Concrete jungle where dreams are made of there's nothing you can't do


üdvözlünk a livin in new york oldalán
Lépj be!
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Arccsere
Felhasználónév:


Jelszó:



Csak csendben, csak halkan
Új posztok
Lola & Solomon - life is so unpredictable
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Solomon Riddle Today at 12:24 am

A főnök és a szakács - komédia egy felvonásban
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Lindsay M. Wheaton Yesterday at 11:58 pm

Jason && Eileen - cafetime
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Eileen S. Wesley Yesterday at 10:30 pm

Alexander Rhys
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Alexander Rhys Yesterday at 8:32 pm

Shane and Lottie - I'm dying, Shane...
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Charlotte Green Yesterday at 8:15 pm

Nora & Becks - New rules
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Roméó C. Devereaux Yesterday at 7:27 pm

Aaron x Cherry - What happened with you?!
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Cherry Sullivan Yesterday at 6:50 pm

Hírek, bejelentések
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Eliza Bowen Yesterday at 4:49 pm

Ella & Owen - 2011 Hálaadás
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Owen Cavanaugh Szomb. Nov. 18, 2017 11:29 pm

Ki van itt?

Herbert Goldstein, Laura Kinney

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.


Share | 

 
 Jake x Dorian - Two and a Half Men
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Jesse Lee Soffer
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
35
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Neurológus, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
46

Re: Jake x Dorian - Two and a Half Men
Szomb. Nov. 11, 2017 6:46 pm


JAKE & DORIAN



A műtét után egy kicsit kong már a gyomrom, az is lehet, hogy képzelődöm, de jobb híján nem találok egyebet, mint a pár napos szendvicsemet, és azt a kis vizet, ami még nem poshadt be. A gépnél szórakozom, be is zárom az irodám ajtaját, hogy a következő negyedórában ne zavarjon meg senki, de megteszi magától a drága öcsém, akinek olyan kétségbeesett a hangposta üzenete, hogy kénytelen vagyok azonnal tárcsázni az otthoni számomat, aztán meggondolom magam, és az eldobhatót csörgetem meg. Ész hova jársz, ha nem ide…kezdek kibukni, hogy mindenre figyelnem kell, ha már ilyen szinten bekebelezett a fáradtság, és még előttem áll a nap egyik fele. A csengetés után nem sokkal bele is szól az ifjabb Lester, és azt hiszi, hogy humoros ezzel a kiborulásával, de rám nincs hatással. Sóhajtok egy mélyet, és megmasszírozom a fejemet, hogy ne kapjak menten agyvérzést. Röviden felvázolom neki, hogy a kávét se tudtam reggel meginni, nemhogy egy kész tréfával lepjem meg. Megfordul a fejemben, hogy elérte ama határát, ahol már képzelődik, és odahallucinálja a dolgokat a konyhába, de még megpróbálok hinni az értelmes felének.
- Én nem szívatnálak öcsém, hanem szívem szerint bedugnálak egy rehabra, de erre nem sok lehetőségem van, ha életben akarlak tartani drágám. – teszem mellé, hogy ne hozza rám a frászt, de nem akar leszállni erről a gyerektémáról.
- Van két szeme, meg szája is…sőt megkockáztatom, hogy a lélegzés alatt azt érted, hogy emelkedik a mellkasa? Nem az egyik kutyát látod? – harapok bele a száradt kenyérbe, és majdnem ki is köpöm, mert undorító az állaga, és az íze is. Ez a majonéz szerintem már megromlott, így automatikusan nyúlok oda, és köpöm bele a szalvétába az első adagot. Nem leszek rosszul, nem leszek rosszul.
- Nem lehetetlenség, és ehhez orvosi diploma sem kell nagyokos, rendben? – leöblítem a kis falatomat, és a kuka fölé hajolva köpöm ki a másik felét. Nem hiszem el, hogy ez velem történik meg, és az öcsém sem tiszta.
- Megetetted a kutyákat? Dózer és Samira sem kapott reggel, és fontos lenne, hogy ne szedjék szét a házat, mert nem engedted ki őket az udvarra. – fordulok meg a székemmel, mert még mindig nem feltételezném, hogy igazat beszél az öcsém. Mire hazaérek már nem lesz semmi baja, és felfogja, hogy ostobaságokat látott a nem létező elméjével.
- Ó, most már neme is van? Szóval kislány…én Jason, figyelj rám, nem szívesen teszem ezt, de a fürdőben találsz a tükör mögött egy nyugtatót…átmenetileg lecsillapítja a sóvárgásodat. – magyarázok neki mellékesen, de olyan hirtelen ér a gyereksírás a háttérben, hogy el kell tartanom a telefont a fülemtől.
- Itt vagy még? Nem hallok semmit..Jason? – kérdezek vissza, hátha elérek valamit, de aztán megszakad a vonal, és az ügyeletes nővérke is bejön, hogy egy sürgős esetet hoznak be, így nincs időm tovább ezen rágódni. A csipogómat az asztalra dobom, és a sztetoszkóppal a nyakamban lépek le a nagyvilág elől.

