Elmondása szerint az aranyos lányok jobban jönnek be neki
Feltétel nélkül, csak a testvéreiben bízik meg
Piromániás
Nárcisztikus
Nem akar gyereket, soha
Rengeteg tetoválása van, és még nem áll le velük
Megveti az anyjukat, nem is tartja vele kapcsolatot, néha a testvéreitől hall róla, esetenként utal a számlájára
Nagy a pialimite, kedvence a whisky
Néha be szokott állni táncolni a klubjában, aminek vetkőzés a vége
Ha még nem találtátok volna ki, extravertált személyiség (pontosabb személyiségleírás: ESTP-A)
Nagy kedvencei a Zs kategóriás filmek és a horrorparódiák...
... és az idióta zenék is
Több nyelven is beszél: angolul és koreaiul anyanyelvi szinten, míg japánul és svédül a társalgási szint megy, de még páron tud kaját rendelni
Többféle drogot is próbált már
Egyik kedvenc nyaralási helyszíne Jeju-sziget, de szereti még Izlandot, illetve Új-Zélandot, és Brazíliát is
Szeret fogadni, főleg pókerben, és römiben
A szórakozóhely három emeletes épület, az alagsorban több terem található, ahol különböző stílusú buliknak van hely, a fölszinten a karaokebárok foglalnak helyet, míg az első hostelként szolgál, ahol előrelehet foglalni, de last minute-re is van lehetőség. Legfelső rész az ő tulajdona
Otthon általában csak mackónadrágban járkál
Kedvenc előadói/színészei közé tartüzik Rebel Wilson, Anne Hathaway, Dwayne Johnson, Bud Spencer, Terence Hill, vagy éppen Jessi
3 autója van
Néha tölt fel rap-covereket a YT-re
Szerencseszáma a tetoválásainak száma, amit már pontosan ő maga sem tud


Pereputty:
Fater: D. A. D. D. Y. (halott)
Mutter: B. I. T. C. H. (prostituált - 48)
Az édes: B. O. S. S. (in her mind) (Kwon Han Na - 28)
Öcskös: B. A. S. T. A. R. D. (Kwon Yeong In - 25)
Legfiatalabb: P. R. I. N. C. E. S. S. (Kwon Gi Na - 24)



A műsorszám gyermekbarát program.

- Apa, apaaaaaaaaa - hangosan kiabálva szalad egy kisfiú az ajtó felé, aminek a kilincsét még alig éri el. Ügyetlenül kapkod utána, hogy kinyissa az idős férfinak, aki nagyapja, vagy éppen a dédapja is lehetne a korát tekintve. Nem sikerül az akciója, ami miatt szomorkodik egy picit, mielőtt meglátja a férfit. Ekkorra már szemei csillogással telnek meg, és öleli át őszinte szeretettel. Nem akarja elengedni, ő az akit a legjobban szeret, mégis a legkevesebbszer látja. Reggel elmegy otthonról, míg késő délután érkezik, addig az anyjával van otthon.
- Hogy viselkedtél? Jól vagy rosszul? Ha nem hallok rólad panaszt, kapsz valamit - mosolyodik el, majd arca eltorzul, ahogy a fajdalom a hátába nyilal. Nem ez az első alkalom, azonban a fiúcska észre sem veszi. Olyan fiatal, és ártatlan, nem ismeri, vagy érzi a világ rossz oldalát. Szemei ebben a pillanatban még nagyobbra tágulnak, ahogy meglátja a következő játékautóját. Természetesen megérdemli, segített a háztartásbelieknek megteríteni, és mindig szót fogad a dadusnak is. Ha engednék, még talán a szakácsnőnél is ott lábatlankodna. Gyermekfejjel nem érti, hogy ezt nem szabad, neki játszania kell egész nap, és ennyi, de az egy idő után unalmas, az anyja meg mérges lesz, ha őt zavarja.

A műsorszám korhatárra való tekintet nélkül megtekinthető.

