- Mindig, mikor kell - mondom tovább a mondatot, amiből az előbbiekben csak az első szót ejtettem ki és hallhatóan felháborodott rajta. Elmosolyodom, amiért így kiakad, annyira szeretem, mikor ilyen arcot vág. Szeretem őt cukkolni. De ettől még van igazságalapja a kijelentésemnek, elvégre Sora egy nagyon tudatos nő, aki szeret szigorú lenni magával és ha valamit elhatároz, azt véghez viszi. Ez az egyik olyan tulajdonság, amiben nagyon hasonlítunk.
- Még van egy kicsi az előzőből is, de köszönöm a szándékot. - Ebből pedig már gondolhatja, hogy nem folytattam a Henessyt barátnőmmel. Mondhatjuk úgyis, hogy nem volt rá időnk, ami részben igaz, sajnos, másrészről viszont úgy éreztem, hogy az az üveg Sorát illeti meg. Az kettőnk itala és nem akartam magyarázkodni, hogy hogyan ittam meg az üveg több, mint felét egyedül, ami ilyen töménységnél egy személy esetében nem kis teljesítmény. Ennyire azért nem vagyok májgyilkos. - Henessyt pedig nem illik egyedül iszogatni, az szembe megy a francia emberek eszméivel. - Az társasági ital, én pedig egyedül inkább csak sörözgetni, vagy borozgatni szeretek. A bor egyébként is jobban „magányos ital”, mint a konyak.
Szerettem volna megtudni Sora szemszögéből is a történteket, mert anno, azon a kegyetlen estén belefulladtam a saját érzelmeimbe. Ebből adódóan nem is tudtam teljesen objektíven állni a történtekhez és ez is kicsit zavart. Lepillantok az ölembe, míg veszek egy melyebb levegőt. Érzem, hogy átjárja testemet az emlékek keltette fájdalom, de hagyom, hogy szétáramoljon bennem az érzés anélkül, hogy hatással lenne agyamra is.
- Tényleg így gondoltam - pillantok fel ismét rá enyhén oldalra döntött fejjel. Nem akarok túlozni sem, vagy olyanokkal dobálózni, hogy még mindig úgy gondolom, hogy kibírtuk volna azokat az éveket. A hiteles vallomás az lenne, hogy nem tudom. Nem tudom, mi lett volna velünk tudva, hogy velem mik történtek a következő hónapokban, de akkor szentül hittem, hogy bármit képesek vagyunk túlélni.
Jól esik, hogy azért gondolt rám és próbálok ebben megkapaszkodni, mivel nem teljesen értem, amit utána fejt ki. Szerettük annyira egymást, igen, de mégis elhatárolódtunk teljesen egymástól. Nem tagadom, én sem tettem meg mindent, hogy találkozzak vele, mivel túl erős volt a fájdalom még eleinte, aztán pedig elkerültem New Yorkból, amikor csatlakoztam a katonasághoz. Viszont voltak olyan napok, hetek, amikor tényleg próbáltam megtalálni Sorat, csak valamiért „véletlenül” pont nem jött ki úgy a lépés, hogy egyszerre lettünk volna egy helyen. Beleértve a hotelt is.
A katonaság első évei voltak a legnehezebbek, akkor kellett kivernem a fejemből Sorát, hogy a kiképzésemre fókuszáljak és akkor kreáltam magamnak olyan lehetséges, de mégiscsak kitalált magyarázatokat a történtekre, amik végük segítettek elfogadni és túllépni rajtuk. Hogy már ne csak a célpontot lássam a lőtéren, hanem a becsapódó töltényt is.
Meredten nézem Sorát, szemeimben a zöld íriszek csak úgy cikáznak, míg tekintetem hol szemeire, hol pedig arcának egyéb mimikáira tévednek. Talán most látom újra igazán feszültnek Sorat a szakításunk óta. Nyugtalan és feszült. Mondanám, hogy megtanítottak már arra, hogy felismerjem a hazugság jeleit, az emberi test reakcióját, miközben épp átverni készülnek valakit, de most nem a tudásom miatt gyanakszom, ez inkább amolyan megérzés. Ugyanakkor felismerem, hogy ebben a helyzetben nem éri meg erőlködni. Attól még, hogy érzékelek valami turpisságot a témában, az eszem bekapcsol és gondolkozni kezdek ahelyett, hogy hagynám kiteljesedni a csalódott érzéseimet.
- Oké - suttogom bele a köztünk vibráló levegőbe és behunyom a szemeimet, hogy mikor újra ránézek, már ne szikrázzanak. Ez most egy tudatos lehiggadás a részemről. Elengedés, belenyugvás, amiért felfogom, hogy nem fogok más választ kapni tőle. Vagy, hogy lényegében tényleg csak ennyi. Csak ennyi!! Szóval rendben, akkor hát legyen ennyi. Nem őszinte a válaszom, de mindenképpen egyfajta pontot szimbolizál a mondat végére. - Valóban jobb, ha nem háborgatjuk a múltat. Megtörtént, már rég volt - teszem hozzá, hogy ne csak egy puszta „okét” kapjon tőlem és teszem szóvá egyértelműen is, hogy megpróbálom magamban is újra lezárni ezt a dolgot. Ezt az újra felkevert állóvizet, amiben nem történt megcsalás.
Próbálom magamban újra lefuttatni az emlékeket ezúttal már a hűséges Sora tudatával. Nyugtalannak érzem magam, de talán csak idő kell megint, hogy ezt megemésszem és elfogadjam. Bárhogy is, nem elég nekem ez a néhány perc, amit közel ugyanolyan pozícióban töltök el, mint húsz éve törött lábbal Sora mellett a szakításunkkor. Szinte összemosódik a két idősík bennem, ezért ösztönből kapok Sora után, mikor megindul, látszólag el akarja hagyni a szobát. Valószínűleg már ennyit változtam az évek során, hogy már utána kapok és nem csak nézem könnyes szemekkel, hogy itt hagy.