Négy órával később

Ismételten operálnom kellett egy autóbalesetes férfit, akinek koponyalapi vérzése volt. Ki kellett zárnom mindent, nem érdekelhetett az otthoni káosz. Szerencsére most egy szabadnapon jön, és miután már a dzsekimben lépek ki a kórház ajtaján a fülemen a telefonomon, de semmi reakció. Dorian nem felel a hívásaimra, és kiakaszt a tény, hogy valami baja esett. Meg sem kell indokolnom a hazafelé vezető utamon a felállított rekordot, mert szerintem tíz percen belül már a házunk előtt parkolok le, és pattanok ki az ülésről. Becsapom az ajtót, és ingerülten dugom a zárba a kulcsot, mire két kutya villan felém, de megállok a küszöbön.
- Te jó isten… - nézek körül a rendetlenségen, és egy nagyot nyelek, amikor az öcsém kezében egy valódi gyerek bömböl torka szakadtából.
- Te elloptad…ez tuti. – pakolok a pultra, és odamegyek, hogy kikapjam a kezéből a kislányt.
- Jesszusom…te nem hazudtál. – mérem végig a kiguvadt szemeit, és mutatom neki, hogy zárja be az ajtót, amíg összeismerkedem az új lakónkkal.
- Hannah…hahó? – pillantok rá a kékjeimmel, mire elhallgat, és nyűgösen a kabátomba fúrja a pisze orrát.


I'm pretty sure I'm having a heart attack. And I haven't arranged for anybody to clear my internet history.

Zene | 652 |     | @

Vissza az elejére Go down


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Josh Segarra
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
30
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drogkereskedő
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
49

