Ma egy felettébb érdekes helyszínre fognak elvinni engem, amint elékszülök a fotózásra. Nem tudom ki szervezte ezt a helyet, az biztos hogy apám keze benne volt a dologban, mert az ügynököm ilyen helyekre nem igazán pályázik. Emlékszem a tulaj Lorenzo egy igazán charme-os férfi. Igaz majdnem egyidősek faterral, de belőle árad valami igazán különleges, azt hiszem a férfias erő vetül ki a külsejére, nők sokaságát megbolondítva ezzel. Viszont azt mindenképpen a lelkemre kötötték, hogy ne nagyon kezdjek vele beszélgetésbe, mert előbb-utóbb valami csúnya, rossz helyen fogom találni magam. Szóval mit fogok tenni? Természetesen, ha akad rá lehetőségem beszélgetek vele. Mondjuk erősen kétlem, hogy pont egy velem egykorúval szeretne diskurálni, hacsak nem a külsőm megfogja valamelyest. Ugorjunk egy kicsit vissza a jelenbe. Mivel a fodrásznál már végeztem lassan a smink következik, majd a ruha, amit már ugyan felpróbáltam egyszer, de kicsit rám kellett igazítani, hogy teljes mivoltában mutassa a testem összes adottságát. Nagyon dögös darab, örülök hogy engem választottak a viselésre. Szóval miután felkerült rá még körülbelül kettő kilogramm smink (na jó, ez azért enyhe túlzás), felvettem a szépséges ruhadarabot és beültem egy kocsiba, hogy elvigyenek a helyszínre. Persze nem egy és nem két ember jön még velem, hogy a maximumot kihozzuk a reklámból. Most nem lesz videó, csak képek, ami szerintem nehezebb. Valamivel meg kell fogni a gazdagokat, hogy jöjjenek minél többen, mert hát a reklám mindig jól jön és egy jó reklám pedig még jobban. Ez egy night klub, ahol miközben engem fotóznak egy-két szemrevaló hölgyike a rúdon, vagy anélkül fog tekeregni a háttérben, hogy úgymond mutassanak egy kicsit a kínálatból, én pedig a gazdag hölgyeket fogom szimbolizálni, mutatva mennyire jól érzem magam a szórakozóhelyen. - Aztakurva! - Miután megérkeztünk meglepve konstatáltam, hogy ez valóban menő hely. Nem is értem miért nem voltam még itt. Ja, dehogynem, azért mert ez egy sztriptízbár és jajj az milyen csúnya és rossz dolog, közben meg menőbbnek néz ki jó pár helynél azok közül amikben voltam. - Látjátok? Így néz ki egy olyan hely, ahol van pénz dögivel a vendégeknek! - Csak ámulok és bámulok. Már értem miért öltöztettek diszkógömbnek, talán így jobban ki fogok tűnni ebből a környezetből, bár a pénzes faszok és bukszák lehet előbb észreveszik a gyémánt fülbevalóimat majd a képeken, mint bármi mást. Ezután jött a meló, ami a hely igényességéből és jellegéből fakadóan sokkal jobban ment számomra. Mintha jobban el tudtam volna engedni magam, mint máskor. Talán a zene, vagy a táncosok, vagy ki tudja, árad a falakból valami, ami ellazít. Persze meg is ittam egy-két gyengébb italt, mert általában akkor jobban megy a fotózkodás. Az is tetszik, hogy nem pulton fetrengős, bárszéken pucsítós képeket kértek, hanem szexi, de ugyanakkor nem közönséges. Kényelmes bőrkanapén ülős, pultnál koktélt szürcsölgetős s picit a parketten táncolós sorozatok születtek, viszonylag gyorsan, de ennek ellenére igényesen. Éppen most nézzük vissza őket a laptopon, hogy csináljunk még párat, vagy elég lesz ennyi a mókából.
Nem minden a marketing, de kétségtelenül fontos eszköz. Egyrészt aki nem reklámozza magát, az nem is látszik s aki nem látszik, az manapság lényegében nincs is. Másrészt az egyik legjobb terep volt arra, hogy az ember tetemes mennyiségű pénzt mosson tisztára marketing költség címszóval. Éppen ezért is volt időszerű, hogy készüljön némi új reklámanyag a klubom számára. S ha már pénzmosás, miért ne történne ez a sötét kis pénzügyleteim kezelő bank hozzájárulásával? A derék bankár úr úgy érezte, hogy a modellnek aspiráló lánykáját érdemes kicsit előtérbe tolni. Éljen a nepotizmus! A referencia fotók alapján azonban nem mondtam nemet, Shields lánya elég dekoratív volt, ő maga meg elég komoly támogatóm. Szóval beleegyeztem a dologba s hagytam, hogy a reklámügynökség szépen megszervezzen mindent, mert a lényeg csupán annyi volt, hogy a pénzügyi machinációk végén nekem végül visszaosztásra kerüljön mindaz, amit én raboltam össze a bandámmal. Nem ártottam bele magam tehát különösebben a folyamatokba, de mivel manapság elég sokat lebzseltem a klubban és vettem ki a részem a direkt irányításból, természetes volt, hogy a fotózás napján is bent fogok tartózkodni. Az elmúlt időben egyre inkább volt ez jellemző, talán kezdtem magam erre szoktatni, hogy ha a rablói lantot egyszer leteszem, akkor könnyedén simulhassak majd bele immár teljes mértékben ebbe a szerepbe. Persze kérdéses volt, hogy valaha is megteszem ezt a lépést, vagy előbb lőnek le egy hajsza során... mert igazság szerint a bűnözés nem egy olyan szakma volt, amiből olyan könnyedén ki lehetett volna szállni. S ettől tartottam is és ezért próbáltam egy elég stabil hátországot kiépíteni, egy olyan pókhálót szőni érdekekből, függőségekből, kéjből, bűnből és szenvedélyből, ami meg tud védeni. Miután végeztem a kimutatások átnézésvel felálltam az íróasztalomtól, készen arra, hogy menjek egy kört az én kis birodalmamban. Eligazítottam a középkék sportzakót kicsit magamon, majd neki is vágtam az irodát elhagyva, hogy körbenézzek. Persze az elsőutam a bár felé vezetett, hogy egy italt is magamhoz vegyek, de ez azt is jelentette, hogy beleütköztem a reklámfotózós csapatba. - Áh, Miss Shields! Örülök hogy itt van, és elvállalta ezt a munkát! - köszöntöm halvány mosollyal a teljes harci díszben pompázó modellt a stábból elsőként s még egy udvarias kézcsókot is bezsebelhet, ha hagyja. Igazán csinos fiatal hölgyemény volt, a kék szemei kifejezetten jól meg tudták ragadni az ember figyelmét. El-elindított bennem egy gondolatot s ez nem mindig jó az érintettnek teljes mértékben, de... ki tudja! Először lássuk, milyen fából is faragták a hölgyet, aztán kiderül, hogy netán ismét egy csiszolatlan drágakőre bukkantam, avagy sem. - Remélem minden rendben megy és jó képek készültek! - teszem még hozzá, majd vetek pár pillantást a laptop monitorján sorjázó fotókra. - Nem rossz, nem rossz... - mondom kicsit állam dörzsölve, ahogy szemeim elé tárul az anyag.
Minden bizonnyal jól fog sikerülni ez a projekt, hiszen szinte már belépés után kellőképpen ellazultam és próbáltam magam átadni a hely varázsának. Árad a szex-izmus, a vadság, a drámaiság, a vágyak, a gazdagság az egészből, ami nekem igencsak fekszik. Teljesen biztos vagyok benne, hogy amint lesz alkalmam valóban meg fogom látogatni ezt a helyet és nem munka, sokkal inkább szórakozás céljából. Sőt, lehet ha végeztünk itt is maradok, bár fogalmam sincs hány óra lehet, mert nem raktak rám most karóra kiegészítőt, a telefonom meg valahol a táskában hever a kellékek között. Mindegy, még biztos baromi korán van, pedig ebben a szettben akár maradhatnék is éjszakára. Amikor már készítettünk kellő mennyiségű fényképet, leültünk megnézni vajon használható lesz-e ez a csomag?! Közben megjelent a tulaj, Lorenzo. Nem tudom megmagyarázni miért keltette fel az érdeklődésem ez az apám korú férfi, de örülök hogy tiszteletét teszi köztünk. - Üdvözlöm, csodás ez a hely! - Hagyom, hogy csókot nyomjon a kézfejemre, a munkával kapcsolatosan csak biccentek egyet finoman, elvégre én tartozom neki, hiszen ő fizet úgymond. Ráadásul nem is rosszul, másnak egy hónapban nincs annyi a fizetése, de hát itt van pénz bőven. A nevét pedig egész egyszerűen azért nem mondtam, mert nem tudom hogyan szólítsam. Lorenzo Úr? Vagy Enzo Úr? Vagy valami teljesen más. Szívem szerint nem is magáznám, de nyilván a protokoll jelenleg megkövegteli. - Minden a legnagyobb rendben! Nagyon jól éreztem magam munka közben, remélem sikerült átadni amit szerettünk volna! - Ő és én, közös projekt lényegében. Ő szeretne átadni valamit a közönségnek és én vagyok az eszköz ebben. Most ez így elég furán hangzik, de lényegében így történik minden reklámnál. - Köszönöm! - Természetesen nem megyek odébb, mert kíváncsi vagyok a véleményére. Nyilván nem fog itt elkezdeni nekem áradozni, hogy óh, de jó vagy bébi!, pedig igazán szexi lenne a szájából, de hát ő azért teljesen más világ, mint én. - Ha van ötlete helyszínre, pózra nyugodtan duruzsolja, megpróbálom teljesíteni! - Ha sikerül mondandóm közben felveszem a szemkontaktust Vele és úgy duruzsolom búgó hangon felé. Persze a nem rossz, az náluk nyilván dicséret, mert ha rossz lenne azt mondaná, hogy ez pocsék, szar, stb., szóval igazából valószínűleg elégedett a mai teljesítményemmel, de ettől függetlenül, ha van ötlete, én szívesen fogadom. Mondjuk lehet szerepelhetnénk együtt is valamelyik képen, de persze ezt az ötletet inkább fel sem vetem, nem hiszem, hogy az a típus aki belemenne ilyesmibe, pedig jól állnánk egymásnak, fiatalítanám egy kicsit.