Aztán kitisztul a kép. Elengedem, elvégre el kell ezúttal engednem, hisz semmi sem köti őt már hozzám. És azon kapom magam, hogy ennek a tudata fáj. Hogy aztán az is fájjon, hogy miért fáj, hogy nem kötődünk már úgy, mint régen. Ezen a ponton mondom azt, hogy rendben, akkor tényleg itt az idő megnyugodni és kissé rendezni sorainkat. Pontosabban én a sajátomat, mert túltelítődtem különféle érzésekkel, amiket magam sem tudok megfejteni, hogy micsodák és miért érzem azokat. Lehet, hogy csak összemosódott minden az elmúlt percekben.
Megköszönöm a segítségét és a nekem szentelt idejét. A szavaim közben sikerül magamat visszanyernem, úgyhogy néma bólintással jelzem neki, hogy megértettem, mennie kell. Teljesen természetes, elvégre zűrös napja van.
- Mondhatjuk úgy is, hogy véletlen találkozás volt, de abból kihoztuk a maximumot, nem? - És most nem akarok belemenni abba, hogy mennyire volt véletlen, de szó mi szó, teljesen ad hoc módon történt mindent az elmúlt napokban. - Ha gondolod, küldök majd egy fotót hatvanévesen. - viccelődöm, hogy azért jobb hangulatban menjen vissza dolgozni, még a végén miattam fogja kirúgni azt az új munkatársat. Hatvan év, te jó ég… ha megélem egyáltalán. De meg szeretném élni, úgyhogy bizakodok, ahogy abban is, hogy ezúttal tényleg nem kell majd helikopterfelvételekből kinyomoznom, hogy mikor hol tartózkodik Sora. Én is felállok az ágyról.
- Jó, és szólok, ha van valami változás. Mármint… a kártyával kapcsolatban - veszem kezembe a telefonomat, hogy talán visszajön és mégis átadja majd azt a tárgyat, amit elvitt. Tudom, mellékes, de így mindezek után ez mégiscsak egy kellemesebb zárszó, mint bármi eddigi téma. Elvégre kártyák személytelen, érzelemtől mentes tárgyak, egyszerűbb róluk beszélni, mint felemlegetni a barátnőmet.
Én nem hagyom el a szobát, nem hagyhatom el, mert nem tudnék visszajönni, úgyhogy az ajtóban szemmel kísérem Sorát és várok, hogy vagy ő, vagy egy személyzeti tag hozzon nekem áramot. Utóbbira tippelnék, már csak azért is, mert van egy olyan érzésem, hogy Sora most menekül tőlem és nem áll szándékában újra felliftezni egy másik kártyával és nem csak azért, mert ő túl fontos személy a hotel életében. Sóhajtok egyet, majd míg várja a liftet, a kezemben lévő telefonra pillantok és egy pillanatra megrezzenek a kijelzőn található elküldött üzenet látványától. Nocsak, tehát elküldtem. A lift hangjára emelem vissza a tekintetemet Sorára és intek neki.

- Szigorú, mint mindig - jellemzem Sorát hangosan. Azt is mondhatnám, hogy katonai szigort alkalmaz a munkahelyén, én pedig az az ember vagyok talán, aki ezt egészen könnyen tudja kezelni. Pláne, hogy ez a fajta határozott gondolkodása egyáltalán nem áll távol az én családomtól sem.
Nem tudom kizárni, hogy a barátnőm ne tudott volna meg valamit a tegnapi beszélgetésünkből, viszont azt teljes őszinteséggel állíthatom, hogy bármi történt is köztünk, az nem Sora hibája. Ő nem csinált semmi rosszat, mondjuk úgy gondolom, hogy én sem, de ez már megint más kérdés. A szerencse a szerencsétlenségben viszont az, hogy sok kellemetlen esemény együttesen azt eredményezte, hogy újra tudok egy kis időt együtt tölteni Soraval, a jelenléte pedig ezekben a nehéz helyzetekben nagyon jól esik. Meglep a közvetlensége, az érintésével ügyesen eléri, hogy a gondolataim ne a haragos szituáció körül forogjanak, hanem óhatatlanul is visszakerüljek kettőnk közös múltjába.
Pontosan tudom, hogy amit értem tesz, az korántsem megszokott. Igazság szerint de, hagyhatná, hogy egész nap búslakodjak, azt is megtehetné, hogy fogja magát és visszamegy dolgozni, elvégre jelenleg mindössze csak egy megszálló vendég vagyok számára. Éppen ezért rendkívül hálás vagyok, amiért mégis rám szánja az idejét és érezteti velem, hogy a kellemetlen elválás és további húsz év ellenére is még azon személyek egyike lehetek neki, akikkel megéri törődnie. Mindezek mellett pedig örülök, hogy élete nehéz időszakában léphettem be újra az életébe és így én is tudom őt támogatni. Valószínűleg pont ezért dühített fel, hogy a barátnőm miatt kirobbant problémámmal kell őt zaklatnom.
- Köszönöm - mosolyodom el a kedves szavaitól. - Mindenesetre most várok. Nem tudom meddig, de mást amúgy sem tudok tenni, addig pedig megpróbálom elterelni a gondolataimat. - Hiszen igaza van, feleslegesen ne stresszeljem magam azon, amire nincs már több befolyásom. Ha nem tudom elérni őt semmilyen módon, akkor jobb híján megvárom, míg ő keres engem. Mégsem fésülhetem át a várost légierővel, hogy megtaláljam, de hogy őszinte legyek, ha lehetőségem lenne rá sem is akarnám megtenni.
Az érzések és Sora látványa összemosódik bennem, ezért újraélem a szakításunk pillanatait és ennek hangot is merek adni. Általában igaz rám, hogy könnyen beszélek az érzéseimről és gondolataimról, ezt anno Sora is megtapasztalhatta már és láthatja, hogy ebben nem változtam. Vannak személyiségjegyek, amiket a felnőtté válással sem tudtam levetkőzni.