Re: Jake x Dorian - Two and a Half Men
Vas. Okt. 29, 2017 8:52 pm


JAKE & DORIAN


Biztosan mindenki találkozott már a mindjárt felrobbanok jelenséggel, amikor a tested annyira nem bírja már a benne felgyülemlett feszkót, hogy képes lenne szétfeszíteni az izmaidat, ezzel megsemmisítve az őt védő külső vázat. Most valahogyan én is így érzem magamat. Hozzám képest az idegbetegek nyugodt kacsákat etető vénasszonyok. Alapjáraton szívja a véremet megint a hiány érzése amit a függőségem okoz, de még itt van ez a kis törpe is, akit valamelyik féleszű az ajtó előtt hagyott. Ki hagy az ajtó előtt egy gyereket? Mármint erre nincsen valami szabály vagy rendelet vagy tököm tudja mikkel szokták még az embereket zsarolni. Gyereket nem hagyunk így az ajtó előtt, majd dobunk be mellé egy cetlit rajta egy olyan üzenettel, amitől az ember fogja, és eldobja az agyát. Komolyan fantasztikus.
Tiszteletköreim úgy tizenötödik verziójánál járhatok, miután felhívtam a bátyámat és jól megmondtam a magamét. Vagyis akartam, mert jelenleg normális mondatok összerakására sem vagyok képes. Ebben pedig az sem igazán segít, hogy a pulton ücsörgő gyerek úgy pásztázza a körülötte lévő dolgokat, mintha éppen felmérné a terepet, melyet majd szépen a magáévá fog tenni. Dunsztom sincs a bátyám kikkel gyűrte a lepedőt egymástól való távollétünkben, de az én gyerekem nem lehet. Nem mintha olyan szent lennék vagy ártatlan, de akkor sincs erre logikus magyarázat.
Kifújom a levegőt, de olyan erőséggel, hogy a tüdőm majd kiszakad a helyéről, végül megállok egy töredéknyi pillanatra, hogy megnézzem magamnak a vendégünket. Csípőre vágom két kezemet, oldalra biccentem fejemet, tüzetesebben igyekszem felfedezni benne a saját vonásaimat. Még a gondolat is gyötrelmes. A szemei hasonlítanak az enyéimre, de lehet már elszívtam az agyamat és képzelődök. Mellesleg az emberiség hány százalékának lehet ugyanolyan szeme, mint az enyém? Ez nem számot döntő bizonyíték, ez még nem jelent semmit. Áltasd csak magad Dorian! Majd attól hirtelen nem leszel akkora szarban hülyegyerek, amekkorában most vagy.
- Hannah. – mondom ki a nevét, és mikor felém kapja hatalmas íriszeit, megfagyok, és a fejemet csóválom hitetlenkedve.
- Ez nekem nem megy.. – szögezem le magamban, majd újabb pár kört teszek még ezzel is idegesítve az engem folyamatosan figyelő ebeket. Legszívesebben tanácsot kérnék beszédre képtelen társaságaimtól, de minek koptatnám a számat, vagy mondanám ki nyíltan az elkerülhetetlent? Amíg csak a saját fejemben képződik a gondolat, addig rendben vagyunk, de mihelyst más is tudomást szerez róla, valósággá válik. Mint egy égi jel, úgy csörren meg a háttérben a telefonom, én pedig úgy vetődök rá, mintha az életem múlna rajta. Részben így is van. Jelentős részben.
- Mondd azt, hogy te szívatsz engem ilyen nagyon nem poénosan. – kérlelem, szinte már könyörgök a telefonba, végül tovább folytatom.
- Vágom, nem iszom meg többet a kávét előled, de ez akkor sem okés így. Ez a gyerek lélegzik. És leskelődik. – magyarázom tovább, majd újabb mélyebb levegőt veszek. Ha pánikrohamot kapok, szépek leszünk. Lesz egy kidőlt pasas, egy mit sem sejtő gyerek meg két kutya. A képlet szinte már túl szép, hogy igaz legyen.
- Honnan tudjam hány napos? Szerinted ránézésről megtudom mondani? – vágok vissza a logikátlan kérdésre, aztán felfogom, hogy ez valószínű nem is nekem ment, de már késő visszaszívni.  Újabb élesen beszívott levegő, majd mielőtt szétrobban a fejem gyorsan ki, és csak ezután szólalok meg.
- Bárcsak, de nem.  Totál valóságos a kis krapek. Vagy kiscsaj. Állítólag Hannah, szóval az utóbbi. – kezdek bele minden nyugodt és megmaradt józan gondolatomat összeszedve, aztán tovább folytatom.
- Valami eszement vagy a postás itt hagyta az ajtó előtt, meg egy levelet is, hogy elvileg az enyém. Melyik épeszű ember hagyna rám egy gyereket, hm? – lépek közelebb a kicsihez, és újra a kezembe venném a levelet, amikor is összeakad a tekintetem a kék szempárral, majd lesiklik a lefelé görbülő ajkakra, melynek következményeképp fülsüketítő bömbölés lesz rajta úrrá.
- Én nem csináltam semmit. – teszem fel egyik kezemet védekezően, de hát kinek bizonygatom ezt?
- Csak úgy hirtelen elkezdett bőgni a semmiért. – teszem hozzá szinte már kétségbeesetten, majd odalépek a csöppséghez.
- Hé..kislány…Hannah. Itt az állítólagos apád, és totál para, mert elrontott. – beszélek neki, hátha beválik, azonban ez még inkább sírásra ad okot. Jók leszünk, ha már a hangomtól is frászt kap.

I'm pretty sure I'm having a heart attack. And I haven't arranged for anybody to clear my internet history.

