Részlet Amelia Harbor naplójából:
„Szar az egész. Nem is tudom, hogy mit tegyek. Anyának nem mesélhetek róla, tuti kiütne a cipőmből. Sophie megmondta, hogy ez lesz. Hogy ne kezdjek Percyvel, mert úgyis be fogom szopni. Ő megmondta, hogy Percy egy fasz, aki minden csajt csak kihasznál, és hogy amúgy is örüljek, hogy csak megdugott, és nem rabolt ki. Nem is értem, hogy hogy lehet ilyen aljas. Pedig én tényleg szeretem. Nem bírom kiverni a fejemből, pedig annyi ocsmányságot tett velem.”

Filctollal írt feliratok a Beane’s mosdójának falán:
„Ingyen szopásért keressétek Lucy Hastings-et, INSTA @lucyhashas10.”
„Kurva vicces vagy Benett, remélem megdöglessz.”
„Percy Benett egy címeres fasz”
„Akkor jó volt ez a fasz, amikor benned járkált.”

Részlet egy telefonbeszélgetésből:
- Mizu P? Megvan a téma?
- Persze, mint mindig.
- Akkor nálad, vagy nálam?
- Nálam. Ha megint benyit anyád, akkor fixen agyvérzést kapok.
- Mintha emlékezne bármire is. Be volt baszva, mint a szar.
- Leszarom, pont elég, hogy én emlékszek.  Nem olyan jó nő, hogy őt akarjam nézni, amikor a lányát kefélem.
- Ne legyél már ennyire vulgáris.
- Te honnan ismersz ilyen szavakat, Ametyst?
- Ember, ne hívj már a nevem. Ez nagyon sus.
- Nem vagy már 12, ne mondd azt, hogy „sus”.
- Akkor átmenjek, vagy ne?
- Ja.
- Mindig öröm veled beszélgetni.
- Mindig kiváltság velem beszélgetni.
- Faszfej.
- Picsa.

Pszichológusi napló:

Név: Perciwal Benett
Családi helyzet: Perciwal édesapja korán elhagyta a családot, a fiú öt éves volt, amikor ez megtörtént. Onnantól az édesanyja egyedül nevelte őt, és a két kisebb testvérét, akik ikrek. Anyjával a kapcsolata elmondása szerint sosem volt jó, Percy úgy nyilatkozik róla, hogy „iszákos vén lotyó”, aki sokáig azzal kereste a pénzét, hogy prostituáltként dolgozott. Emiatt a fiúk rövidebb ideig intézetben éltek. A testvéreivel viszontagságos kapcsolatot ápol, szereti őket, mégis gyakran szerepkonfliktusokba ütközik, apáskodna felettük. Sosem érzett irántuk valódi testvéri kötődést, inkább kívülállónak érezte magát a családjában.
Párkapcsolat: Nem szeretne nyilatkozni, de gyakran emleget egy Amethyst nevű nőt.
Jellem leírás: Perciwal egy kicsit kótyagos, gyakran beszélgetünk az italhoz és a cigarettához fűződő erőszakos ragaszkodásáról. Jelenleg munkanélküli, a testvérei segítik az életét, de ahhoz túl motiválatlan, hogy munkát keressen. Azt gondolja, nem ért semmihez a zsebtolvajkodáson kívül. Alacsony az önbizalma, ennek ellenére a kisugárzása erről nem árulkodik. Saját elmondása szerint a nők gyakran keresik a társaságát. Szexuális irányultságában teljesen biztos. A szüleiről nehezen beszél, látóköre beszűkült, nem tud a jövőben gondolkodni.
Életkörülményeinek leírása (saját):
„Van egy macskám, Bubesznak hívják. Szeretem a piát, leginkább a sört meg a whiskyt. Cigarettázni is szoktam, meg néha ezt-azt szerzek magamnak. Azokat A-val szoktam tolni. Manhattanben van egy kis lakásom, amit anyám vett nekem, mikor megszedte magát. Jelenleg nem melózok, de nem is nagyon akarok, mindig tudok valamilyen úton kesst szerezni. Szerintem faszság ez a pszichológus dolog, de B kényszerít rá. Azt mondta, ha nem jövök el, és nem mondok el mindent, akkor többé nem fog kisegíteni, ha elfogyna a pénzem, ami gyakran megtörténik. Szóval ja. Mit akar tudni rólam? Mindenki szerint seggfej vagyok, egyedül A az, aki valamiért kedvel engem. Én őt mondjuk kevésbé. Allergiás vagyok a mogyoróra, van egy rántotthús alakú anyajegy a hátamon, meg egy háromszög alakú tetoválás a mellkasomon. Ennyi. Ez vagyok én.”