- És úgy történt, ahogy elképzelted? Már azontúl, hogy máshogy nagyon nem is történhetett volna. - A végeredmény minden esetben szakítás lett volna, ezt már én is beláttam, de azért kíváncsi vagyok rá, hogy el tudta-e előre képzelni, vagy lejátszani az agyában azt, ami végül valóban megtörtént.
- Rengeteget tűnődtem azon, hogy vajon miként élhetted meg azokat a perceket. Sokat gondoltam rád az utána lévő években - vallom be és ezáltal egy burkolt kérdést is megfogalmazok, amire, ha akar válaszol, ha viszont inkább elkerülné a kérdést, akkor nem kényszerítem nehéz helyzetbe. Ahogy az ablak irányába pillant, eszembe jut, hogy azon az estén is az ablakon nézett kifelé. Menekült a tekintetem elől, a lényem elől és ezt a menekülési ösztönt mintha most is megtalálnám a kisugárzásában. Annyira tudni akarom, mit érezhet most, de azt hiszem, még nem teljesen értem. Jobb híján, én beszélek és kifejtem neki, hogy az én olvasatomban milyen magyarázatokkal tudtam összerakni az akkori cselekedeteit és döntéseit. Az elfogadáshoz nekem kellett a magyarázat, a hihető, racionális indok, amit a szakításkor tőle nem kaptam meg. Így hát… kitaláltam magamnak valamit, ami hihető. És ami úgy tűnik, nem az igazság.
Sora reakciójától komoly, már-már egy pillanatra mérges tekintettel nézek rá, amiért egyetlen kijelentéssel összezúzza bennem a kialakított képet, mellyel anno sikerült megnyugtatnom kavargó lelkemet. Szóval nem csalt meg… ez jól esik és most mégis azt kívánom, bárcsak így lett volna. Hiába hazugságba temetkeztem, azt a gondolatot már megemésztettem és meg is bocsátottam neki. Megbocsátottam olyan dologért, amit nem is tett meg.
Most? Most akkor új magyarázatottal kell előállnom, vagy csúnya szóval élve, megalkotnom valami újabb hihetőnek tűnő hazugságot, hacsak Sora nem lesz hajlandó önmagától elmondani, hogy ő hogyan élte meg azokat a perceket. Avagy mi a teljes igazság, merthogy nem a svéd út, abban biztos vagyok. Ha igazán szeretett volna, fél évet (vagy egy, vagy másfél év?) Európán simán átvészelt volna a kapcsolatunk.
- Ha szeretnéd, így teszek, csak akkor tényleg nem értem, mi változott köztünk olyan hirtelen. Már azontúl, hogy járásképtelenné váltam ideiglenesen. - Utóbbi poénnak tűnhet, de nem az. Tényleg csak azt tudom felmutatni, mint drasztikus változás a kapcsolatunkban. Nem tudtam annyit találkozni vele, rá voltam kényszerülve, hogy javarészt ő látogasson engem, amit valljuk be, nem nagyon tett meg. Ennek ellenére nem akarom újra játszani az akkori vitánkat, úgyhogy veszek egy mély levegőt, míg felülök. Igazából bármi is volt húsz éve, jelenleg már nincs hatással a jelenünkre, úgyhogy nem akarok rossz érzéseket kelteni Soraban.
Bármennyire is fájt a szakítás, valószínűleg nehéz dolga lett volna velem katonaként. Persze jó kérdés, hogy akkor is katona lettem volna, mai fejjel azt mondom, hogy igen, de ahogy ő is mondja, ezt már sosem tudjuk meg. Ebben, ha akarnék se tudnék belekötni.
Ahogy nézem őt… meglátom benne azt a gyengéd nőt, aki a határozottsága ellenére is ott lakozik benne. A nőt, aki mégiscsak most veszítette el a férjét és aki feltehetőleg sok fájdalommal él együtt ezekben a napokban. Eltűnődöm, hogy vajon tényleg bevonultam volna, ha nem ért volna véget a kapcsolatunk? Hihetetlen, hogy még mindig képes előcsalogatni belőlem a védelmező énemet, azt, hogy legszívesebben megadnám neki azt az érzelmi stabilitást, amit megérdemel egy ilyen nehéz helyzetben. De lehet, hogy teljesen más gondolatok járnak Sora fejében…
- Valóban. Sosem voltunk és nem is leszünk már olyan szabadok, mint akkoriban - mosolyodom végül el melankolikusan. - Már csak a korunkból adódóan sem. - Minden bizonnyal jó hatással voltunk egymásra. Amennyire különböztünk, pont annyira kiegészítettük egymást. Én gyakran kimozdítottam őt a komfortzónájából, ő pedig időnként visszarántott az épeszűség és nyugalom talajára. Az idillikus szemeim aztán kérdőn pillantanak fel a hirtelen meginduló Sorara.
- Sora! - Az eleve felkarján tartott kezeimen most kicsit erősebben markolják meg őt, mikor meglátom, hogy visszalépett a cipőjébe. A mozdulatom és a már szinte segélykiáltásom még engem is váratlanul ér, nem is értem, távozása miért váltott ki belőlem ilyen reflexeket. Nyilván nem tarthatom itt, hiszen dolgozik, úgyhogy végül nem erőltetem, hogy maradjon, bármennyire is vágyom szívem mélyén erre. Elengedem és elhúzom szám sarkát, de közelebb ülök én is az ágy széléhez, ezáltal pedig hozzá is.