Zene |670 |     | @

Vissza az elejére Go down


avatar

Egészségügy
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Jesse Lee Soffer
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
35
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Neurológus, osztályvezető főorvos
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
46

Re: Jake x Dorian - Two and a Half Men
Szomb. Okt. 28, 2017 2:57 pm


JAKE & DORIAN




Az alaszkai utunk óta egy kicsit felborult az életem, mert a munkám mellett most már valóban be kellett töltenem a nagytestvér szerepét is. Jason kiszámíthatatlan lett, bevallom jót tett neki a távolság, és az életvitelemmel is megbarátkozott, de féltettem. Soha nem tudhattam, hogy éppen mire megyek haza, talán lelép, vagy ránk szabadítja a kis sleppjét? Az ő múltjában több volt a fekete folt, mint az enyémben, és ez nem is csoda, hiszen egy drogkartell szerves részét képezte. Már számtalan emberrel beszélgettem inkognitóban, hogyan is szabadíthatnám meg a kötelezettségeitől, de senkitől nem kaptam reményteli híreket. A haláltól, a családkínzáson át minden szóba jöhetett, és nagyon ügyesen kellett forgatnunk a lapjainkat, hogy ne találjanak ránk. A szakmában nevem van, csak úgy nem bújhattam el a nagyközönség elől, de sokkal visszafogottabban nyilatkoztam, vagy vállaltam el új pácienseket. Egyetlen kivétel mégis akadt, aki nagyobb fejtörést okozott, mint az eddigi pályafutásom során bárki. Meena a múltamból tűnt fel, és mint orvos kérte a segítségemet, nem, mint barát. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék neki, vállaljam el, és ringassam hamis illúziókba? Az eredményei nem mutattak olyan mértékű javulást, hogy előírjam egy újabb gerincműtétre. Megértettem, hogy mit veszített, de az érzelmi alapon hozott döntések sosem fizetődtek ki egyetlen beteg esetében sem, így egyelőre várattam. A szembetűnő problémái bennem nem keltettek visszatetszést, ahogyan ő gondolta, éppen ellenkezőleg…szépnek tartottam, a testi hibáival együtt is. Nem is egy alkalommal fordult meg a fejemben, hogy meghívjam ebédre, de eddig elvetettem az ötletet. Nem keverhetem a munkát a magánéletemmel.
A gondolatok már kisebb inváziót indítottak el a fejemben, és nem tudom, hogy mi lenne a helyes lépés. Az ügyeletes nővérke ott tipeg a sarkamban, mert egy Parkinson-kóros páciensemet fogom perceken belül megműteni. A csap felett állok, a két kezemről szinte már a bőrt is leáztattam, mikor hajlandó vagyok megfordulni, hogy odatartsam elé a karomat szárításra.
- Doktor úr minden rendben van? – aggódva pillant rám Sarah, én meg csak bólintok.
- Igen, menjünk, és mentsük meg Mr. Harrison életét, hogy a felesége végre elvigye arra a világ körüli útra, amit évek óta terveznek. – halvány mosoly kúszik az ajkaimra a maszk takarása alatt, és belépve a steril helyiségbe, kizárok minden baljós, és zavaró tényezőt. Orvosként az első a páciens, utána majd foglalkozom a magánéleti problémáimmal.

Öt órával később

Kemény menet volt, az öreg bácsit nem altathattam el, mert állandóan figyelnünk kellett, hogy ne nyúljak mellé a műtét közben, és erre nagy segítségemre volt a műtős nővér. Szerettem Lilivel dolgozni, nem remegett a keze, és olyan empátia bujkált benne, mint Amberben, az egyik egyetemista barátom lelkében. A ruhámtól már régen megváltam, és értesítettem a hozzátartozókat is az eredményekről. Bizakodó lettem, ahogyan már régen tettem, így jókedvűen tértem vissza az irodámba. A lábamat az asztalra felrakva dőlök hátra, és pillantok a monitoromra. Lusta vagyok, de rohadt éhes is, szóval marad a fiókomba rejtett félszáraz szendvics, meg a tegnap itt felejtett ásványvíz. A kupakot letekerem, és belekortyolok. Már szinte vattát köptem, így megváltás ez a rövidke folyadékbevitel. Ásítva húzom az ölembe a telefont, és a megannyi kis ikont figyelek a bal felső sarokban. Mi ez, ha nem szívás? Felvonom a szemöldökömet az sms láttán, hogy hangposta üzenetem van. Azonnal a fülemhez tartom a mobilt, és két kattintás után felhangzik az öcsém kétségbeesett hangja. Nem igazán értem, hogy mi lelte a szentemet, de meghallgatom, és jókat mosolygok. Valaki megviccelte volna? Reggel arra nem volt energiám, hogy megetessem a kutyákat, nemhogy összeállítsak neki egy humorzsákot. Mindenesetre az hiányzik, hogy a lakásom közepén tombolni kezdjen, így felhívom. Két kicsörgés elegendő ahhoz, hogy élőben halljam őt, és a nagy halandzsa szöveget.
- Mi történt, ami szerinted kurva vicces? Nem csináltam semmit, és a műtőben voltam idáig, úgyhogy légy szíves normálisan magyarázd el, ne kínaiul, mert még nem volt alkalmam felcsapni a szótárt. – a nem túl bizalomgerjesztő szendvicsemet fél kézzel fogom át, és jóízűen beleharapva majdnem felordítok, mert letörik a fogam egyik fele.
- A picsába..ez hány napos?! Várj Jason….micsoda? – hajolok előre, de kiesik az ölemből minden.
- Egy gyerek? Nem szívtál be? Otthon már nem volt füves cigi sem…most ne humorizálj, öcsém! – parancsolok rá, de tovább hadovál.


