" tall, dark, and morally grey "


- A családja kezdetben az a fajta egység volt, amit stock fotókon lát viszont az ember. Nagy, fehér kerítéses ház New Haven kertvárosában, két fiúgyerek, mosolygó fiatal édesanya, akit büszkeséggel töltöttek el a fiai eredményei - még ha egyikük valójában a férje előző házasságából származik is - és sikeres édesapa, aki hosszú órák kemény munkája után örömmel tér haza a családi fészekbe. Aztán valami megváltozott és ez a képet védő üveg darabokra tört, vele együtt a Kwon család is. A szülei válása óta Myungsoo nem igazán tartja a kapcsolatot az édesanyjával, leginkább mert a bátyja és apja telebeszélték a fejét azzal, hogy az édesanyja nem jó ember és ő volt a hibás a családjuk széthullásában.
- Érdeklődik a művészetek és kifejezetten a zene iránt, gyerekkorában édesanyja íratta be zongoraórákra, amelyekről az évek során elmaradozott. A szülei válásának évében egyáltalán nem ült le a hangszer mellé, azóta is csak nagyon ritkán teszi meg, évente maximum egy alkalommal. Kedveli az esztétikus dolgokat és az alkotást. Eredetileg színész szeretett volna lenni, de az apja teljesen haszontalannak tartotta ezt a hivatást - ezért kötött ki végül Myungsoo orvosbiológiai mérnök szakon, amiért hasonlóképp érdeklődik, de nem ez lett volna az első választása, ha maga hozza azt meg.
- A bátyjával bonyolult viszonyt tudhatnak magukénak, mivel Seonjae sosem szerette Myungsoo édesanyját, illetve gyerekkoruk óta erősen él közöttük a versenyszellem. A fiúk közötti korkülönbség miatt a testvéri versengést mindig az idősebb fiú nyeri, legyen szó iskolai eredményekről, vagy magánéleti előrelépésekről, Kwon úr hajlamos Seonjaet kitüntetni az elismerésével. Ettől függetlenül azonban vannak azonos érdeklődési köreik és hobbijaik, amikről hosszasan és békésen el tudnak beszélgetni. Összességében közelebb áll az unokabátyjához, aki anyai oldalon a rokona.
- Jólétben nevelkedett, ezért olykor híján van a hálának, vagy annak, hogy bizonyos dolgokat megtanuljon eléggé értékelni, elvégre a megvásárolható dolgokat könnyedén tudja pótolni - a pénzben nem mérhetőekkel kapcsolatban nem tanulta még meg, hogy milyen végleg elveszíteni azokat.

" He looks like a bad decision some unfortunate person is about to make. "

- Színes érzelmi világa van, nyitott más emberekre és új perspektívákra, élvezi a felfedezés folyamatát és jellemzően sok kérdést tesz fel, hogy olyan mértékben megértsen egy-egy témát vagy helyzetet, ami kielégíti a kíváncsiságát. Emiatt általában még a barátainak és egyéb kapcsolatainak is elég spontánnak tűnik. Nem örökmozgó típus, nincs baja azzal, ha le kell ülnie a tanulnivalója mellé és koncentrálnia kell az egyetemi előadásokon vagy gyakorlatokon, de az unalmas és eseménytelen élet rémíti meg a legjobban, ezért általában mindig éppen tervez valamilyen találkozót vagy összejövetelt a barátaival. Szívesen ismerkedik másokkal és van benne egyfajta ellenállhatatlan báj. Ettől függetlenül határozottan introvertált típus, aki néha szeret visszavonulni és kimaradni a rivaldafényből.
- A sport minden formájáért rajong, rendszeresen jár edzőterembe, futni, teniszezni, de az extrémebb sportoktól sem riad vissza, ezekről egész listája van, amit idővel szeretne egyesével kipróbálni. Ha utazási célt választanak a barátaival, ő mindig azokat a helyeket részesíti előnyben, ahol valami olyasmit csinálhat, amit még korábban soha nem próbált.
- Ha évszak lehetne, a nyárt választaná - hiába őszi gyerek -  mert ez az évszak a mozgásról, az utazásról, a tapasztalatokról és a kapcsolatokról szó. Az állatok közül legjobban a vizsla, a róka és a kolibri fejezi ki leginkább a személyiségét.

