- Eltűnt személy után kutakodsz, vagy másról van szó? – azelőtt szegezem neki a kérdést, mielőtt végiggondolhatnám azt, hogy ez esetleg gyanút ébresztett a másikban, hogy miért is pont azt a dolgot nevezem a nevén. Nem akarok ennél többet tudni, de reméltem, hogy nem az elsőről van szó, ahogyan azt is, hogy nem valami zseniális színésznőhöz van szerencsém, aki tudja jól, hogy ki vagyok és esetleg az apám a kliense. Vajon, ha így lenne, akkor meghallgatná az én verziómat is a történtekről, vagy csak az számítana, hogy megkapja a fizetségét és átadjon az apámra, ezáltal pedig mondhatni halálra is ítélne.
A nevemet viszont egyelőre nem árulom el, pedig simán hazudnék is róla. Nem kell bemutatnom neki a hamis személyimet, így akár mondhatnék egy harmadik nevet is, de nem akarok. Egyelőre nem bízom benne, a bemutatkozás meg kicsit talán a bizalom jele is, vagy legalábbis annak a kezdete lehet.
- Igen, viszont olykor talán annyi szar van az emberek nyakában, hogy nem akarnak még többet a nyakukba venni, vagy csak egyszerűen félnek attól, hogy bajuk esnek, ha segítenek valakinek. – sose lehet tudni azt, hogy a másik miként reagál egy-egy segítőkézre, vagy éppen nem e egy őrülthöz van szerencsénk. Én is óvatosabb voltam, mert soha nem lehet tudni azt, hogy kit milyen indok is vezérel. Főleg, hogy még az utcán élők között sincs becsület. Simán elvágnák a torkodat, ha az lenne az érdekük, ahogyan simán meg is lopnak, még ha szinte semmid sincs.
Ő távozna és talán el is kellen engednem őt, mármint nem törődni vele, hanem elsétálni, mert pontosan ezt akartam pár perce még. Elűzni őt, mielőtt esetleg leeshetne neki a tantusz, hogy valójában ki is vagyok és esetleg átadna a zsaruknak, de aztán egy aprócska belsőhang még se hagyja ezt, hanem utána megyek és kockáztatok. Magamat se értem, hogy miért teszem, mert továbbra se igazán bízok benne, de azt is érzem, hogy elfáradtam és talán… talán esetleg ő idővel még segíthetne nekem, még ha fogalmam sincs arról, hogy miként is tudna. Ez még zavaros, de mindent majd a maga idejében. Most csak azt remélem, hogy nem ostoba lépés a részemről az, hogy elgondolkozom az ajánlatán, sőt, egyre inkább hajlok is rá. Bár nehezen tudom elhinni azt, hogy rosszabb dolgokat tudna velem művelni, mint amiket megéltem az elmúlt két évtized alatt. Aprót sóhajtok is és megingatom a fejemet, mert most nem akarok a megannyi borzalomra gondolni, amit túl kellett élnem.
- Köszönöm, azt hiszem. – csak ennyit felelek, miközben még mindig az ajánlatán gondolkozom. A kezemet elhúzom és visszaejtem a testem mellé. A pánik viszont erősebb a józanésznél, viszont annak örülök, hogy nem veszi észre az arcomra kiülő pánikot, vagy a hangomban megbúvó félelmet, amikor végül döntök, hogy mi is legyen. Vagy az is lehet, hogy feltűnt neki, csak még nem zúdította rám a kérdéseit.
Elveszem tőle az egyik táskát, majd követem őt lefelé a metróba. Kikerülöm az embereket, mert olykor úgy tűnik, hogy ők inkább nekem jönnének, mintsem két lépés arrébb lépjenek. Mi a franc bajuk van?
- Nem szereted már? – nem mintha sok közöm lenne hozzá, hiszen manapság sok veszekedő párt látni az utcákon is, meg sokszor hallani azt, hogy megromlott egy kapcsolat. – Bocsánat, semmi közöm hozzá. – még ennyit teszek hozzá, míg ő jegyet vesz nekem, mert nem akarok kutakodni se az életében, viszont ez legalább azt jelenti, hogy elméletben egyedül él abban a házban. Ezt viszont nem bánom.
- Rendben. – szavaira csak bólintok és elveszem tőle a jegyet, majd követem őt, mint egy elveszett kiskutya, mert amúgy tényleg fogalmam sem lenne arról, hogy merre is kell menni. Három megálló, ezt azért megjegyzem, ha a tömegben még is elsodródnánk egymástól.
- Nem igazán, vagyis pár dolgom van, de azokat egy csomagmegőrzőben hagytam. – na jó, lehet nem kellene ennyire könnyedén beavatnom a dolgaimba, de valami könnyedén tudja részben előcsalni belőlem az igazságot. Nem szégyellem és nem agyalok azon se, hogy ez a válaszom esetleg még inkább erősítheti azt benne, hogy hajléktalanhoz van szerencséje.
- Semennyire. Életemben először járok New Yorkban. – habozok, majd amikor megérkezik a metró, akkor felszállok vele együtt és meghúzom magam az egyik fal mellett. – Nem szoktam sokáig maradni egy helyen. Ha rövid ideig maradsz egy helyen, akkor a baj is kevésbé tud utolérni. – hangom halkan csendül és a cipőmet fürkészem. Talán azért mondom mindezt, hogy legyen esélye még meggondolni, hiszen ha velem együtt látják, akkor talán miattam még baja is eshet, azt pedig nem akarom. Lemondóan sóhajtok, majd a hajamba túrok kicsit elveszett ábrázattal. Francba. Lehet még se volt jó ötlet belemenni ebbe az egészbe.

A munkámból kifolyólag úgy gondolom, hogy tudok olvasni az emberekben. Megérzem, hogy mikor hazudnak nekem és mikor mondanak olyasmit, amivel magukat kívánják jó színben feltüntetni. A velem szemben álló lány nem ennyire fekete és fehér. A kettőnek a keveréke, mert elhiszem neki, hogy otthontalan, de nem árt nyitott szemmel járni. Megsajnáltam-e? Még mindig úgy hiszem, hogy bajban van, de az előbb viselkedése kicsit elbizonytalanított abban, hogy ne tudna segíteni magán. Az eladóval szemben is megvédte az álláspontját és a rendőrök is kijátszotta. Simán megy neki a hazugság, ezért feltételekkel kezelem én is őt, ahogyan ez a másik fél részéről is elvárható. Okos lány, hogy megkérdőjelezte a meghívásomat, de a vehemens ellenállást még nem tudom hova tenni. Kérdéseket teszek fel neki, de nem tolakodó módon. Fogalmam sincs, hogy mennyire hatásos a közeledésem, mert tényleg nem akarok neki rosszat, de nem is fogom rátukmálni a személyemet. Akad megoldandó ügyem New Yorkban, de aztán ahogyan kimondom neki, hogy mi a foglalkozásom egy pillanatra érdeklődővé válik. Elmosolyodom azon, hogy az ügyről akar részleteket megtudni.
- Erről sajnos nem beszélhetek. A munkám nem veszélytelen és még a nyomozási fázisban vagyok. Mondjuk úgy, hogy kutakodom a kliensemnek. – felelem neki és reménykedem benne, hogy ennyivel beéri, de az is lehet, hogy éppen most üldözöm el őt.
- Igazad van nem fontos, de valahogyan szólítani akarlak. – halvány mosoly bukkan fel a szám sarkában a kifejtett véleményére. A kezdeti nehézségekhez képest nem megy ez annyira rosszul, mert az ellenségeskedéssel felhagyott és már nem néz rám úgy, mint egy darab véres húsra. A nézőpont, hogy mit tennék a helyében egy kis időre maradásra bírja. Igyekszem az arcát figyelni és leolvasni róla valamit, de azt hiszem, hogy most ellenfélre akadtam ebben. A pillantásomat nem veszem le róla, nem akarom, hogy azt higgye várok valakit, vagy éppen bekerítik őt, mint valami prédát.
- A legtöbben nem figyelnek másokra és simán elsétálnak a baj mellett. Hidd el megértem, mert én is ezt látom, de ettől függetlenül még nem kell mindenkinek ilyennek lennie. – igazítom meg a vásárolt termékeket a zacskóban, hogy ne szakadjon el a füle. Manapság olyan világot élünk, ahol fényes nappal rabolnak el embereket szemtanúk láttára és senkinek nem tűnik fel, vagy szimplán nem akarnak közbeavatkozni, nehogy bántódásuk essen. Kezdem azt hinni, hogy nem fog velem tartani, ezért elbúcsúzom tőle és továbbállok, bár azért bennem van, hogy hátha mégis meggondolja magát. Nem kell sok, hogy meghalljam a hátam mögött a hangját és megforduljak. A döntés az ő kezében volt, de így talán közelebb jutunk ahhoz, hogy ki a másik, és milyen célok vezérlik. Ezután óvatosan lépkedek felé és elmondom a kérdésére, hogy mit terveztem főzni. Hallom a gyomra korgását és ebből nem nehéz leszűrni, hogy éhes lehet. Ideje visszatérni az alapokra és megint kísérletet tenni arra, hogy bemutatkozzunk egymásnak. A kezemet nyújtom felé és a nevemet mondom ki, hátha ezek után megenyhül egy kicsit. Végül némi habozás árán viszonozza a gesztust és végre megtudhatom, hogy mi is a neve.