Hatalmas szemekkel figyeli a csöppséget, ahogy az alszik az ágyában. Alig pár napja van itt, DaeSeong mégsem tudja mi történt, mi fog történni. Az apja elment pár hónapja, azóta sem tért vissza, helyette kaptak egy bőgőmasinát, aki alszik, meg eszik. Ez így nagyon nem fair! Természetesen róbált tőle megszabadulni, odaadni a postásnak, megkérni a dadust, hogy rakják ki az út mellé, vagy csak adják oda valakinek, aki majd hazaviszi. Mindenki láthatja, aki nem vak, hogy nem nagyon szereti az új jövevényt, aki elvesz előle mindenkit, minden figyelmet. Már nem ő a kedvenc a házban, a legkisebb, aki a legtöbb odafigyelést, törődést kapja. Mégsem a figyelem hiánya fáj számára a legjobban, a rég nem látott apja melletti szomorúságot, az anyja is tetézi. Eddig nem érdekelte, hogy a nő nem törődik vele, néha esetleg kikap, ha olyat csinál, és most is hasonlóan viselkedik a jelenlétében, azonban kislányát meg imádja, sokat törődik vele. Titokban a könnyeivel küszködik a szobájában, a takaró alatt. Az apját szeretné, akit valószínűleg soha többé nem fog látni, amiről nem szóltak neki. Ő várja vissza az elnyúlt üzleti útról, amire ment, persze sejti, hogy nem erről van szó, és nem fog újra belépni azon a nagy ajtón.

A műsorszám megtekintése 6 éven aluliak számára nem ajánlott.

- Menjél már innen, tűnj el! - kiabál a kislánnyal, aki alig tanult meg járni, máris egész nap a bátyja szobájában szeretne lenni vele, amit a kissrác nem pontosan így tervez. Mióta megszületett a húga, azóta próbál minél kevesebb időt vele tölteni, egész napokra bezárkózik a szobájába, ilyenkor sem ebédelni, sem vacsorázni nem megy le. Édesanyja megtiltotta a cselédeknek, illetve a dadusoknak, hogy ételt vigyenek a csökönyös fiúnak, amit ők már az első nap nem bírtak megállni, és titokban mindig kap meleg ételt. Ilyenkor kedvesen megöleli az éppen ott lévő nőt, akik mindenről tudva sajnálják, aggódnak a gyermekért. Többször céloztak az anyának, ezt nem kellene, és DaeSeong is olyan aranyos kisfiú, nála szerethetőbbet, még nem láttak, azonban nem tudtak hatni rá, szerinte egy nagyon rossz gyerek, aki nevelhetetlen, és rendetlen. Mindketten próbálnak egyre kevesebbet találkozni a házban, ami akkora, hogy van rá lehetőségük. A nap első szakaszában a kisfiú óvódába jár, délután a szobájában játszik a játékaival, vagy a playstation-nel. A játszótéren is szeret lenni, sok barátját találja meg ott, akikkel sokat játszik, kedvence a hinta és a libikóka, amiről sokszor esik le, de melyik gyermek nem ilyen. Ma viszont esik az eső, és fúj a szél, így nem tudtak találkozni, egymással bandázni. Muszáj elviselnie a beszarós kiscsajt, aki megint megzavarja őt a játékban, és emiatt egy zombi megeszik.
- Húzz már a picsába, menj innen - legyint a lány felé, aki túlságosan közel ment DaeSeong-hoz, így az a csöpp test elesik a következtében, aminek sírás lesz a vége.


A műsorszám megtekintése 12 éven aluliak számára nem ajánlott.