Ambivalens hely volt ez a klub, mert egyszerre volt közönséges a maga nemében és mégis képviselt valami mást is, az emberi természetnek egy olyan dekadens oldalát, ami túlmutatott a vulgaritáson, még ha teljes mértékben abban is fürdött. S ezért tudott megosztó is lenni, főleg a nők körében. Volt, aki vágyott ide, akár arra is, hogy kipróbálhassa magát ilyen környezetben és volt, aki élből elutasította. Anne megjegyzése alapján inkább az első csoporthoz helyezkedett el közelebb a spektrumban. Ezt mindenképp érdemes észben tartanom. Elég formás leányzó volt, modellként a hírnév felé is tarthatott és az ilyen hölgyeményeket sosem rossz szemmel tartani. - Köszönöm! Igyekeztünk a legigényesebb környezetet megteremteni. - biccentek a szavaira. - Egyébként tegezhetsz nyugodtan, elvégre édesapáddal sincs rossz viszonyunk, ebédelni is voltam már nálatok. - teszem még hozzá könnyedén, egyúttal egy könnyedebb légkört is teremtve ezzel. Nem kell annyira komolykodni, az, hogy ő itt van, eleve ennek az ismeretségnek is köszönhető. - Ha jól érezted magad, az már fél siker, az eredményhez legalább is hozzá tud járulni. Egy ilyen csinos teremtés meg egyébként is jól szimbolizálja ezt a helyet! - biccentek, mert végső soron így is gondoltam és igazából ez az egész nem volt egy véresen komoly dolog: az igazán fontos törzsvendégkör így is megvolt.És hát igen, ő pont úgy festett, mint amihez hasonló lányokat egyébként is szoktam itt foglalkoztatni, semmilyen tekintetben nem lógott ki innen és a jelek szerint ő is úgy érezte. - Szerintem ez a képsorozat így teljesen jó, nagyon nincs mit hozzátenni. - mondom végül mutató- és hüvelyk ujjammal továbbra is állam dörgölve finoman. - Maximum annak lenne értelme, ha majd egy más természetű is készülne, ahol például egy itteni táncost jelenítesz meg. - teszem még hozzá egy ezúttal játékosabb mosollyal állva Anne kék lélektükreinek pillantását, s a szemkontaktust tartva.
Nem tudom ki választotta számomra ezt a ruhát, de az biztos, hogy jól mutat rajtam és ezért teljes mértékben jól érzem magam benne. Nem kényelmetlen, mert kicsit sztreccses anyag, de mégis simul a testemre és megmutatja formás vonalaimat, ami egy ilyen projektnél szerintem az egyik legfontosabb dolog. Jól ment minden, egésze addig amíg meg nem jelent Lorenzo, vagyis most is jó minden csak hogy is mondjam, elvonja a figyelmemet a helyről. - Tudom és köszönöm, csak nem tudtam hogy viszonyuljak Hozzád! - Elvégre nem egy üzleti partner szokott megfordulni a családi házunkban és hát a többségükkel magázódom, elvégre sokkal idősebbek nálam és hát kijár a tisztelet nyilván. Legalábbis nekem így tanították. Mindenesetre sokkal könnyedebb lett a légkör számomra miután felajánlotta, hogy tegeződjünk. Eddig se nagyon voltam feszélyezve, de azért csak máshogy fogalmazol, ha magázol valakit. - Reméltem, hogy meg leszel velem elégedve, elvégre. Igyekeztem átadni amit kell! - Aztán, hogy jönnek ezek után vagy sem az már nem az én problémám, bár egy ember egész biztosan meg fogja látogatni ezt a helyet nyitási időben is és az bizony én leszek. Mondjuk ki tudja, lehet nem is ez a cél, azért hallottam már ezt-azt erről a férfiról, lehet teljesen más szándékai vannak ezzel a projekttel, ki tudja. - Mennyi idő van nyitásig? - Ő egész biztosan tudni fogja a választ, szóval nem is kérdezhetnék jobb embert. A ruháim úgyis a stúdióban maradtak, majd holnap beszaladok értük, a személyes tárgyaim pedig itt vannak valahol, mert azokat mindig elhozzuk, bárhova megyünk. Úgy tűnik megfelelő számára amit készítettünk, úgyhogy a többiek el is kezdik összeszedni a fotós kellékeket, de én még mindig a férfit bámulom. Igyekszem nem végig rajta tartani a szemeimet, de amikor ő beszél hozzám, vagy én hozzá akkor mindenképpen. - Hmm, ez igazán hízelgő, de akármennyire jól mozgok, szerintem nem vagyok elég dögös ehhez. - Nem vagyunk valami túlfűtött szexualitás terén és ezekben a nőknek látszik a vágy, nem is kicsit. Én nem tudnék szerintem még ilyen fülledt, erotikus táncot lejteni, nem lennék rá képes és ezt meg is mondom neki kerek perec. Aztán lehet csak egy kis löket kell, pár koktél, vagy egy kis gyenge cucc, vagy mondjuk az, hogy lefeküdjek valakivel, aztán én lennék a legvadabb macska a terepen...
- Nos, ez a környezet nem a karót nyelt feszességről szól, nyugodtan lehet lazán kezelni a helyzetet. Persze ez most egy munka számodra, de a javán már úgyis túl vagy. - mondom továbbra is mosolyogva, ahogy figyelmem most csak Anne élvezte. Figyeltem a reakcióit, a tekintetét, a hanglejtését s belül kicsit elemeztem is, hogy képet kaphassak róla. S arról, hogy esetleg miként is válna hasznomra, netán milyen szórakozást jelentene... - Szerintem sugárzik belőled mndaz, ami a helyet jellemzi, egyfajta elegancia, kecses szépség, az ígérete valami izgalmasnak és érzékinek... mind ott van ez a vonásaidban. - feleltem könnyedén halk, de határozott hangon, kicsit legyezgetve hiúságát, elszórva bókokat, de továbbra is felmérve, hogy hányadán állunk, mit hozhatok ki a helyzetből. Csinos volt, ez tény, olyan teremtés, akibe kedve támad az embernek belekóstolni. Nem is volt véletlen, hogy ő állt a kamerák előtt modellként ugyebár... közben viszont a bár mögé léptem s az egyik üveg whisky-t megragadva töltöttem egy-két pohárba, amiket szépen a pultra is rendeztem. - A ház ajándéka, vegyetek szabadon! - mondom a stábnak, majd én is elvettem egy pohárral a magam számára s kortyoltam egy jólesőt. - Van még egy órácska hátra, amíg nyit a hely. - válaszoltam meg a kérdést, majd figyelem, ahogy a stáb pakolászni kezd dolga végezetten, de Anne szemlátomást még nem készül lelépni. Helyes. Úgy látszik csinos legyecske akad ma a pókhálóba... de persze nyugtával dicsérjük a napot! Az biztos, hogy én a pult mögül viszasétálok a közelébe, kezemben a poharammal. - Ugyan! - legyintek kishitűnek tűnő megjegyzésére. - Minden adottságod megvan hozzá szerintem! Vagy sosem gondolkoztál el rajta, hogy miyen is lehet ez? Milyen lenne magad ebben a helyzetben kipróbálni... nem csa egy plakátról pillogni vissza az emberekre, de így is látni, érezni, hogy mit váltasz ki belőlük? - provokáltam picit a hölgyeményt pajkos mosollyal, lássuk ilyen tekintetben miként gondolkozik! És azt is, hogy mit lehet belőle kihozni, mert egy ilyen teremtés egyébként igen kelendő lenne, elvégre nem csak nekem akadna meg rajt a szemem!