- Köszönöm a támogatást. Meg a beengedést is - pillantok az ajtóra, miközben enyhén előre dőlök. - És az idődet és figyelmedet, amit rám szánsz, nagyon hálás vagyok érte. Remélem nem azért távozol ilyen hirtelen, mert úgy érzed, hogy menekülnöd kellene mellőlem, vagy az elől, ami köztünk volt. - Netán önmaga elől. Tisztában vagyok azzal, hogy bár bennem szép vihart keltett megint azáltal, hogy szétrombolta a felépített miértjeimet, de ettől még nincs jogom kikérdezni őt és nem is állt szándékomban ezt tenni. Ha nem akar beszélni a múltról, akkor nem fogom erre kényszeríteni, végtére is, csak egy szállóvendég vagyok, aki örül, hogy újra látta a volt barátnőjét. Azt hiszem, le kell nyugodnom nekem is lelkiekben, mert túlságosan összezavart Sora látványa. Most már értem, miért mondta azt barátnőm, hogy fura vagyok. Már én is érzem ezt a furcsaságot magamon, elismerem. Persze ezt nem fogom szóvá tenni Sorának, mert helytelenül magát okolná mindazért, ami köztem és barátnőm között történik.
- Holnap lesz az utolsó napom itt. - Amit persze ő is tud. - Remélem azért még találkozunk máskor is, más helyen és körülmények között. - Ha még nem ijesztettem el magamtól. Tudom, ez most egy olyan kijelentés, aminek nem sok értelme van, mert vagy összefúj minket valamilyen okból kifolyólag a szél, akkor találkozunk, ha meg nem adja ki, akkor nem. Azt kétlem, hogy csak úgy felhívna Sora, hogy látogassam meg, ahogy én sem vagyok az a személy, csak semmittevésért szeret borozgatni. Ezt a fajta látszatbarátkozást már megutáltatta velem a családom gyerekkoromban.
De talán ma is még látjuk egymás futólag. Ha nem jön vissza a barátnőm, valószínűnek tartom, hogy át kell majd költöznöm egy másik szobába, melynek megvan kártyája, hacsak nem mozoghatok a szervízkulccsal holnapig. De ezt talán elég csak este rendezni.

- Kiváló munkaerő. - Szépen kidülled a szemem, amiért az új alkalmazottnak sikerült virtuálisan kibővítenie a hotelt. - Lehet marketingesként hatékonyabb lenne, ha így tud embereket bevonzani - nevetek fel. Nem akarom kimondani, de magamban hozzáteszem, hogy lehet hamarosan már négy lesz az öt megoldatlan szobából, ha így folytatjuk barátnőmmel, de van egy olyan érzésem, hogy ha ma távoznék se segítene ez Soran.
- Ha ez tényleg így lenne, felvállalok bármit, amit abból az üzenetváltásból kiolvashatott. Azt viszont nem tűrném el, hogy engedélyem nélkül olvasgasson bárki az üzeneteim között - jelentem ki teljesen egyértelműen. Senkinek nem engedem, hogy csak úgy turkáljon a telefonomban, nem azért, mert sok titkos dolog lenne azon, hanem mert egyrészt, nekem is jár a privatizáció, másrészt pedig olyan telefonszámok és sms-ek vannak benne, amik nagyon nem viccesek, ha csak úgy garázdálkodna vele valaki illetéktelen. Megrázom a fejemet. - Nem történt semmi, Sora és én nem bántam meg, hogy újra beszéltünk. Vagy hogy beszélünk. - Mosollyal megerősítem a bennem lévő stressz ellenére is, hogy örülök, amiért újra az életem része.
- Én is ezt mondom - vonok vállat, mert egyetértek vele, amit csináltunk, az nem bűn. Olyan régóta nem láttam Sorát, nem is beszéltem vele, szerintem megbocsátható nekem még a barátnőm részéről is, hogy felidéztem a múltat. Jó lenne újra gimisnek lenni és megélni azokat a drámákat, amik akkor fájdították az éretlen fejemet. Az emlékek ellenére arcom megkomolyodik, mert nyílik az ajtó.
Nem titkolom, nagyon felidegesít, hogy barátnőm ruhástól, bőröndöstől lelépett, ezek mellett pedig Sora tapasztalatai sem hatnak jól rám. Nem szeretem az ilyet, az ilyen viselkedést, ráadásul tőlem teljesen távoláll. Ha kell, persze tartom a hátamat a cselekedetei miatt, de összességében ég a pofám a mai napért, beleértve a kártya eltűnését is. Én kész vagyok írni neki üzenetet, jobb híján így jelezni neki, hogy valahogy hozza vissza a kártyát, ezzel együtt pedig nem ártana beszéltünk, azonban ujjaim mozgása rövidesen megakad a betűkön. Sora érintése teljességgel meglep, kis ideig el is felejtem, hogy milyen érzések közepette vettem kezembe a telefonomat, melynek helyén immáron Sora kezét melegítem.
Sokat küzdök a barátnőm okozta dühvel, de végül belátom, hogy többet most nem tudok tenni, úgyhogy a figyelmemet Sorának adom teljes mértékben. Hiszen ő van itt mellettem és ő az, akinek szemeibe most is belenézek, csakúgy, mint húsz éve. El is fog a nosztalgikus varázs.
Összezavarodik tekintetem a válaszától. Mármint hogy… mi igen? Ugyanakkor ma már így is elég kellemetlen helyzetbe kerültem Sora előtt, nem akarok most visszakérdezni, mert a végén azt gondolná, hogy nem figyelek rá. Pedig éppen ellenkezőleg.
Talán pont arcának látványa késztet arra, hogy emlékeztessem magamat, már nem a múltban vagyunk, ez már a jelen. Mikor szakítottunk, nem gondoltam, hogy ennyire szó szerint nem fogjuk többet látni egymást, de ügyesen megoldottunk, mi tagadás. Én magamat elraktam egy másik kontinensre, noha ennek ellenére is voltam New Yorkban nem kevésszer, úgyhogy azért Sora is biztosan hozzájárult ahhoz, hogy ne tudjunk véletlenül összefutni.
