+16 erős nyelvezet
-Lay-t leginkább a rossz döntései határozzák meg, mintsem a jók. Mivel az utóbbiból egészen kevés van, így azt a végére hagynám.
-Ahogy kívánja.- bolint, habár szavai türelemről árulkodnak, arcáról mégis az olvasható le, hogy az unokáival játszana az udvaron. A velem szemben ülő asszony pontosan abban a korban van, amit mindenki meg akar élni. Az már kérdéses, hogy mit keres ugyan nálunk, hisz minél több családtagja életben van, annál inkább zsarolhatóvá válik az ember.  
De visszatérve Lay..aki valójában már nem is létezik. Hogy fogalmazható meg valakinek a jelleme, akit elragadott a halál. Vagy éppen a CIA, habár a kettő majdnem ugyanaz is lehetne.
- Uram? - nézz rám fel kérdően a nő, míg ujjait a klaviatúra felett várakozóan tartja. Kezemmel az államat dörzsölöm, amin már a pár napos borosta kezd láthatóvá válni, majd az egész arcomat végigdörgölöm a tenyeremmel. Nem egyszerű valakit csak úgy eltüntetni, mintha soha nem is létezett volna.
- Jól van, kezdhetjük.  



Rosszkor rossz helyen...

A CIA által nyomon követett időszaka, 2013-tól 2015-ig terjed. A figyelmet, leginkább nővére miatt kapta, Sienna Woods , aki számos megállapítással, és kényes események nyilvánosságra hozatalával, veszélyeztette a kormány, és a maffia sérülékeny kapcsolatát. Bár, egyértelműen nem kijelenhető, hogy befolyásolja a politikai szféra és a maffia hálózat között húzódó éles határ vonalat. Mégis arra a döntésre jutottunk, hogy jobb megfigyelés alatt tartani. A későbbiekben, nem enyhültek a körülmények, így az ügy igényelt némi “diszkrét” közbenjárást a CIA által. Szükségesnek bizonyult Sienna figyelemelterelése, ami legjobban a családi kapcsolatai megszakításával, vagy éppen eltörlésével volt elérhető. Layla Woods “halálával” huzamosabb időre, eltéríthetőnek bizonyult, a maga által kijelölt útvonalon. Míg a húga a CIA gondjára maradt.  

Layla a múltjának köszönhetően, használható volt az egység számára. Így igyekeztünk, a lehető legtöbbet kihozni belőle. Bár ezen időszaka eléggé labilis volt, és lobbanékony természete, nem igazán segítette a kiképzését, ahogy az sem, hogy minden pillanatban ellenállást tanúsított. Elhívatott volt, habár nem akaratunknak megfelelő irányban, de úgy véltük, ez a későbbiekben még hasznukra válhat. Makacssága ugyan nem ismer határokat, de minden erőkkel azon voltunk, hogy mindezt, ami a múltjából hozott magával, ellentétbe állítsuk. Vakmerőségét is érdemes megemlíteni, hisz nem egyszer próbálkozott szökési kísérlettel, ahogy jó párszor a testi fenyítés ellenére is tovább vívta a szélmalom harcot, hogy önmagával, vagy velünk, ez már kérdéses. Megrögzötten ragaszkodik a családjához, és a jellemvonásaihoz, ami kevésbé elhanyagolható tényező a jelen helyzetben. Kiképzése alatt tanúsított viselkedése, az alábbiakban merül ki.

Szétszórt
Megrögzött
Felelőtlen
Nem fél semmitől, és senkitől
Határokat nem igazán ismeri
Harcias

Felmérésünk alapján, még menthető.

- Menthető?- grimaszba rándul az arcom, az utolsó hallattan, mire Rid felém kapja a tekintetét.
-Te akartad végig hallgatni..- szarul érvel, az tény már nem mintha érdekelne, hogyan is érvel, ez a szemétláda. Egy a lényeg, hogy a kibaszott felmérés alapján, én legyek a kis kezesbáránya. Ami számomra a kiutat jelentette.