Örülök, hogy jól sikerültek a képek és elégedett vele ő is, elvégre fontos, hogy a megrendelő azt kapja amit kér. Úgy tűnik kicsit lazára veszi a figurát velem kapcsolatban, ami abszolút pozitív. Azt hittem eddig, hogy úgymond karót nyelt típus, de most éppen az ellenkezőjét mutatja magából. - Igen, ide az emberek azért jönnek, hogy jól érezzék magukat, én ezt tettem, persze bizonyos kereteken belül. - Jó a helyszín, a légkör, a táncosok, a zene és ezek szerint a Főnök is. Mi kell még? Biztos vagyok benne, hogy szeretnek ilyen helyre járni a kikapcsolódni vágyók, már akinek belefér a gondolkodásmódjába, hiszen azért mégiscsak egy sztriptízbár, ahol nők vonaglanak szinte minden megmutatva magukból. Most persze volt rajtuk némi ruha, elvégre nem akarták, hogy elvegyék tőlem a showt. Gondolom meg volt mondva mit szabad és mit nem. - Köszönöm, ez jól esik. - Kicsit zavarba is jöttem attól, amit az imént mondott nekem, arcomra kiült egy kis pír és a szempilláimat is megrebegtetem párszor. Nem gondoltam, hogy kedveskedni fog, de a szavai élvezetesek számomra. Elvégre ő egy ízig-vérig férfi. - Egészségetekre! - Én ugyan a whiskeytől ódzkodom, szóval nem is veszek el egy poharat sem, de van aki él a lehetőséggel és nem szeretnék illetlenül viselkedni. A munkát elvégeztük, rájuk vár az elpakolás, visszacuccolás a stúdióba, én viszont szerintem inkább itt maradnék, már ha nem raknak ki, így nyitás előtt. Nem tudom Lorenzo meddig fog ráérni itt cseverészni, elvégre elég komoly üzletember, nem biztos hogy a késő délutánját itt fogja eltölteni. - Ha nem probléma én maradnék, ígérem nem teszek kárt semmiben a nyitásig, akkor sem ha itt hagysz. - Nem várom el, hogy itt szitterkedjen felettem, ha dolga akad, viszont örülnék, ha nem kellene elmennem arra a kis időre, bár biztos találok itt a környéken valami helyet ahova beülhetek, igazából ez a B tervem úgymond. Amikor arról beszél, hogy akár én is táncolhatnék itt egy pillanatig azért felcsillan valami a szememben, de aztán a válaszom nem biztos, hogy teljesen olyan, mint amire számít. - Nem, én nem vagyok azért ennyire mutogatós típus. - Szólalok meg végül, kissé zavartan. Biztos lenne, akinek tetszenék, de hogy én szinte egy szál semmiben itt tekeregjek a sok gazdag férfi előtt, na nem, azért nem eszik olyan forrón a kását! Szeretek táncolni, de a saját magam szórakoztatására és nem máséra. - Nem vágyom ilyesmire, ha táncolok azt magamért teszem, ahogy a modellkedést is, hogy el tudjam látni magam. - Persze, ha valami drága cucc kell szemrebbenés nélkül szólok a szüleimnek és szinte már ott is van, de azért alapvetően arra törekszem, hogy el tudjam látni magam.
Tudni kell az emberekkel bánni, s én azt hiszem, hogy nem voltam rossz ebben. Nem ok nélkül, hiszen a csapaton belül én foglalkoztam "crowd control"-al éles akcióban, én tartottam kézben a fegyver csöve előtt az embereket s olyankor sokat tanul az ember. S végső soron azért is, mert olvasható könyvnek láttam az egyéneket, míg magam egy olyan kötet voltam, aminek üresek a lapjai s bármit lehet rájuk írni. Ha kellett, merev és kemény voltam, ha kellett, lazább. Most pedig az utóbbi, mert amit eddig láttam a leányzóból, az leginkább erre sarkallt. - Jó is az, ha az ember élvezi azt, amit csinál! És az pedig kifejezetten pozitív, hogy tetszik neked a hely és jól is tudod magad itt érezni! - válaszolom, magamban egyébként gondosan elraktározva ezt a dolgot, mert ez már nagyon is elárult róla egyet s mást. Ismerve az apját vagyonos hátterű, kényeztetéstől nem mentes leányzónak látszott, az ilyenek pedig mindig kicsit nyitottabbak a dekadens dolgok irányába, Anne pedig a jelek szerint nem is igazán próbálta megjátszani a dolgot. Milyen szerencse, hogy én pont ilyeneknek üzemeltettem játszóteret! S azzal, hogy jól érezték magukat, az én érdekeimet szolgálták. A bókokat úgy nyalogatta fel kissé pirulva a sminkje alatt, akár hálás kiscica a tejet s ez belül megmosolyogtatott. Ismét egy dolog, amit érdemes megjegyezni és szem előtt tartani. Mehet is a képzeletbeli noteszba! - Persze, hogy maradhatsz! Tekintsd úgy, hogy a vendégem vagy! - biccentek szavaira, majd újabbat kortyolok az italomból. Maradhat, aztán meglátjuk merre megy az este. Nekem nem voltak különösebb terveim, de az is biztos, hogy egy olyan nő, mint Anne egyébként is élvezne figyelmet a zömmel férfi vendégektől. De ezt ő is tudja esélyesen. Lehet egyébként pont erre vágyakozik? Amivel picit provokálom, ebbe az irányba megy s a kékségeinek villanása elárulja, akkor is, ha aztán a szavak mást tükröznek. Óvatos a cica... úgy nyújtja előre a mancsát, hogy azonnal vissza is tudja húzni, nem biztos a lépésekben! Ezt látom rajta. - Pedig a modellség sem éppen a szégyellős szakmák közé tartozik! S nem is olyan nagy a különbség, az ember inkább csak fejben húz határokat mesterségesen... de végső soron csak a test, a szépség felmagasztalása, a pillanat megragadása. Ilyen, vagy olyan módon. - vonom meg a vállam, majd kiürítem a poharam, hogy aztán a karom kínáljam Anne számára s ha elfogadja, akkor megindulhatunk kicsit mélyebbre a klubban, mintha körbe vezetném. - A kettő egyébként nem zárja ki egymást, lehet úgy táncolni, hogy a magad kedvére teszed, de más is élvezi, hiszen ez a modellkedés esetében is így van. Elvégre azért készül fotó, vagy videó, hogy azt más megnézze és nem a te fiókod mélyén lapul! - mosolyodom el. - De egyébként is arról volt szó, hogy fotókhoz formálnád meg a táncoslányt, bár van abban valami pikantéria, hogy te ezt a gondolatot már fejben tovább is vitted! - cukkolás? Lehet, de hogy igazam van, az is biztos és hát nem vagyok rossz abban, hogy rávilágítsak mindarra, ami zajlik benne, vagy éppen bizonyos ellentmondásokra. Táncolt valaminek a határán a leányzó, de ő ezt nem teljesen tudatosan csinálta. Márpedig ilyenkor erre vagy arra, de végül zuhan az ember az egyik oldalra...
Úgy látom érdeklődik irántam ez a férfi, bár nem igazán tudom még eldönteni, hogy csak illendőségből, vagy esetlegesen valami mást is forgat a fejében. Az arcán jelenleg szelíd vonások láthatóak, nem az amit eddig láttam belőle és a szavai is teljesen az ellenkezőjét tükrözik. Bár itt ez most nem üzlet, nem kell szigorúnak lennie, de a tekintetében mindig van valami érdekes. - Nem vagyok az a karót nyelt típus, bár ezt azért gondolom eddig is tudtad! - Sem az öltözékem, sem a viselkedésem nem hasonlít egy szende szűzére, de azért nem is vagyok az az útszéli, inkább a kettő között. Próbálok elegáns lenni, de ugyanakkor szexi és dögös is. Csúnyán szoktam beszélni, elvégre a korosztályom ebben nő fel, de ha kell azt is vissza tudom fogni. - Oh, ez hízelgő! - Úgy látszik tudja mivel lehet kedveskedni egy hölgynek, nem kell neki bemutatni a különböző fortélyokat, de hát elvégre már nem huszonéves, tudja helyén kezelni a dolgokat, van tapasztalata és ez nekem felettébb imponál. Az meg, hogy nem lép le csak hab a tortán. - Nem vagyok szégyenlős, csak vannak határaim, ahogy mondtad is. Ugyanakkor érdekes megközelítés lenne. - Az ital elfogyasztása után úgy tűnik még jobban rám fog összpontosítani, ami elég hízelgő számomra. Nem tudom megfogalmazni mi és miért történik amikor bekerül az intim szférámba, de egy kicsit bizseregni kezd a testem és mintha a levegőt is szaporábban szedném. Próbálom visszafogni magam, de úgy tűnik annyira nem megy ez a dolog. A karját nyújtja, én pedig elfogadom, ezzel még közelebb kerülve hozzá. A többiek lassan mind elmennek, csak mi maradunk ketten, illetve majd gondolom lassan befutnak az itt dolgozók, elvégre biztosan van mit előkészíteni egy ilyen helyen. Miközben kifejti a véleményét a táncolással kapcsolatban, finoman bólogatok és mosolygok, elvégre bőven van igazság abban amit mond, ennek ellenére számomra ez elég erkölcstelen. Teljesen más a fotó és az élőben vonaglás számomra. Amikor viszont emlékeztet rá, hogy ő képeket szeretett volna, akkor teljesen zavarba hoz ismét. Teljes megsemmisülés, ég a pofám szó szerint és olyan vagyok mint egy öt éves. Ő pedig olyan higgadt és olyan férfias, teljesen más világ. Az illata is bódító, ugyanakkor érzem benne ezt az erős egyéniséget, mintha csak neki készült volna, teljesen illik hozzá. - Most miért kell velem ezt csinálni? - Nyögöm ki végül kissé vékonyabb hangon, mint amilyenen szoktam beszélni alapjáraton. A számon zavart mosoly és a tekintetem sem teljesen tiszta. Nem sokszor szoktam zavarba jönni, de amikor igen akkor elég viccesen festek. Próbálom visszanyerni a higgadtságom, mielőtt még teljesen hülyének néz.