- Szép név. – ennyit mondok és nem szorítom a végtelenig a kezét. Az ajánlatomra várom, hogy mit felel, mert rajta múlik, hogy beüljünk-e valahova, vagy elmenjünk a bérelt lakásomra. Olyan hirtelen ellenkezik, hogy megállok és hosszasan mérem végig őt.
- Rendben, akkor legyen a lakásom. Lent a metrónál tudunk jegyet venni. – közlöm vele, de akkor az egyik táska után nyúl és én át is engedem neki. A másikra jobban rászorítok és elindulok mellette a lépcső felé.
- Egyedül jöttem a városba, de itt lakik a férjem is…vagyis papíron az még. Ez egy hosszú történet. – sóhajtok egyet és ha elérjük a lejárót, akkor lemegyek rajta és az automata előtt fékezek le. Kiveszem a táskámból a pénztárcát és a kártyámat is, hogy azzal fizessem ki a két jegyet.
- Három megállót fogunk menni. Ez egy bérelt lakás, mert nem tudom, hogy mennyi ideig kell a városban maradnom. – magyarázom neki, amíg beütöm a megfelelő adatokat és oda nem érintem a kártyámat, hogy kiegyenlítsem a jegyek árát.
- Nincs is cuccod? – nem sok mindent látok nála, és ha csak ennyi az összes holmija, akkor valós, hogy az utcán tervezett aludni. Átadom neki a saját jegyét, hogy ne érezze úgy, hogy mindenben tőlem függ. A kapun átjutva aztán máris a peronon találjuk magunkat és van még egy kis idő a metró érkezéséig.
- Mennyire vagy ismerős a környéken? – kérdezek rá és az egyik plakátot figyelem, ami valami bulit hirdet a közelben az estére.

Kérdését hallva megrántom a vállaimat, mert lehet kicsit megnyugszom, de az is lehet, hogy nem lesz semmi hatása se. Nem ő tehetett arról, hogy ennyire bizalmatlan voltam mindenkivel szemben, de az élet ilyenné formált és meg kellett tanulnom, hogy olykor az óvatosság jobb és a legtöbb embernek mindig van valami hátsószándéka.
Amint meghallom a foglalkozását pár pillanat erejéig rémület suhan át arcomon, majd amint meghallom, hogy mennyire messziről jut, akkor a pánik kicsit alább hagy, de nem teljesen. Fogalmam sincs arról, hogy apám meddig menne el, talán még addig is, ha azt gondolná, hogy ez a nő képes lehet arra, amire eddig a többi embere nem. Nagyot nyelek és habozok.
- Milyen ügy hozott ide? – valószínűleg nem fog beavatni a részletekbe, gondolom őt is köti a titoktartás vagy ki tudja mi, de attól még egy próbát tenni akartam. Tudni akartam, hogy őt nem az én ügyem foglalkoztatja, hanem egy másikról van szó. Nem, egy pillanatra se gondoltam azt, hogy mindenki az én esetemmel lenne elfoglalva, de attól még jobb szeretem óvatos lenni. Abból még baj soha nem volt.
- A név csak egy név és nem is igazán fontos. – ennyit felelek arra, hogy nem tudja ki vagyok, mert egyelőre nem akarom elárulni a nevemet. Olykor szeretném kiejteni a valódi nevem, de ha megpróbálom, akkor hazugságnak tűnik. Annyira megszoktam már az elmúlt évek alatt az új nevem, mintha mindig is ezt használtam volna és nem csak az elmúlt bő két évben. Tényleg úgy gondoltam, hogy a név csak egy név, nem igazán határoz meg minket. Nekem is csak azért hiányzott a régi, mert édesanyámtól kaptam, akit soha nem ismerhettem meg, de ezen kívül oly mindegy volt, hogy Leyla vagy Ada.
Csendesen és kíváncsian hallgatom a válaszát, hogy ő miként is tenne a helyemben. Aztán olyat is mond, amire nem számítok. Felvonom a szemöldökömet és a pánik úrrá lesz rajtam, de igyekszem uralni arcom rezdüléseit, hogy ebből ő semmit se észlelhessen. A vészcsengő megszólal, hogy most kellene elfutnom, ez a nő túlzottan okos és jó megfigyelő, de valami érthetetlen oknál fogva még is maradok. Kíváncsivá tesz és felkelti az érdeklődésemet úgy, mint még az elmúlt évek alatt soha senki se. Bízok benne? Nem. De még is van benne valami, ami miatt nem tudok csak úgy elsétálni.
- Talán igazad van, de azt is megtanultam az elmúlt időben, hogy az embereket ritkán érdekli más emberek baja. – hangom lemondóan csendül, mert ez volt az igazság. Általában mindenki életében volt annyi szarság, hogy egy tök idegen terhei már ne érdekeljék őket. Ezért se éreztem azt, hogy határozottan meg kellene erősítenem a feltevését, mert őt se érdekelné az, hogy ki vagyok vagy éppen mi elől menekülök. Megtanultam már azt, hogy jobb hazudni, úgy tenni, mintha minden rendben lenne és akkor legalább a másik fél lelkiismerete is megnyugszik, mert elhiszi a hazugságot, mert túlzottan is hinni akar benne.
Figyelem, ahogy távolodik és nekem is ezt kéne tennem, de még is olyat teszek, amivel még saját magamat is meglepem és arra kérem, hogy várjon, maradjon még. Nem tudom, hogy miért teszem, nem értem a bennem ébredező érzéseket, ahogy a tetteimet is. Szembe megyek mindazzal a szabállyal, amiket az elmúlt évek alatt állítottam fel a túlélésem érdekében.
Bólintok, mert nem tartom magam bajkeverőnek, mármint azon kívül, hogy a világban élő sok sátán közül az egyik rám feni a fogát, de az ellen nem tudok semmit se tenni. Ezért se volt célszerű soha hosszú ideig ugyanott maradnom, vagy olyan álmokat dédelgetnem, hogy egyszer netalán otthonra lelhetek valahol, mert nagy eséllyel soha nem fog megtörténni.
Az ételemlítésére hangosan kordul egyet a gyomrom, így már esélyesem se lenne letagadni azt, hogy éhes vagyok és mennyeinek hangzik. – Jól hangzik. – hangom továbbra is kicsit óvatosan csendül, amikor pedig a kezét nyújtja, akkor meglepődve pillantok le rá.
A pillantásom az arca és a keze között vándorol oda-vissza, miközben bemutatkozik, majd jön az újabb habozás, végül még is megfogom a kezét.
- Ada. – úgy ejtem ki ezt a nevet, mintha tényleg ez lenne az igazság, majd végül elengedem a kezét, de továbbra is őt fürkészem. Az ajánlata eléggé meglep, hogy képes lenne erre is, de mielőtt még akár csak végiggondolhatnám az egészet a pánik átveszi az irányítást a nyelvem felett.
- Ne! – határozottan csendül a hangom, mert nem akarok nyilvános helyre menni, mostanában van az évfordulója az eltűnésemnek. Ilyen tájt tavaly is többször szerepeltem a hírekben, így láttam arra esélyt, hogy ez idén se lesz másként. Féltem attól, hogy netalán közben is leadják, miközben ott ücsörgünk, vagy csak valaki látta már és felismerne. –  Köszönöm az ajánlatot, de inkább menjünk hozzád, viszont nincs jegyem és nem is tudok venni. – oké, láthatta volt egy kis pénzem, de arra még szükségem volt, hogy majd el tudjam hagyni ezt a várost. Óvatosan közelebb léptem hozzá, és ha engedte, akkor elvettem tőle az egyik szatyrot, hogy ne egyedül kelljen cipekednie.
- Egyedül élsz, vagy valakivel együtt érkeztél a városba? - ha hagyta, hogy tényleg elkísérjem őt, akkor kis idő elteltével ismét megszólaltam.

