Nem rég költöztem a szomszéd ikerházba, ahol két nap után sétáltál át hozzám, hogy bemutatkozz, és barátságot köss velem. Volt benned valami gyermekded, édes hiperaktivitás, amivel teljesen levettél a lábamról. Kívánni sem tudnék jobb legjobb barátot, aki mindenben támaszt nyújt nekem, és akinek én is bárhol, bármikor segíteni akarnék. Van egy bátyád, a seggfej Jared Woods, akivel ki nem álhatjuk egymást. Legalábbis én ezt hiszem, de te tudsz mindent, amiről tudnod kell ahhoz, hogy kerítősdit játssz olykor, és megpróbálj összeboronálni minket. Szerintem összepasszolunk, csak mi, pontosabban én még nem látom. Együtt járunk reggelente kávézni, mielőtt az Akadémia előkészítő tanév óráira elindulnánk. A nevelőapád a Delores-en tanít, de nagyon ritkán látom csak otthon nálatok. Édesanyátok folyton úton van, mivel a kormánynak dolgozik jelentős kampányokban, és még több. Eltusolt titkok és akták rejtőznek a munkájában, aminek talán az apátoknak is köze lehet, és talán még egy enyémnek, akinek nyoma veszett egy kormány által szervezett katonai kiképzésen.
Bár a bátyád egy idegesítő barom, főleg, amikor rajtam élcelődik, mégis hárman vágunk bele, hogy kinyomozzunk minden titkot, amit a kormányzat rejt el tőlünk, és azt is, hogy kik azok a gyanús alakok, akik szemmel tartanak minket. Ebbe akkor vágunk bele, amikor édesanyátoknak is nyoma veszik egy kormányzati munka alatt.
Titkok, rejtélyek, kalandok. Vágjunk bele együtt!
Az első találkozásunk:
Az Akadémiai újságon gondolkodom, és arról, hogy vajon hogyan venné ki magát, ha a katonaságról és a kormányzat eltusolásairól írnék, amikor kinyílik a szomszéd ház ajtaja, én pedig kíváncsian figyelem, ahogy lepattan a leszökken egy sötét hajú, igencsak szemrevaló fiatal lány. Széles mosollyal az arcán lépdel felém, és kérdés nélkül lép fel a verandánkra.
- Szia. Te vagy Hartley, igaz? A bátyám mesélt rólad.
- Szia – vonom fel szemöldököm. – A bátyád? Én nem ismerem a bátyádat.
- Ó, ő nagyon is látott – vigyorodik el. – Látta, amikor beköltöztetek. Csak tudod… - gondolkodik el. – Eléggé seggfej ahhoz, hogy idejöjjön köszönni.
- Nem gond – viszonzom barátságos mosolyát, és felállok. – Szóval igen, Hartley lennék. Te pedig…
- Riley – nevet fel csilingelő hangon. – Riley Woods. A bátyám – int maga mögé. – Mindegy. Majd úgyis találkoztok.