- Azt sem gondoltam volna, valóban - mosolyodom el, ezt hozza ki belőlem a huncut mosolya. - De igazából a nő ügyekre gondoltam. Nem gondoltam volna, hogy te fogsz majd támogatni, ha összeveszek a barátnőmmel. - Pont ő, aki elég vitatható módon szakított velem anno. Akkor is egy ágyon feküdtem, vagy épp ültem, bár a rossz emlék ellenére is az ágyról inkább a közös éjszakáink jutnak eszembe és nem a kapcsolatunk utolsó percei.
- Te nem hagytál kétségek között. Eljöttél és elmondtad, mit gondolsz, mit akarsz és hogy mi lesz. És ugyan fájt, amiért nem adtál esélyt nekem arra, hogy tegyek a szakításunk ellen, de legalább nem vártad, hogy kitaláljam, mit szeretnél. Elég egyértelmű volt - felkacagok a végére. Nagyon utáltam akkoriban, mert ilyen módon szakított Sora, de elég gyorsan beláttam, hogy összességében nem a tudatosságával volt bajom, hanem az indokkal. A magyarázat viszont egy olyan dolog, amit lehet elfogadni, vagy nem elfogadni, viszont a lényegen nem változtat. Közben izmaimat próbálgatva mocorgok az ágyon a kellemetlen téma miatt. Kellemetlen, de mégis kívánatos, mert örülök, hogy eljutott odáig a jelenlegi viszonyunk, hogy merjünk a szakításról beszélni.
Kapok is az alkalmon és közlöm Sorával, hogy bánom, amiért olyan köcsög voltam és hálásan nézek felé, mikor próbálja szépíteni. Nem tudom, hogy kell-e szépíteni, vagy egyszerűen csak fogadjuk el, hogy nagyon fiatalok voltunk akkor még.
- Úgy gondolod? - Ez meglep. Pontosabban nem tudom, hogy most mire gondolhat, mi alakulhatott volna másként. Nem jön össze azzal, aki miatt szakított velem? - De most már valld be, hogy nem Svédországban ismerted meg azt a férfit, akihez hozzámentél - kacsintok, hogy érezze, cukkolom és nem haragszom. Ilyen távból már nem haragszom, de ezt mondtam neki a Hennessy iszogatása közben is és akkor sem hazudtam neki. Aztán újra felülök, úgy érzem, belemegyünk annyira a témába, hogy szükségessé válik teljesen szembe fordulnom vele, amit így fekve nem tudok megtenni.
- Jól döntöttél Sora. Már ne bánd a múltat - gyengéden végigsimítok felkarján. Nem gondoltam volna, hogy Sora fog támogatni a barátnőm sérelmei után, de egyúttal azt sem, hogy én fogom megerősíteni őt abban, hogy a saját szemszögéből jól döntött, mikor szakított. Ez a nap tényleg teljesen kaotikus, ráadásul az a szomorúság, vagy valami ahhoz hasonló érzés, amit felfedezek arcán, nem kis érzelemhullámot indít el bennem.
- Inkább azt nézd, hogy lett egy csodálatos családod, akiket biztonságban tudhattál és végül a szüleidet is büszkévé tetted, amiért elmentél cserediákként Európába, majd saját magad vetted kezedbe a hotel életét… Nyilván nem tudom utólag biztosra mondani, de valószínűleg ezeket mellettem nem tudtad volna elérni még egy jó darabig. - Persze lehet, hogy igen, nem tudom. Akkoriban (és egy kicsit még most is) sokkal kalandvágyóbb férfi voltam, mint akire ezek szerint Sora vágyott. Nem tudom hibáztatni, hogy a saját érdekeit vette előtérbe olyan fiatalon.

Ideges vagyok, mert nem bírom, ha valamit megbeszélünk és aztán az ellenkezőjét cselekszi, vagy azt állítja, hogy leadja a kulcsot, de mégsem teszi meg. Függetlenül attól, hogy összevesztünk a szobában, ami már eleve megalapozta a hangulatomat, most teljesen átverve érzem magam. Nem kapkodok, de azért látszanak rajtam ezek az érzések, amiket Sora nyugija sem igazán tud felülírni. A legegyszerűbb az lett volna, ha elérem a barátnőmet, ő pedig visszajön a kártyával együtt és megbeszéljük a gondjainkat négy fal között, miket eddig nem igazán sikerült megtennünk, de mivel nem veszi fel nekem a telefont, ezért a probléma nem szűnik meg. Ellenben a csalódottságom egy újabb szintet üt meg a mai napon.  
- Aha - döntöm oldalra fejemet a sablonos dumára, ami bár biztosan így van, de attól még szeretném azt gondolni, hogy egy fokkal más státuszban vagyok én neki, mint egy szimpla vendég. Legalább „ismerős”, vagy valami. De ahogy folytatja, visszakomolyodom és próbálom kiolvasni, hogy miként telhet ez a nap számára. - Miért, mi volt, hogy ilyen mentőakcióra kényszerültél? - pillantok rá a lift felé haladva és tényleg érdeklődöm. Addig sem a saját hülyeségemen kattogok. Akár én is mondhattam volna az ő előbbi szavait egy sikeres landolás után és az esti edzés előtt, de feltételezem Sora nem a atlétikapályán futja meg a köreit. Mindenesetre örülök, ha én lehetek számára a kulacs és a törülköző, még ha nem épp a legjobb formámban is lát.
Aztán elmondom a pár órával előtti történéseket, mert végtére is, nem titok senkinek, én meg Sora előtt sosem akartam megjátszani magam. Mondjuk úgy összességében nem nagyon jellemző rám, hogy másnak mutatnám magam, mint aki valójában vagyok.
