Lelkiismeretes, tisztességes ember vagyok. Teljesen introvertált típus vagyok, épp talán ezért dolgozom a háttérben. Sosem kedveltem a középpontot, társaságban is leginkább a legcsendesebb ember voltam mindig, jó, persze, ha eleget iszok alkoholt, beszédesebbé válok.
A művészetek mindig érdekeltek, aztán jött az életembe a sminkelés, majd pedig elhatároztam, hogy márpedig én olyan szakember akarok lenni, aki képes a legjobbat kihozni másokból és önmagából is. Céltudatossá váltam, motivációm pedig az volt, hogy lehetnék maszkmester. Igen, és egy remek mentorom akadt, akitől mindent megtanultam a speciális effektekről, maszk készítésről. Igazi munkamániás vagyok, aki szeret alkotni: a témakör lehet egy natúr smink vagy akár egy ronda, hányingert keltő maszk.

Valakitől azt is hallottam már, hogy már túl rendes vagyok, meg sokat mondom azt is, hogy ugye, megmondtam...A lényeg, hogy mindenkivel figyelmes vagyok, nem rohanok le senkit semmivel. Azt hiszem. Tapintatosnak is mondanám magam, talán elsőre nem tűnök annak, de az vagyok. Vannak érzelmeim, sőt egyesekhez sokkal mélyebben viszonyulok. Tudom, ha mindent bevallanék, akkor nem lenne jó vége. Az érzelmeimet csökkentve mutatom ki inkább, hülyéskedéssel vonom el figyelmem erről vagy épp munkával.

Sok csalódás ért már mindenhogyan, - barátok, szerelmek -, így nehezen tudok bizalommal lenni mások felé. Fájdalommal tölti el a szívem, hogy vannak, akiknek csak egy ideig kellesz meg akkor, amikor nincs más nekik. Szánalmas. Nekem fontos a kétoldalú egyetértés, akár a rossz időszakokban is, nem szeretem azt, ha átvágnak. Lehet, szőke vagyok, de nem hiszékeny.

Ragyogón sütva nap, de olykor beborítja egy-egy kisebb felhő. Sétálok, mert néha azt is kell. Pontos úticélom van. Felkeresem az egyik tűzoltó laktanyát a szabadnapomon. Igen, pontosan azt, ahonnan érkeztek azok a tűzoltók, akik kimentettek engem és másokat a lángokban álló lakóházból. Mielőtt bemennék oda, még nagyot sóhajtok, hiszen nem készültem semmi beszéddel, csupán csak bátorságom összeszedve, tisztelegni és megköszönni jöttem, amit tettek.


Rossz emlékek kavarognak a gondolataimban arról az éjszakáról, amikor azt hittem, nem jutok ki élve a lakásból... A szomszédom lakásában ütött ki elsődlegesen a tűz, majd viszont az egész folyosó  füsttel lett teli, ahogyan az én lakásomban is elterjedt szép fokozatosan. Emlékszem, ahogyan elkezdtem köhögni, alig kaptam levegőt, alig bírtam észnél maradni. Segítség. Az elején még tisztán hallható volt tőlem, aztán halkabb lett. Lepergett előttem az életem. Egyre jobban mardosta a füst a torkom. Még hallottam, ahogy valakik betörik az ajtót, és egy alakot, aki közelít felém. Aztán elsötétült minden.

Tök ismeretlen vagyok itt, az első ember, akibe belebotlok, az maga a vezetője a helynek. Alig bírok megszólalni, majd mikor végre kinyögtem, hogy ki vagyok, miért is látogattam el ide, az már jobban ment. Igzából körbe vezetett, majd pár pihenő tűzoltónak bemutatott, akik ott voltak, akkor éjszaka. Azzal akartam találkozni, aki kihozhatott engem. Hatalmas köszönetet mondtam.
Örültem, hogy beszélhettem Maxwell O'Connorral. Jól esett. Belül roncs voltam, nem sikerült még túljutnom a lelki krízisen. Rosszabb is történhetett volna ennél, mindenki ezt mondogatta. Kivéve apát, ő tudja, milyen túszul ejtve lenni. Én a saját lakásom, a lángok és a füst foglya voltam. Egyszerre. Sok idő lesz, míg helyrejövök.


A mostani forgatás viszonylag késő estig tartott, elhúzódott. Nekem ott kell lennem az elejétől végéig mindennap, hiszen a maszkokat nem olyan egyszerű leszedni. Azért egy nap végére totálisan nyúzott és fáradt lesz valaki, még egy munkamániás is, mint én.
Az egyik színész még beszélgetett velem a sorozatról, meg arról is, hogy alig várja, hogy végezzenek, mert aztán lelép Olaszországba egy teljes hónapra pihenni. Ó, de jó neki.
Pakolom el a sminkkészleteket, közben pedig apa írogat, hogy menjek már át hozzá most, aludjak is nála, mert nézzünk együtt valami filmet, mondjuk Top Gun második részét. Fáradt vagyok, de oké. Vele szeretek lenni, mindig van bölcs és humoros mondata felém.

Más dolog is foglalkoztat. Az egyik barátom, Max rávilágított arra, hogy nem kéne egyedül lennem, randiznom kellene. Annyi sikertelen, béna meg rossz randin voltam már, a párkapcsolataim se voltak túl hosszúak... Szerinte pedig kéne, ahogyan apa is folyton ezzel jön. Hm... Viszont előbbi személynek elég konoly elképzelése van azzal kapcsolatban, kivel kéne találkoznom. A testvérével, Michaellel. Az a Michael, aki tengerészgyalogos. Nem ismerem őt, egy picit talán. Talán ideje lenne teljesen megismerni őt? Végül is... Miért ne?

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Szerencsés vagy, hisz túléltél egy tűzesetet, látszólag sértetlenül. Ugyanakkor a történtek természetesen mégis nyomot, sérüléseket hagytak benned, konkrétan a lelkedben. Egy ilyen traumát nem egyszerű feldolgozni, ehhez mindig időre van szükség. Igaz, már évek teltek el azóta, és remélem, azoknak távlatából visszatekintve már te is tudsz úgy nézni az akkori eseményekre, hogy látod, milyen szerencsés voltál, és ha jól értem, azt követően egy új barátot is szereztél Max személyében.  

Szép, hogy ilyen közeli viszonyt ápolsz az édesapáddal, illetve vannak fontos személyek az életedben, akik közel állnak hozzád, de megértem, hogy vágysz már egy társra is, aki nem ver át, aki mellett boldog lehetsz. Akár Michael lesz az a személy, akár más, én drukkolok, hogy megtaláld, amire és akire szükséged van!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!