- Tény, hogy nem feltételeztem rólad ilyesmit! - mosolyodom el, kihagyva a lehetőséget, hogy egyébként valami illetlen viccet elsüssek a karónyeléssel kapcsolatban.Még akkor is, ha a hely szellemébe passzolna valamelyest. A könnyedség, lazább felfogás viszont ténylegesen része volt az itteni sodrásnak és a jelek szerint Anne egész jól tudott ebbe a világba illeszkedni saját felfogása szerint is. - Biztos sokan hízelegnek neked így is. - mosolygok tovább. - De ami jár, az jár, és ha már ennyire kíváncsi vagy a helyre nyitás után is, akkor a fotózás után a legkevesebb, hogy a vendégemnek számítasz. - teszem még hozzá, ahogy lassan kezd megjelenni a személyzet azon része, akik az estére készülnek, míg a fotózás alatt behívott táncos lányok visszavonulnak az öltözőbe. Nekik rövidebb lesz ma a munkanapjuk, de még egy kis plusz pihenő is jár azért, elvégre megterhelő plusz feladatot jelentett ez a fotózás is, én pedig nem akarom kizsigerelni őket, sőt! Amennyire lehetett, kifejezetten jó viszonyokat biztosítottam számukra, azzal együtt is, hogy azért tudni kellett rendet tartani köztük a baromfi udvarban. Mert sajna sokszor olyanok voltak, ha valamin összekaptak, márpedig sok érzékeny pont akadt ott, ahol ennyi nőnek kellett együtt dolgozni. - A határok pedig arra valók, hogy az ember átlépje őket! Csak így lehet valahonnan valahová eljutni: a határok, korlátok mind-mind megugrani való akadályok az úton, hogy megismerd és kiteljesítsd önmagad s igazán nagy lehess. Aki fel akar emelkedni, kivételes akar lenni, az megküzd a béklyókkal. A tömeg egyénei persze nem, ez is határozza meg a helyüket. Számukra kényelem a határ. - kicsit folytatom az eddigi okfejtésem, mert úgy érzem, hogy termékeny talajra hullanak a magok, de legalábbis tovább haladhatok abban, hogy felmérjem, milyen személy is Anne. Miként gondolkodik, mire van benne törekvés-vágy. Ideális esetben sikerül benne elültetnem azt az elképzelést is, hogy ő valami fajta ragadozó lehet, nagyvaddá válhat az élet rengetegében. Hogy ez mennyire van így? Nos, az egy másik kérdés... Én magam megdolgoztam már a nagyvad státuszért azt hiszem, ez pedig meghatározta a lépéseimet is, hogy mit mondtam, miként viselkedtem. Hogy élveztem Anne közelségét, édeskés illatát, de mégis megvolt az a belső tartásom, hogy vezessem a dolgokat s az olvadozást meghagytam neki. Nem is hibáztattam. A ragadozós hasonlatnál maradva az ember is végső soron ezért tiszteli-kedveli a hasonló példányokat: mert nagyok, megragadják a figyelmet és egyúttal végtelenül kegyetlenek is a világ legtermészetesebb módján. Lehet beképzeltség, de végső soron én sem voltam más: tudtam, hogy tudok hatással lenni az emberekre s nem is kevés vér tapadt a kezeimhez egyébként. Anne viszont zavarba jön a szavaimtól s megtorpanunk az olcsóbb kategóriás privát fülkék függönyözött bejárataival szegélyezett homályos folyosószakaszon, én pedig hozzá közel maradva fordulok vele szembe. - Mert fényt kell vetni arra, ami igaz. Még akkor is, ha az ember egy része szeretné azt homályban tartani. Látod, bár azt mondtad, hogy vannak határaid, fejben mégis a tudatod egy része túllépett rajtuk, anélkül, hogy valójában az merült volna fel. - miután közel maradtam hozzá, nem ütközik nagy nehézségbe, hogy végigsimítsak sötét hajrengetegén. - Szóval érdemes számot vetned magaddal, hogy miért is kombináltál így, vagy miért éppen ebben a klubban szeretnéd tölteni a ma estédet, mint ritka női vendég. - játékos mosoly kíséretében érkeznek a szavak, amiket megtoldok azzal is, hogy mutatóujjam ujjbegye haja után arcvonala alatt simít végig állacskája alá könnyed cirógatással.
Ahogy sejtettem is, tudja ő, hogy nem olyan csajszi vagyok, akit ha beállítanak egy sarokba egész este ott áll, vagy mondjuk ellenezne egy jó bulit, vagy nem csinálna hülyeséget, ha úgy gondolja jól esik neki. Nem szoktam óriási baromságokat elkövetni, de azért volt már egy-két meredekebb húzásom. Például amikor suliban a WC-be dobtam az egyik seggnyaló telefonját csak azért, mert nem akart meghívni a szülinapi partyjára, vagy amikor kilövettem az orrom és úgy mentem haza (azóta már be is forrt). - Nem mondom, hogy nem kapok bókokat, de egyáltalán nem mindegy kitől. - A tőlem fiatalabbak és velem egykorúak, csak ilyen hülye sablon csajozós dumákat nyomnak többnyire, amiért cserébe én nagyon szívesen kinevetem, vagy elhajtom őket, mert már kismilliószor hallottam és mert sokaknak körülbelül folyik a nyál a szájukból úgy bámulnak. Nem szeretem az éretlen egyéneket, mindig is sokkal jobban vonzódtam az idősebbekhez, vagy ha már velem egy korú, akkor legyen csaj, még velük is jól tudom érezni magam. - Szerintem én nem vagyok tömegcikk és mégis vannak határaim. - Kicsit összeráncolom a homlokom amikor arról beszél, hogy csak a bénáknak, a tömegnek vannak határai és ha ki akarok tűnni, akkor igen is át kell lépnem azokat. Ebben nem értek egyet vele, de most nem fogok elkezdeni vitatkozni. Valahogy teljesen máshogy látja a dolgokat, gondolom a tapasztalataiból táplálkozik, ami eddig előre vitte, de én nem akarom elhinni, hogy nem kellenek szabályok ebbe a világba. A következő kisebb monológja viszont elgondolkoztat némileg, hiszen van benne igazság. Odaképzeltem magam egy pillanatra az emberek elé és valamilyen szinten jóleső érzéssel töltene el, hogy én vagyok a középpontban, de valami mégis visszahúz, még magam sem tudom mi, de valami azt súgja ez nem lenne a megfelelő közönség, élethelyzet számomra. Talán az erkölcsi gát, vagy a taníttatás amit kaptam, vagy az a kényszerített helyzet amibe elég fiatalon kerültem bele és kiszolgáltatva, megalázva éreztem magam akkor. Ezt semmiképpen nem szeretném még egyszer. Most valami olyan helyen járhatunk, ahol a vendégek magántáncot kérhetnek azt hiszem. - Talán igazad van, de én nem érzem így. Valami visszahúz, nevezhetjük erkölcsnek, vagy óvatosságnak. Viszont, mint vendég szerintem jól fogom érezni magam. - Amikor már testileg is közelít kicsit, vagyis megcirógat akkor ismét elmosolyodok és egy kicsit zavarba jövök, a légzésem is felgyorsul, de nem annyira, mint az előbb. Jól esik a közeledése, de némiképp furcsállom is a helyzetet, nem igazán értem ezt az egészet. Talán csak azért választott engem, hogy közelebb kerüljön hozzám? Mondjuk ez is hízelgő, de ahhoz hogy bátrabban viselkedjek vele mindenképpen le kellene gurítanom egy-két italt. Nem vagyok ijedős fajta, de most kicsit ódzkodom, mert azt hiszem ő nem fog itt megállni, biztosan van terve velem, viszont nem vagyok benne biztos, hogy én most ezt így akarom, de abban sem, hogy nem, elvégre akkor ezt sem hagynám. - Kezdem úgy érezni magam, mint egy hal a hálóban amit elkezdtek kihúzni a vízből! - Furcsa érzés ez. Tudom, hogy nem egy szelíd férfi, hiszen sugárzik belőle a vadság, az erő, a férfiasság, de mégis hagyom, hogy bekerítsen az a háló és egyre szorosabb legyen.
