Tipikusan fiús csaj, olyas forma, aki inkább fiútársaságban érzi jól magát, fiús dolgok érdeklik, úgy mint a motorok vagy a sportok, ezen belül is főként az extrém sportok. Nem véletlen az sem, hogy végül egy fegyveres szervezetnél helyezkedett el. Terepen verhetetlen, legalábbis a társai szerint, akiknek volt lehetőségük megtapasztalni azt, hogy Erin milyen a közelharcokban. Nem riad meg az ellenféltől, hosszú évek alatt elsajátított krav maga technikával küzd meg, ha szükséges. Imádja a terepmunkát, nem fél a kihívásoktól, sőt az adrenalin élteti. Talán éppen ennek a hiánya lehet az oka annak, hogy az utóbbi időben mentálisan kicsit rosszabbul érzi magát. Irodai munkát kapott, főnöki pozíciót, ami bár a karrier szempontjából remek előrelépést jelentett számára, ám a lelke mélyén talán ezt még sem élvezi annyira.
Jellemét tekintve határozott, céltudatos, önálló és kemény nő, aki a jég hátán is megélne. Látszólag nincs szüksége senkire, a kollégái sem kezelik őt tipikus nőként, pedig néha kifejezetten jól esne neki, ha észre vennék, neki is van női oldala. Imádja a virágokat, van is az irodájában jó néhány cseréppel. Szeret utazni és túrázni, ha van rá ideje, kedveli a sört, a kosárlabdát és a focit. Elsőre nem túl barátságos, és elég nehéz hozzá közel kerülni, de akinek ez sikerül, azzal nagyon szívesen cseveg, társalog és tölt el időt. Keveseket fogad a bizalmába, emiatt elég sok problémája akadt már, párkapcsolatok terén is. Mostanában előbújt belőle álmodozó énje, amit valamikor gyermekkorában hagyott a háta mögött. Ez annyit tesz, hogy az irodai nagy unalom közepette meredten bámul ki az ablakon és azon gondolkodik, hogy milyen jó lenne visszamenni a terepre. Vagy hogy jó lenne megtapasztalni, milyen is lehet gyereket nevelni. Aztán persze ezt a gondolatot rögvest el is hessegeti, főleg, mikor hisztis gyerekek torkuk szakadtából visítanak mellette a metrón, miközben próbálna ellazulni és egy kicsit relaxálni. Emiatt nem sűrűn jár metróval sem, csak ha nagyon muszáj.
Ha nagyon fáradt, akkor hajlamos már mindenen is nevetni, ám ezt csak azok tudják, akik tényleg közelről ismerik. Ritkán - szökőévente kétszer - belé bújik a kisördög, és ha jó napja van, akár még viccelődni is fog veled. Ha ez megtörténik, akkor egész biztos, hogy kedvel, mert a mosolyokat nem osztogatja csak úgy senkinek.

Riadtan, zihálva tértem magamhoz a rémálomból, patakokban fojt homlokomról a víz, s ijedten rántottam el a karomat Richardéból, miközben automatikusan hátrébb húzódtam tőle, egészen a falig.

- Jesszus Erin, csak rosszat álmodtál, mi van veled? - felkapcsolta az éjjeli lámpát és úgy nézett rám, mint aki rémet lát. Nekem is kellett pár másodperc, hogy észhez térjek a mély álomból, s ne nézzek rá úgy, mint aki épp most készül kiontani az életem. Annyira élesen éltek bennem még mindig azok a képkockák, melyeket ezerszer próbáltam magam mögött hagyni, és egy hosszú ideig úgy tűnt, hogy sikerült is. Most mégis, valamiért előtörtek a múlt árnyai és vasmarokkal próbáltak visszarángatni a pokolba.

- Nincs semmi, jól vagyok - nyögtem gyötört ábrázattal, ahogy kifordultam az ágyból, s megmasszíroztam a halántékomat, amibe tompán bele is nyilallt a fájdalom.

