked. Ezért kérlek menj el. - Válaszolja Lina, és lévén, az apjuk halála óta ő a nehezítő tényező az egyébként könnyedén meggyőzhető anyjukhoz, düh és türelmetlenség jelenik meg a testvérén, amiért a legegyszerűbben járható úton ennyire hamar akadályba ütközött.
És mivel a meggyőzésben nem jeleskedett sosem, az erőszak a válasza majdnem minden helyzetben; erre pedig olyan mértékben kondícionálta már magát Linát is, hogy amikor megindul felé fenyegetően, nem várja meg, mit akar tenni vele, vagy éppen velük, csak reagál. A borosüveget nekivágja a konyhapultnak, hogy éles szilánk maradjon az üveg aljából a törés mentén, az adrenalintól pedig nem is érzi, ahogy az ital fröccsen mindenfelé.
Alice meghökkenve kiállt fel mögötte.
- Lina!
Ryder azonban okosabb, mint sokan gondolnák róla, így néhány hátráló lépést követően az ajtó felé vesz az irányt. - Visszajövök, ha lenyugodtál. Szedj be valamit, vagy tudom is én. Jézusom, Lina. - Az ajtó pedig hangos csapódással zár le egy újabb jelenetet, amit a négy fal rejt el a közösségük, és az egyébként kíváncsi szemek elől.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Először is: nagyon tetszik a neved, annyira különleges és annyira szép csengése van, nem egy tucat név, ami bármelyik nap szembejöhet velünk az utcán.
A jellemed alapján egy igazán kedves, odaadó fiatal nőt ismerhettünk meg, akire nagy szükség esetén is lehet számítani, nem pedig csak felszínes barátja az embereknek. Sajnos megesik, ha valakit ennyire a jószándék vezérel, a nem megfelelő emberek kihasználják és ezzel bántják őket, de mivel úgy tűnik, te továbbra sem veszítetted el teljesen az emberekbe vetett hitedet, a környezetedben nincs túl sok rosszindulatú ember. Ahhoz is érzék kell, hogy valaki a megfelelő emberekkel vegye körül magát. A kedves, tündéri kisvárosi lélekben viszont ott motoszkál valami, ami miatt érthető módon többre vágysz, valamire, ami egy kicsit más, egy kicsit több, de nem annyira, hogy gyökeresen megváltozzon az életed. Remélem, hamarosan megtalálod azt a bizonyos "valamit", ami egy icipicit () kimozdít a megszokott hétköznapoktól.
A családod tragédiája nagyon szomorú történet. Azt hiszem, mindenkinek van olyan dolog az életében, ami egy kicsit más megvilágításba helyezné a kifelé mutatott képet. A te esetedben ez történetesen a bátyád. Sajnálom, hogy ennyi mindenen keresztül kellett már menned miatta és a mai napig harcolnod kell vele, de valamelyest érthető, hogy édesanyád elvakult az esetében. Annak viszont örülök, hogy te észnél vagy, és remélhetőleg hamarosan nem egyedül kell felvenned a kesztyűt a testvéred ellen.  
Imádtam az egész lapodat, az elejétől a végéig, minden sora tökéletes volt.  

Színt és rangot hamarosan admintól fogsz kapni, de már úgyis ismered a járást, nem tartalak fel.


Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!