Minden kisgyermek korában elérkezik az első szerelem, valakiében előbb, valakiében később. Kwon. J. Dae Seong-gal sincs másképp, azonban ez most nem teljesen róla szól, hanem a fiúról, aki épp a húgának húzza a kaját, aki eszeveszettül sikoltozik. Lehet nem pont ezt nevezik gyermekkori szerelemnek, de ez mellékes, épp a lényeg, hogy bántják a húgát. Bármennyire is ellenszenves a lány, sok ilyet látott a TV-ben, ahol az idősebb testvérek, megvédik a fiatalabbat. mert igen, ők azok, és sajnos nem tagadhatja le. Pedig nagyon szeretné. Kis ideig hallgatja, amíg a lány visítozik, de hamar megunja, és bántja is a fület, ezért közbeavatkozik. Kisgyerekekként ne gondoljunk, nagy verekedésre, csak amolyan gyermekfejjel történőkre. Egy kis ütés ott, egy kis lökdösődés, de nem akkora mértékben, hogy bárkinek bármilyen törése legyen, maximum egy kis horzsolás, zúzódás, kék-zöld foltok.
- Hagyd békén a húgomat! Őt csak én bánthatom - a méltány híres, talán hírhedt mondat, amit minden testvérpár ismer. Ők sem különbek. A végén valahogy elijesztette a fiút, az egyik lökése túl nagy volt, utána elszaladt.
- Miért nem tudod megvédeni magadat? Olyan kis mimike vagy, de legközelbb is segítek - dotgálja meg az alig nyolc éves lánykánt, akinek a végén a homlokát is megpöcköli. Itt kezdődött minden, ami a két testvér viszonyát jelenti, eddig alig ismerték a másikat, itt tört meg a jég kettejük között. Talán túlságosan is.

A műsorszám megtekintése 16 éven aluliak számára nem ajánlott.

Állok a pult mögött, miközben a pasit várom, hogy válasszon végre, milyen fajta cigarettát szeretne venni. Szerintem még maga sem tudja, talán azért, mert most fog először elszívni egy szállal, vagy annyira részeg, hogy azt sem tudja, mit csinál éppen. Nekem igazából mindegy, amíg megkapom hónap elején a fizetésemet, addig kiszolgálok embereket, azzal, amivel akarnak. Végre sikerül választania, én pedig unalommal emelem le a polcról, majd veszem el a pénzt. Látszik rajtam, hogy őszintén utálom mindezt, ami itt zajlik, ha nem akarnék a saját pénzemből megélni, nem lennék ezen a helyen. Nemsokára enyém lesz, apánk vagyona, amint betöltöm a tizenhatot, addig is nem kérek semmiből, ami anyám kezéhez tapad. Elég a ház, amiben jelenleg is élnem kell, ahova költöztünk Koreából, miután itt jobb megélhetést remélt velem, illetve a testvéreimmel. Őszintén, nekem mindegy hol cseszem az időt, míg felnövök. Itt jobban is tetszik, bár néhány szabály szigorúbb, mint otthon, de azokkal megélek. Most lépek át a nyolcadik órámba, így hamarosan véget ér a műszak, amit éjszaka végeztem, de ebben az időben több pénz megy a zsebembe, mint normális, nappali időben. Nem keresek annyit, mint a nő, akihez rokoni szálak fűznek, azonban az én munkám normálisnak nevezhető, az övével ellentétben. Ilyenkor alig jönnek, maximum piáért, vagy cigarettáért, ami a bulikhoz kell. Általában ezalatt a nyolc óra alatt összecsapom az iskolai feladataimat, majd ellátom a bolti teendőket, végül leülök és várok a végéig. Néha bejön hozzám a húgom, olyan értetlen az a lány, főleg, mikor éjszaka sétálgat az utcán, nem érti, hogy bárki bánthatja, nem lehetek mindig mellette. Ő szokott szórakoztatni (másik szóval élve: fárasztani), majd együtt megyünk valamerre, mindketten éjszakai baglyok vagyunk. Megérkezik a főnök, aki majd a kasszát számolja le, addig ellenőrzi a többi dolgot, és, ha kivetnivalót talál egy órás szöveget tart mennyire rossz munkavállaló vagyok.

A műsorszám megtekintése 18 éven aluliak számára nem ajánlott.