- Hát csak meddig gondolkodik? Most várjak rá ki tudja meddig a szobában? - Ha férfiak között lennék, most hozzámondanám, hogy „…és vakarjam a tökömet?”, de Sorát megtisztelem a kulturáltabb verzióval. Persze költői kérdés, tudom, hogy erre nem tud válaszolni Sora. Arra mondjuk két pillanatig lefagyok, mikor megemlíti az üzenetváltásunkat. - Nem, azt esélytelen, hogy látta volna a képeket és az üzeneteket. Sosem hagyom őrizetlenül a telefonomat. - Főleg, hogy azon keresnek a katonaságtól is, úgyhogy eleve elvárja a főnököm, hogy ne hagyjam őrizetlenül az informatikai eszközeimet. - Persze míg fürödtem, ki tudhatta halászni a táskámból, de még a képernyőkódot sem mondtam el neki. És azért az övönaluli lenne, ha ilyeneket lenyomozott és visszaélt volna velük - ráncolom homlokomat, de végül megrázom a fejem. Nem hiszem, hogy eddig elmert volna menni. - Látszólag semmi sem történt, de ezek szerint tettem olyat, amit nem kellett volna. Lehet csak megérezte, hogy beszéltem veled. - De akkor meg miért nem mondta, hogy ez a baja? Nem tudom kitalálni helyette és a jövőben sem leszek hajlandó. Összességében pedig nem érzem azt, hogy bűnt követtem volna el a kapcsolatunkkal szemben, csak mert beszéltem Sorával.
Beszabadulok a szobánkba, de nem repdesek az örömtől, hogy szinte üres a szoba és csak az én cuccaimmal találkozok. Ez nem épp azt sugallja nekem, hogy vissza fog jönni és megéri malmoznom mai napon azt lesve, mikor nyílik az ajtó. Viszont előbb a kulcs. Nem fogom váratni Sorát a bajaimmal.
- Mi van ma, hogy minden és mindenki megbolondul? - kérdezem egy sóhajjal, de nem Sorára értem ezt, hanem inkább a kiváltó okra, ami őt is idegessé tette a mai napon. Nyilván nem tudok felelősséget vállalni a barátnőm viselkedéséért, így bocsánatot sem akarok kérni a nevében, amiért elöntötte őt a haragja és még köszönni sem tudott, de attól még ez is felbosszant. Most már tényleg jó lenne, ha megnyugodnék…
Mivel bőrönddel ment (nem lehet, biztos), ezért meg kell emésztenem, hogy csak így faképnél hagyott, viszont muszáj vele kapcsolatba lépnem, mert nála a kártya. Elkezdek gépelni, mikor szemem sarkából látom, aztán érzem is, hogy Sora leül mellém az ágyra. Tekintetemmel aztán követem kezének mozgását. Először nem tudom, mik a céljai, telefonomért nyúl, vagy a kezemért, de végül mindkettő a tenyerében ragad. Elég fura érzés ez így újra, ebben a mondjuk úgy, heves idegzetű szituációban ezt megélni.
- Ismerve őt, előbb lesz hajlandó visszafordulni a kártya miatt. - Ezt valóban így gondolom. - Ha szándékozna beszélni velem, akkor felvette volna a telefont. De nem fogok könyörögni neki. - Lehet ezért nem vagyok még mindig házas, de nem vagyok hajlandó megalázkodni és sírva könyörögni azért, hogy hajlandó legyen felnőttek módjára viselkedni. - Kicsit később újra megpróbálom felhívni, ennyit tudok tenni. - Bosszús vagyok igen és csak azért engedtem el a kártya témát, mert láttam, hogy míg középre tette kezemmel együtt Sora a telefonomat is, nem szándékosan, de rányomtam a küldés gombra. De lehet, hogy Sora volt véletlenül, igazából részletkérdés. Most viszont lezárom a kijelzőt, mielőtt még valami hülyeséget megnyomnék rajta, majd másik, szabad kezemet is közénk emelem, hogy kézfejét az enyéim közé zárjam.
- Nem gondoltam volna húsz éve, hogy te fogsz egyszer támogatni egy ilyen helyzetben, de köszönöm, hogy ezt teszed. - Felső kezemmel végigsimítok a kézfején, míg állom a tekintetét és zöld szemeimet az övébe fúrom. Örülök, hogy itt van velem. Pár másodperc után aztán elengedem őt, mert nem akarok rászolgálni arra, amit barátnőm érez. Bár elég hülye vagyok, hogy így gondolkozok és még így is visszafogom magam azok után, hogy csak elment.
- Mondanám, hogy emlékeztet ez a szituáció valamire… - mosolyodom el részben kínomban, részben pedig játékosan, miközben anélkül, hogy arrébb mennék, háradőlök Sora mellett az ágyban. - De azért az nagyon más volt. - Megdörzsölöm az arcomat, aztán Sorára pillantok fel. Úgy döntöttem, hogy elengedem fejben a barátnőmet, vagyis megpróbálok így tenni, noha nem lesz egyszerű. Menekülni akarok a jelenből. Menjünk vissza a múltba. Nem volt jobb, de azt már az idő megszépítette.
- Kár, hogy úgy ért véget. Utólag bánom már, hogy a végén annyira rád támadtam - sóhajtok és megint elönti lelkemet a fájdalom. Nem, lényegében a mai nap folyamán most önt el csak igazán a fájdalom, eddig pusztán haragot éreztem.

Mikor elmentem találkozni egy számomra fontos, de személyesen kevésbé ismert személlyel, láttam Sorat a recepció és környékén, azonban úgy vettem észre, hogy most egyikünk sincs olyan hangulatban, hogy viszonylagos ok nélkül leálljunk beszélgetni. Most mindkettőnknek dolga van, én pedig nem fogok teher lenni számára. Mindeztől függetlenül köszönök neki és nem teszek úgy, mintha a legutóbbi találkozásunk óta ne beszélgettünk volna egészen sokat telefonon, úgyhogy szó mi szó, már közvetlenebb tekintettel pillantok és mosolygok rá távozásom közben, mint legelső találkozásunkkor. Mert most már nem érzem őt annyira idegennek. De úgyis mondhatnám, hogy újra azt érzem, ismerem őt.
