A női táska rejtelmei
"Avagy mit találhatsz Rae táskájában"

Mini neszesszer: Talán minden nő táskájában található egy kisebb táska, amit ők neszesszernek hívnak. Raenél is van mindig egy kisebb ilyen, amibe általában egy rúzst, púdert, kézkrémet, és ajakbalzsamot tesz. Mert hát ki tudja, hogy ezekre mikor lesz szüksége, jobb mindig magánál tartani néhány darabot belőlük.
Telefontöltő: Mert már nem egyszer járt úgy, hogy a lehető legrosszabbkormerült le a telefonja, amikor épp kellett volna neki. Azokból az esetekből pedig tanulva, már néhány éve mindig tart magánál egy pót töltőt, ha szüksége lenne rá, bármikor be tud ülni valahova, hogy feltöltse a telefonját. Hogy még véletlenül s felejtse el megosztani a világgal a különböző social media platformokon, hogy épp mi jár a fejében. Mert az igen is fontos dolog.
Sok papírfecni: Mindenféle jegyzet, vásárlások utáni blokkok, és még ki tudja milyen papír lapul neki ott a táskája mélyén. Mert egyszerűen csak elfelejti kidobni azokat. Pedig nem egyszer megígérte már, hogy rendet tesz abban a táskában, de még azóta is ott vannak azok a papírfecnik. És ki tudja, talán ha átkutatnánk, lehet, hogy még 2016-ból is találnánk ott valami blokkot.
Cukrok és mini csokik: Mert valami édességnek mindig kell nála lenni. Mondhatni ő is a stresszevők közé tartozik, csak ahelyett, hogy mindenféle zsíros, hízlaló ételt tömne magába, ő csak a különféle cukrokat és csokikat eszi marokszámra. Ezért is kell, hogy legyen nála mindig valmi édesség. Mert azt mindig megkívánja, bárhol és bármikor.
Notesz: A papírfecnik nem mindig elegek arra, hogy feljegyezzen valamit, amit nem akar elfelejteni. Már pedig elég sok minden van, ami ha hirtelen az eszébe jut, muszáj neki azonnal leírnia, különben a következő pillanatban már el is felejti. És persze, erre a modern embernek ott van a telefonja. De Rae tudja jól, hogy azt bármikor feltörhetik, és mindenféle adatot kiszedhetnek belőle. A titkait és ötleteit pedig nem adná oda senkinek, semmiféle okos hackernek. így sokkal biztonságosabbnak tartja, ha egy kisebb füzetbe írogatja a dolgait.
Egy kisebb fajta kamera: Ami egy már viszonylag régi kamera. hat éves volt, amikor megkapta az első kameráját, azóta egyet mindig magánál tart. Hisz a hosszútávú memóriája iszonyatosan pocsék. Hat éves kor előttről gyakorlatilag semmire nem emlékszik. Ezért is kezdte el a videózást. Hogy megörökítse az emlékeit, hogy azokat sose felejtse el. Azóta pedig ez már szinte a mindennapjai részévé vált. Ugyan ezeket általában nem osztja meg senkivel, de hat éves kora óta minden egyes felvétel meg van neki. Mert ezek számára nagyon fontosak, az életét képezik. És jajj annak, aki egyszer el meri tüntetni azokat a felvételeket.
2005. 06. 12.
"- Gong Mi Rae vagyok, és ez itt az első videónaplóm. Ma vagyok poooontosan hét éves. Már szép nagyra nőttem, ugye? Anyáéktól kaptam szülinapomra ezt a kamerát, azt mondták, ezzel felvehetek bármit. Szóval én naplót fogok vezetni, mert ez mégis csak érdekesebb, mintha egy füzetbe írnám a dolgokat. A tanárnéni amúgy is megmondta, hogy olvashatatlan az írásom, szóval ha nagyobb leszek, tuti nem tudnám elolvasni azokat... - de már megint eltértem a tárgytól, nem? Na, mit is akarta még mondani...? Ja igen, megvan...
- Szóval Mi Rae vagyok, de minden barátom csak Rae-nek hív. Most már ét éves vagyok, és ha nagy leszek... Hát akkor nem tudom mi lesek még. Hercegnő... Egész biztos, hogy hercegnő leszek... - bár már most is az vagyok, nem? Apa midig hercegnőnek hív, szóval egész biztos, hogy már most az vagyok... A gondolattól pedig fel is nevetek egy kicsit, de végül hamar visszaterelődnek a gondolataim a kamera felé.
- És akkor most bemutatom a családomat. Nagyon sokan vagyunk... Összesen négy bátyám és egy nővérem van. Meg elvileg van egy öcsim is, de róla szinte semmit nem tudok, mert apa nem engedi, hogy találkozzak vele. Pedig biztos sokat tudnánk játszani, nagyon sok játékom van, amit apa vett nekem... De valamiért ők nem akarnak beszélni az öcsimről, hiába kérdezem őket, hogy átjöhet-e játszani..."