- Elhiszem, hogy van, akitől szívesebben fogad ilyesmit az ember. - bólintok. - Annak viszont örülök, ha tőlem szívesebben veszed. - egy halvány mosollyal teszem még hozzá. Tény, hogy mutatós leányzó volt, ezt a mostani feladatot részben ennek is köszönhette, de a másik oldal az volt, hogy végső sorban egy gazdag apuka elkényeztetett lánykája volt. Lehet, hogy ő ezzel az állítással vitatkozott volna, de összességében ez volt a valóság s az ilyenek valahogy mindig érdekes célpontot jelentettek. Látok benne potenciált, annyi biztos. Valahol ezért is megmosolyogtató, hogy nem tartja magát tömegcikknek. Ó igen, helyben vagyunk... a milliárdnyi egyéniség világában, ahol valójában senki sem az, legfeljebb egyéni fogyasztói kosár, de az is a felkínált sablonokból, panelekből épül fel. Az individualizmus hazugságába temetett kényelmes fogyasztói álom! S pont mi más lenne ennek az egyik méltó szimbóluma, mint egy modell? Az, aki végső soron a puszta látványával képez egy olyan felületet, amire mindenki szabadon projektálhat tartalmat a maga ízlése, vágyai szerint. Akárhogy is, engem eddig szórakoztat ez a tipikusnak mondható öntudat. - Határok mindenkinél vannak. A kérdés már csak az, hogy ki mihez kezd velük! - vonom meg picit a vállam, mert ebbe mélyebben is bele lehetne menni, de nem biztos, hogy érdemes. A csinos buksiját más módon kéne megzavarni, ami azt illeti. És hát erre is megvannak a magam eszközei s még ő is adta alám a lovat. - Helyesbítve így érzed, csak a tudatos éned is beleszól a dologba. De az egész a te gondolatkísérleted volt ugye... és hát ahogy mondtam, én fotósorozatra gondoltam, az pedig talán számodra is más kategóriát képez. Bár ezek után már kíváncsi lennék, hogy nekem milyen műsort adnál! - kacsintok rá a játék kedvéért. A folytatástól is zavarba jön, ami egy érdekes újdonság, de ezt is elkönyvelem magamban. Tehát valóban vannak még itt olyan határfalak, amiket érdemes lehet ledönteni. Nos, annál jobb! Ha a vadászkutya szagot fog, akkor megindul s én is így teszek végső soron. Amit rajta látok és érzékelek az biztató, orrcimpája érintésemre picit jobban tágul hevesebb légzés jeleként. Az apró rezdüléseket érdemes figyelni és azokból olvasni. - Ez az egész hely arról szól. - mondom, ahogy szabad kezemmel mellette félrehúzom picit a függönyt, míg másik ujjam álla alól finoman csúszik oldalára s fordítok rajta gyengéden picit, hogy belásson, míg én hátulról beszélek hozzá, fülecskéjétől nem is olyan messze. - Ez pedig az egyik esszenciája ennek: az a kicsi, barátságos tér, ami a világtól való elhúzódás illúziója, csak az érzékek birodalma. Egy rúd pici pódiummal, egy kényelmesen nagy és széles ülőalkalmatosság, vöröses színek s egy kellően vastag függöny... sokaknak elég ez a háló s benne még egy csinos csali. - szavaim leírják híven a helyet amit láthat a függöny fellibbenésével. - S valamiért neked mégis tetszik ez az egész. - teszem még hozzá, majd a függönyt visszaengedem s továbbra is derekán tartva kezem kísérem tovább a folyosón egy tükörig. Vagyis látszatra tükör, mert egy ügyes mozdulattal tudom nyitni s az irodámba toppanunk, ahol előre engedem. - Csak utánad. Itt nem zavarsz amíg nyitnak az alkalmazottak a klubban. Utána szívesen körbevezetlek még a többi részben is. - mondom, majd én is követem és zárom az ajtót. - Megkínálhatlak valamivel? - mutatok az iroda egyik oldalán álló bárszekrényre.
- Te már sok mindent láttál, tapasztaltál, ha bókolsz annak biztos van oka, nem csak üres fecsegés mint a velem egykorúaknak. - Tudom, a kor csak egy szám, de amíg a fiatalabbak csak az ágyukban akarnak látni, ezzel ellentétben szerintem Neki van velem valami terve. Mondjuk azért az ágyas történet sem utolsó, elvégre biztosan tudja mitől döglik a légy, de nem tudom mit kezdene velem, elvégre tapasztalatom egyenlő a nullával, ő meg biztos teljesen máshoz van szokva. De miért gondolkodom ilyeneken? Hiszen csak beszélgetünk. - Maradjunk inkább a fotósorozatnál, nem mondom, hogy nem tudok mozogni, de biztosan láttál már tőlem sokkal jobb nőket is színpadon, a gyakorlatukról meg nem is beszéljek.- Legyintek egyet szélesen mosolyogva. Nem az én pályám szerintem ez, persze lehet megnézném magam mit alkotok, mert hát mégiscsak bennem van a dög, de szerintem Ő megenne reggelire, sőt, én csak a desszert lennék a nagyobb falatok után. Meg vagyok elégedve magammal, félreértés ne essék, tudom nagyon jól, hogy sokan vinnének az ágyukba, de azért vannak olyan dolgok nyilván amit mások sokkal jobban csinálnak. - A vadászatról? Izgalmasan hangzik. - Enyhe zsibbadó érzés járja körül a testem miközben a fülemnél suttog sármos hangján. A parfümje illata mintha elárasztana, nem tolakodó, de egész biztosan van benne valami amitől úgymond beindulok. - Ez így van, talán kíváncsiság, talán valami más.- Enyhén bólogatok a kijelentésére, miszerint tetszik nekem valami itt, amiért nem mentem el a többiekkel. Lehet el kellett volna, de én mégis maradtam. Miért? - Újabb varázslat. - Jegyzem meg egy pajkos mosollyal az arcomon, majd tekintetem körbevezetem a helyiségen miközben belépek a barlangjába. Elegáns, kicsit kimért, de ugyanakkor vonzó, ahogy Ő is. Enyhén bólogatok újabb szavaira, majd amikor megkérdezi fogyasztok-e valamit, egy pillanatig sem gondolkodom a válaszon. - Ha van akkor gin-tonikot kérek. - Remélem jó erős arányban fogom kapni, mert azért hiába, hogy csak fotózás, elég kemény munka ez is, bármennyire is könnyűnek tűnik. Szóval rám fér egy kis lazítás azt hiszem. Meg persze azért a jelenléte is veszélyez kicsit, mert nem igazán tudom mire számítsak majd a továbbiakban. Mindenesetre helyet foglalok az egyik ülőalkalmatosságon, lábamat keresztbe téve és onnan nézelődök tovább, illetve figyelem Őt is.
-Ilyen szépen is meg lehet fogalmazni, hogy öreg vagyok! - nevettem el magam. - De ne aggódj, nem így értettem. Nyilván a korral és a tapasztalattal sok minden jár. És elismerem, hogy nagyon is szerettem és szeretem az életet. - bár vannak dolgok, amiket nem mesélnék és esélyesen nem is mesélek el neki, viszont olyasmi is akad, amibe pont, hogy annál könnyebben belesodródhat! Alkalmas rá a cicafül, ebben szinte biztos vagyok, de az is esélyes, hogy ezt majd ki kell csalogatni belőle. De ha sikerül, igen értékes "befektetés" lehet a jövőre nézve. Amilyen kis csinos, valamilyen szinten számomra is! - Maradjunk, rendben! Tetszik ez a beleegyezés! - somolyogva kacsintok rá elértve szavait szándékosan. Bár abban szinte biztos vagyok, hogy nem bánná a dolgot. - Hogy ki mennyire jó nő vagy pasi, szubjektív. Viszont benned kétségtelenül megvan az arányosság és az izgalom kellemes keveréke, amivel a szép jelzőre rászolgálhatsz és igen érdekessé teszi a kilátást, hogy egy egészen más oldalad is látni vágyja az ember! - mondom tovább mosolyogva, az édenkerti kísértés műveletét tovább folytatva. Valahol rutin volt ez a szerep számomra, de mégis:alkalomról alkalomra más volt ez, máshogy kellett hozzáállni, más volt a feladvány. És ez tetszett. - S a a tapasztalat, a tudás megint más terep: ne azt akarnám látni tőled, amit a legprofibbaktól, azon egyébként is lehet dolgozni, tanulni. Talán még azt is élveznéd... de az, hogy Te miként mozogsz, miként táncolsz, már annál érdekesebb lenne számomra! Te érdekelnél abban. - fejezem be a gondolatkört egyszerűen s zárok egy kisebb csapdát is végső soron, mert más dimenzióba helyezem, többé teszem a testiséget, a látványt, az attrakciót. Azt az érzetet kapja, hogy ez többről szól s akár ez el is kezdheti érdekelni, vagy még jobban bizsergetni a fantáziáját! - Igen, arról. A kérdés persze olykor az, hogy ki szeretne vad és ki szeretne ragadozó lenni! Te mi lennél Anne? Vadász, vagy vad, aki várja, hogy elejtik? - kérdem kuncogva egészen közel hozzá s itt engedek meg egy pajkos kegyelemdöfést: leheletnyit, éppen alig, de mégis megharapom fülecskéjét hátulról nagyon finman s röviden. Villanásnyi idő ez, talán meg se történt? Talán az érzékei játszottak vele? - Ezt a valami más-t kéne kideríteni. - mormolom neki, majd nemsokára az irodámba kísérem s ott hellyel, valamint itallal kínálom. Ő pedig remek műsort ad hosszú, formás lábaival ahogy keresztezi őket. Pláne ebben a rövid ruhában... - Máris! - fordulok meg, hogy töltsek neki egy italt, s a kérésének teljesítéshez a két kellő üveget veszem el. - Csak egy ital, vagy valami más is jól esne esetleg? Tudom, hogy a fiatalok mostanság végképp nem vetik meg az alkoholon túlmenő megoldásokat s nem egy modell szereti "púderezni" a nóziját! - dobom fel még a témát a vállam fölött töltögetés közben. Lássuk mint is reagál rá! Gazdag lány, felső körökben mozog, a kokain elég gyakori szer köztük már évszázadnyi léptékben mostanra. Anne pedig esélyesen megérti, hogy innentől csak kérnie kell. De az ital kész, majd azzal lépek hozzá, igaz magamnak is kevertem egyet. - A vadászokra és vadakra! - koccintok vele, mélyen kékségeibe nézve, majd kortyolok. Két erős ital készült, annyi biztos. - Egyébként nekem ez az egyik nagy kedvencem, jó választás. - kacsintok rá, majd mellette foglalok helyet.