Szétnézek a hatalmas tömegen, ami megint megjelent az este. Imádom ezt az érzést, ami körüllengi a helyet. Az utánozhatatlan, mégis minden alkalommal más, ahogy az emberek is változnak. Minden típusból, fajtából megfordul itt, legyen akár fehér, fekete, ázsiai, ausztrál, hetero, meleg, biszexuális, férfi, nő, egyszóval tényleg minden. Minden szombat este felszólalok, alkalom adtán táncolok is, aminek a közönség hölgy tagjai örülni szoktak. Most nem terveztem ilyesmit, egyszerűen beköszönök
- Helló Mindenkinek! Jól érzitek magatokat? Igen! Nem hallottam! Igen! Akkor folytatódhat a buli? – itt már nem szóban válaszolnak, hanem üdvrivalgással. Intek a DJ-nek, hogy folytassa a zenélést, miközben én szétszórok jó sok apró papírkockát, amiken ingyen piakupon van. Gyakran csináljuk ezt, vagy mindenkinek welcome drink-et osztogatunk, esetleg a nők ingyen léphetnek be. Ezeket sokan szeretik, bevonzzuk az embereket, akik később visszatérnek, és hozzák a haverjaikat. Vigyorogva nézem őket, majd visszavonulok a tesóimhoz, pontosabban csak kettőhöz, mivel a legkisebb éppen táncolni indul a rudakhoz. Mi sosem kényszerítettük ebbe a helyzetbe, magától vállalta ezt a munkát, sőt szinte követelőzött érte, én mint tulaj, pedig megadott keretek között nem állom útját. A tömegben egy random lány karját elkapva húzom közelebb magamhoz. Kétség kívül ő az egyik leggyönyörűbb a mai este, ha nem az összes közül.

Kizárólag felnőttek számára ajánlott 6. kategória - Csak mozikban lehet leadni.

Kezet fogok az utolsó személlyel is, aki kilép a V.I.P teremből, majd becsukva mögötte az ajtót, lehuppanok a bőrkanapéra HanNa mellé. Még érzem a fú hatását, ez látszik is rajtam, illetve a levegőben is bőven kering a megszokott illata. Amint leülök, máris kezembe veszem a vízipipát, amibe az anyagot raktuk, és onnan nézek a legidősebbre.
- Azt hiszem mára ennyi volt, lent még folyik a buli, de mi mára befejeztük – szippantok egy hatalmasat, amit majd szép folyamatosan engedek ki, mindenféle alakzatot formázva a füstből. Az egyiknek tökre tehén alakja van, míg a másik csillagra hajaz. Túlságosan lefoglalja ez a figyelmemet, nem is értem tisztán a választ, ismétlést kérek a nőtől.
- A magad nevében beszélj – hm, szóval ő még simán lemenne táncolni a sok piás közé, akik valószínűleg már tajrészegre itták magukat, vagy leléptek egy jót dugni a kiszemelt egyénnel.  Lehet nem rossz ötlet, és beállni egy kicsit hozzájuk, majd összeszedni egy csajt, aki ma nálam alhat, az egyik szobában. Előbb csekkolni kellene, van-e egyáltalán szabad, lehet az utolsót is kivették, a saját ágyamba meg nem cipelem be, azért megvannak a határok.
- Csak nem megint valaki meg akarsz erőszakolni? – röhögök, majd megint lekötöm ajkaimat a füsttel. Felé is tartom, ne nézzen már irigynek, de nem egyszerű a dolga, nem engedem ki a kezemből, inkább jöjjön ő ide a fejével. Mikor már elég közel van, a képébe is mosolygok, tényleg nagyszerű kedvem van, de ahogy látom, neki is. Pillantásunk kerülgeti egymást, az enyéim egyszer a pillantását, majd az ajkait, a nyakát, illetve megint a vöröslő rúzst bámulják. Egy tizedmásodperc eredménye, és megszűnik a közöttünk lévő távolság, olyan hevesen smároljuk egymást, mintha még nem csináltunk volna ilyesmit. Hogy mi lesz ennek a vége, az jelenleg egyikőnket sem érdekli.