"Auto racing, bull fighting, and mountain climbing are the only real sports… all the others are games."
Lassan gurulok be a kijelölt helyemre a versenyzők soraiban. Nem áll szándékomban túl nagy feltűnést kelteni, de így is sikerül némi zavargást okoznom, ahogy kiszállok a Mitsubishi Lancerből, tekintve hogy többen is ujjongva fogadnak, a vállamat veregetik vagy csak kicsit távolabbról üdvözölnek; olyanok is, akiket személyesen nem is igazán ismerek. Integetek néhányuknak, és elismerem, basszott jó érzés az ilyen fogadtatás, de aztán előkerül Jimmy, és elterel a tömeg mellől, majd szerez nekünk egy-egy italt is. Részemről csak egy üveg sör, természetesen, hiszen nekem még észnél kell maradnom ma. Van akinek megy a vezetés becuccozva és beállva is, vagy legalábbis azt hiszik magukról, hogy menni fog, de én nem itt a pályán akarok elpatkolni.
Épp a számhoz emelem az első kortyért az üvegemet, amikor befut Adam is a verdáját erősen túráztatva, hogy senki figyelmét ne kerülje el az érkezése. Sem az, hogy nem egyedül jött. Felvonom a szemöldököm kicsit, látva, hogy Eden és Camille az anyósüléséről pattannak ki, ám aztán Jimmy újra magára vonja a figyelmemet. A további minimum húsz perc - fél órában azt hallgatom, hogy szerinte, meg a srácok szerint a felsorakozott kocsik közül melyiknek van a legtöbb esélye a győzelemre.
- Oké, Ted múltkor abban a kanyarban kurvára elcseszte, de te nem láttad, hogy azóta hogy felturbózta azt a Toyotát... - érvel Sandy két lépésre tőlem erősen gesztikulálva, a fekete járgány felé mutogatva. Persze senkit nem lep meg, hogy ennyire hisz a pasijában, akkor sem, ha ezzel egyedül van. - Leszarom, hogy mennyire turbózta fel, ha a szerencsétlen nem tud vezetni. Még egy kurva kanyart sem tud bevenni, úgyhogy erről ennyit – legyint Jimmy, és vele együtt nevetek, miközben koccintásra emelem felé az üvegemet, aminek már igencsak hiányos a tartalma. - Nem, bocs, Sandy, Jimmynek igaza van: Tednek esélye sincs... - ingatom a fejemet, mikor egyszer csak egy kar ölel át hátulról, és szinte már abból tudom, kihez tartozik, hogy veszélyesen közel siklik az érintése a nadrágom elejéhez.
- Helló, szivi – üdvözlöm mosolyogva Edent, ahogy a kocsimtól ellökve az oldalamat részben felé fordulok. - Láttam ám a látványos bevonulásodat – vonogatom fel a szemöldököm vigyorogva, majd átkarolom a derekát. - Adamnek gondolom élete nagy pillanata volt – már konkrétan nevetek. Szép dolog a lányoktól, hogy ilyen boldoggá tették azt a balféket.
A rövid fekete ruha már most azon dolgozik, hogy mindenáron az agyamra menjen. Minden lépésnél egy-egy milliméterrel feljebb csúszik az alja a fenekem irányába, ami az eredményezi, hogy az összes sarkon lejjebb kell igazgatnom, ha nem akarom, hogy fél Queens megtudja, hogy milyen tanga van éppen rajtam. Egyszerűbb lett volna fogni egy taxit, de valami elvetemült gondolat megbirizgálta az agyamat, hogy ha ma már nem voltam lent az edzőteremben, akkor legalább ennyit tegyek meg magamért, hogy sétálok egy kicsit a verseny helyszínéig. -Eden!-egy dallamos női hang szól utánam az utcán mire egyből megpördülve pillantok körbe. Camille egy egy akkora farmer shortban kocog utánam a magassarkújában, ami simán a fehérneműosztályon is lóghatna egy csipeszen és a mellei is fel-le ugrálnak a vékony felső alatt a mozgása ütemében. Ez a lány ha kicsit korábban született volna, akkor a Baywatch főszereplője lehetett volna. A nyelvem hegyével megnedvesítem az ajkamat miközben széttárom a karjaimat, hogy egyenesen belefuthasson egy ölelésbe. -Szia gyönyörűm.-szorítom magamhoz majd a dereka körül hagyva az egyik karomat sétálunk tovább. Be nem áll a szája egészen addig, amíg az utcák lassan teljesen kiürülnek körülöttünk. Messzebbről már hallatszódik a zene, de egy erősebb motor hangja hamarosan elnyomja. -Csajok! Kell egy fuvar?-lassít le mellettünk egy srác, aki minden bizonnyal a mai versenyre tart. Ketten vagyunk egyetlen ülésre, de ez még sosem tartott minket vissza semmitől. Camille beül, én pedig az ölében helyezkedek el, így legalább nem kell lejárnunk a lábunkat mire odaérünk. Természetesen a srác nem aprózza el. Jó néhányszor megpörgeti a motort a gázpedállal, hogy tisztuljon az út előttünk és az emberek készségesen lépnek félre, hogy be tudjon állni a többi versenyző közé. Arról nem is beszélve, hogy gondolom nem akarta kihagyni a lehetőséget, hogy lehetőleg mindenkinek megmutassa ő bizony egyszerre két csajt hozott magával. Ahogy megáll már szállok is ki, hiszen csak másodpercek választanak el attól, hogy begörcsöljön a lábam. -Iszunk?-fordulok Camille felé átölelve a derekánál és közelebb húzva őt magamhoz. -Nem értem.-néz rám összeráncolva a szemöldökét. -Mit? Azt kérdeztem iszunk-e. -Azt hallottam. A kérdő hangsúlyt nem értem.-felnevet és ad egy rövid csókot majd átkarolva a vállam indulunk el, hogy keressünk egy lelkes bandát, aki szívesen megvendégel bennünket néhány felesre. 20 perccel, 4 röviddel később, 2 új órával a táskámban és egy üveg tequilával a kezemben indulok el, hogy felmérjem a terepet. Nem jutok túl messzire hiszen hamar kiszúrom Rafe hátát, ahogy a kocsija mellett áll. Széles mosoly húzódik ajkaimra és irányt váltva célzom meg őt. Gondolkodás nélkül lépek be a személyes terébe és ölelem át hátulról gondosan figyelve, hogy alig néhány centivel a nadrágja fölött csússzon végig a kezem. -Hello, baby.-dorombolok a fülébe.
Kezdőlap