Diagnózis: Depresszió, enyhe bipoláris zavar.

Oldalt fekszek az ágyon. Mellettem Amethyst halkan szuszogva alszik. Nézem őt, a hosszú haját, ahogy megcsillan rajta a leszakadt redőnyön át beszűrődő hold halvány fénye. A bőrét, ami olyan, mint a márvány. A száját, ami pár órával ezelőtt az enyémet csókolta. Szeretem? Nem, azt nem hiszem. De tény, hogy baszottul szépnek találom. Csak ne lenne olyan kurva idegesítő mindig, amikor kinyitja a száját.
Felülök. Mellettem a kisszekrényen ott árválkodik a cigipapír, és a fű gondosan bepakolva egy lezárható műanyag zacskóban. Rápillantok. Már melegszik is a nyelvem, ahogy arra gondolok, hogy tekerhetnék egyet, és beleszippanthatnék. Teljesen tiszta a fejem, és ezt gyűlölöm. Nem akarok a jelenben élni, nem akarok a jelenre gondolni. Ami megmoccan mellettem.
- Nem tudsz aludni? – kérdezi lágy hangján, és ujjai hegyével megérinti az alkarom. Ránézek. Olyan, mint egy kölyök macska, alig bírja nyitva tartani a szemét.
- De. Épp alvajárok.
- Istenem P, csak egyszer tudnál normálisan válaszolni nekem – forgatja a szemét, és lendületből a hátára fordul. Nézem, ahogy lassan lélegzik, és fel-le jár meztelen mellkasa. Kár, hogy nincs semmi melle. Persze, ezt vele sose közölném, a kis mell is számít. Szemem elidőzik a köldökén, majd a bordáin, végig siklik a kulcscsontján, s miközben egy hirtelen mozdulattal felé magasodok a szemeim megtalálják az övéit.
- Tudod, mellettem nincs jövőd – suttogom bele az arcába. A szíve még hevesebben kezd el verni, érzem, ahogy a mellei a mellkasomnak nyomódnak.
- Azt gondolom, hogy nélküled sincs – suttogja vissza, és megcsókol. Visszacsókolok. Vadul, dühösen, szenvedélyesen. Egy pillanatig én magam is elhiszem, hogy szerelmesen. De közben jól tudom, hogy a csókunkat csak a Hold láthatja meg, mert ahogy a nap felébred, én felhúzom a cipőmet, és tovább állok.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A fürdőszoba kövén vércseppek vöröslenek. Törött üvegszilánkok hevernek mindenütt a padlón. A konyhában egy ismerős nő térdepel, és vérző tenyerét szorongatja. Az ajka felszakadt, a szeme alatt lila karika éktelenkedik. Belenézek a szemébe, és az anyám tekintetét keresem. Apám hangja töri meg a csendet.
- Ha még egyszer elveszíted a fiúkat, megöllek te ribanc! – kiabálja, majd bevágja maga mögött a bejárati ajtót. Ott ülünk hárman, szorosan összekucorodva a konyha asztal alatt, a szakadt terítő rejtekében. Az öcséim halkan szipogva sírnak, míg anyám zokog, és próbálja megszabadítani a padlót az üvegszilánkoktól. Göndör fürtjeim alatt nézek rá, és arra gondolok, mi a picsáért kell egy tizennégy évesnek ezt átélnie. Közben pedig szégyellem magamat, hogy nem mertem közbe lépni. Nem védtem meg, nem szúrtam mellkason azt a rohadék apámat, amikor lehetőségem lett volna rá. Nem tettem meg, mert gyáva szar vagyok. Kikúszok az asztal alól, az öcséim nyekeregnek mögöttem, és odamászok anyámhoz. Szikrákat szór a szeme ahogy rám néz, tudom, hogy apámat látja bennem, hiszen a kiköpött mása vagyok. Még több könny szökik a szemébe, miközben a kukászsákba ejti a szilánkokat. Ülünk egymással szemben a hideg kövön, bámulunk egymás idegennek ható szemébe, és egyszerre fordul hisztérikus röhögésbe a sírásunk. Feltápászkodok, odasétálok a sarokszekrényhez, és fertőtlenítőt meg gézt szedek ki belőle.
- Nagyon fáj? – kérdezem tőle, miközben az elvágott tenyerét törölgetem egy fertőtlenítővel átitatott zsebkendővel.
- Volt már rosszabb is – mondja fásultan, és el is hiszem neki. Ott, abban a pillanatban nem tizennégy éves vagyok, jóval inkább negyvennek érzem magam. Mintha eddig nem gyűlöltem volna eléggé azt a szarházit. – Percy – anyám ujjai végig siklanak az arcomon – mit is mondtál, mennyibe kerül az a múzeum látogatás?