2014. 03. 15.
"- Gong Mi Rae...! Már hány éve is jársz iskolába?
- Öhm... tíz?
- Pontosan... Már tizedikes vagy, a felső középiskolába jársz. Már igazán megtanulhattad volna, hogy az iskolába nem szabad kamerát behozni... Órán megfőleg nem szabad videózni...
És mégis mit csinálok? Hát természetesen még mindig veszem fel még ezt a mostani beszélgetést is. Persze most már nem nyomom a kamerám a tanárnő képébe, mint ahogy azt három éve tettem. Egy életre szóló lecke volt az a fejmosás, amit apától kaptam akkor... De azért a kamera még mindig forog, csupán csak a felvétel az nem más, mint az én egyenruhám, és az a... kelleténél talán kicsit nagyobb dekoltázs. Még szerencse, hogy ezeket a videókat csak magamnak gyártom, és soha senki nem fogja látni. Főleg nem apa...
- Tudom tanárnő, elnézést, rögtön el is teszem. Csak tudja... Az év első tanítási napja mindig olyan érdekes... Nem akarok elfelejteni semmit... - meg hát az a titokban elkapott csók Min Hyun Ji és Kwon Ji Soo között... Megbántam volna, ha nem videózom le..."

2020. 10. 29.
"- Ezt nem hiszem el... Az a kis... Mégis hogy meri leszólni a munkámat? Még hogy egy óvodás is meg tudja csinálni... Hát most nézd meg, hogy lehet ilyen szemtelen valaki...? - magamból szinte teljesen kikelve fordítom is a kamerát a számítógépem felé, hogy a jövőbeli énem is megnézhesse azt az undok üzenetet, amit az  hacker hagyott, aki képes volt feltörni a cég biztonsági rendszerét. Az ÉN rendszerem... Mármint persze egy csomóan dolgoztunk rajta, hogy működőképes legyen, de tény, hogy én tettem bele a legtöbb munkát. Hisz mégis csak apa cégéről an szó... Ha már a vezetését nem én fogom átvenni - ami mondjuk nem is baj, nem is kell nekem a cég - akkor legalább ott segítek, ahol tudok. Vagyis az IT részlegen.
- Ott kezdődött az egész, hogy apa hirdetett egy versenyt, hogy megnézze, mennyire jó a biztonsági rendszerünk. Ez a kis hacker pedig képes volt azt feltörni, és ilyen ocsmányságot írni... De neeeeehogy azt higgye, hogy én ezt ennyiben hagyom... Az a kis mitugrász megbánja még, hogy leszólta a munkám. Megkeresem, és ellátom a baját... Vagyis.... Jól elbeszélgetek vele... - szóval most inkább félre is teszem a kamerát. Mert kerüljön bármibe, én kiderítem, hogy ki volt ilyen szemtelen."

2020. 11. 21.
"- Jennifeeer! Nahát... Élőben még csinosabb vagy, mint a képeken... - tolom is a képébe vigyorogva a kamerát, amint ajtót nyit a nő. Ő természetesen nem érti, hogy mi van, hogy mit keres egy számára totál ismeretlen lány a lakásuk ajtajában. És hogy miért van nála két nagyobb bőrönd is... Mégis mit akarhat ez a lány? Vagyis mit akarhatok én...?
- Ne mondd el apának, hogy itt vagyok... Azt hiszi, hogy már becsekkoltam a hotelba, ahol kivett nekem valami flancos szobát... - és meg sem várom  válaszát, már megyek is be a lakásba. Vagyis mennék, ha a nő nem állná el az utamat.
- De te mégis ki vagy... És mit keresel itt..?
- Mirae vagyok... Gong Mirae... - válaszolok neki vigyorogva, majd kihasználva azt a pillanatnyi meglepettséget, becsusszanok a karja alatt. - Van egy kis elintéznivalóm itt, New Yorkban... Szóval gondoltam meglepem a is öcsikém, és ide jövök. - bár be kell vallanom, nem volt épp a legegyszerűbb kideríteni, hogy hol is lakik. Hisz semmiféle közösségi felületen nincs fent, így azokon nem is tudtam keresgélni. Még szerencse, hogy apa nem ilyen. Végülis az ő érdeme, hogy megtaláltam Casper címét, csak ő még nem tud erről...
- De nem maradhatsz itt...
- Dehogynem... Vagy hívjam fel apát...? Neki csak nem mondhatsz nemet..."