Te vagy a legrégebbi barátnőm, szinte a testvérem. Bármit megtennék érted. Ölnék is. Öltem is. A volt élettársad hosszú ideig bántalmazott téged, majd egy nap engem is. Egyszercsak összeszedted a cuccaid, átbútoroztál hozzám, majd megjelent ott is. Mielőtt bánthatott, megerőszakolhatott volna, én leütöttem egy gyertyatartóval. Mivel előtte jócskán fogyasztott alkoholt és kábítószert is, nem volt nehéz balesetként beállítani a rendőrök előtt. A lépcsőnleesés tűnt a legegyszerűbb és leghihetőbb verziónak. Azóta erről nem beszéltünk senkinek. Ezelőtt is barátnők voltunk, de ez a közös titok örökké összeköt.

Majd ha megjössz, megbeszéljük, hogy mihez kezdjük ezzel a szituval a játéktéren.   Több verzió is van a fejemben. Az is előfordulhat, hogy egy időre emiatt elhidegülünk egymástól, esetleg veszekedünk, az is lehet, hogy összezárunk, nem mondjuk el senki másnak, vagy mégis... gyere, ha tetszik az ötletem és találjuk ki a többit.    

Karakterlapom ehhez tartozó része:
"3 hónapja én és a legjobb barátnőm megöltük az élettársát egy gyertyatartóval. Durva. Még sosem vetettem papírra és, amint itt végzek gyorsan meg is kell semmisítenem. Senki nem tudhat róla rajtunk kívül.
Az igazság az, hogy önvédelem volt és egyben nem szándékos. Mármint valóban le akartam ütni őt az ólómnehézségű asztali dísszel, de nem akartam akkorát ütni, hogy meg is haljon. Ez persze nem felmentés, gyilkossá tettem magam, a barátnőmet pedig cinkossá. Nem mondom, hogy erőszakra erőszak a válasz, nem jó megoldás, de abban a helyzetben semmi más nem jutott eszembe, amivel gyorsan segíteni tudok. Azaz ember évek óta bántalmazta a barátnőmet minden olyan módon, ahogyan csak lehetséges, a tudtomon kívül. Akkor jöttem rá az erőszakosságára és a brutalitására, amikor egy vidám, fullasztóan meleg, napsütéses nyári vasárnapon átmentem a barátnőmhöz, de ő nem volt otthon, csak az élettársa. Csapdába estem, én sétáltam bele, ami megdöbbentett és elhamvasztotta az addig birtokolt talpraesettségem. Megkapott, megszerzett, magáévá tett, és ha el akartam menekülni, megütött. Aztán csak otthagyott.
Hetekkel később, mikor a barátnőm már nálam lakott, meglátogatott és ha nem teszem meg, amit megtettem, talán ő teszi meg velünk.
Nem vagyok büszke rá, hogy hazudtam róla a rendőröknek. Törvényszerető, szigorúan szabálykövető állampolgár vagyok. A szóbanforgó erőszaktevő férfi amúgyis teljesen be volt állva mindenféle szertől és alkoholtól, így eltüntettük a színről a gyertyatartót, összekentük a vérével a galériámba vezető fémlépcsőt és azt mondtuk, hogy elesett. Senki nem gyanakodott. Mi azonban egy életre megnyomorultunk."