I'm pretty sure I'm having a heart attack. And I haven't arranged for anybody to clear my internet history.

Zene | 674 |     | @



A hozzászólást Jake Lester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 11, 2017 6:39 pm-kor.
Vissza az elejére Go down


avatar

Törvényszegők
Play by :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Josh Segarra
Age :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
30
Foglalkozás :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
Drogkereskedő
Hozzászólások száma :
◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆
49

Jake x Dorian - Two and a Half Men
Szer. Okt. 25, 2017 2:21 pm


JAKE & DORIAN


Életem egy olyan szakaszába érkeztem, mely az előzményeinek teljesen kifordított mása. A bátyámmal való utazás úgy mondván helyrebillentette egy olyan részemet, melyről mindvégig azt hittem már rég elveszett, és bár a potenciális veszélyforrások lecsillapodtak körülöttünk, a másnapunk még mindig bizonytalanságban függött. Ennek ellenére élveztem a vihar előtti csend állapotát, meg az átlagosnak nevezhető életet Jake Manhattani lakásában. Kényelmesebb egy kuckó volt az enyémhez képest, nem mellesleg végre normális ágyban aludhattam elkerülve az aggodalmas érzést, hogy egyszer az ágynak a rugója fogja átdöfni a szívemet az éjszaka folyamán. És bár panaszra egyetlen okom sem lehetett, én még mindig ugyanaz a problémás kölyök voltam, akivel az élet sosem lesz egyszerű a maga szükségletei és rossz szokásai miatt. Ezeket ha megpusztulok sem tudom eldobni magamtól, a segítség meg csak átmeneti gyógyír a mélyebb sebre. Nem adsz gyógypuszit egy szúrás helyére, majd várod, hogy csodák folytán begyógyul, mert ez nem így megy. A lassú folyamat meg nem az én terepem. Túlságosan sokszor tépázták meg a türelmemet ahhoz, hogy magamban malmozzak, amíg nem leszek józanabb mostani önmagamnál. Összefoglalva nem könnyítem meg Jake dolgát. Ez pedig nem az a hálám jeléül kifejezett érzéscsomag, amelyet egyébként belül egészen intenzíven érzek az átmeneti nyugiért. Nélküle már rég biztos léket ütöttek volna a fejembe, így egy néha elszórt köszönöm nem lesz elég. Tisztes emberként kell viselkednem, és ellent mondani a személyiségemnek meg a múltamnak. A terv ez lenne, a kivitelezés viszont az ellenkezőjéről tanúskodik. Minél gyorsabban futok előre, annál többet haladok hátra.
Jake kutyáinak társaságában kényelmesedek el a kanapén, hogy egy butító műsorral küldjem el melegebb éghajlatra az amúgy is menekülésre kiélezett agysejtjeimet, de többször is a nagytermetű ebek felé terelődik a tekintetem. Még mindig nem bírják a képemet, ahogyan azt sem, ha reggel nyolcnál több ideig nyomom az ágyat. Ilyenkor igazán szerethetően képen nyal az egyik, a másik meg az ágyra mászik fel, hogy súlyával kibillentse a komfortos egyensúlyát alvópozíciómnak. Így nem csoda, hogy többször vagyok feszült, mint maga a megtestesült békesség. Ennek ellenére bírom a két mamlaszt, mert az idősebbik felemnek szüksége van rájuk, és a reggeli műsorukat eltekintve eléggé jó arcok tudnak lenni.