- Dehogy vagy jól, ez mostanában már a harmadik ilyen volt, mióta áthelyeztek. Valamit kezdj ezzel, menj el egy pszichológushoz - szemeim ekkor villantak Richardra, aki olyan könnyen dobálta felém a javaslatait. Azt gondolta, hogy ez megoldás lehet? Ahhoz nem volt se erőm, se kedvem, hogy neki álljak kifejteni az okokat, ahogyan a múltam ezen részéről sem kívántam vele megosztani az emlékeimet. Ehelyett inkább kikászálódtam az ágyból, a fürdőszobába sétáltam, s ledobva magamról a hálóinget, beálltam a zuhany alá. Elkezdtem magamra engedni a langyos vizet, még a fejem is bedugtam a víz alá, csak hogy felfrissítsen és kiverjem elmémből azokat a képeket, a hangokat, a sikolyokat.

Ujjaim a kulcscsontom alatt lévő, golyó ütötte hegre tévedtek, nagyjából mindenki azt hitte, hogy ezt a sérülést valamelyik akció során szereztem. A srácok odabent még hencegtek is, a saját sérüléseiket mutogatták, mintha ezzel akarnának felvágni, hogy nekik több jutott. Pedig ez annál sokkal több volt, mint ahogyan a másik is, ami a belső combomat tarkította.

Még gimnazista voltam, végzős, aki már akkor is rendőri pályára készült, mert valamiért mindig a fiús dolgok vonzottak. Talán a bátyáim tehettek erről, vagy az, hogy anya nélkül nőttem fel. Eszembe jutott az a reggel, egy enyhén szakított farmer és egy ACDC póló volt rajtam - csak hogy kilógjak a csajos csajok sorából - s a délelőtti órám után az egyik barátnőm társaságában besétáltunk az étkezőbe, hogy sorba álljunk a menzánál. Toby is akkor csapódott mellénk, kiköpött másom volt a póló-farmer kombóban, azt leszámítva, hogy a derekára volt kötve egy sötétszürke, NASA-s pulcsi, az oldalán meg ezüstlánc lógott. Toby elég idióta srác volt, de mindig azzal nyúzott, hogy ő egy napon még bejut a NASA-hoz. Ezen persze mindig röhögtünk, s emlékeztettük, hogy ahhoz nem ártana, ha mondjuk fizikából vagy matekból is jó jegyeket produkálna.

A pultban volt spenót, zöldségleves, oldalas meg fasírt, valamilyen paradicsomszósz, krumplipüré és desszertként ha jól láttam, három féle zselé dukált. Ezen kívül volt saláta is, alma meg valamiféle müzli szelet, utóbbiakat a szőke cicababák ették, vagy inkább turkálták, mert náluk minden héten fogyni kellett egy kilót. Ez amolyan házszabály lehetett.

Valaki rágyújthatott, mert hallani lehetett, ahogy bekapcsolnak a keleti szárnyban a tűzjelzők, aztán valaki hirtelen berohant az étkezőbe, el is botlott a lépcsőn és repült szanaszét a holmija. Mire kettőt pislogtunk, vagy szólhattunk volna, meghallottuk a puskaropogást. Erőteljes volt, ijesztő, közelről hallatszott.

Sötétség.

Kinyitottam a szemeimet a zuhany alatt, a hideg is végig futott rajtam, ahogy újra lepergett előttem az a rémes délelőtt. Még nem voltam tizennyolc, de már azon a napon tudatosult bennem az, hogy ez egy veszélyes világ, és soha nem tudhatjuk azt, hogy kiben bízhatunk.

A tragédiát követően meggyászoltuk szeretteinket, próbáltuk feldolgozni a veszteségeinket és túlélni a holnapot. Sikerült leérettségiznem, de még pszichológushoz kellett járnom, így csúsztattam a sulit. Magam sem tudom, hogyan jött rá egy évre a gondolat, hogy légiutaskísérő legyek, de ha jól emlékszem, láttam egy plakátot, ami remek megélhetési lehetőséget biztosított. Apám és a bátyáim is jobban támogatták ezt, mint sem azt, hogy rendőr legyek, annyira nyüstöltek, hogy elvégeztem egy tanfolyamot, és elhelyezkedtem utaskísérőként.