Belekeveredtem egy érdekes esetbe a piacon és csinálhattam volna azt is, hogy nem avatkozom közbe (valószínű a lány így is kimentette volna magát), de akkor jobbnak láttam, ha a segítségére sietek. Eleinte úgy értelmeztem a jeleket, hogy meg lett vádolva és el is hittem neki, hogy az eladó hozta kínos helyzetbe. A rendőrök lelépése után még vennék pár dolgot az ebédhez, ha már kitaláltam, hogy főzök. A lakás, amit béreltem nem volt nagy, de megtette arra az időszakra, amíg a városban leszek. A főzéssel meg spórolhattam az étkezéseken, mert New York drága volt még annak ellenére is, hogy bőven akadt fedezet a kártyámon. A vásárlás végeztével aztán megfordulnak a dolgok és akit eddig ártatlannak hittem éppen engem tesz meg a rossznak. Féloldalasan figyelem a lány gyanakvását és kiborulását arra nézve, hogy meghívtam ebédelni. Nem kötelező velem tartania, erőszakkal nem fogok rávenni senkit sem arra, hogy velem tartson, de azt hittem éhes és annak is tűnt. Erre mondják azt, hogy a látszat csal? Megered a nyelve és támadólag lép fel, bár ezt betudhatnám annak is, hogy bizalmatlan velem kapcsolatban. Megannyi gondolat suhan át a fejemen, hogy mi lenne a helyes lépés, de egyiket sem vélem jó döntésnek. A legjobb lenne, ha magára hagynám, de közben ott motoszkál bennem, hogy aztán mi lesz, ha mégis történik vele valami azon elméletek közül, amiket felsorolt. A rossz szerepet is vállalnám, ha éppen azt kellene teljesítenem, de odáig nem süllyedek le, hogy lányokat adjak el, vagy ne adj isten a férfiak kedvére tegyek ilyesmikkel. A teóriái élénk fantáziára utalnak, de ami igazán meglepő, hogy mennyire védelmezi a területét.
- Attól megnyugszol, ha elárulom? – kérdezek vissza a táskát feljebb húzva a vállamra, mert nem valami stabil.
- Oknyomozó újságíró vagyok és egy ügy miatt jöttem a városba. Nagyon messze lakok innen, szóval ez nem az én terepem. Kanadában élek és dolgozok is normális esetben. – osztom meg vele az utazásaim részleteit, nyilván a többi marad az én titkom, de maradjunk annyiban, hogy még lesz egy-két feladatom a városban és a férjemet is fel kell keresnem, ha már úgy hozta a sors, hogy egy levegőt szívunk.
- Nem tudom ki vagy még a nevedet sem árultad el. – mélyedek a szemébe pislogás nélkül. A kukába dobhatom az eddigi feltételezésemet, mert innen már érdekes a történet. Fontos személynek kell lennie, ha ennyire fél attól, hogy lelepleződik. A hatodik érzékem bekapcsol és ha eddig neki voltak kérdései felém, most nekem akadnak bőven, de mégsem teszem fel neki, csak jobban megfigyelem a kinézetét és az arcvonásait is. Az almával szórakozik, de hiába terelne látható jelei vannak annak, hogy fél. Többször körülnéz, hogy figyelnek-e bennünket, a háta mögé les, hogy ne legyen senki, aki le tudná támadni a nyílt utcán. A menekülése immár nem is kérdés, csak az a rejtély, hogy ki elől akar elbújni?
- Kevesebb baj ér, ha a rosszabb verzióból indulsz ki. – bólintok egyet és megfontolom, hogy mit válaszoljak a következő kérdésére.
- Ugyanígy tennék, mint te. Kérdéseket tennék fel az idegennek, hogy feltérképezzem a tudását. A munkámból kifolyólag hamar leesik, hogy mire megy ki a játék. Menekülsz valaki elől, akit nem akarsz, hogy felismerjen vagy éppen megtaláljon. Nincs igazam? – folytatom ezt a macska-egér játékot, amit űzünk. Szerencsére nem sokakat érdekel, hogy mit művelünk. Nem megyek közelebb hozzá egyelőre nehogy úgy vegye, hogy be akarom cserkészni. Azt a taktikát választom, hogy magára hagyom és elbúcsúzva az irányítást átadom az ő kezébe, nehogy sarokba szorítva érezze magát. A tanácsaimat megtettem neki és kíváncsi vagyok, hogy reagálni fog-e rá, vagy sem. Teszek még egy lépést a metró felé, de amikor arra kér, hogy várjak, akkor megfordulok és a szemébe nézek.
- Mindketten idegenek vagyunk egymásnak, de azt gondolom, hogy nem csinálnál bajt a lakásban. – megigazítom a táskámat és most legyőzve az előbbi ingerenciát mégis csökkentem közöttünk a távolságot, de nem annyira, hogy belemásszak az intimszférájába.
- Olaszos tésztát zöldségekkel, meg valamilyen paradicsom szósszal, most nem kívánom a húst. – a kezemet nyújtom felé, hogy bemutatkozzak.
- Whitney-nek hívnak és mi a te neved? – a szemébe mélyedek, hogy lássa nem akarok neki rosszat, de az sem baj, ha nem fogadja el a gesztust, mert akkor a testem mellé eresztem a kezemet és úgy folytatom.
- Amennyiben szeretnéd és attól biztonságban éreznéd magad, akkor üljünk be valahová a közelben és beszélgessünk egy kicsit. Nem kell egyből a lakásomba menni. Meglátjuk, hogy mire jutsz. A rendelkezésedre álló információk alapján majd döntesz. Mihez lenne kedved egy kávéhoz, vagy keressünk valami kajáldát és megcsinálom vacsorára a tésztámat. Rád bízom a döntést, én meg ehhez alkalmazkodom. Ráérek egész délután és annyi kérdést tehetsz fel, amennyit akarsz. – próbálok kedvesen és lassabban beszélni, nem ráijeszteni, mint az előbb.

Ha sokáig élsz az utcán és pont azok árulnak el, akiknek az lenne a feladatunk, hogy megvédjenek és biztonságot nyújtsanak a világban lévő rossz dolgokkal szemben, akkor a bizalom nálad képlékennyé válik, mígnem szinte teljesen el nem tűnik. Egyetlen egy személy volt életemben, akit igazán szerettem és megbíztam, ő pedig a dadám volt, de rajta kívül magamra maradtam.
Most pedig, amikor itt volt ez a nő, újra azt éreztem, hogy nem értek semmit se. Miért segít, miközben nem lenne feladata? Nem rá tartozik az, hogy én mekkora zűrbe is keveredem és a múltamból életre kelt szörnyek máris tornáztatni kezdték magukat, hogy a lehető legjobb szövegekkel, képzeletekkel bombázzanak, mintha csak egymást akarták volna túllicitálni abban, hogy ki is tud jobbat mondani, ki tud még inkább elbizonytalanítani olyan téren, hogy még létezhet jó és fény is ebben a világban, amiben én éltem. A világban megannyi borzalmas esemény történt az elmúlt időben, de valahogy úgy éreztem, hogy annál semmi se lehet borzalmasabb és sötétebb, mint amiben én ragadtam. Az a kisburok, ami az elmúlt hosszú évek alatt szép lassan körém épült és csak még vaskosabbá váltak a falai, miután magam mögött hagytam a pokolnak otthont adó birtokot. Az emlékektől még most is gyakran rémálmaim voltak, sikítva és verejtékben úszva ébredtem az éjszaka közepén, a rettegés pedig olyan árny volt, mint ami képes életre kelni, hogy jéghideg kezeit a nyakam köré fonja és szép lassan megfulladjak neki köszönhetően.
A kérdésére hamar megkapta a válaszomat, ami nem éppen volt kedvesnek mondható, de az árnyak dolgoztak és próbáltak távoltartani mindenkitől, mintha úgy minden könnyebb lenne, pedig nem. Ahogyan azt se tudnám mondani, hogy egyedül annyira biztonságosnak érzem ezt a világot. Gyakran gyötört a magány rideg lepelje, ami tonnás súlyként nehezedett a vállaimra, hogy szép lassan kilapítson, de akkor se vontam vissza azt, amit mondtam. Csak őt fürkésztem és a reakcióit, hogy mit is vált ki belőle.
Kicsit felvonom a szemöldökömet és elgondolkodom azon, amit mond.
- Mi a munkája? Mi hozta ebbe a városba? – nem mintha közöm lenne hozzá, de érdekel. Tudnom kell valamit róla, tudnom kell azt is, hogy ő vajon tudja én ki vagyok, vagy nem. Habozok, őt fürkészem, mint aki nagyon meg akarná lelni a hazugság legapróbb jelét is, de esélyesen könnyedén át tudna verni ez a nő is, ha akarna. – Tudja ki vagyok? – tisztában voltam azzal, hogy olykor megjelent a képen a tévében és érdekelt, hogy ő vajon emlékszik-e erre, vagy nem. Ha igen, akkor vajon őt érdekli az a sok pénz, amit értem kaphatna, vagy nem.  Arról ne is beszéljünk, hogy soha nem tettem fel ezt a kérdést még senkinek se, de soha nem is keveredtem még hasonló kalamajkába, mint vele. Míg a válaszára vártam, addig tovább ettem az almámat, amivel valószínűleg egész napra be kell majd érnem. Muszáj lesz spórolnom kicsit, míg nem találok munkát.
- Megtanultam már, ha a legrosszabbat feltételezed, akkor kisebb eséllyel keveredsz bajba. – megrántom a vállaimat, mert a jót meglátni másokban már baromi nehezen megy. Abban se vagyok biztos, hogy képes lennék rá. – Az előbb mondta, hogy a helyemben maga se bízna meg egy idegenben, akkor miért gondolja azt, hogy én meg tudok? És maga csak úgy el is menne vele valahova egy ismeretlen városban azzal az idegennel? – kíváncsian csendül a hangom, mert tényleg érdekel, hogy mit gondol és bármennyire is nem voltam társasági ember, mert már megszoktam a magányt, be kellett látnom azt is, hogy valami fura oknál fogva kicsit jól esik végre valakivel beszélgetnem. Még akkor is, ha nem igazán érdekli az, hogy mi is van velem, hanem ez az egész csak egy látszat, amit tesz.
Mosolyát nem viszonzom, de meglepettség azért kiül az arcomra, amikor máris elköszönöm. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hamar feladja.
- Nem hiszek az önzetlen segítségben, így biztosan van valami oka, hogy segíteni akar. Meg úgy egyáltalán nem értem miért pont nekem akarna segíteni. – ha túl sokszor rúgnak beléd, akkor nehéz felismerni azt, ha végre valaki tényleg segítséget nyújt feléd és nem ártószándékkal akar közeledni. Én pedig ezt a nőt valahogy nem tudtam sehova se tenni. A múlt és a jelenem túlzottan megtépázott már ahhoz, hogy csak úgy megragadjak egy kezet, ami ártalmatlannak tűnik, de közben ezernyi veszélyt hozhat magával.
Ismét felvontam kicsit a szemöldökömet arra, amit mondott, de nem feleltem rá. Ha tudná, hogy mennyi éjszakai szörnyet láttam, vagy hogy mennyi helyen fordultam meg, akkor nem gondolná azt, hogy ez a város rosszabb a többinél, de ő ezt honnan is tudhatná?
Figyeltem ahogy elindul, én pedig hátráltam egy lépést, de aztán még is felé tettem meg pár lépést, mire észbe kaphattam volna és elkiáltottam magam.
- Várjon!! – nem tudom miért tettem, talán csak fáradt voltam, talán csak végre elegem volt ebből az egészből és kezdtem úgy érezni, hogy ennél kevesebb rossz dolog történhet már velem.
- Miért bízik meg bennem, hogy elvinne akár magához is? És mi a garancia arra, hogy  nem fog bajom esni, ha Önnel tartok? – hangom elveszetten csendült és pillantásomból is könnyedén kiolvashatta azt, hogy lehetek ártatlan, lehetek olykor makacs, erős, de ezekkel csak lepleztem mindazt, amit nem akartam a világnak megmutatni.  Elfáradtam és elveszett voltam, féltem és rettegtem a legtöbb dologtól, de leginkább az emberektől, mert pontosan attól kaptam a legtöbb fájdalmat és sebet, akinek magához kellett volna ölelni, hogy távoltartsa tőlem a szörnyeket, de helyette ő neki köszönhetően költöztek belém a sötétség árnyai. – Mit akar főzni? – kérdeztem meg óvatosan, de továbbra is pár lépésre álltam a nőtől, ha megállt és láthatta, hogy habozok, vívódok önmagammal. Lépnék felé, de nem tudom, hogy miként is kell azt megtenni, mint egy eb, aki nem tudja mihez is kezdjen azzal, ha végre valaki kedvesen simogatja meg és nem pedig bántja őt.

A piacon való időelütésből valami más lesz, amikor egy lopásnak titulált helyzetbe keveredem egy idegen nővel és az eladóval. Nem hinném, hogy képes lett volna megtenni, ezért a védelmére is kelek. Az eladó szereti hangosan intézni a vitás ügyeit, hogy még több ember figyelmét vonja magára és ez a hozzáállás nem tetszik, azonban higgadtan reagálok. A lány kissé fáradtnak tűnik, a ruházata nem utal rá, hogy hajléktalan lenne, és mégis rossz érzésem támad vele kapcsolatban. Nem arra célzok, hogy szándékosság vezette ide, de mégis nyugtalan a közelemben is. A bajt még tetézi az is, hogy felbukkan két járőr a semmiből. New Yorkról sok minden elmondható, de az nem, hogy rendben működne a közbiztonság. Hiába vagyok edzett nő, még én is tudom, hogyha egyedül mászkálok az utcákon, akkor rizikónak teszem ki magamat. A negyvenen túl megtanultam már pár leckét és ezért is szereztem fegyvertartási engedélyt anno. A tekintetem ide-oda ugrál a jelenlévőkön és egy hihető sztorival állok elő, hogy a nagynénje vagyok. A bulizás valahogyan nem illik rá, de rögtönözni kell és ez meg is történik mindkettőnk részéről. Oscar díjat nem fogunk kapni érte, de a rendőrök benyelik a mesénket és továbbmennek. A férfi még mindig dühös amiért meg lett szégyenítve, de már nem mer nyíltan szembe szállni velünk. Az előbb még a lány kezére is rányúltam, mintegy megerősítve a rokoni kapcsolatot közöttünk. Közönség akadt bőven mellettünk, de ahogyan elmennek az érintett felek úgy szűnik meg a rivaldafény is. A vásárlással az eladót akar teljesen lehiggasztani és amint végzek is vele már nyitnám a számat, de a lány hirtelen pálfordulására csak felvonom kérdőn a szemöldökömet. Feldobtam egy ötletet, persze nem kell élnie vele, mert idegenek vagyunk egymásnak, de ahogyan eltávolodunk a standtól szinte ellenséges magatartást vesz fel velem szemben. Elindulok a friss zöldségekkel a kezemben és a lány követ is, de csak addig, amíg látnak bennünket.
- Oké…álljunk meg egy szóra. – emelem fel a táskás karomat és körülnézek az utcán, de senki nem figyel minket, mégsem itt kellene ezt kifejtenünk, de annyira hülye nem leszek, hogy hozzáérjek, ha nem akar érintkezni sem.
- Mit akarhatnék tőled? – döntöm oldalra a fejemet és megvárom, hogy felhozzon valami érvet.
- Fizess nekem, vagy felbérellek valamire? Komolyan nem értem a mai fiatalokat. Nem kell hinned az önzetlenségben, én magam sem tenném a helyedben. Pár napja vagyok a városban, én sem itt élek, csak a munka hozott ide. Beléd botlottam az előbb és úgy tűnt, hogy segítségre szorulsz, de ha úgy érzed, hogy ez sok volt, akkor mehet mindenki a maga dolgára. – tartom fel a karomat, hogy éreztessem vele a határokat. Jómagam is voltam szar helyzetekben fiatalon, és gyanakodtam másokra, de erőszakkal senkit sem fogok rávenni semmire.
- Lányokkal kereskedek? – üti meg a fülemet a következő vád. – Kicsit sokat képzelsz az idegenekről. – mérem én is végig őt, ahogyan beleharap az almába.
- Én kérek bocsánatot, ha úgy tűnt, hogy a segítségemmel lépre akarlak csalni. További szép napot. – mosolyodom el, mert van benne tűz.
- Nem igazán aggódom, ha ennyire meg tudod védeni magad és a rendőrök előtt is átmentél a színjátékkal. A szendeséged fordítva is olyan álca, ami elsőre nem esett le. Gondolom megvan a magadhoz való eszed, és kár lenne bárkinek is segítenie. – hallgatok el bölcsen és a táskámat megigazítom az oldalamon majd egy utolsó pillantással illetem őt.
- Ha most érkeztél a városba, akkor fogadj meg egy tanácsot. Ne mászkálj egyedül éjszaka, mert rosszabb egyedekbe is belebotolhatsz, mint én vagy az eladó. Ez nem az a város, ahol minden helyzetben boldogulsz. – intek felé és megindulok a metróaluljáró felé, hogy még elérjem a következőt.

Nem értettem, hogy a nő miért kelt a védelmemre és miért akart kihúzni a csávából. Az eddigi életem során ritkán tapasztaltam önzetlen segítséget. Általában mindig van valami hátsószándék, vagy ha az emberek kihúznak a slamasztikából, akkor mindig nyújtják utána a markukat. Sok választásom pedig nem volt, mint elfogadni, még akkor is, ha a kétely szikrái ott éledeztek bennem. Nem bíztam benne, de a segítséget elfogadtam. Azok után meg még kevésbé volt választásom, hogy járőrök is megjelentek. Az lett volna a kisebb gondom, ha lopás ténye bebizonyosodik, mert ha bevisznek az őrsre, akkor hamar kiderült volna, hogy ki is vagyok valójában, az meg esélyesen a halálommal végződne, ha apám végre rám találna.
Hazugság újabb formát öltött, a szavak olyan egyszerűen hagyták el ajkaimat, mintha az igazság szólna belőlem, de tudtam jól, hogy muszáj még inkább belemennem ebbe a színjátékba, ha meg akarom úszni. Minél hamarabb el akartam tűnni és úgy tűnt, hogy a nő továbbra se akar elárulni, hanem az általam mondott hazugságokat alátámasztja. Gyanakvásomat ezzel se tudta csillapítani, pedig hálás voltam neki azért, hogy nem vetett az oroszlánok elé, de előre féltem, hogy vajon milyen árat fogok én ezért fizetni.
Édesen elmosolyodtam, amikor beszélni kezdet, majd a kétszorítást viszonoztam, mintha csak a köszönetemet akarnám így kifejezni. Hol az egyik rendőrre, hol a másikra néztem a lehető legártatlanabb arckifejezésemmel és úgy tűnt, hogy a korábban mondott dolgok, meg a „nagynénim” szavai megtették a hatásukat és elhitték azt, hogy mi tényleg rokonok lehetünk, én pedig ne, loptam semmit se.
Figyeltem a rendőröket, ahogy távoznak és egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkaimat, majd az újabb beszélgetésre terelődött a figyelmem miközben elhúzom a kezemet. Komolyan? Még ennél az árusnál akar vásárolni? Legszívesebben leléptem volna, de az csak ismét gyanúra adott volna okot, így próbáltam türelmesen várakozni, míg ezek ketten elintézik a vásárlást.
- Jól hangzik, de sajnos vissza kell mennem az egyetemre, mert órám lesz. Nem maradhatok ki sokat, vagy apa ki fog akadni. Ismered milyen. – ártatlanul csendült a hangom, de a nő egyértelműen leolvashatta az arcomról, hogy nem bízom benne és eszem ágában sincs elmenni vele sehova se. Nincs otthonom, nem töltöm minden estémet a tévé előtt elfolyva a kanapén, de attól még pontosan tudom, hogy mennyi rossz történik a világban és néha a farkasok tényleg báránybőrbe bújnak.
Amikor az árus összekészít mindent és megkapja a pénzét, a nő elindul, de az árus minket figyel, mire villantok egy újabb mosolyt és elindulok az állítólagos nagynénim felé, hogy beérjem. Tudom, hogy még mindig minket fixíroz, így esélyem sincs kapásból lelépni. Meg kell várnom míg kikerülünk a látószögéből.
- Szerintem semmi köze hozzá. – a válasz automatikusan jött, mert tényleg így volt. Nem állt szándékomban elfogadni az első idegen segítségét, ahhoz túlzottan bizalmatlanná tett már az élet.
- Nézze, igazán hálás vagyok, amiért kihúzott a slamasztikából, de azt is tudom, hogy az emberek nem cselekszenek önzetlenül. Szóval mit akar?– aprót sóhajtottam, majd egy sötétlő tincset a fülem mögé simítottam és elővettem az almámat, hogy beleharapjak, mert tényleg éhes voltam. Mennyei íze volt, legalább ennyi jó volt már ebben a napban is. Miközben megrágtam a falatot újra végigmértem a mellettem sétáló nőt, majd hátra pillantottam, hogy felmérjem mikor is próbálhatok meg végre lelépni.
- Lehet ez csak látszat, hogy ennyire kedves. Ki tudja, lehet lányokkal kereskedik, mert elhiteti velük, hogy segíteni akar, aztán közben csak még nagyobb bajba keverednek magának köszönhetően. – lehet nem illett így vádaskodni, de apám is egy volt a báránybőrbe bújt farkasok közül. Az emberek szerették, felnéztek rá és azt hitték ő egy jóságosszamaritánus, közben meg ez mind csak színjáték volt és maga volt az ördög. – Miattam meg nem kell aggódnia, – bár nehezen tudnám elhinni, hogy bármiféle aggódás vagy törődés valódi lenne a nő irányából. – eddig is megvoltam és ezek után is megleszek. – fogalmam sem volt, hogy még meddig fogok tudni talpon maradni, mert néha rohadt nehéz volt kitartani és nem feladni mindent. Azt érezni, hogy soha nem lesz ennek vége, soha nem lesz olyan, ami a legtöbb embernek megadatik. Nem lesz otthonom, nem lesz családom, hanem örökre menekülnöm kell, félelemben élnem és mindig kitalálnom azt, hogy hol is húzhatnám meg éppen magam.

Szokás mondani, hogy mindig megtalálom azokat a helyeket, ahol éppen probléma adódik. A munkámból kifolyólag a szememnek élesnek kellett lennie ahhoz, hogy kiszúrjon néhány eseményt. A piac pedig egy kincsesbánya akkor, ha az ember csak el akar veszni a tömegben és nem a gondolataival foglalkozni. Annyiféle ember fordulok meg itt, hogy simán lehet csemegézni. Természetesen a fő célom az volt, hogy alapanyagot vásároljak egy tartalmas étel elkészítéséhez. Az utazásaim nagy része alatt nem szoktam főzni inkább rendelek, de most elcsábultam és a nehezebb utat választottam. A standok között sétálva megpillantom a portékákat és egy paradicsomot is szemügyre veszek, ha már a fejemben egy tésztarecept van kibontakozóban. Sosem jártam még Olaszországban, de szerettem a konyhájukat. Megszállott ugyan nem voltam, de szívesen kísérleteztem. A paradicsom egy alap dolog, ha szószt szeretnék készíteni, de még kellenek friss fűszerek meg valami rendes szénhidrát tartozék is. A tésztában nem voltam biztos, hogy meglelem itt, de a többivel már sokkal előrébb tartottam volna. A fejemben még mindig egy kicsit az a műsor játszódott le, amiben az apuka elveszett lányát kereste. Két év nagyon hosszú idő ahhoz, hogy az ember lánya felszívódjon vagy életét veszítse. Nem tudhattam, hogy mi az igazság, de mi értelme lett volna a férfinak, hogy megtalálja? Az évfordulók mindig kényes időszakok, de néha jobb belátni, hogy le kell mondani a keresésről. Saját magamat nevetném képen, ha most látnék egy tükröt. Mi a helyzet az én húgommal? Éveken át szentül hittem, hogy nem halt meg és meg fogom találni őt. Részben miatta lettem oknyomozó újságíró, de aztán ahogyan felnőttem és minden nyom kihűlt el kellett fogadnom, hogy talán valóban halott és csak az emlékek ereje tart vissza. Az apám miatta akasztotta fel magát, az anyám meg évek óta csak kísértetként jár és kel a városban, ahol felnőttem. Széthullott a családom, és mégis valahol ennek a káosznak a közepén találtam egy kis szigetet magamnak. A paradicsom árát kérdezném meg, amint elereszt ez a ködös emlékáradat, de a közelben jobban leköt egy hangosabb szóváltás. Az eladó szinte károg, hogy valaki meglopta. A tekintetem azonnal a lányra siklik és felmérem a helyzetet. Nem vagyok előítéletes, a kinézete alapján, akár lophatott is volna, de előbb meggyőződöm a történtekről. Odalépve megszólítom a lányt is, de annyira magára akarja vonni a figyelmet a férfi, hogy két értelmes mondatot sem tudok váltani a lánnyal. Elsőre azt mondanám, hogy a húszas évei elején jár, de a tippek néha tévútra visznek. Pártatlan igyekeznék maradni, de a tettlegességet nem tűröm el a nőkkel szemben, és ha az eladón múlna, akkor simán megragadná a lányt. Közéjük állok és higgadt kérdéseket teszek fel, de hogy tetézzük a bajt még a rendőrök is feltűnnek a színen. Ez a férfinak kapóra jön, mert lesz alkalma bebizonyítani, vagy legalább elmondani a sérelmeit a hivatalos szervek előtt. A két járőr sima szolgálatot teljesít, nem úgy vélem, hogy nagyon sietnének. A lánynak intézem csendben a szavaimat és megkérem, hogy ne avatkozzon bele a beszélgetésbe, ha kérdéseket tennének fel nekünk. A színjáték rögtönzött és szükséges is, mert az egyik rendőr kétkedve méri végig a párosunkat. Egy mosollyal próbálok szimpátiát nyerni és nem a hangos szóval, mint egyesek. A végén aztán csak megszólal a mellettem álló is, de kicsit meglepődöm azon, hogy belém karol. Kihúzott háttal nézek a velünk szemben álló járőrre a magyarázat alatt. A pénztárca is előkerül és benne annyi összeg, amivel simán ki tudná egyenlíteni az alma árát.
- Uraim az unokahúgom nem rossz, csak éppen fiatal. Ki ne lázadna az ő korában, de azt nem tudom elképzelni róla, hogy lopna, hiszen nem is szorul rá. – szorítom meg finoman a lány kezét, hogy kifejezzem az összetartásunk lényegét. A rendőr végül megszólal és nekünk ad igazat.
- Látja…nem kell ide rendőr és vádaskodás sem. Annyira szépek a termékei, lenne szíves összekészíteni nekünk paradicsomot fél kilót, egy kis almát még, meg zöld fűszernövényeket. – a rendőrök biccentek és tovább is mennek, csak a férfi áll lesokkolódva.
- Öhm…én láttam, de sajnálom. Azonnal csomagolom is hölgyem. – megvárom, hogy mindenki a maga dolgával legyen elfoglalva és csak utána nézek a lányra, aki gondolom már el is húzta a kezét rólam.
- Ha már nem értél haza időben ma reggel, akkor az lenne a kérésem, hogy gyere csináljuk meg közösen az ebédet és utána majd lepihensz. – kifizetem az árát a vásárolt termékeknek, még adok egy kis pluszt is, aztán átvéve a táskát elindulok a piac kikövezett ösvényén és várakozóan pillantok a lányra.
- Ne maradj le. – mosolyodom el és ha csatlakozik hozzám, akkor lassabbra fogom a tempót és hozzá igazítom a lépéseit is.
- Van hova menned? – kérdezek rá nyíltan az árusok között sétálva.

Sok ember drága és hatalmas dolgokról ábrándozik, én pedig gyakran csak azt kívántam, hogy bárcsak minden helyére kerülne az életemben és végre ne kellene menekülnöm. Lenne egy hely, amit otthonomnak hívhatok, lennének barátaim, családom, akikre számíthatok és akik előtt nem kell falat emelnem, mert pontosan tudják mit érzek és gondolok, de legfőképpen szeretnének és elfogadnának olyannak, amilyen vagyok. Tisztában voltam azzal, hogy ez az egész örökre csak ábránd fog maradni és sokszor már azzal is beértem volna, ha végre egy kis nyugalmat kapok az élettől. Ha csak pár napig nem történne semmi nagyobb zűr, de úgy tűnt, hogy ez nekem nem jár.  Olykor tényleg elgondolkoztam azon, hogy balszerencsés csillagzat alatt születtem, vagy az is lehet, hogy a drága mostohám esetleg elátkozott.
Egyáltalán nem vágytam az efelé vádaskodásra, se feltűnésre, amit az árusnak köszönhettem. Biztos voltam abban, hogy nem tudja bizonyítani azt, hogy tőle van az almám, de azt se értettem, hogy miként szúrt neki szemet. Tényleg egy másik vevővel volt elfoglalva. Mégis mit rontottam el? Annyiszor sikerrel jártam már. Talán lehet inkább pihennem kellett volna az utazást követően és nem egyből ide jönni, de szükségem volt élelemre és a legjobb hely a lopásra a piac. Sok az ember, nagy a káosz és könnyedén észrevétlen tud maradni az ember, legalábbis eddig mindig így volt. Lassan fújtam ki a levegőt és próbáltam nem túlzottan megemelni a hangomat, hogy még több kíváncsi szempár minket nézzen. Kicsit még a kapucnimat is megigazítottam, mert egy dologra rájöttem az elmúlt évek alatt. Az emberek imádnak videókat készíteni és feltölteni őket a netre. Én pedig nem akartam, hogy az arcom ott virítson bárhol is. A túlélesem záloga volt az, hogy szellem maradjak örökre. Ezért is szerettem volna a lehető leghamarabb lelépni és kámforrá válni, de azzal, hogy ez ismeretlen nő besétált ebbe a szituációba minden még bonyolultabbá vált. Rendőrök elől már megszoktam a futást, vagy éppen az árusok elől, de még egy ember. Nem, egyelőre nem kockáztathattam meg azt, hogy okot adjak arra, hogy gyanakodjon ő is és netalán a férfi pártjára álljon. Taktikát kellett váltanom és továbbra is azt bizonygatnom, hogy én ártatlan vagyok és ez a pacák egy pénzéhes idióta, aki könnyedén vádol meg ártatlan lányokat.
- Akkor bizonyítsa be, hogy innen vettem el. – tártam szét a karomat, mert úgy tűnt, hogy ész érvekkel képtelenség lesz meggyőzni ezt a férfit. Jobb ötletem pedig nem volt, mert azt pontosan tudtam, hogy ezen a részen nincs megfigyelő kamera. Körbenéztem, alaposan felmértem a menekülési útvonalakat is, mielőtt cselekedetem volna. Soha nem loptam hirtelen felindulásból, mert az végzetes is lehetett volna.  – Maga csak egy pénzéhes árus, aki ártatlan lányokat simán megvádol. – hangom sértődötten csendült és még a karomat is összefontam magam előtt. Próbáltam eléggé határozottnak tűnni, mint aki biztos abban, amit állít és a másik fél téved. Nem értettem, hogy a nőnek pontosan mi is a célja, vagy miért gondolta úgy, hogy jó ötlet beleavatkozni, hiszen a legtöbb ember inkább elkerülte volna ezt a helyzetet. Egyelőre még nem tudtam mit gondolhatnék róla, azon túl, hogy próbálta csitítani ő is az árust, de mielőtt még igazán kibontakozhatott volna két rendőr jelent meg. Alig észrevehetően hátráltam egyet, mert most már egyre inkább elfutottam volna, mielőtt még esetleg ebből komolyabb bajom lehet.
A nő szavaira alig észrevehetően bólintottam egyet, majd fülelni kezdtem és figyeltem a reakciókra, de nem mozdultam meg, pedig a futás gondolata egyre csábítóbbnak tűnt, de még is ott maradtam a nő mellett.
A rendőrök kíváncsian pillantottak rám, mire egy hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam a mellettem álló nő kezét és elmosolyodtam ártatlanul.
- A nagynéném pontosan tudja, hogy soha nem lopnék. Vannak rossz szokásaim, mint a hajnalig bulizás, aminek nincs jó vége, lógás az egyetemről, de lopni?! Soha, olyat nem tennék. Ezt az almát nem vettem el, de szemmel láthatóan ezt a férfit csak az vonzza, hogy lehúzza az embereket és alaptalanul megvádoljon fiatalokat. Lehet nem úgy festek, mint aki mindent meg tud venni, de elég húzós éjszakám volt és csak szerettem volna kicsit láthatatlan lenni, kiheverni az éjszakát. – hangom csalódottan csendült és úgy, mintha tényleg az igazságot mondanám. Az meg, hogy szeretek hajnalig bulizni és bajba keveredni ezáltal, az hihető a legtöbb korombéliről és még okot is adhat arra, hogy ennyire szétcsúszva nézzek ki. – Viszont nem szeretnék elkésni onnan, ahova sietünk, így ha szeretné, akkor akár duplán is kifizetem az almát, mármint neki is, még ha nem is jár jogosan neki pénz. – Azzal a lendülettel elővettem a zsebemből a pénzt és egyértelmű volt, hogy ki tudnám fizetni. Közben pedig továbbra is úgy viselkedtem, mintha én és ez a nő bármiféle rokoni kapcsolatban is állnánk.
A rendőrök elgondolkoztak a hallottokon és úgy tűnt, hogy nagyon próbálják megfejteni azt, hogy mi is lehet az igazság. Végigmértek minket, majd újra az árusra pillantott az egyik fakabát.
- Nem tartom valószínűnek, hogy tényleg lopott volna a hölgy. Jól látható, hogy megtudnák venni és mind voltunk fiatalok, pontosan tudjuk milyen a másnaposság. – a másik rendőr helyeslően bólintott, majd újra az állítólagos nagynénimre nézett utána pedig az árusra. Én pedig nem pakoltam el a pénzt, csak kíváncsian fürkésztem a felnőtteket, hogy vajon ki mit fog lépni. Az pedig csak nagyon reméltem, hogy belemegy a színjátékba és lesz a rokonom erre a rövid időre.

Toronto is nagyváros volt, de nem volt ennyire zajos, mint New York. Szó se róla szerettem egyedül lenni és felfedezni a környéket, de most nem turistaként érkeztem, hanem egy nyomozás szólított ide meg a férjem, de az más kérdés volt. A kettő ugyan összekapcsolódott, de még kevés bizonyíték volt a kezemben, hogy szóra bírjam Richardot. Okosan kellett eljárnom, hogy ne penderítsen ki egyből, de már az is fura lesz, hogy meglátogatom őt mindenfajta indok nélkül. A kötelező körökön kívül nem találkoztunk még a családi ünnepeket is kihagytuk, amit nem tudom hogyan magyarázott meg a testvérének vagy éppen a szüleinek, de nem is az én problémám volt ez. Az anyám tudta az igazságot, de nem igazán szólt bele a házasságomba. Nem mintha követendő minta lett volna a szüleim frigye, hiszen az apám öngyilkos lett a húgom eltűnése után. Anyám szerintem sosem dolgozta fel az elvesztését, ezért nem is akartam még egy púp lenni a hátán. A kapcsolatunk már régen nem úgy működött, mint kellett volna és soha nem árultam el neki, hogy életet adtam egy gyereknek tizenhat évesen. Elbeszélgettünk a hétköznapi eseményekről, beavatott a helyi pletykákba és néha társasoztunk vagy filmet néztünk. Az igazán mély beszélgetések megszűntek létezni, és ha őszinte akarok lenni, akkor nem is erőltettem a magam részéről, hogy megnyíljunk és felhánytorgassuk a múltat. Azt hiszem, hogy az előbbi interjú egy kicsit magába szippantott, amit a kávézóban láttam. Két év nagyon hosszú idő ahhoz, hogy valaki életben maradjon, de az a férfi még mindig hazavárja a lányát. Első benyomásra azt mondanám, hogy mennyire nagy szeretet lakozik a szívében, sőt a legtöbben ezt vonják le a látottakból. Szkeptikusan álltam az ilyen történetekhez, mert az éremnek mindig két oldala van. A lány nem véletlenül tűnt el, vagy halt meg, de ezt csak odafent tudhatják. Nem bolygatom a témát, van elég problémám azzal, hogy bebizonyítsam az igazamat, de előtte nem ártana még egy kicsit enni is. A lakás, amit bérelek tökéletesen alkalmas lesz arra, hogy otthon érezzem magamat, nem hivalkodó, de a célnak megfelel. Gondolatban már eljátszottam azzal az ötlettel, hogy vásárolok egy ingatlant a városban, ha hosszabb távra maradnék. A kiruccanások mindig rádöbbentenek arra, hogy mennyi kihasználhatatlan forrásom van. Az anyagi javakat nem vihetem a sírba, de vehetek rajtuk például házakat, lakásokat és kiadhatom…vagy egy jobb árért eladhatom a későbbiekben. A megcsalás óta csak ingázok és nem találom a helyemet, nem érzem egyik várost sem az otthonomnak, de Kanada még mindig az a földrész, ahova szívesen utazok vissza. Nem véletlen, hogy ott van a legtöbb befektetésünk is…igen ez a házasság téma necces, de mindenki úgy éli, ahogyan ő akarja. Nekünk ez a tánc jutott, és ha mégis úgy döntene a másik fél, hogy kiszáll belőle, akkor nem fogom megakadályozni benne, de előtte még nem leszek rest felmérni, hogy mekkora kárral végződne nekem, hogy ismételten szabad préda vagyok a húspiacon. Az elmúlt öt évben végül is ez volt a standard, bár tartós kapcsolatba nem bonyolódtam, mert a munkám mozgásra bír és a testi szükségleteken kívül többre nem vágytam. Nőként néha megfordult a fejemben a családalapítás is, de lebeszéltem magamat róla, hiszen egy gyermekről már lemondtam. Az idő aztán tett is róla, hogy „gyermektelen házasságban” létezzek, de ha őszinte akarok lenni? Karrieristaként ez a fajta függetlenség többet adott nekem, mintha otthonülő anyuka lettem volna. A fránya gondolatok síkjáról aztán visszatérek a jelenbe és elhatározom, hogy a piaccal ürítem ki az agyam folytonos zúgolódását. A közelben lévő kofárkodásnak megvan a maga bája és hangulata is, pont ezért szeretek ilyen helyekre járni. A standok között sétálva lassan bontakozik ki egy recept, hogy mit ennék, a lényeg a rövid elkészítési idő. Szerettem a konyhában lenni, de nem naphosszat és még jól esett volna mára egy hosszabb pihenés is, hogy összegezni tudjam a megszerzett információkat. Az informátorom este fog hívni, ha megvannak a kért dokumentumok, és addig még volt egy csomó szabad órám. Éppen választanék valami zöldséget, de a fülemet megüti egy nem túl kedves párbeszéd. Az egyik stand előtt veszekedés folyik egy lopásnak álcázott jelenetről, amit nem nagyon lehet megállapítani ekkora távolságról, de az eladó nagyon mondja a magáét. A másik résztvevő érdekes, mert azt mondanám sportos viselet a fekete pulcsi, de az arca egyik fele koszos, és ahogy közelebb lépek feltűnik, hogy a körme sem a legjobb állapotban van. Sejtésem szerint nem sok pénz lehet nála, de a feltételezés még nem elég ahhoz, hogy rámutassak erre. Az intermezzom csak egy kérdés formájában fogalmazódik meg a lány felé fordulva, de a férfi erélyesebben magyaráz. Megint elkezdődik a hangosabb szóváltás és a tettlegesség szele csapja meg a lányt, amikor az eladó előre mozdul, de még sikerül időben közéjük állnom.
- Uram lehiggadna. – felelem neki szűkszavúan. – Hallotta a hölgyet, ezt máshol vette, de ha mégis innen vette volna el, akkor mennyire fájna magának az az egy alma? – érdeklődöm szenvtelen arccal.
- Meglopott, ez már elvi kérdés. Kihívom a rendőröket. – erre nem kell sokat várni, mert két járőr bukkan fel a sarkon és egyenesen felénk tart. A lányra nézek és közelebb lépve hozzá úgy suttogok, hogy csak ő hallja meg.
- Ha van egy kis eszed most nem veszekszel és rám bízod a dolgot, rendben? – nézek vele farkasszemet és egy széles mosollyal köszöntöm a járőröket.
- Minden rendben van hölgyeim? – pillantanak végig rajtunk.
- Igen, csak egy kis nézeteltérés történt. Az úr hamis vádakat hozott fel. – kezdenék bele, de a férfi kilép a stand mögül és hadarással magára tereli a rendőrök figyelmét.
- Ez nem igaz…meglopott az a lány. Ott az az alma az enyém. – mutat a mellettem állóra.

Az elmúlt évek alatt több nagyvárosban is jártam, de valahogy ez a város mindegyiken túltett, pedig még csak pár órája érkeztem meg. Mindig is jobb szerettem a hatalmas és zajos városokat, mert ott könnyebben el lehetett tűnni, jobban észrevétlen marad az ember és könnyebb volt olykor munkát, vagy éppen átmeneti szállást keresni. Mindig akadtak olyan helyek, ahol szinte a kutyát se érdekel ki vagy, vagy honnan jöttél, ha dolgozni akartál. Számomra pedig ezek a lehetőségek voltak a legjobbak, mert így kisebb volt az esélye annak, hogy valaki felismer vagy lebukom.
Reménykedtem abban, hogy idővel jobb lesz az életem, hogy szép lassan kitisztul az égbolt felettem, de sajnos nem így lett. Részben jobb lett, mert nem kellett elviselnem apám és mostohaanyám kegyetlenségeit, nem kellett olyan kapcsolatban élnem, amit gyűlölnék. Nem kell attól tartanom, hogy a számomra kijelölt férfi mellett az életem talán még rosszabb lenne, mint a az apám mellett volt. De mindezek helyett megannyi nehézséget hozott az életembe ez az új helyzet, szökevényként nem volt egyszerű semmi se. Gyakran nem tudtam arra gondolni, hogy ez csak átmeneti és idővel jobb lesz, mert ahogyan teltek a hónapok, úgy tűnt egyre távolibbnak az, hogy egyszer netalán nekem is nyugodt életem lehet. Túl sokszor láttam azt, hogy az emberek mennyire romlottak, miként hiszik el azt, hogy nekik több jár és elvehetnek bármit. Legutóbbi szállásadóm ebben a hitbe ringatta magát, majdnem sikerült neki olyat tennie, amit egyetlen egy embernek se lenne szabad megtapasztalnia, de szerencsére még idejében sikerült kárt tennem benne, hogy a szorításából kikeveredjek és kijussak abból a házból. Még mindig felfordult a gyomrom, ha eszembe jutott. Neki köszönhetően lett még kevesebb cuccom, mert egy részét ott kellett hagynom menekülés közben. Olykor elnéztem az embereket, a boldog családokat, anyákat a gyerekükkel és a szívem ilyenkor még inkább összetört. Nem értettem, hogy én miért nem lehetek ennyire szerencsés, miért nem ilyen családba születtem. Én soha nem ismerhettem meg az édesanyámat, az életét adta azért, hogy éljek, de vajon akkor is így tett volna, ha tudja milyen élet vár a lányára?  
Elnyomtam egy ásítást, majd miután sikerült rendbe szednem magam a mosdóban, már amennyire a lehetőségek adták elzártam a szerény kis poggyászomat az egyik csomagmegőrzőbe és elindultam, hogy kicsit felfedezzem a környéket. Rá kellett jönnöm arra is, hogy hol lesz lehetőségem meghúzni magam és találnom kellett valami reggelit is. Tudtam jól, hogy ma nem engedhetek meg nagy lakomát, de ez nem is volt akkora gond, mert szerencsére tegnap ettem rendesen. Most viszont  be kellett osztanom a pénzemet, mert nem tudtam, hogy itt mikor is sikerül valami alkalmimunkát lelnem, amiből lesz egy kis bevételem mindenre. Irigyeltem azokat, akiknek nem kellett amiatt aggódniuk, hogy miként lesz tető a fejük felett vagy miként is varázsolnak ételt az asztalra, pedig tudtam jól, hogy nem lenne szabad, mert minden embernek megvan a maga keresztje.
Szerencsére nem kellett sokat bolyonganom, amikor is felfigyeltem egy piacra. Tökéles helynek tűnt arra, hogy elcsenjek egyetlen dolgot., mert szerencsére zsúfolásig volt emberekkel. Nem szerettem lopni, de olykor még is így tettem, mert legalább azzal is spóroltam és sok kicsi sokra megy. Soha nem loptam el nagyon értékes dolgokat, inkább csak egy banánt, almát vagy narancsot, vagy ilyesmiket. Csakis olyan dolgokat, amik általában fel se tűntek az árusoknak. Idővel egyre ügyesebb lettem benne, bár olykor kicsit túlzottan elbíztam magam és majdnem ez okozta egyszer-kétszer a vesztemet. Kopott farmert és egy fekete pulcsit viseltem, így könnyedén elvesztem a tömegben. Mosolyogva vettem szemügyre a portékákat, olykor biccentem is az árusoknak, de nekem olyanra volt szükségem, aki éppen egy másik vevővel volt elfoglalva. Nem sokkal később pedig meg is lett az áldozatom, akinél gyönyörű és fényes piros almák sokasága volt megtalálható.