A chipsnek címkézett szeméttel szennyezem tovább egészséges életmódomat, és miközben unottan váltogatom a csatornákat, néha fújok egyet, hogy rakoncátlan és már idegesítő kósza tincseim visszabillenjenek a helyükre. Nem bírtam az Elvises sérót meg a vele járó Superman tincseket sem, de ez volt a legkisebb problémám jelen pillanatban. És amúgy is, van két nagy kezem amelyekkel ha néha megregulázom őket, akkor kevésbé tűrhetetlen az állapotuk. Teljesen elmerülök valami természetfilmbe a fókákról és a hideg söröm nyújtotta társaságban, amikor a csengő kegyetlenül félbeszakít, én pedig ösztönből kapom magamhoz a fegyveremet. Nem árt elővigyázatosnak lenni, még ha velem vannak a négy lábon járó testőrök, akkor sem. Ami viszont a kinyitott ajtó után fogad elég okot ad arra, hogy magam felé fordítva saját fegyveremet leadjak egy jól irányzott lövést a szívem felé.
- Te meg hogy kerülsz ide? – pillantok le a rózsaszín gyerekülésben lévő miniemberre, aki hatalmas kék szemeivel úgy pásztáz, mintha én lennék az atyaúristen. Kilépek az ajtón, körülnézek, de egy árva lélek sincs itt, bár erős a gyanúm, hogy gyerekek csak úgy nem potyognak az égből.
- Jake bazdmeg, túl messzire mész most már. – túrok a hajamba gondterheltségem jeléül, majd lehajolok a kislányhoz és félrebiccentett fejjel ismerkedek vele, végül felkapom az úgynevezett csomagot, és egy biztonságos pontra teszem a lakásban miután átverekedtem magamat a lábam útjába bemászó kutyák között. Ezután viszont az első dolgom hívást kezdeményezni a főgyanúsított felé, de a válasz elmarad, így csak a hangpostára pofázhatok rá.
- Nem tudom melyik gyógyszered gurulhatott el a reggel folyamán, amikor egy gyereket küldettél az ajtó elé, de nem röhögtem. Jó lenne, ha megírnád hova vihetem vissza, mert komolyan a frászt hozza rám. – nyomom ki a készüléket, majd ledobva a konyhapultra veszem fel a szemkontaktust a kislánnyal.
- Ne nézz így rám, mert nem leszünk jóban. – figyelmeztetem, bár mindhiába. Teszek egy óvatos lépést felé amikor észreveszem az üléséből kikandikáló lap szélét, és úgy húzom ki mellőle mintha bármelyik pillanatban a képembe robbanna a csomag vagy őrült égzengésbe kezdene. Kinyitva azonban azt hiszem menten elkap a szívroham érzése az üzenet láttán melyben kifejti a titokzatos ismeretlen, hogy a Hannah nevezetű törpe az enyém. Itt már kínomban röhögök, nincs mese, ez nem történhet meg. Újra a kezembe veszem a telefont, majd ismételten hívást kezdeményezek Jake felé.
- Idegösszeomlásom lesz. Fizettél valakinek, hogy idő előtt a sírba tegyen? Mert mond meg a tagnak, hogy irtó jó munkát végzett. – veszek egy mély levegőt, hogy elkerüljem az agyam megsemmisítő szétrobbanását, de haszontalan. Újra kinyomom a hívást, végül a kezembe veszem a mellékelt levelet, hátha másodszorra jobban megy az értelmezése. Ha nem Jake áll az egész mögött, biztos tönkremegyek.  

I'm pretty sure I'm having a heart attack. And I haven't arranged for anybody to clear my internet history.

Zene | 777 |     | @

Vissza az elejére Go down
Re: Jake x Dorian - Two and a Half Men
Vissza az elejére Go down
 
Jake x Dorian - Two and a Half Men
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: New York :: Manhattan :: Lakóhelyek :: Lakások-
Ugrás: