Lilian and Landon

Már vagy ezer éve, hogy utoljára láttam a telefonom kijelzőjén Lilian nevét. A szüleink által elég komolyan összefűzödött a kapcsolatunk már születésünk óta. Aztán a gimiben eltávolodtunk, majd megint össze amikor egyetemre jártunk és az ünnepek alatt a családdal töltöttük az időt, ami egyenlőre volt azzal, hogy mi is együtt lógunk, ha már a szüleink is ezt teszik. A felnőtt lét persze mindent felülírt elég hamar, amikor a munka és a külön élet eltávolított minket egymás közeléből. Ő utazgat én meg dolgozok, ahogy csak tudok, mert a cégem nem fogja magát felépíteni és szánt szándékom olyan magasba törni, hogy Amerikán is túl nőjön a kis vállalkozásom, ami “még” csak a mi kontinensünket hódította meg.
- Lili anyja mondta, hogy tegnap hazajött, nem tudom meddig marad, de arra gondoltam, hogy az este áthívnám őket és te is maradhatnál velünk. - a hétvégémet ritkán töltöm anyuékkal, mert vagy dolgozom vagy pihenek, vagy piheve dolgozok laptopommal a hasamon az ágyban. Mondanám, hogy nem vagyok munkamániás, mert nem vagyok, de van amikor nem tudok másra gondolni és olyankor jobb ha elfoglalom magam vele.
- Még el kell intéznem valamit, de beugrok ha végeztem. - mosolygok anyámra, aki azonnal abbahagyja a sürgés forgást és megáll mellettem a konyha pultnak támaszkodik és szembe állva velem teszi keresztbe a kezét. Felnevetek, mert tudom, hogy mi jön, a fejmosás, hogy sosem vagyok velük, vagy a kétségbeesés, hogy olyan hamar felnövök és már nem leszek az ő kicsi fia.
- Utána nem ér rá? Állandóan dolgozol Drágám, mi lenne ha egyszer ránk szánnád az idődet? Csak egy este, nagyjából 3 óra múlvára hívtam őket és olyan régen láttad azt a lányt, amikor kicsik voltatok olyan nagyon szerettétek egymást. - látom rajta, hogy a múlt emlékeitől párás lesz a szeme, hangosan sóhajtva hajtom le a fejem.
- Maradok, mond miben segítsek akkor, lemondom a megbeszélésem és átrakom a jövő hétre. - veszem elő a telefonom, hogy írjak egy gyors kör e-mailt, hogy mindenki pihenjen ma nem lesz semmi munka, hála anyámnak, aki még örömében tapsol is egyet.
- Arra gondoltam, hogy csinálok estére mexikóit, azt mindenki szereti, és egy kis nachos is marad ropogtatni ha beülünk a nappaliba. - megforgatom a szemem, imádok velük lenni, de ezek a számukra bulik már nekem kicsit unalmasak, de az elején itt leszek, utána meg meglátom, hogy mennyire fognak kínos csacsogásba kezdeni a gyerekkori sztorizásokkal.


Reppen egy SMS Lili-nek, mert ezen a téren szerintem egyet fogunk érteni.
- Tedd azt el, nincs ma munka és gyere segíts! - kiabál rám anyám én meg nevetve csúsztatom vissza telefont a zsebembe és mellé állok keljen bármit csinálni készen állok.