- Mi a neve? - Egyszerű kérdésnek tűnik nem igaz? A válasz egyértelmű, miden ember számára, már aki nem szenved szenilitásban. Ez csak egy kérdés lenne, de hangsúly, a kérdés ívének feszített leejtése a türelem hiányáról árulkodik. A lámpa fénye, ami egyenesen az arcomba világít, ezzel megfosztva attól, hogy felmérjem a környezetemet, még nyomasztóbb az egész. Nos, elárulok egy nagy titkot. Egy hete teszik fel nekem ezt a kérdést, egy hete ugyanaz a válaszom. A kéretlen, helytelen válasz. Aminek a jutalmakként egy erős férfi ököl csapódik az arcomba, mindenféle óvatosságot mellőzve. Az acélos tekintett, ami lesújtóan nézz le rám, szinte már Olimposzi magaslatokból. Mert a férfi talán valamiféle Istennek képzeli magát. Elég volt a szemébe néznem, és látnom, hogy a cselekedetével, még csak kételyt sem ébreszt magában. Nem kérdőjelezi meg, az ökölcsapások miértjét, hisz helytelen a válasz. Én pedig csak egy rossz gyerek látszatát keltem, akiből nyilván egy idő után ki lehet verni a jó választ. Lehetséges, hogy igazuk volt. Eszembe sem volt megkérdőjelezni a CIA módszereit, hogyan is tenném? Én nem csücsülök fent a magaslatokba, én nem verek nőket, én nem nevezném ezt kiképzésnek.  De vajon a jó válasz kicsikarása megöli az ember lelkét is?
- Diana Noreen Adler.- ejtem ki a számomra idegen nevet. Ízlelgetem, egybeforr a vér ízével, mintha jelzésértékű lenne a számban ízlelhető fémes íz, azzal a névvel amit rám akasztottak. Ami most az egyszer a helyes válasz volt. A kiképző ökölbe  szorult keze enged, enyhén szétnyílik. Ezzel akar félrevezetni. De tudom, hogy tombol benne az otthonról elhozott feszültség, talán a felesége megint kihajigálta az ablakon a ruháit, miután rájött, hogy a férje farkát nem csak ő dédelgeti? Kész jellemrajzot tudnék készíteni, az előttem álló férfiból. Akiből áradt az erőszak. Mindenre ez volt a válasza, csakhogy ezt jól el tudta rejteni, ennek a kihallgató szobának a rejtekeibe. Ki tudja máskülönben mire lenne képes.  
- Ezt a nevet, jól jegyezd meg kislány, és akkor talán még egyben is maradhat az arcod, ennek az egésznek a végére.- jó tanácsot ildomos megfogadni.