Nem volt rossz, még csak azt sem mondhatom, hogy ne élveztem volna az elején. Az egész addig volt jó, amíg rá nem jöttem arra, hogy ez nagyjából olyan, mintha pincérnő lennék, csak épp a levegőben történik. Jó volt, és szép volt, de ennél sokkal többre vágytam. S azon túl, hogy alapvetően is apám nyomdokaiba akartam lépni, valahol legbelül motiváltak a velem történtek. Hiába jártam pszichológushoz, a gondolatot soha nem tudtam kiverni a fejemből. Tenni akartam valamit, hogy az ehhez hasonló esetek elkerülhetőek legyenek. Onnantól kezdve, hogy ott hagytam az Airlines vállalatát és elhelyezkedtem a rendőrségnél, már tudatosan építettem a karrierem, míg nem hosszú és kemény munkával végül beküzdöttem magam az FBI tagjai közé.

A zuhanyzás mindössze öt-tíz percig tarthatott, ez a sok emlék mégis egy pillanat alatt pörgött le a fejemben. Nem értettem azt, hogy miért tértek vissza a rémálmaim, hogy miért vagyok zaklatott mostanában. Még csak azt se mondhattam, hogy túlterhelnek, hisz a terepről irodai munkába helyeztek, ami legfeljebb több felelősségel járt, de kevesebb veszélyhelyzettel. Legalábbis így éreztem, mióta az időm nagy részét a négy fal között töltöttem.

A kádon ücsörögve még a mobilom után nyújtóztam, amit még kora este hagytam a mosdókagyló szélén. Megnyitottam a messengert és azonnal rányomtam Gavin-re, aztán elkezdtem neki pötyögni. Olyan jó lett volna megosztani valakivel azt a tengernyi gondolatot, de aztán írás közben megtorpantam.

Felpillantva a készülék képernyőjéről a résnyire nyitva hagyott ajtón keresztül az ágy szélét fürkésztem. Richarddal kellett volna megosztanom ezeket a belső gondolatokat, de az utóbbi időben valahogy nem tudtam vele őszintének lenni. Akármiről is beszéltünk, mindig eltérően vélekedtünk, állandóan összekaptunk valamin, vagyis…már ez sem volt jellemző. Régen legalább, ha így is történt, utána jött egy jó kis szex és minden rendbe jött. Most viszont már nem éreztem azt, hogy ez működne kettőnk közt. Ráadásul már azért is bűntudatom volt, hogy a legutóbb Gavin kúszott az elmémbe, miközben csináltuk. Ettől a gondolattól persze azonnal visszadobtam a mobilom a csap szélére, mintha maga a fertő lenne. Úgy éreztem, hogy kezdek egy kicsit bekattanni, és Richardnak lehet hogy igaza volt, talán újra meg kellett volna látogatnom a pszichológusomat.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Az életünket érő változások mindig két irányba sodorhatják a jövőnket. Van hogy jól döntésnek bizonyul és minden az elképzelések szerint alakul, de ott a màsik oldal is, mint a te eseted, amikor a túl nagy változás nem tesz jót és nem várt kellemetlenségeket eredményez. Eddig a veszély, az adrenalin volt az életed, amelyet egy nyugodtabb tàrsa váltott fel. Mégis olykor pont ez okozza a problémàt, hisz több időd marad gondolkozni vagy olyan emlékeket elővenni amiket szíved szerint mélyre száműznél, most azonban mégsem teheted. Ezt figyelembe véve nem csoda, ha nem érzed magad jól vagy olyan emberekre van szükséged, akik teljesen megértik min mész keresztül ahelyett, hogy csak felesleges köröket futsz olyanokkal, akik végül úgyis kiforgatják az érzéseidet. Néha magunk sem tudjuk teljesen, hogy mi lenne a biztos megoldás, de azt igen, hogy mi az ami egy kicsit is segítene, így nem árt ezeket előtérbe helyezni. Itt most csakis az számít, hogy te jobban legyél.
Egy igazán szimpatikus, erős jellemmel megáldott nőt mutattál be nekünk, akinek a legjobbakat kívánom a továbbiakban. Tetszett a történeted és örülök, hogy olvashattam!    

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!