" No one is truly honest. Even if we don't lie to others, we often lie to ourselves. And the word good means different things to different people. "

- Nem szereti, ha megmondják neki mit csináljon. Sokkal hatékonyabb nála, ha finoman terelgetik bizonyos célok felé. Az édesapja anyjával szemben tett megjegyzései olyan korban érték, amikor a gyerekek leginkább befolyásolhatóak. A jó szándékú kritikai megjegyzéseket sokkal jobban fogadja, mint a nem megfontoltan, akár tapintatlanul tálalt kritikát, ilyenkor nem fél szó szerint összeveszni a másik féllel, hogy kifejezze az érzéseit és véleményét. Nagyra értékeli a harmóniát és tekintettel van mások érzéseire, ha viszont kritikával találja szemben magát, hajlamos elveszíteni a hidegvérét.
- Alkalmazkodó és intuitív, ha valamiért vagy valakiért lelkesedik, azt nem esik nehezére kimutatni és kimondani. Képes kihasználni az előnyös helyzeteket, de sosem célja másokat eltiporva, mások céljait szétzúzva megtenni azt. Inkább másokkal együtt szereti élvezni a saját maga által megszerzett sikert is. Valójában nagyon vágyik arra, hogy értékeljék, leginkább mert az édesapja kevésszer adja ezt meg neki.
- Ha megtalálja a megfelelő és nemes célt az életében, akkor segítőkész és önzetlen tud lenni, illetve mások javáért cselekszik, ennek hiányában azonban előfordul, hogy egocentrikus személyiséggé válik, önző és manipulatív lesz. Meg kellene tanulnia szem előtt tartani, hogy aktív részesének kell lennie a saját személyiségének megformálásában, ami eredendően nem rossz, inkább csak befolyásolható.
- A megjelenése összeszedett. Szereti a divatot és nem tartja elítélendőnek, vagy férfiatlannak ha vásárolnia kell menni, valójában még csak a sarokba sem kell beültetni, hogy ott várakozzon másokra, ő is szereti megtalálni magának a megfelelő darabokat, habár a magassága miatt általában alig egy pár helyet preferál - jellemzően luxusmárkákat. Kedveli a minőségi és esztétikus dolgokat.
- Tanult fél évet Japánban, ami alatt sokat utazott és megtanulta a nyelvet is. Emellett koreaiul is beszél és a középiskolában a franciával is próbálkozott. A koreai nyelvismerete miatt jobban rááll a füle az ázsiai nyelvekre, habár a kínaival előbb próbálkozna, mint a thaial. A Japánban töltött féléve alatt kihasználta a lehetőséget és sokat utazott az országon belül és kívül is.

" I'm not going to tell you to trust me, because that's a terrible idea. "

