Hailee & Jae

A tény, hogy nyolcvan órányi munkával kellett számolnom minden héten, még nem jelentette azt, hogy egyúttal semmi más nem létezett az életemben a kórházon és a betegeimen kívül. Ami azt illeti, a tény, hogy olyan nőt hívhattam a feleségemnek, mint Hailee, hogy a bátyámmal, Dannal sokkal stabilabb lábakon állt a kapcsolatunk, mint az elmúlt mondjuk tíz évben és az érzés, hogy voltak, akik mentorként tekintettek rám, vagy épp valakinek lehettem én a támogató családtag az életében sokkal többet hozzátett az egész életminőségemhez. Láttam, ahogyan a barátaim és családtagjaim élete alakult és úgy éreztem nekem sem kell bűntudatot éreznem azért, mert szeretek valakit, vagy mert boldognak érzem magamat, ha egy olyan nőre gondolok, akivel kezdettől fogva megértettük egymást. Mindketten tapasztaltuk azt, hogy a szülők hozhatnak annyira rossz döntéseket, hogy az kihatással legyen ránk is és hogy a testvéri kapcsolatok nem törvényszerűen egyszerűek. Ettől függetlenül ugyanazokat az értékeket tartottuk fontosnak ha családról, vagy karrierről volt szó és mindketten részesei akartunk lenni egymás életének. A kezdeti izgalom pedig hetekkel, hónapokkal később is kitartott és közel három évvel a megismerkedésünk után, az esküvőnket követően is arra az érzésre vágytam, amit az első randinkon, vagy a házasságkötésünk előtti próbavacsorán éreztem.
Napokra voltunk még a kapitalizmus egyik leginkább felkapott ünnepétől a Valentin-naptól, amivel kapcsolatban gondolati síkon rengeteg kritikát meg tudtam volna fogalmazni, kezdve azzal, hogy nem a drága ajándékok teszik széppé ezt a napot, egészen odáig, hogy a mások iránt tanúsított érzéseket nem lehet - és nem is szabad - egy napba sűríteni. Személy szerint tehát azt gondolom, hogy maga a tény, hogy meg szeretném lepni a feleségemet és elé menni a munkahelyére egy csokor virággal, amit egy számomra teljesen ismeretlen férfi videón átadott utasításai alapján raktam össze én magam inkább szimpla újdonság, amit szeretnék szokássá tenni, mintsem valami évente egyszer esedékes kötelező kör. Szeretem Hailee-t, és ezt olyan módokon is ki szeretném fejezni, amelyeken eddig még nem tettem.
- Biztos ne várjam meg a hölgyet is, hogy elvigyem magukat még valahová? - A taxisofőr valószínűleg már az ülésen mellettem fekvő csokorból is sejtette a terveimet és meglátta bennem az üzleti lehetőséget, de én csak a kártyámat nyújtottam a terminál felé, hogy kifizessem az utat.
- Nem, de köszönöm a fuvart. Szép estét magának!
A lépteim a taxiból való kiszállás után magabiztosan vezettek a több emeletes irodaház felé, aminek pusztán az előteréig mentem, hogy ott várjam meg a feleségemet. Nem volt ismeretlen számunkra, hogy hogy alakul a másik napirendje, vagy épp egész hete, tekintve, hogy mindkettőnk hivatása elég sok időt elvett tőlünk, így volt a legegyszerűbb mindenféle egyéb programot tervezni - akár együtt, akár a családtagjainkkal, vagy a New York-i barátainkkal.
Egyedül azzal tudtam lefoglalni magamat, hogy az irodából kifelé igyekvő embereket figyeltem, várva, hogy mikor nyílnak ki a lift ajtók, felfedve az általam várt embert, amikor pedig végül ez történt és megpillantottam Haileet, rögtön éreztem, ahogyan a szám sarka felfelé rándul, mosollyá szélesedve, míg felé indulva nem találkoztunk a közöttünk feszülő távolság felénél.
- Szia, Kedves - a szabad kezemet a derekára simítottam, hogy közelebb vonjam magamhoz egy csókra, majd a szemeibe nézhessek, amelyekbe annyira szerettem beleveszni. - Ezt neked hoztam. - Közelebb emeltem hozzá a csokrot, amit gondosan papírba is csomagoltam - és még így sem volt olyan nehéz az egész művelet, mint ahogy korábban gondoltam volna.
- Remélem, hogy az irodában még senkinek nem mondtál igent és leszel az én valentinom. - Játékosság csengett a hangomból, miközben a kezem átcsúszott az oldalára, ahonnan egyenesen a kezét céloztam meg, hogy összefűzzem az ujjainkat. - Még ha kicsit korai is - teszem hozzá szórakozottan.
- Van kedved elmenni vacsorázni? - Nem tárgyaltuk még ki részletesen, hogy milyen volt a napja és mennyire fáradt el az ügyfelek miatt, épp ezért terveztem rá bízni a döntést. Nekem egy étteremben közösen eltöltött idő ugyanannyit jelentett volna, mintha együtt hazamennénk és otthonra rendelnénk valamit.

⋈ | 627 | öltözet