- A kor csak egy szám! - Csak mosolyogva legyintek arra amikor leöregezi magát, nem gondolnám, hogy öreg. Persze nem húsz éves, de ez szerintem egyáltalán nem probléma, sőt, imponál nekem, hogy foglalkozik velem. A fotózást nagyon úgy néz ki nem fogom megúszni, bár jobban örülnék, ha inkább ő fényképezné ahogyan táncolok neki a rúddal, igen, neki. Megtenném. Lehet őrültség, de simán vonaglanék előtte minimális ruhában. - Te aztán tudod hogyan kell hízelegni. - Ismét elpirulok a szavaira, sikerül megint zavarba hoznia. Valahogy más, mint azok akik eddig megkörnyékeztek és a más mindig jobb. Vagy talán nem mindig? - Érdekelne? Ne zárkózom el előle. - Természetesen nyilván nem fogok most azonnal felugrani a pódiumra, de baromi kíváncsi lennék mit szólna az előadásomhoz. Valamiért látni akarom, ahogy néz, amit tesz aközben amikor csak neki táncolok. Nagyon is érdekel milyen lenne akkor. Most nagyon higgadt, vajon ki tudnám mozdítani a komfortzónából? - Akit vadnak hisznek. - Suttogom búhó hangon, majd egy apró nyögés hagyja el ajkam amikor enyhén megharapja a fülem. Vagy talán nem is történt meg? Csak egy másodperc, vagy még annyi sem. Mintha csak a képzelet játszana velem. Én nem tudom miért van rám ilyen különös hatással, nem sok embernek engedném, hogy ezt tegye, sőt, nem is tudok csak egy-két férfit mondani akit beengednék a komfortzónámba. Most az ő közeledése mégis jól esik, sőt, egyenesen izgató számomra. - Előbb, vagy utóbb minden kiderül. - Mondom a már megszokott, sejtelmes mosollyal. Ahogy ellépdel tőlem kicsit lehiggadok, ismét normális tempóban szedem a levegőt és próbálom nyugtatni magam. - Sosem próbáltam még azt amiről beszélsz, nem mondom hogy könnyebb party drogokat nem teszteltem, de azok nem voltak annyira durvák. - Miért vagyok vele ennyire őszinte? Talán azért, mert nem múlik semmi az elmondottakon, talán azért, mert nem tűnik olyannak aki elítél emiatt. - Talán később, ha van valami lightos cuccod... - Lehet nem ártana mellette, hogy kicsit ellaztuljak, mert azért amikor a közelembe kerül mindig zavarba hoz valamilyen szinten. Kihozza az italt, koccintunk. - Egészségünkre!- Igen, a kettőnkére. Kortyolok pár jó nagyot kezdésnek. - Nekem is. Finom ez a Gin. - Most így nem tudom eldönteni hirtelen melyik fajta, de azt biztos, hogy valamelyik minőségi és nem feltétlenül kapható a sarki boltban, de hát lehet kicsit csalódott is lettem volna ebben az esetben. - Akkor a mai estédet nekem szenteled? - Örülök, hogy mellém ült, így olyan közvetlenebb az egész. Kíváncsi lennék azért miért pont én. Lehet amúgy is ez volt a terve a fotózással? Hogy ott majd elkap. Vajon miért érdeklem?
- Valóban, ha van rá okom kedves Anne. - mondom mosolyogva, míg élvezem, ahogy ismét elpirul. Volt valami sajátosan gyermeki és ártatlan ebben a lányban, akinek a külleme teljesen mást sugallt. És be kell vallanom, ez birizgálta a képzeletemet: tudni akartam, hogy egy hozzáértő ékszerész milyen csodát tudna csiszolni ebből a nyers kövecskéből! - Egyébként a ragyogó kék szemeid önmagukban megérdemelnék, de úgy, hogy tartozik hozzájuk egy csinos pofi, egy filigrán alkat és kellemes domborulatok, ezt mind csak fokozza. Nem véletlen, hogy modellként testesítheted meg a vágyott, de el nem érhető szépséget. - folytatom kicsit a gondolatsort, tovább sütögetve a lányt a levében, hadd piruljon csak, a bókokat eddig is úgy nyalta fel, mint éhes cica a langyos tejet s hát nem is volt valótlan amit mondtam. Akkor is, ha egyébként azon dolgoztam, hogy az elérhetetlenből elérhető legyen ez a szépség. Legalábbis tapintásra, kóstolásra, belefeledkezésre mindenképp. S ki tudja, ha elég zamatos a gyümölcs, még hasznomra is lehet! - Igen, érdekel! Látni akarom azt az oldaladat, amit eddig még kissé magad előtt is titkoltál, amit alvásra kényszerítettél! Ebben az esetben lehet az öltözőket is meg kéne mutatnom neked...- elhagyom a feltételes módot, határozottan közelítem meg a kérdést, továbbra is kész ténynek véve azt, ami megfogalmazódott. Ő maga is ebbe játszik bele egyébként. S végső soron ez az az ösvény amit keresek, lelkén, ártatlanságán át vezet az út a kéjbe, amit esélyesen még ő is eztán fog felfedezni. Gazdag apuka védett lánya, aki nem szabadult el eddig igazán, erre a megállapításra juthattam. Egyúttal érdemes volt még locsolgatni a benne elültetett gondolatot, hogy ez bizony az ő önfelfedezése, felszabadítása, hogy ez egy olyan útja az önismeretnek, amivel végső soron erősebb lehet. Szavaimhoz híven viselkedtem: tudatosan, határozottan s elvettem, ha akartam. Most egy apró harapást, korábban pár érintést. Mertem, amit ő engedett, amit leolvastam róla s ez tovább vitt azon a bizonyos úton. Szavai kicsit kuncogásra is késztettek ezért. - Hmmm tehát a ravasz vadász! Aki álcázza magát, majd végül ő falja fel a másikat! Érdekes! - somolygok kicsit "bajszom" alatt. - Lehet van is benned hozzá potenciál. De azon dolgozni kell. - teszem még hozzá, hogy aztán folytatódjék ez a játékos szóváltás még egy picit hasonló modorban, jön a sejtelmes mosollyal kerített megjegyzés még tőle, amire én csak biccentek most. Kezdi kicsit felvenni a fonalat. Alakul. Már ott vibrált benne valamiféle várakozás, a romlás magvait elhintettük... - Végül is azok sem rossz dolgok, bár némelyik ilyen vacak inkább ártalmas, semmint jó: a legtöbb olyan kotyvalék, amihez képest a jó öreg természetesebb hagyományosnak tekinthető anyagok már-már jótékonyak. - nem csinálok tabut a dologból, kérdésemre ő is őszintén válaszolt. Nem buta csitri, pontosan tudja ő is, hogy milyen az éjszakai élet. Hogy az ilyen klubokban ez a szürke zóna bizony működik és érvényes. - Nem lehetetlen, hogy tudok majd valamit! - kacsintok rá, immár az italok felszolgálása közben. Remek, újabb lépés azon a bizonyos úton. Koccintok vele, majd kortyolok egy jólesőt, s aztán mellette foglalok helyet. - Igen, a klubban egyébként sem a nagyon tucat dolgokat árusítjuk és hát ide sem az kerül, de nem is az a kategória, amit ártatlan lányok hajnali harmatcseppekből főznek arany áron! - nevetem el magam, mert inkább a kissé költségesebb középkategória volt ez, a túlzott flancolás sem volt igazán cél, annak a fajta reprezentációnak megvolt a maga helye máshol. Ahogy a kezemnek is megvolt a maga helye, mert a pohár ugye nem kötötte le mindkettőt, így ha már Anne mellé ültem, hát át is karoltam karcsú vállát, picit magamhoz húzva. Ez eddig sem zavarta igazán s kár lenne kiengedni a "bűvkörből". Egy kortyot aztán ismét magamhoz vettem, majd jött a kérdése. - Azt kéne tennem? - teszem félre a poharamat egy kicsit, hogy az így felszabaduló másik kezemmel álla alatt simítsak végig könnyedén mutatóujjam külső oldalával. - És te szórakoztatnál? - teszem még hozzá a kérdést mélyen kék lélektükreibe nézve. Nem egyértelmű egyik kérdésre sem a válasz, részben ugye azért sem, mert nem olyan régen azt mondtam, hogy itt megvárhatja a nyitást és utána övé az éjszaka. Az nem jelentene szükségszerűen engem is. De a válaszát mindenképp megvárom, utána viszont a harmadik kérdést is megkapja, de már azt nem szóban! Egyszerűen zárom az arcaink közötti távolságot, igaz lassan teszem ezt. De ha hagyja, akkor végül megcsókolom telt ajkait először finoman, majd picit mélyebben, határozottabban, s ujjaim álla alól sötét fürtjeire csusszannak közéjük merülve és lágyan rájuk is markolva.