Nem tévedtél apa, te tévedhetetlen voltál mindig is. Layla elbújt örökre. Száműzetésbe vonult, egy delírium köd fedte álomba. Ahonnan csak felsejlett valami régi, ami a múlthoz köthető. Valami olyasmi, amire nem gondoltam, egyrészről, mert nem szabadott, másrészről pedig túl sok sebet szereztem azzal, hogy kitartottam az mellett ki vagyok valójában. Ki akarok lenni. Talán a kettő nem ugyanaz. Már nem önazonos voltam, távol álltam önmagamtól. Aki ennek ellenére tükörbe tudott nézni. De akárhányszor megtette, megérezte a fémes ízt a szájában. Már halványodni kezdett, az a lány, aki szeretett sütivel beállítani a munkahelyére, hogy a felét ő egye meg. Nem a szívderítő mosoly jellemezte. Nem kerülte tudatosan a toxikus környeztet, ami a munkája révén nehéz volt. Már egy olyan lán voltam, aki mindezt elhagyta. Habár bástyaként tartotta bennem a lelket, hogy egyszer talán visszatér. De egyre távolabb kerültem tőle. Az állítólagos halálommal, pedig szinte már költői túlzással meg is ölték. Ez egy elcseszett rímtelen vers volt, amit nem én írtam, egy kibaszott szót nem raktam hozzá. Mégis rólam szólt. A CIA múzsájává avanzsáltam.
- Diana.- Utáltam ha így hívnak, mégis mostanában így hívtak a legtöbbször. Becézgető csókok haladnak végig a nyakamon, én pedig oldalra billentem a fejemet. Mondanám, hogy az élvezettől, de semmi valóságos nem volt az egészben. Rendezve arcvonásaimat lejjebb csúszok az ágyon, a férfi karjaiba fordulva, akitől mindig csak remélek valamit. Megnyugvást? Felejtést?
- Hmm.- mormogok, majd felé fordítom az arcomat, hogy megvizsgálhassam az övét. Elégedettségtől sugárzó, és egy laza mosoly, gödröcskék , és egy pár napos borosta. Végig simítok az említett területen, végül a szemébe nézek. Ugyanaz sugárzik belőle, amit az arca, és a teste hanyag tartása elárul. Irigység jobban nem is lángolhatna bennem, én is ezt akarom! De tudtam jól, hogy csak pár órára kaphatom meg, és nem egy férfitól, aki felé elvárásokat támasztok, hogy kefélje ki belőlem, az összes mérgező lüktető daganatot, ami az évek során a részemé vált.

Hogy is kezdődik, az az elcsépelt mondás? Ki mint veti ágyát, úgy bassza szét az ideg? Még csak nem is rímmel. Katonasorba rendezett kokaincsíkok az asztalon, hívogatóan kacsintanak ki rám. Habár, ez a képzett már lehet, annak a két csíknak köszönhető, amit felszívtam. Óvatosan hátra dőlök a kanapén, megfontolt lassúsággal teszem meg minden mozdulatomat. Mintha bármelyik pillanatban képes lennék kést rántani, és felvágni az ereimet. Elég spontán döntés lenne. Olyan  elcseszett féle Laylas döntés. A gondolat csábító, párszor már befészkelte már magát az agyamba. Kényelmes volt, akár egy memóriahabos párna. Nem félelmet keltett bennem, hanem valami mást. Másfél éve, még egy kiképzőtiszt verte ki belőlem a szart is, ha  a Layla nevet kiejtettem. Mára pedig, már magam sem tudom, hogy ki akarom ejteni. Mint valami rossz emlékeztető cédula a hűtőn, amit hiába ragasztasz ki, úgy is elfelejted később, mert csak egy cédula. Semmi érdemleges. Egy elnyűtt nikotin szálat az ajkaim közé emelek, egy mélyet beleszívok, majd kifújom a füstöt. Egy kicsit elengedem magam a kanapé peremén, pontosan úgy nézek ki, ahogy érzem magamat. Tekintetemet a tv képernyőjére emelem, ahol a bűnügyi szóvivő a lehető legbefogathatóbban próbálja elmondani, az eset történéseit. Majd hirtelen vált a képernyő. Oldal pofilból is tökéletes, mint mindig. Hibátlan kreol bőr, enyhén hullámos barna fürtök, és megtörtséget sugárzó barna szempár. Sienna. A nővérem. Fájdalmasan rándul az arcom, ahogy az utolsó slukkot félre tüdőzöm. A sírás kerülget. Úgy érzem valamit tehetnék, hogy a marcangoló helyzetet enyhítsem. Felszabadítanám mindkettőnket a halál súlya alól, de nem tehetem. Még nem. Még nem áll minden készen...

Napjainkban: Hírek


A Kamera felvétel mindent igazolt. A képsorokon Layla Woods látható, amint elhalad a biztonsági kamera előtt. Úgy nézz ki az egykoron gyilkosság áldozatává vált nyomozó, mégsem annyira halott?