One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Fable Hill

Fable Hill
Yesterday at 11:59 pm



Hazel&Chase

Chase Ginsberg
Yesterday at 11:35 pm



Flor & Gretchen -Perdido en Queens

Gretchen Valens
Yesterday at 11:08 pm



Nikolay Mikhaylovich Korzakov

Dorian J. Lester
Yesterday at 9:56 pm



Connie & Charlie

Constance Reyes
Yesterday at 7:17 pm



Activity Check (07.10-07.25.)

Noah W. Monroe
Yesterday at 6:54 pm



Candy&Noah ~ Do not escape!

Noah W. Monroe
Yesterday at 6:08 pm



Brooklyn Steel

Erik Lindström
Yesterday at 5:55 pm



Elkészültem az elõtörténetemmel...

Nikolay Korzakov
Yesterday at 5:40 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 10 4
Törvényszegõk 14 10
Bûnüldözés 9 10
Hivatal 0 1
Üzlet 6 6
Oktatás 4 6
Munkások 5 1
Egészségügy 6 4
Összesen 60 45
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Catherine E. Brooks


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Lydia Clarke

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Lydia Clarke   Szomb. Márc. 17, 2018 4:43 pm


Lydia Clarke

I really do miss...


Karakter típusa: Saját
Teljes név: Lydia Madison Clarke
Becenevek: Lydie, Lia
Születési hely, idő:Washington, D.C., 1991. február 22.
Kor: 27 év
Lakhely: Manhattan
Szexuális beállítottság: Heteroszexuális
Családi állapot: Özvegy
Csoport: Bűnüldözés
Egyetem:

  • Szociológia BA
  • Kriminológia MA

Munkabeosztás: Bűnügyi statisztikai elemző
Munkahely: New York City Police Department Criminal Records Section
Hobbi: Célba lövés, Netflix nézés, szépirodalom olvasás
Pozitívumai:

  • Cél-orientált
  • Racionális
  • Kötelességtudó
  • Higgadt
  • Pontos
  • Őszinte
  • Toleráns

Negatívumai:

  • Arrogáns
  • Szarkasztikus
  • Kiismerhetetlen
  • Durva
  • Kritikus
  • Főnökösködő
  • Munkamániás

Dolgok, amik érdeklik:

  • Angol irodalom
  • Sorozatgyilkosokról szóló dokumentumfilmek (munkahelyi ártalom)
  • Divatbemutatók
  • Gin Tonic és cigaretta
  • Lush-os termékek

Dolgok, amik hidegen hagyják:

  • Napi háromszor való normális étkezés
  • Mások véleménye
  • Romantikus filmek, sorozatok
  • Kapcsolatok

Kedvenc helyszíne:

  • Saját apartmanjának nappalija

Dolgok, amik mindig nála vannak:

  • Lábszár protézis, anélkül nehéz lenne bármit is csinálnia
  • Kisebb méretű fekete oldaltáska
  • Bankkártya, kevés készpénz
  • Irattartó
  • Kocsi és lakás kulcs egy óriási nagy csomóban
  • Jegyzettömb és toll


Szülők:

  • Anyja neve: Lee So Yeo (53) (Zongoraművész és zenetanár)
  • Apja neve: Sebastian James Clarke (55) (Befektetési cég tulajdonos)

Csak édesapjával és élettársával tartja a kapcsolatot.

Nem igazán szeret beszélni a családjáról. Hosszú ismeretség után a beszélgetések során elejtett apró információ morzsákból össze lehet rakni, hogy édesanyjával nem éppen volt a legjobb a kapcsolatuk. Többek között a nő tökéletesség iránti megszállottsága miatt ami Lydia gyerekkorát is megfertőzte. Ez vezetett az apja részéről kezdeményezett váláshoz is mikor körülbelül hat éves volt majd újra házasodásához.

A gyámságot hosszú harcok után édesapjának ítélték, aki tisztességgel felnevelte és minden anyagi körülményt megteremtett számára, hogy megfelelő oktatást kapjon és gond nélkül élhessen.

Egyéb hozzátartozók:

  • Anthony Fuller (2013-2015)



...what we almost had.


2011. december 12.


A kanapén feküdve próbáltam minden figyelmemet a kezemben tartott Émile Durkheim könyvnek szentelni több-kevesebb sikerrel. A mai nap is már megtanultam több mint harminc oldalt és még vissza volt tizenegy de már éreztem, hogy az agyam nem képes magában raktározni további új információ áradatot. Meg egyébkéntis már minden érdekesebb volt mint a visszamaradt tananyag. Lassan arra eszméltem, hogy nem a szöveget memorizálom hanem a betűtípust elemezgetem. Ekkor értem a holtpontra és láttam be, hogy szükségem van egy kis szünetre.