- Elég lesz, még a végén elégek! - Az arcom lassan már olyan, mint egy vörös rózsa, kézfejemmel legyezgetem picit magam, ha így folytatja hozhat egy nagy vödör vizet lehűteni, vagy valami mást. Nagyon szépen fogalmaz, illedelmesen bókol, még a perverzebb mondanivalója is olyan kimért, talán ez tetszik benne, hogy teljesen más szavakat használ mint amikhez eddig hozzá voltam szokva. Igazi Casanova, ez most már nem kétség. - Nem megy az olyan könnyen, de nem zárkózom el teljesen. - Vonom meg a vállam. Nem véletlenül járok még mindig pszichológushoz és zárkózom el annyira a testiségtől. Persze, már vágyom a szexre, de valami belső dolog visszahúz. Tudom miért, nyomós okom van rá. - Igen, ravasz vadász! - Kacsintok egyet miközben kimondom. Jól esik ez a mondat, bár magam sem gondolom komolyan. Tudom jól, hogy most én vagyok a vad, a hal, az áldozat, vagy hívhatjuk ahogy akarjuk. Bekerít engem, tudom jól, mégsem visszakozom. Szeretném, hogy elejtsen, még akkor is ha tudom veszélyes játék ez részemről. - Minden szart azért nem tömök magamba. - Na jó, ez elég félreérthetőre sikerült mondat, el is nevetem a végét. Nyilvánvalóan vannak olyan szerek, amiknek bőven van káros hatásuk, az nekem nem fekszik. Nem sűrűn szoktam használni ilyeneket, de néha jól esik az a lazító, vagy éppen felpörgető érzés, amit kapok. - Fontos a minőség, ebben is. - Meg persze még számtalan dolognál. Inkább fizetek érte többet, de ne rossz akármit kapjak. Ez lehet ruha, ékszer, cipő, alkohol vagy éppen drog. Minőségre megyek, nem mennyiségre és ez a férfiakra is igaz. Miközben válaszolok Neki, ismét közelebb jön hozzám, ami természetesen jól esik. Tekintetem az övébe fúrom, miközben kortyolok párat, azt hiszem itt bőven szükség lesz bátorságra, vagy merészségre, ha így folytatjuk. Mondjuk a közelében eléggé el tudok lazulni, már amikor nem hoz zavarba. - Örülnék neki. - Csak suttogva mondom ezt, némi mosoly kíséretében, miközben végigsimít az államnál. Innen azt hiszem már nincs menekvés, sodródom az árral és átadom magam az élvezeteknek amennyire csak tudom. - Vagy Te engem. - Arcomra felkerül a szokásos pimasz mosoly, miközben ő egyre közelít hozzám, míg végül finom csókot lehel ajkaimra megadva ezzel a kegyelemdöfést, hogy aztán vadabb ritmusra térjünk át nyelvünkkel. Szabad kezemet a tarkójára helyezem a csók hevében. Mintha megszűnne körülöttünk minden, csak mi lennénk a világon és nem számítana senki és semmi. Furcsa érzés ez. Nem az első csókom, de azt hiszem érezhető, hogy izzik a levegő köztünk. Sejtettem, hogy tud valamit, de arra nem számítottam hogy ilyen rövid idő alatt levesz a lábamról.
- Hmmm a csinos boszorkányoknak is jár máglya! Legfeljebb másféle tűzön perzselődnek aztán! - kacsintok rá, viccel víve tovább a dolgot, bár eddig eleget bókoltam neki. Azért nem kizárt, hogy fogok még, mert végső soron mutatós leányzó. s az is nyilvánvalóvá vált, hogy elég nyitott erre és nagyon is élvezi, akkor meg miért ne? - Ugyan! - legyintek egyet. - Csak el kell határozni, aztán megvalósítani. Nem olyan körülményes dolog ez, amit hosszasan tervezgetni kéne, mert az inkább a rovására megy. - végső soron tapasztalatból beszéltem, de azt azért mégse köthettem a nózijára, hogy én amúgy rablásokat szoktam kieszelni s oda nagyon is kell a tervezés, de abban a "munkában" eléggé megtanultam mit ér és mire jó a spontaneitás, vagy épp mennyire fontos tud lenni. Mert olykor a svájci óramű pontosságú tervek is földbe állhattak. Viszont ha elmondhatnám neki mindezt, akkor sem biztos, hogy erről csevegnék most vele. Nem, az érdekeim és a vágyaim inkább más irányba vonnak s azokat helyezem előtérbe. Ezzel végső soron illusztrálom is korábbi szavaim egyébként. Meg úgy mindent, amit mondtam. Lényegében fokról-fokra fogom megvalósítani mindazt, amit szemléletként vázoltam. - Ravasz? Az olyan rókás, benned meg inkább valami vadmacskás van így ránézésre! - kuncogok, hogy játékosan fűzzem tovább a szavakat és végső soron a leányzót is, bár ez már végképp csak játék a dologgal. Nem tagadom, volt benne lehetőség ehhez, de azt is láttam, hogy ha valóban az szeretne lenni, nagyon hosszú utat kell bejárnia és abban bizony előbb lesz zsákmány, előbb fog átesni dolgokon, semmint, hogy ezt a státuszt gyorsan elérné. Szerintem. - Helyes! Sajnos ezt nehéz kiszámítani, a designer cuccok piaca sajátosan működik. - teszem még hozzá. Nem lenne muszáj védenem, de azért valami mégis arra vezet, hogy figyelmeztessem. Tény, hogy sok ilyen bogyó amit még be sem bírnak tiltani annyira gyorsan változik a vegyi összetételük, hogy a törvény szövege nem tud velük lépést tartani nem mindig a legjobb meglepetéseket okozza. De legalább tudom, hogy ilyen tekintetben nem teljesen szende a leányzó, ahogy a jelek szerint az alkohollal is megvan a maga viszonya, ez sem annyira új neki. A vágyak tekintetében, a kéj világában mégis merőben másként reagál s ez fölöttébb érdekes. Szavaira persze biccentek egyet-egyet mosolyogva, ahogy mellette ülve élvezem közelségét, illatát. - Vagy egymást! - teszem még hozzá egy kacsintás keretében, hogy aztán lassan, de biztosan zárjam kettőnk között a maradék kis távolságot. Lenne ideje így, de mégse húzódik el: hagyja magát, majd viszonozza is a csókot. Ez pedig egy fokozódó intenzitású, szenvedélyes kis csókcsatát jelent, ahogy mélyen egymásba kóstolhatunk. Kezem eljátszik fürtjeivel, ujjaim kissé rájuk is markolnak, ahogy hajába túrok, majd egy ponton lazul az érintés, hogy végigsimthassak pofiján lefelé, tenyerem testére vezetve egy finom felfedező simítással le az oldalán, combjának külső oldalán térdéig, a rövid ruhának hála meztelen bőrt érintve rövid időn belül. A csók ekkor szakad meg, eddig bírjuk szusszal. De ajkaim így sem maradnak tétlenek, hirtelen teremnek nyakának tövén, ahol elhelyezek egy csókot, majd egy apró harapást, hogy aztán felfelé csókoljak végig nyakán fülének tövéig. Kezem pedig ezt az időt használja ki, hogy felfelé simítson combjának felső-, majd picit belső oldalán is, hogy aztán ismét kívülre tévedjen, majd egy határozott mozdulattal emeljek-húzzak picit Anne filigrán testén, ölembe húzva a leányzót. - Egész finom vagy! - morgom fülébe, majd, ahol a fülbevaló engedi, megharapom játékosan fülcimpáját. Aztán ajkaim ismét ajkaira csapnak le, hogy egy még fülledtebb, szenvedélyesebb mély csókot lopjak tőle, nyelveink újabb vad táncát kívánva. Kezem most felfelé simít testén, keblének egyik telt halmára találva s könnyedén meg is markolom, picit gyúrva a feszes ruha alatti hívogató halmot, hogy aztán ismét lefelé vándoroljon a határozott érintés, ott állapodva meg, hol ruhája végződik s úgy markolok finoman combjára, hüvelykujjam belső combjára kerül s leheletnyit cirógatja.