Step 1. (Try to) Confess

- Ha nem gond, akkor én most megyek. - A pillantásom csak rövid ideig ragad meg apámon és a bátyámon, akik kényelmesen dőlnek hátra a fehér anyaggal külön erre az eseményre bevont székeiken. Mintha villám csapna az idősebb Kwonba, úgy egyenesedik ki és érinti meg rögtön a vállamat, mielőtt az ujjaim rákulcsolódhatnának az itallal teli poharamra, amit még a bátyám kért ki nekem. Seonjae szerint fiatalon kell kezdeni az ivást, hogy mire annyi idős leszek mint ő ne maradjak szégyenben és bírjam a tömény alkoholt is. Apámnak addig nincs ellenére, amíg nem hozok rá szégyent és pontosan addig amíg nem csinálok valami hülyeséget, vállalja is értem a felelősséget. Nem volt nehéz megfelelni neki, habár az, hogy valaki szimplán az elvárásai szerint cselekedett nem jelentett neki sokat. Ahhoz, hogy Kwon Youngmint valaki lenyűgözze, ki kellett találni a gondolatait is és valami sokkal jobbat tenni, mint amit csak úgy elvárt.
- Előbb hadd mutassalak be néhány ismerősömnek.
Legszívesebben tiltakozásra nyitottam volna a számat, de mire észbe kaphattam volna, már együtt sétáltunk az egyik szomszédos asztal felé, ahelyett, hogy az egyik erkélyen gyülekező kortársaim felé vehettem volna az irányt. Mire kezet fogtam doktor akárkivel, akinek a neve sem ragadt meg igazán, már el is veszítettem szem elől azt a szőke hajkoronát, amit egész eddig mindig lestem a teremben.
- Oda köszönnék majd én is a barátaimnak... - Kezdtem bele, amikor éppen üresjáratban voltunk, csak apa meg én. A pillantása szigorú volt, de nem tükrözött különösebb érzelmet, ahogyan rám emelte a szemeit.
- Ráérsz még. Egy kicsit később szórakozhatsz a barátaiddal. - Megpaskolja a hátamat, mielőtt egy újabb ember elé vezetne, akinek csakúgy van valamennyi köze a tanulmányaimhoz, mint az eddigieknek. Mióta kiválasztottam az orvosbiológiai mérnök szakot apa vagy egy tucat ismerősét mutatta be nekem, akikkel később talán együtt dolgozom majd. Pedig még abban sem lehetünk biztosak, hogy felvesznek a Columbiára. Én már abban sem voltam biztos, hogy ma este szóba állhatok bárkivel, akivel én magam szeretnék. Főleg nem a szőke lánnyal, akit most elveszítettem szem elől.
Legalább negyvenöt perccel és újabb meg újabb bemutatkozások után a folyosón lézengek, nem akaródzik visszamenni az elit társasággal teli helyiségbe, amin át kellene verekednem magamat, hogy a barátaim mellett kössek ki. A súlyos fa ajtók akkor nyílnak ki, amikor én is feléjük tartok, mert elhatározásra jutottam, hogy meglógok apám szeme elől. Olyan ember jelenik meg a sötét ajtószárnyak mögött, akire nem számítottam és aki sokkal gyorsabban suhan el mellettem a barátnőjével a nyomában, mint hogy én összeszedjem magam akár egy köszönés erejéig.
- Rachel, hidd el hogy láttam, hogy Braylen erre...
A fal mellé húzódom és úgy figyelem, ahogyan a két lány eltűnik a folyosó végén, majd sóhajtva veszem tudomásul, hogy nem ma este fogunk megismerkedni egymással.

Step 2. Get rejected (kinda)

Step 3. Be embarrassed

Torokköszörülve állok meg az étterem asztala mellett, ahol a bátyám és az aktuális barátnője egymásba feledkeznek. Seonjae pillantása előbb villan rám, de egyikük arcán sem vélek felfedezni egy csepp szégyenérzetet sem. A lány rám mosolyog, mielőtt felállna és elköszönne tőlünk, én pedig kiválasztom a bátyámmal szemben lévő helyet, ahol végül helyet foglalok.
- Az alpolgármester lánya. - Seonjae olyan önelégült fejet vág, mintha nem is az alpolgármester, hanem minimum az elnök családjába készülne bekerülni.
- Felőlem a spanyol hercegnő is lehet. - Az angol királynő korántsem az a korosztály, akit a bátyám szívesen magába bolondítana.
- Nem muszáj ennyire irigykedned.
- Kicsit sem vagyok az. Ez a nő a polgármester jogi tanácsadójával jár. - Ha lehet, csak még szélesebbé válik a mosoly a bátyám arcán. Tehát tisztában volt vele, hogy olyan nőt szédít teljesen nyilvánosan, aki egyébként kapcsolatban van. Nem tudom, hogy ez épp róla, vagy a hölgyről mond el többet, de nem ér meg többet számomra egy sóhajnál és szemforgatásnál. Nem az én életem, nem az én döntéseim. Ha a családunk botrányba keveredik, nem miattam fog megtörténni, így nincs különösebb félnivalóm.
- Én legalább nem nézek úgy ki minden eseményen, mint egy elveszett kiskutya, aki a gazdiját várja. - Gyúnyos mosoly terül el az arcán, miközben maga elé vonja a menüt és lepozgatni kezdi. Az arcomat forróság önti el, a kezem pedig egy pillanatig megrebben a saját menüm fölött. Azt hittem nem voltam ennyire nyilvánvaló a múltkor.
- Ne pirulj, mint egy kislány. Jó körnek tűnik a csaj.
- Nem tudom miről beszélsz.
- Szerintem nagyon is tudod kiről van szó.