Kezemmel elkezdtem kotorászni a padlón azzal a céllal, hogy megtaláljam a sok földön heverő papírlap között a könyvjelzőmet. Már fél testemmel lelógtam a szóban forgó ülőalkalmatosságról amikor is kezembe akadt végre-valahára a kemény papírlapból készült könyvjelzőnek csúfolt valami. A könyvbe helyeztem majd becsuktam és az asztallapra helyeztem. Egy nagy sóhaj kíséretében normális ülőpozícióba helyeztem magamat majd körbejárattam a szememet a nappalin. Mindenhol könyvek és papírok tengere úszott amerre csak elláttam.

Kezemet az arcomhoz emeletem majd óvatosan elkezdtem az orrnyergemet masszírozni. Ideges voltam aminek nem csak az egyetem és a közelgő vizsga volt az oka.
Újabb nagy sóhaj kíséretében felkászálódtam az eddigi helyemről és elindultam határozott léptekkel a konyha felé.

A helyiségbe érve azonnal a kávéfőzőhöz vettem az irányt. Az elmúlt három napban összesen aludhattam hat órát. A vékony alkatomat és gyenge immunrendszeremet számításba véve kész csodának számított, hogy nem lettem még rosszul és nem a takarítónőm talált rám összeesve valahol a padlón.

A gondolataimból a kávégép hangja ragadott vissza a valóságba. Végre lefőtt a kávé sőt már ki is hűlt kicsit a nagy elmélkedéseim közepette. Pohárral a kezemben csoszogtam visszafele amikor is megálltam, hogy ellenőrizzem a kinézetemet a falitükörbe. Meglepetten helyeztem a tükör előtti kiemelkedőre a poharamat és vizsgáltam döbbenten az arcképemet. A szemeim vörösek és duzzadtak voltak, ráadásul óriási fekete karikák ékesítették. Arcom a szokásosnál is sápadtabbnak hatott. Finoman szólva is ijesztő látványt nyújtottam.

-Ez így nem mehet tovább. - motyogtam magam elé majd gondolatmenetemből az ajtó túloldaláról beszűrődő kulcszörgés zökkentett ki.
Nemsokára megjelent előttem a már jól ismert alak. Anthony Fuller. Két nagy nejlonszatyorral a kezében amiket a kanapéra helyezett.

- Úgy nézek ki mint egy zombi.- nyögtem ki a szavakat egy erőltetett kacaj kíséretében amire Anthony csak megvillantotta édes mosolyát ami akaratlanul engem is mosolygásra kényszerített.

- A Walking Dead-ben simán megállnád a helyedet mint zombi statiszta.- mondta vigyorogva majd közelebb lépet hozzám és átfogta a derekamat.

- Most elmegyek fürödni, hogy felfrissüljek picit és jobban fogjon az agyam.- mondtam közel hajolva miközben az ajkát fixíroztam. Kissé sértette az önérzetemet, hogy egyetért a zombis teóriámmal. Tipikus nő vagyok ilyen téren. Én mondhatok magamra bármi negatívat de ő véletlenül sem érthet velem egyet. Ő meg szándékosan szeret ilyenkor piszkálódni velem.

- Ez jó ötlet! Veled tartok.- mondta és már csókolt is volna meg de én elhúzódtam és kibontakoztam karjai közül.

- Bocsi de ez a hulla ma egyedül fürdik.- nyújtottam ki a nyelvem és már indultam is a fürdő irányába amikor karon ragadott és magához húzott. Arcomat megemelte az államnál fogva, hogy ne tudjam fejemet másfele fordítani majd egy finom csókot lehelt ajkamra és finoman beleharapott. Utálom amikor ezt csinálja mert óriási akarata erő kell nekem, hogy ellenálljak neki.

- Biztos? - kérdezett rá egy féloldalas halálosan csábító mosoly kíséretében.

- Nem.- nyeltem egy nagyot mire elengedett és elnevette magát.- A csatát megnyerted de a háborút még nem!

Figyelmeztettem majd a karjaiba kapott és már vitt is be a fürdőszobába.

2015. szeptember 24.
A nap gyengén ontotta magából sápadt sárga fényét a sűrűsödő felhők takarása mögül. Ahol az egybefüggő fellegréteg meg-meg töredezett ott helyenként a fény utat talált magának egyenesen a színes levéltakaróval fedett kitaposott ösvényig. A már szinte túlságosan is festőien idilli őszi délután hangulatának képét csak egy nagy sötét folt színezte be. Mégpedig az, hogy ez a nap koránt sem olyan bódítóan kellemes sokak számára, mint ahogy azt a természet láttatni akarja.