- Még, hogy boszorkány, mindjárt varangyos békává változtatlak! - Persze nevetek miközben mondom. Örülök, hogy viccelődik is, számomra fontos, hogy egy férfi vicces legyen, különben elunnám az életem is mellette. Izgalmasnak és kihívásokkal telinek ígérkezik kettőnk találkozása, nem is számítottam rá hogy ilyen irányba fognak elterelődni a dolgok. Gondoltam megmutat egy-két dolgot, esetleg meghív egy italra és közben beszélgetünk kicsit, majd szabadon enged a nyitás után és nem is foglalkozik velem. Mondjuk ez még akár benne is lehetne a pakliban, de úgy tűnik egész jól el van velem. Inkább nem mondok semmit már arra, hogy ne tervezgessem, csak csináljam, mert hát egyrészt nem vagyok az a fejjel a falnak típus, másrészt meg akár hiszi, akár nem, többnyire csak a képeken vadultam eddig. - Mijáú, ez tetszik! - Próbálom a nyávogást inkább ilyen erősebbre kihozni, mintha dorombolnék is közben, elvégre nem nagyon szoktam nyávogni, csak ha a helyzet különösképpen megkívánja és ez most nem az a hely és idő. - Nem vagyok egy nagy fogyasztó, de azt gondolom mindent lehet, csak van amikor fontos a mérték. - Teszek részemről pontot ennek a témának a végére. Igazából még lehet a finom port is kipróbálnám, ha van olyan körülöttem aki megvéd ha nagy baromságot akarnék csinálni, vagy csak szimplán elvinne egy eldugott helyre, hogy ne legyenek tele velem másnap a címlapok, mert ilyen féle hírnevet nem szeretnék, nagyon nem. Megtörténik közöttünk az első komolyabb testi kontaktus, ami nem más, mint egy csók. Finoman, lágyan, majd kissé erőszakosabban faljuk egymást, szó szerint. Érzem kezei simogatását a hajamon, az oldalamon, majd a combomon. Jól eső, izgató érzés, de vajon meddig tudom elengedni magam és átadni csak neki? Az ölébe húz és én hagyom, most mindent lehet, még mindent. A csóknak vége, kinyitom a szemem, leteszem a poharam s rá pislogok. - Friss, ropogós. - Szólalok meg ismét, némi vággyal a hangomban. Újra megcsókol, ez most még érzékibb, még közelibb mint az előző, keze végigsimít testemen, én egyikkel még mindig a tarkóját cirógatom a másikat pedig a mellkasára helyezem, s ha ajkaink eltávolodnak egymástól a füléhez közelítek az enyémmel. - Szűz vagyok. - Suttogom bele ezt a két szót, amit úgy gondolom illik tudnia, nehogy valami másra készüljön velem kapcsolatban. Nem tudom jó néven veszi, vagy rossz néven, talán ez egy kis védekező mechanizmus a részemről. Kezeim testén pihennek, s kissé eltávolodva arcától figyelem reakcióját. Szűzhártyám igaz már nincs, "hála" annak a görénynek, de mivel önszántamból még nem feküdtem le senkivel, ezért annak tartom magam.
- Persze! Aki megigéz, bűvöl-bájol, az boszorkány! - bólintok rá egy elégedett mosollyal a mímelt felháborodásra s teszek még fát a tűzre, hogy ezzel a szóviccel éljek itt is. - Vigyázz, mert ha így fenyegetőzöl és én folytatom le a boszorkánypert, tényleg olyan máglya kerül alád, hogy egy életen át emlegetnéd! - cukkolom még kicsit, tovább viszem a játékot a vicc és a komolyság határán, mert hát az tény volt, hogy a kicsike nagyon is megérett egy alapos megperzselésre olyan tűzön, ami inkább kellemes, semmint kínzó. Én pedig szívesen vállalom a feladatot, miért is ne? Egyébként is elég fogékonynak látszik erre s nem is vagyok az a figura, aki ilyen tekintetben visszafogná magát. Végső soron pont erről "prédikáltam" neki az imént! Aki jó vezér, az pedig nem azt mondja, hogy "előre", hanem azt, hogy "utánam"! - Hmm még a végén cica nyakörvet kell itt beszereznem, ha így nyávogsz és dorombolsz! - nevetve jegyzem meg, jelezve, hogy ez is csak vicc végső soron, bár a szeme vágása tényleg cicás volt inkább, meg a viselkedésében is volt valami ilyesmi időről-időre, bár inkább a kiscica irányba ment velem szemben eddig. Azt meg nem kell tudnia, hogy történtek már itt (vagy velem) ennél cifrább dolgok is és egy mély, sötét verem az a lelkem helyén, ahonnan az ilyesmi fel-felbukkan. Engem az emlékek meg elszórakoztatnak, Anne nem kell, hogy tudja, miért játszik pajkos mosoly az ajkaimon. Értse csak úgy a dolgot, ahogy szeretné! - Nem is gondoltalak annak, pláne a szavaid alapján. Ez tipikusan az a dolog, amit nem érdemes túltolni. Bár ez kétségtelenül nehéz feladat. Mondjuk ennek a klubnak a nagy előnye a nagy diszkréció. - zárom én magam is a gondolatsort. Nem volt véletlen, hogy ha nem is elleneztem az ilyen szereket, magam kevésbé tartoztam a fogyasztók közé. Egyszerűen eszköznek, lehetőségnek láttam a kábítószereket is, amik szolgálhatták a céljaimat. Amik végső soron hozzátartoztak a klub életéhez is. Főleg, hogy nem egy alvilági figura fordult meg itt. Vagy éppen nagyobb fejesek a politika, netán a rendvédelem oldaláról. Ezért is volt szó a diszkrécióról: sokan voltak sárosak ebben a világban s én bűneik tengerének védelmét élveztem a magam kis szigetén. Ugyanakkor most más módon élvezhetem magam jól: a hódítás édes gyümölcsét s Anne ajkait kóstolhatom. Az szinte természetes, hogy nem is elégszem meg ennyivel, hogy közben érintem, cirógatom, hogy ajkaim nem állnak meg egy csókkal sem. Nem, helyette illatát mélyen belélegezve csókolom puha bőrét, vagy épp harapom finoman itt-ott. Aztán újabb csókot váltok vele, mélyebbet, szenvedélyesebbet. Tetszik a hév, ahogy viszonozza, ahogy nyelve nagyon is tüzesen jár a pajkos táncban. Aztán jön a maga kis közlése, ami ha meg is lep, ez nem igazán ül ki az arcomra. Nem, ennél profibban uralkodom a vonásaimon. Nyilván van valami ennek a hátterében amit mondott, de ez viszont nem teljesen az a helyzet már, amikor ezen akarok tanakodni. Nem, ennyire nem vagyok hideg elme én sem. Viszont nem kell, hogy meglepettnek lásson, ahogy olyat sem kell mondani, ami rossz lenne számára, netán eltántorító. - Nem számít. Most semmi, csak ez a pillanat. És az élvezet. - mormolom ajkaira, míg mélyen a szép kék szemeibe nézek, s kezem tovább cirógatja finoman, de határozottan combját. Majd jelezve, hogy ezzel az egésszel az ég világon semmi gond, az iránta érzett vágyam nem módosította, ismét megcsókolom. Ahogy egyre jobban ismerjük meg egymást ilyen téren, ez annál jobb, így a harmadik csók még édesebb tud lenni, még ösztönösebben csókolhatom úgy, ahogy a leányzó ezt élvezi. S persze a kezem sem marad tétlen: combján tovább siklik felfelé a feszes rugalmas anyag alá, combja tövére markol gyengéd, mégis birtokló határozottsággal. Ajkaim ajkaitól elszakadva újfent nyakát veszik ostrom alá: fel s alá nyakának két oldalán szaladgálnak a csókok szenvedélyesen perzselve bőrét, míg másik kezem könnyedén masszírozza tarkóját a sötét fürtök közé merülve. Adig cicázom így vele, amíg azt érzem, hogy a leányzó alig bír magával, hogy tényleg úgy érzi: máglyán sütögetik. S ekkor mozdulnak ismét kezeim jobban, hogy most mindkettő a rövid ruhácska széléhez kerülve kezdjék azt szépen felfelé tűrni. Ha Anne hagyja magát, akkor le is fogom ezt hámozni róla, ha úgy könnyebb akkor akár közben fel is állva vele az irodai kanapéról. De most már feltett szándékom megcsodálni lényegesen lengébb szerelésben is!
Kezdőlap