Sietve csentem el egy almát, miközben egy másik vevővel volt elfoglalva, de alig tettem meg pár lépést valaki karon ragadott és visszarántott. Dühösen rántottam ki a karomat a szorításából, mert nem szerettem, ha hozzám érnek az emberek. Mielőtt pedig bármit is mondhattam volna, máris rám förmedt csöppet se kedves és halk módon.
- Ki kell fizetnie hölgyem. Ez nem ingyen van. Ha nem fizet, akkor kihívom a rendőrséget. – közben szinte belemászott az arcomba, mire kicsit hátra tántorodtam és lefagytam. Nem számítottam ennyire heves reakcióra. - Nem hallod? – förmed rám ismét, de mielőtt megszólalhattam volna a semmiből megjelent  egy nő. Nem igazén értem, hogy ő mit is szeretne és miért nem a saját dolgával foglalkozik. Kettő elől nehezebb lesz elszaladnom, de mielőtt még ezt választanám kedvesen és higgadtan megszólaltam.
- Ez a férfi teljesen megőrült. Rám támadt, majd pedig minden bizonyíték nélkül megvádolt azzal, hogy elloptam az almáját. – közben a kezemben lévő gyümölcsre pillantottam. – Nem csak abban téved, hogy loptam, hanem abban is, hogy ez Öné. – az utolsó szót pedig kicsit erősebben megnyomtam.
- Ne hazudj, te fruska. Láttam. – újra üvöltött, mire én csak lassan kifújtam a levegőt.
- Nem láthatta, mert vevője volt, másrészt meg nem csak Ön árul almát ezen a piacon. A másik végében vettem és balszerencsémre pont az Ön standja mellett vettem elő, hogy megízleljem. Ennyi a bűnöm és nem több. – közben a lehető legártalmatlanabbul csendült a hangom.  Mielőtt elemeltem volna az almát felmértem a környéket és láttam, hogy nincs a közelben kamera, így tényleg nehezebb lesz bizonyítani a dolgot, legalábbis remélem.  Amikor a férfi ismét közelebb lépett volna, akkor abban a pillanatban én is hátráltam egy lépést, majd a nőre pillantottam, mintha abban reménykednék, hogy netalán a segítségemre siet, ha már belecsöppent ebbe a képtelen helyzetbe. Míg nem tudtam kinek az oldalára is áll, addig inkább nem mondtam semmit se. Csak vártam valami csodára, hogy talán egyszer végre olyan emberrel akadok össze, aki nem akar ártani nekem, hanem végre segítséget kapok. Bár igazság szerint ez utóbbit biztosan nem tudnám elhinni.

Zoira esete még mindig nem állt össze teljesen és tudom, hogy a szülők belém fektették az utolsó reményüket, de még nem tudtam biztosan, hogy eredménnyel távozok innen vagy sem. New York zajos és nekem kissé kellemetlen is, hiába szeretem a nagyvárosi létezést attól ez már nekem is egy fokkal elviselhetetlenebb, mint Kanada metropoliszai. Az emberek udvariatlanok és nem foglalkoznak a másikkal, jóformán észre sem veszik, ha valaki bajban van. El lehet tűnni, és új életformát kezdeni, ahogyan én is tettem miután „elhagytam a férjemet” a hűtlensége végett. Egy városban lenni vele egyszerre volt izgalmas és taszító is egyben, mert tudtam, ha összefutnánk és egy másik nő karjaiban látnám viszont nem biztos, hogy higgadtan kezelném a helyzetet. A lelépés könnyebben ment, mint a szembesítés. A titkok azért jók, mert nem tudunk róluk, de ha már napvilágra kerül az igazság nem annyira szívderítő. Kiderült a nő kiléte és ennek tudatában jobbnak láttam, ha nem rendezek jelenetet. Magamat is megleptem öt évvel ezelőtt, hogy ilyesmire vetemedtem, de a házasságunk és a vagyonunk egybefonódása nem tette lehetővé, hogy akkora kudarcot zsebeljek be, mint a válás. Richard intelligens volt és borzasztóan rafinált, hiába írtunk anno házassági szerződést…megtalálta volna a kiskaput, hogy jobban jöjjön ki a frigyünkből, mint én. A jogi szakkifejezések között elvesztem volna, de az én kezemben volt más…de ezt nem fejteném ki. A kocsma helyett ma egy kevésbé hangos helyszínt választottam a kutatásom összeállításához. Brooklyn szívében feküdt az átmenetileg bérelt lakásomtól két saroknyira az a kávézó, ahova beültem reggel kilenc körül. Igaz…három feketén voltam már túl és lecsúszott egy sóskaramellás sajttorta is, de az e-mailek és a képek között bandukolva nem értettem minden részletet. Zoira még egészen apró baba volt, amikor elrabolták a családjától. Nekem is szemet szúrt a kislány és Sarah Fielder közötti hasonlóság. A most hatéves Nina legújabb képét nézegetem, de nem tudok rájönni, hogy miért lenne fontos ez. Közelebb húzom a szememhez a képet, de csak arra összpontosítok, hogy milyen a kislány szemének a színe, mire rájövök, hogy a bal szemöldöke fölötti forradás kötötte le a figyelmemet.
- Ez az… - szólalok fel félhangosan, amikor megáll fölöttem egy nő a kávés kancsóval a kezében.
- Tölthetek még? – unott fejjel egy jó nagy rágóval a szájában billenti oldalra a csípőjét, hogy a látóteremet egészen betöltse.
- Köszönöm nem. – utasítom el és elkapok egy beszélgetésfoszlányt, meg a sarokban lévő hírek egyikét. A lányt ma ismét sokadik alkalommal mutatják, mint eltűnt személy. Felfogni sem tudnánk, hogy mennyien szívódnak fel nyomtalanul és végzik a megfelelő rendőrségi osztályon, mint lezáratlan akta. Amerika nem arról híres, hogy többségben lenne a megoldott ügy, de ez még nekem is felkelti a kíváncsiságomat, amikor az apja beszélni kezd és a pult mögött álló hölgy felhangosítja a műsort.
- Leyla lassan két éve tűnt el és közeledik a születésnapja. A mai napig nem adtuk fel a reményt, hogy megtaláljuk őt. A szívem szakad meg érte…kérlek kislányom, ha látod ezt, akkor gyere haza… - sosem szerettem, ha valaki a médiát használta arra, hogy üzenjen, de a mai világban szinte elkerülhetetlen volt a kommunikáció ezen formája. Vajon még él a lány vagy csak az apja annyira degenerált, hogy bízik a sorsban? Eszembe jut Zoira és a szülei…azt gondolom, hogy akinek van gyereke az megérti ezt…és lám megint elkanyarodok a saját múltam hibájához. A lányom odakint van és fogalma sincs arról, hogy ki az anyja…és ennyi idő elteltével sem bánom, hogy örökbe adtam őt. Megérdemelte a jobb élet lehetőségét és én nem adhattam volna meg neki. A táskámba visszahelyezem a képeket, meg az összegyűjtött papírokat és lecsukom a laptopom fedelét is. Egy húszast halászok elő a kabátom zsebéből és az asztalra ejtve kelek fel, hogy meginduljak. Elrepült az idő és kezdek éhes lenni, de ma jobb lenne valami értelmeset fogyasztani. Két utcával odébb van egy piac. A tésztafélékre nem mondanék nemet, szóval a vállamra kapva a táskát lódulok neki a forgatagnak. Két embert is ki kell kerülnöm, mert úgy közlekednek, mint a holdkórosok. Nem sokkal később el is érek a tervezett helyszínre és kofárok egész sorát veszem szemügyre. A standok felől kellemes illatok szállnak felém, így még a nyál is összefut a számban. A paradicsom és a friss zöld kelleni fog, de mi van akkor, ha éppen tésztát nem találok? Annyira nem rajongtam a főzésért, hogy még nekem kelljen azt is megcsinálnom. Beleveszek a tömegbe és megállok az egyik gyümölcsös előtt, de valami hangos szóváltásra kapom fel a fejemet.
- Ki kell fizetnie hölgyem. Ez nem ingyen van. Ha nem fizet, akkor kihívom a rendőrséget. – a két asztallal odébb zajló eseményre már többen hegyezik a fülüket. A tekintetem a lányra siklik, aki nem úgy tűnik, mintha tudna bármilyen pénzzel is fizetni.
- Nem hallod? – förmed rá az árus.
- Valami gond van? – lépek oda hozzájuk a lánynak címezve a szavaimat, de a férfi válaszol helyette.
- Meglopott. – bök rá a lányra.