Nem is érti, hogy egy kutatás összegzése helyett miért éppen ezt a füzetet lapozatja. Egyáltalán nem érdekli az, amiről szó van benne, de a mellette álló nő annyira ragaszkodott hozzá, hogy nézze meg, hogy jobbnak látta megadni magát, mert nem vágyott arra, hogy egész nap ezzel kergessék. A szándékot mondjuk még nem igazán tudta megfejteni. Vajon Kate azt hiszi, hogyha elolvassa a sorokat, akkor majd őt is érdekelni fogja az a férfi, akiről szó van? Esetleg ennyire sótlan picsának tűnik, akire ráférne már valami? Mondjuk ez tény. De az is egészen biztos, hogy nem Riccardo Monti lesz az, akinek szétteszi a lábát. Mert az soha nem esett még meg és nem is fog bekövetkezni. Ez régre vezethető vissza, melyet a kórház falai között egyébként nem igazán tudnak, nem azért mert bármi szégyenfolt lenne a múltjukon, hanem inkább azért, mert senkit sem érdekel. Kira pedig nem az a nő, aki leül a többiekkel egy kávéra és fecsegni kezd arról, hogy ki jó parti meg ki nem és ki tabu, vagy ki nem. Inkább megy le az archívumba, hogy ott szívja be magába a tudást, mint ezek a felesleges dolgok. Ám most az agya teljesen kisült és muszáj rázúdítania ezt arra az emberre, aki tulajdonképpen tudtán kívül okozta nála ezt az állapotot. Nem tudja fejből, hogy mikor és merre jár a másik, így megkérdezi Kate-t, hogy tudja-e merre található ez a csodálatos Don Juan. Meg sem lepődik azon, hogy pontos választ kap, bár a mosolyt, amit mellékel mellé a vörös, igyekszik nem észrevenni, mert túlságosan azt sugallja, hogy gyerünk kislány. Lenne nekem ennél jobb dolgom is. Nem kopog, nem érdekli, ha más is van bent és azzal sem foglalkozik, hogy a vörösön kívül még legalább hárman nézik végig, ahogy tornádóként lecsap az ajtóra, mely mögött a férfi tartózkodik. Aztán köszönés és minden egyéb elvárható protokollt mellőzve, már intézi is a szavakat a másik felé. – Megtennéd, hogy nem dugnál meg minden nővért az osztályon? – csapja be maga mögött az ajtót és nem törődik azzal, hogy a férfi éppenséggel milyen állapotban van előtte. Unja, nagyon unja már, hogy a nővérek között nincs más téma, csak az, hogy melyiküket kapta már el a másik és mégis hogyan. – Mellesleg, pontoznak – volt szerencséje látni a füzetet, amiben az összes eddigi nő, akit megfektetett és a kórház dolgozója, írt a teljesítményéről. Bár ne látta volna. – A legutóbbi hármas alát adott a technikádra és kettest az udvarlási készségeidre – nem tudja egyiket sem cáfolni, de egyetérteni sem a pontokkal, mert talán ő az egyetlen nő, aki immunis Riccardora. Mondjuk más férfiakra is és nem azért, mert a nők érdekelnék, hanem azért, mert egyáltalán nem érdekli ez a dolog az életének ezen szakaszában.