Step 4. Keep hoping

- Na mi van, túl savanyú lett?
- Ha?
- Olyan fejet vágsz, mint aki megevett egy egész citromot. Mi bajod?
- Semmi...
- Szakad a plafon. - A barátom, Fai úgy forgatja a szemét mellettem, mintha abból sportot lehetne űzni és ő lenne a világranglétra dobogóján. Általánosban barátkoztunk össze, amikor mindketten el akartunk bújni az iskolaorvos elől, aki nem tűnt sem kedvesnek, sem gyengédnek a kötelező oltások beadása alatt. Együtt szöktünk át a gyengélkedő melletti ajtón az iskolagondnok lakrészébe, ahol aztán maga a gondnok talált meg minket jóval a becsengetés után, amikor már a fél iskola minket keresett, mi pedig rég Dragon Ball maratont tartottunk a férfi nappalijában. - Nem lépünk le? Unom ezt az egészet.
- Miért nem maradunk még egy kicsit? - Egy a világ legnagyobb sóhajára emlékeztető reakciót kapok, de nem igazán tud zavarni a dolog. Ye Na neve ott volt a jelenlévők között, én pedig nem bizonyosodtam még meg arról, hogy nem jön el. Lehet, hogy direkt akart két órát késni. Tovább ki akarok tartani, mint Fai türelme, akit most oldalba bökök a könyökömmel, hogy újra rám figyeljen. - Csak amíg megiszom ezt. - Addig is reménykedem, hogy megpillantom a szőke lányt.

Step 5. Wait

Csilingelve koccannak össze a poharaink a gőzölgő ételeink fölött, amelyek legalább olyan jól esnének majd holnap a másnaposságunkra, mint amennyire az alkohollal megágyaztunk neki most. Mind túl vagyunk életünk első egyetemi évén és két vizsgaidőszakon is, ami Blake-et, Fait és engem is megviselt valamennyire, de korántsem olyan súlyosan, hogy ne legyen kedvünk együtt inni egyet. A dolog egyetlen hátulütője, hogy elvileg Blake bátyjának a felügyelete alatt iszunk jelenleg, aki lényegében azután eltűnt, hogy megkaptuk az italainkat. Talán csak nem akar minket zavarni, elvégre nem mindenki olyan mint Seonjae, aki a személyes rajongói táborának tart minket és állandóan arról beszél, hogy miért kellene követendő példának tartanunk őt.
- Most, hogy végre szabadok vagyunk... - Fai olyan drámaian kezdi, mintha épp a börtönből engedtek volna ki mindannyiunkat. Kicsit tényleg olyan érzés volt annyit tanulni és egyik vizsgáról ülni a másikra, de az egyetem erről szól. Azt mondják jövőre könnyebb lesz. - Mit fogunk csinálni nyáron? - Egyikünkre majd másikunkra pislog, ami mosoly csal az arcomra. Olyan, mint egy veszélyt leső szurikáta.
- Utazzunk el valahova. - Ősszel jelentkezni fogok egy külföldi félévre, amiről őket még nem tájékoztattam, de előtte mindenképpen velük akartam tölteni az időmet.
- Mi már tudjuk hova megyünk Mimivel.
- Nem kell mindig az orrunk alá dörgölni, hogy összejöttetek. - Fai meglöki a térdével Blake lábát, aki cserébe ugyanezt teszi. Ami azt illeti hármunk közül tényleg csak neki volt szerencséje, ami a párkapcsolatokat illeti. Vagy A párkapcsolatot. Mind tudtuk, hogy régóta tetszik már neki a lány, ezért  is faggatuk ki már rég a végzős bálon történtekről is.
- Nem arról van szó, hogy összejöttünk...
- Akkor ne emlegesd a nődet. Most iszunk. Mi hárman. - A kezével úgy hadonászik a közöttünk lévő térben, hogy félő, hogy beüti a kezét, de végső soron igaza lesz. Ez az alkalom rólunk szól, meg arról, hogy kezdünk felnőni.