Háromnegyed óra sem telt még el a kávézóban, mikor olvasom, hogy a barátnőm elmegy. Nem tudok meg róla sokat az üzenetben, de nem írtam vissza eddig neki, előbb gondoltam felmegyek a szobába, hátra már ott van és az egész idegességemnek nincs is semmi értelme. Ennek ellenére érzem, hogy nem csak egy kávéra ült ki a levegőre… de hogy hova ment?
Célirányosan megyek a pulthoz, feltételezem, hogy Sora elég sok mindent tud, ha már neki adta le a kulcsot és ismerem a barátnőmet, nem igazán tudja elrejteni az érzéseit, ami azt illeti, nem is kell, én nem szeretem a póker arcú embereket, de nála a hisztis állapot egy másik szintet szokott jelenteni.
- Nem hiszem el… - sóhajtom míg hajamba túrok és a lift felé pillantok pár másodpercre, ahogy Sora közli velem, hogy nem épp úgy történt minden, ahogy azt megkaptam üzenetben. Annak ellenére, hogy nagyon durcás tud lenni, szerintem tényleg elfelejtette leadni és nem az volt a célja, hogy ilyen mértékben megszivasson. Ezzel összességében még nincs baj, majd kérek másikat, gondolom én nagy büszkén, mire vissza is fordulok a pult felé, csakhogy Sora azelőtt válaszol, mielőtt rá tudnék kérdezni.
Az utolsó dolog, amit akartam volna, az az, hogy felesleges munkát adjak Sorának, vagy a munkatársainak. Nem az én hibám, hogy nincs pótkártya, de ettől még bosszant, hogy ezt a helyzetet nagyon könnyen el lehetett volna kerülni egy kis felelősségtudattal.
- Oké, telefonálok egyet, hátha itt van a közelben - intek kezemmel, hogy adjon egy percet, hátha nem kell felrángatnom a szobákhoz, ezzel együtt pedig hátrább is lépek, hogy ha valaki a recepció felé érkezik, akkor tudja, hogy én nem állok sorba. Hallom, ahogy kicseng a hívás, egészen sokáig is cseng, nem szakad meg, úgyhogy a hangrögzítő kapcsol be. Az idegesség fokozatosan csap át haragba, úgyhogy a kelleténél erősebben nyomok rá a piros gombra, de ezek a kijelzőket elég erőssé tervezték ahhoz, hogy az én haragom meg se kottyanjon nekik. Lenémította. Majdnem biztos vagyok benne, hogy látta a hívást és csak egy gombnyomással lenémította, elvégre mindig a kezében van az IPhone-ja.
- Úgy tűnik, élnem kell a segítségeddel. Ne haragudj, hogy feltartalak vele - fordulok vissza hozzá, miközben zsebembe csúsztatom a telefonomat. Ez elég kellemetlen.
Magam elé engedem Sorat, mikor nyílik a liftajtó, megnyomom a kívánt emelet számát, majd elhúzom szám sarkát. Először a lift oldalára tapasztott leírást fókuszálja be szemem, aztán Sora hangját hallva én is felé fordulok.
- Nem tudom - mosolyodom el, ami már majdnem keserű, komikus vigyor a részemről. Nem kibújok a válaszadás alól, hanem tényleg ez a válaszom.
- Tegnap este óta elég ideges, ma meg teljesen kivolt azon, hogy háromnegyed óra erejéig találkoztam apám egyik régi ismerősével. Aztán írta, hogy levegőre van szüksége, szóval… nem tudom ez mit jelent, de délutánra lett volna programunk, természetesen - utalok vissza a telefonos beszélgetésre, amiben leírtam, hogy ő minden percünket beosztotta. Megvonom a vállamat, majd nyílik is újra a liftajtó, úgyhogy nem tudok sokáig elidőzni Sora arcán. Összességében nem akarok panaszkodónak tűnni, de tudom, hogy Sora kérdése nem felszínes, úgyhogy, ha másért nem is, de legalább arra jó a történetem, hogy nevessen rajtunk egyet. Nekem mondjuk annyira nem vicces, inkább szánalmas, viszont nincs miért hősködnöm előtte, vagy megjátszanom, hogy az életem csodaszép és gondmentes. Szerintem egyébként sem hinné ezt el rólam, mert én nem ilyen vagyok.
- Remélem, hogy a szobában maradt a kártya és nem a táskájában. - Az ajtó előtt megállok és nézem, miként Sora kinyitja az ajtót. Egy pillanatra meg is fordul a fejemben, hogy mi van, ha totál kupis lenne a szoba, de amint belátást nyerünk a szobába épp az ellenkezője lep meg engem. Ugyanis a szobában már nincsenek női cuccok.
- Hát ez fasza - szalad ki belőlem az őszinte véleményem a helyzetről. Nem fog visszajönni. Holnap amúgy is elhagytuk volna a hotelt, de azért a „kis levegőre van szükségem” nálam nem épp ezt jelenti. Mindenesetre keresni kezdem a kártyát, hátha itt maradt, mert nem akarom feltartani Sorat.
Fura érzés ez most. Épp fogta magát és lelépett a barátnőm, igaz, ez még nem jelenti azt, hogy szakítunk, de attól még fáj, hogy ő ezt eldöntötte és esélyt sem adott arra, hogy megbeszéljük a problémánkat nyugodt körülmények között. Az utolsó ilyen velem tizenkilenc évesen történt azzal a nővel, aki itt áll mellettem. A két esemény között nyilván voltak más barátnőim is, csak ott valahogy békésen történt a szakítás, nem hagytak bennem fájó nyomokat.