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A telefonom megint rezeg. A faszom ki van már vele. Bárcsak kikapcsolhatnám, de akkor a testvéreim sem fognak tudni elérni. Mondjuk nem mintha keresnének. Felkönyökölök az ágyon. Kótyagos a fejem, a szemem alatt fizikálisan érzem a táskákat, a hajam pedig leginkább egy madárfészekhez hasonlít. Mellettem egy csaj fekszik, a hasán, csak a hátát látom, ahogy a gerincoszlopa kipúposodik a bőre alatt. A takaró alól kivillan a feneke teteje. Az ajkamba harapok, a gondolataim már épp elkalandoznának, de ekkor a telefonom ismét rezegni kezd.
- A picsába már – szakad fel belőlem miközben elemelem a készüléket. A képernyőn egy hatalmas „A” betű villog, én meg a szememet forgatom – mit akarsz? – szólok bele talán egy kicsit durvábban a kelleténél.
- Hol a picsában vagy P? Nem láttalak három hete! – a hangja zene a füleimnek, de mégis miközben beszél szeretném kiszúrni a saját dobhártyámat – hol a faszba vagy?
- Komolyan mi közöd van hozzá? – kérdezem tőle miközben kikászálódok az ágyból. Fél kézzel rángatom fel magamra a bokszeremet és a farmeromat – mondtam, hogy ne hívj, csak ha élet halál kérdése a dolog!
- Itt állok a Central Park kellős közepén, egy táskával a vállamon, amiben van két kiló hó – ejti ki a szavakat a száján, szinte suttogva. Hirtelen rántom magamra a pólómat, kinézek a sötétítő mögül, és látom, hogy még éjszaka van.
- Mi van? – kérdezem, miközben vigyorogva rángatom magamra a bőrdzsekimet, a bakancsomat, és dugom a zsebembe az ismeretlen csaj íróasztalon hagyott pénzét.
- Szerintem már lassan felébred – A hangja elcsuklik – jó lenne, ha idejönnél, mert már tutira elindult megkeresni.
- Gyere ki Harlembe – az ajtóból még egy búcsú pillantást vetek a csajra, majd halkan behúzom azt magam után, hogy A megmentésére induljak – ott mindenki ismer, nem fognak bántani.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Az élet egy igazi hullámvasút. vannak jó pillanatok, amikor olyan nő fekszik melletted az ágyban, akivel nem csak az éjszaka volt jó, de tulajdonképpen azt sem bánod, ha utána beszélgetned kell vele egy kicsit, ne talán tán még a reggel lefőzött kávéból is kínálsz neki egy bögrével, mert nem árt az a fél óra beszélgetés, amíg megállapítjátok, hogy mennyire vagytok egymás esetei. Aztán vannak azok az éjszakák, amiket nem is élvezel annyira, de a telefonon érkező rossz hír még a melletted fekvő nőt is megcsúnyítja kissé, pontosan úgy, mint az éjszaka emlékét. A legtöbb amit tehetünk talán annyi, hogy legjobb tudásunk szerint próbálunk meg elevickélni a két véglet között és nem azt gondolni, hogy csak az egyik létezik. Mert hogy az életben soha semmi nem teljesen fekete vagy fehér, akárki akármit is mondjon. Sokkal inkább az egész világ a szürke (nem ötven, tudom, hogy Te is erre gondoltál ) ezernyi árnyalata. Mondhatnám, hogy Te magad is egyike vagy ezeknek az árnyalatok, ami bizonyos szempontból és eléggé távolról nézve tényleg egynek tűnik. De közelről nézve téged és ismerve az életed részleteit, a szüleid történetét vagy éppen a tény, hogy hogyan bánsz a testvéreiddel, azt hiszem mindenki egyetértene, hogy Te magad is ezernyi árnyalat vagy. Egy kicsit bűnös, egy kicsit ártatlan, de pont ez az egyveleg az, amitől szórakoztató ez az élet, igaz?
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!