Step 6. Wait some more

Step 7. Try again

- Ott lesznek Minék, Yangék és Dr. Ryong családja. Választhatsz kivel szeretnél játszani. - Apám könnyen veti oda az ajánlatot, de valamiért úgy érzem több van abban, amit most mond nekem. Ha a bátyám lennék, valószínűleg már rég kitaláltam volna a gondolatait is, de én nem vagyok Seonjae. Soha nem leszek Seonjae.
- Igazából mindegy, nem? - Amint kimondom, rögtön meg is bánom valamelyest az érdektelenségemet, mert apám úgy dől előre és támaszkodik meg a térdein, hogy tudom, hogy most minimum húsz perces életvezetési kiselőadás következik. Nem szeretem, amikor megpróbálja megmondani nekem, hogy mit kellene csinálnom, de megtanultam, hogy felé csak tisztelettel lehet fordulni, valójában jogosan. Mindent megtesz a családjáért és azért, hogy sikeresek legyünk és sokkal több tapasztalata van nálam, vagy épp a bátyámnál is. Ha valamit, hát azt minimum megköszönhetem neki, hogy igazi példakép számunkra. Néha csak úgy érzem, hogy túl nagyok azok a cipőkbe, amelyekbe bele kéne lépnem apám nyomában.
- ... és ki tudja, talán az egyik lány megtetszik majd annyira, hogy lésőbb egy pár legyetek.
Hát erről van szó. Apám épp a menyasszonyjelöltjeimet sorolta fel nekem, akik közül választanom kellene.

Step 8. Get the girl

Másodpercekig bámulom a képernyőmet, amin az "Anya" felirat villan fel, a zöld és piros gombbal együtt, s bár egy pillanatig ott lebeg az ujjam a zöld jelzés fölött, végül mégis hagyom, hogy a telefon tovább rezegjen és lerakom azt a teniszpálya szélén álló padra. Később visszahívom. Valamikor. Most nem érek rá csevegni vele, amikor a Min család bármelyik pillanatban megérkezhet, nekem pedig jelenésem van. Eszemet sem tudom mikor volt legelőször, hogy be akartam mutatkozni Ye Nának, az alkalom végül mégis úgy hullott az ölembe, mintha ennek így kellett volna történnie. Olyan találkozó ez, amit a szüleink egyeztettek le és ha a lány szülei kicsit is olyanok, mint az én apám, akkor biztosan nem veszik majd le rólunk a szemüket. Az, hogy ők a szomszédos pályák egyikén fognak játszani mellettünk béna kifogás. Valójában utánunk fognak kémkedni, ezúttal azonban nem csak apámat akarom lenyűgözni és miatta akarok jó benyomást tenni a lányra. Valójában azt akarom, hogy úgy emlékezzen rám, mint senki másra, akivel eddig találkozott. Ezért sem akarom hagyni, hogy nyerjen a barátságos teniszmeccsünkön. A telefonújra megrezdül a padon, én azonban elfordulok tőle, amikor hangokat hallok a pálya széle felől és szemben találom magam a Min szülőkkel és lányukkal is, az arcomon pedig mosoly húzódik, amikor közelebb lépve a kezemet nyújtom feléjük, aztán Ye Na felé is.
- Kwon Myungsoo. Örülök, hogy végre megismerhetlek.

Step 9. Rejoice

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egyik pillanatról a másikra forgattàk ki magukból a családoddal történtek az életedet és onnantól kezdve màr semmi sem volt ugyanolyan. Eltűnt az összetartó egység, hogy helyét olyan elvàrások vegyék àt melyek rendszeresen ütköznek a saját elveiddel. Pedig számomra úgy tűnik tele vagy elképzelésekkel az életedről, mégis a családod àltal felàllított fal nagy részben megfoszt ennek megvalósításàtól. Ennek ellenére igyekszel kihasznàlni minden adódó lehetőséget amely során önmagad lehetsz, hisz igenis igényled a fiatalsággal járó előnyöket.
Tetszett a jellemed összeszedettsége, ahogyan a történeted folytatásában használt felosztás is. Határozott képet festettél le arról, hogy igazából nem is olyan egyszerű akár egy szót is váltani a kiszemeltünkkel. Én élveztem ennek olvasását, mely a fogalmazásodnak is köszönhető volt. Engem kíváncsivá tettél, hogy ezek után hogyan alakul tovább a történeted. Épp ezért nem áll szándékomban tovább itt tartani téged.
Köszönöm, hogy olvashattalak!  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!