- Te látod valahol? Mert én nem - térek vissza a kártyára, bár érezhető rajtam, hogy hiába keresem, lehet akkor sem fognám fel, mit látok, ha a kezemben tartanám a kártyát. - Aj, de jó. Írok neki, hogy hozza, vagy juttassa vissza - ülök le az ágyra és újra előveszem a telefont, ezúttal nem hívom, mert ha az előbbit lenémította, akkor biztos ezt is lenémítaná, szóval írok neki, hogy hol a kártya. Mert igen, most is ez jár a fejemben. A kártya. Kell a kártya, mert nem akarok még ennél is nagyobb gondot okozni Sorának. 

- Most mi nem jó, minden egyes nap azt csináljuk, amit te akartál - tárom szét karjaimat értetlenül, ingerülten, mert látom rajta, hogy hisztis és elégedetlen. Első nap (a születésnapja) nagyon jól telt, a másodikon elmentünk együtt tekerni Long Islandre, úgyhogy az is teljesen rendben volt, bár estére már éreztem rajta, hogy valamit rejteget magában és ha kérdeztem tőle, akkor csak annyit mondott, hogy „semmi”. A harmadik napon, azaz ma meg már teljesen elveszítettem a fonalat, hogy mi lett vele és velünk.
- Mondtam, hogy nincs semmi! - fordul felém már ő is elég idegesen.
- Jó, akkor miben más ez a semmi, mint a tegnapelőtti? - Már-már nevetek ezen, nem értem, miért nem lehet őszintének lenni. Vagy az a baja, hogy ő sem tudja, mi a baja és nyilván az én hibám, hogy nem tudom kitalálni, netán megfogalmazni helyette.
- Abban, hogy más vagy! - nézem, míg fésűjét a táskájába rakja, olyan mintha pakolászni kezdene. Most elmegy, vagy mi van?
- Én? - Én vagyok fura, mikor ő hisztizik?
- Igen! Most is csak úgy közlöd, hogy el kell menned valahova.
- Mondtam már, hívott az egyik ismerősöm, hogy át akar adni néhány dokumentumot, ezért le kell szaladnom pár utcányira. - De pont ezt mondtam el az előbb is, amire elkezdett durcogni, amire aztán én meg felkaptam a vizet.
- Aha, és ki az a rejtélyes „ismerősöd”? - mutatja a kezével az idézőjeleket, mire leesnek az eddig görcsösen tartott vállaim és a hajamba túrok. Oké. Őt akartam megkímélni a részletektől, mert nem igazán láttam eddig rajta, hogy túlzottan fogta volna az adást, amikor a kapcsolataimról kezdem neki beszélni, de akkor most majd szépen kifejtem, hogy örüljön.
- A neve Gabriel Payet, egy Párizsban élő ma már nyugdíjas ex-rendőrkapitány, aki jó viszonyt ápol apámmal, így az ő kérésére elhozott nekem néhány jelentést és hatósági dokumentumot az eltűnt francia gyerekek nyomozási ügyéről, amit már több évtizede lezártak. - Nem akartam eredetileg ennyire belemenni, mert tényleg csak max egy órára szaladtam volna ki ide a pár utcányira lévő kávézóba, de ezek szerint részletes leírást kell adnom a hollétemről és a tevékenységeimről. Így is kellőképpen felül vagyok vizsgálva és le vagyok hallgatva, nem akarom ezt átélni még a hálószobámban is a barátnőm által.
- Mi van? - kérdezi úgy, mintha nem tudna a nővéremről, pedig alapvetően nem titkoltam eddig előle semmit. Gondolom nem ezt a választ várta.
- Jó, figyelj, egy óra múlva jövök, utána megyünk a Fulton Centerbe vásárolni, meg mozizni, oké? - Közben már veszem a kabátomat. Nekem erre nincs időm, találkozóm van. Látom, hogy bólint és leül az ágyra, majd becsukom az ajtót és igyekszem még elkapni a liftet.  

A parancsnokkal egész könnyen megy minden, bár nem akar sokat beszélni, de mindent megkapok tőle, amit apám jelzett nekem, hogy feltehetőleg kézhez kapok. Igazság szerint ennyi nekem elég is, nem fogok telhetetlen lenni. A boríték helyett a már idősebb férfi bajuszát nézem, ahogy abban benneragad néhány csepp kávé, mikor felvillan a telefonom zárolt képernyője a barátnőm nevével. Elkövetem azt a hibát, hogy megnyitom az üzenetet.


Mondanom sem kell, hogy a pulzusom az egekbe szökik, amit természetesen észrevesz rajtam az ex-parancsnok is.
- Il y a quelque chose qui ne va pas? - érdeklődik, de szemeiben látszik a szórakozottság, tudja ő, hogy nem a borítéktól feszülnek szét bennem az erek.
- Non, tout va bien. - Nagyon mást amúgy sem tudnék mondani neki, minthogy minden rendben, viszont el is teszem a telefont, mert egyelőre nem akarok többet ránézni a kijelzőre.

Aztán már azt gondolom, hogy sikerül rendeznem a gondolataimat, mire belépek a hotel üvegajtaján és a recepcióhoz lépek. Megfordult a fejemben, hogy mekkora az esélye annak, hogy Sora lesz megint a recepción, de annyit ezen most nem kattogok, így hát mikor odaérek a pulthoz, egyszerre örülök, hogy őt látom meg és kissé keseredem el, hogy őt kell zargatnom a nyűgjeinkkel. Ez viszont azt is jelenti, hogy mikor elment a barátnőm, azt is figyelemmel kísérhette.
- Szia! Elvileg leadták itt a 506-os kulcsot. - Ha ideges vagyok, akkor nagyon célratörő és fókuszált tudok lenni, ami jó, mert a hadseregnek jó sok évébe telt, hogy ezt a tulajdonságot, ezt a stresszreakciót belém neveljék, most viszont minden bizonnyal jobb lenne, ha hagynám a csudába azt a kulcsot és inkább elmennék inni a bárba. De hát még csak dél múlt, ilyenkor nem iszok.