A temető bejáratát átlépvén egy pillanatra megálltam. A tíz száll vörös rózsából készült koszorút a jobb kezemből a balba helyeztem majd a felszabadult ujjaimmal óvatosan megigazgattam fekete nadrágom meggyűrődött alját és folytattam tovább utamat. Nem kellett megtennem túl sok lépést ahhoz, hogy a gyomrom dióméretűre zsugorodjon össze. Egyre gyorsabban kapkodtam lábaimat a kimagasló kis fehér templom irányába miközben a sárga összes árnyalatára színeződött levelek ropogva lebbentek fel finoman a talajról, ahogyan rájuk léptem. A mellettem hosszasan elterülő párhuzamos sírtámla sorok között megtaláltam azt az egyet. Ma van a második évfordulója annak az iszonytatos eseménynek, aminek megtörténte óta már nem vagyok ugyan az a nő mint régen sőt minden bizonnyal már nem is leszek.

Az arcom eltorzult, nem bírtam tovább. Fájdalom, keserűség, kilátástalanság, düh, tehetetlenség, harag. Ezeknek a negatív emócióknak a keveredése olyan erős volt mintha egy óriási fekete felhő próbált volna bekebelezni. A pánikrohamhoz hasonló tüneteket kezdtem magamon felfedezni, amint újra leperegtek előttem az autóbaleset eseményei. Szemeimet szorosan behunytam, a levegőt csak szaggatottan voltam képes venni. Percek telhettek el, így amikor is végre javulást kezdtem el tapasztalni. Kinyitva szemeimet elolvastam azt a pár sort, amit már oly régóta a memóriámba égett: „Anthony Fuller (1990-2015) A test elragadtatott a földről; nem úgy mindaz, ami reá emlékeztet.”

Éreztem végigcsordulni egy könnycseppet az arcomon majd tekintetemet a sírfeliratról a bal lábamra szegeztem, aminek helyén lévő művégtag örökké emlékeztetni fog arra az estére.


avatar
Bûnöldözés
Play by :
Lee Sun Bin
Kor :
27
Hozzászólások száma :
2

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Lydia Clarke   Vas. Márc. 18, 2018 2:10 pm


Gratulálok, üdv nálunk!

Lydia!

Már magában a választott munkád sem hétköznapi, így ennek fényében kíváncsivá tett, hogy a történeted miképpen épül majd fel. Tetszett az a megoldás, amivel a jellemedet ismertetted meg velünk, azt pedig még inkább pluszként éltem meg, hogy a családodról is meséltél egy keveset a végén, leírva a foglalkozásukat/nevüket. Very Happy
Sok kérdés merült fel bennem miközben elolvastalak, hiszen olyan információk maradtak még titokban, amikről ugyan meséltél a történeted során, mégsem kerültek kifejtésre. Ez viszont közel sem probléma, hiszen a későbbiekben úgy gondolom - ha nem tévedek - a játékaid folyamán ezekről az életed nagy mértékben meghatározó eseményekről is tudni fogunk majd. Mint például arról az esetről, amely során több veszteség is ért, és az egyik ilyen Anthony volt. Sajnálattal olvastam ezeket a sorokat, hiszen aranyos jelenetet ragadtál ki a hétköznapjaitokból, így még inkább keserűen hatottak az évek múlva történtek leírása. Sad Ezeket félretéve viszont felkeltette érdeklődésemet, hogy mik is történtek valójában, és remélem a választ is megkapjuk majd rá az elkövetkezendő játékaid során, felkarolva ezzel pár játékost is, akik segítségként fognak szolgálni majd a történeted felépítésében. Very Happy Kíváncsian várom mit fogsz ebből majd kihozni.
Nem is tartalak fel tovább, hiszen jó pár kaland még vár rád. Fuss foglalózni, utána pedig nem maradt más hátra, mint játszani. Üdv itt! Very Happy




◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


you're worse than nicotine

avatar
Törvényszegõk
Play by :
Josh Segarra
Kor :
31
Foglalkozás :
rossz múltú-apafiguraszerű-fejlődő szervezetben lévő-emberi lény
Hozzászólások száma :
198

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Lydia Clarke

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Hannah Charpentier
» Moira Lydia Rhodes

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Ahol minden kezdõdik :: Karakterrészleg :: Bûnüldözés-
^
ˇ