Elsőszülött fiúként egy rendőr háztartásában már az első perctől kezdve nagyon magas elvárásokat támasztottak felé, amikhez ő az évek alatt igyekezett a legjobb tudása szerint alkalmazkodni. Nem ismeri a kifogás szó jelentését, mintha a nevelése során kihagyták volna a világ megismerése közben a magyarázatokból, így akkor sem tudja keresni és alkalmazni, ha igazán szüksége lenne rá. Mindig úgy érezte, vagy a legjobb és a legkiemelkedőbb kell legyen, vagy teljesen feleslegesen létezik egyáltalán, ez pedig felnőtt korára szigorral ruházta fel, de nem annyira fojtogató, és semmi mást nem ismerő szigorral, mint amivel az apja őt és az öccsét nevelte annak idején. Amire tőle szükség van, azt leteszi az asztalra, amit a hazája tőle elvár, abba kérdés nélkül veti bele magát, és sok esetben nehezen lehetne behatárolni, ki is Jonathan valójában, annyira eltakarja őt az amerikai zászló a sajátos jelentésével és a hazaszeretettel, amit magával hordoz. Sokáig nem érezte szükségét annak, hogy kiteljesedjen a saját gondolatai terén, és megismerje igazán önmagát, de aztán találkozott a feleségével, és egy új világot vélt felfedezni a felszín alatt, amit a neveltetése számára látni engedett.
Azelőtt ritkán hagyták el a várost, mivel a munkája miatt nem mehetett túl messzire sosem, de Allison kicsalogatta őt a természetbe, és rájött, mennyivel kellemesebb és békésebb a környező zöldet járni, mint egyfolytában a betonvárosban teljesíteni a kötelességét, minden téren. Szabadsággal ruházta fel, újra megtanította élni és érezni, amiről úgy gondolta, korábban nem volt az élete része, mert csak a család, a kötelesség és a becsület számított. Persze ez nem sokat változott benne az évek alatt, csak megtanult látni és élni úgy, ahogy előtte nem volt benne része.
Felfedezte a saját humorát, azonban egyesek szerint bár ne tette volna, mert nála igazán nem lehet tudni soha, miből fog éppen viccet csinálni, és rossz szokásává vált a leglehetetlenebb helyzetekben viccelődni, mikor már semmi más nem használt a keserűség ellen. Társsá nőtte ki magát, többé akart válni, mint apja, és többet akart az élettől, mint egyszerűen fenntartani a családját. Viszont kőkemény tisztelet övezi ott, ahol érdemesnek tartja, és ez a családjára különösen igaz, még, ha a jelenlegi helyzet nem is ezt erősíti bennük.
Rendkívül bátor, mintha ebben sosem engedett volna teret kérdéseknek, viszont legalább ennyire megfontolt, és képes több lépéssel mások előtt járni. Az oktatása és a saját hozzáadott munkájának köszönhetően kiváló ügynök lett a maga minősítésében, ezért képes mindent, amit megtanítottak neki a gyakorlatban is úgy eszközölni, hogy az tökéletesen az előnyére váljon. Egy időben nehezen választotta el emiatt a hivatást és a magánéletét, de Allison sikeresen megmutatta a helyes utat és egyensúlyt, nélküle meglehet, nem is lett volna saját családja, annyira egyszínűen látta az életet, és a kötelességeit benne.
Az a fajta férfi, akinek eszközt kell adni a kezébe, hogy képes legyen valamilyen formában kifejezni az érzelmeit, és rengeteg türelemre volt szüksége a feleségének is ahhoz, hogy ezt képes legyen formálni benne, de végül sikerült, kitaláltak maguknak egy szeretetnyelvet, amit ők ketten értenek, és megtanította neki azt is, hogyan mutassa meg a környezetének is a maga módján, mit jelentenek neki mások. A tettek embere lévén szavakkal továbbra sem operál könnyedén, de mára már nem esik nehezére néha olyan visszajelzéseket adni szóban, amiről tudja, hogy ha csakúgy megteszi, jól fog esni a másik személynek.

- Nem lesz még egy ilyen lehetőség, John. - Zárja súlyos igazságokkal a mondandóját az előtte ülő férfi, és egy sóhajtást követően bök rá az egész asztalt beborító akták, fényképek, dokumentumok, és vizsgálati eredmények tetejére. - De tisztában vagyok vele, hogy ez itt rengeteg mindent követelne tőled.
Egy normális közegben nevelkedett férfi azt mondaná erre, hogy mindent, és egy tiszteletteljes köszönettel utasítaná vissza a megbízatást. Jonathan nem úgy ül a rengeteg információ tengere felett, mint akinek már bilincsbe is van verve a keze, hiszen van választása, mondhat egyszerűen nemet, és ezzel meghozná azt a döntést, hogy nem teszi tönkre valószínűleg a saját, de a környezetében élő összes ember életét, akik szeretik őt.
- Van róla elképzelésed, hogy mit tennének egy szövetségi ügynökkel a börtönben? - Kérdezi olyan hanggal, ami mentes mindenféle iróniától; őszintén érdekli, hogy a felettese fejében milyen elképzelés született meg ezzel az akcióval kapcsolatban, mert egy dolog az, hogy minden becsületét eldobná, ha belemenne, őt arra nevelték, hogy akár erre is képes legyen. Az már egy másik kérdés, hogy megéli-e azt a pillanatot, hogy egyáltalán sikeresen véghez vigye azt, amit kérnek tőle. Értelmetlenül meghalni is a hazája szolgálatában történne, de ő ezt nem egészen így képzelte el a jövőjére nézve.
- Megállítjuk az információ befelé áramlását addig, amíg kint le nem csillapodnak a kedélyek. Egy belsős emberünk a közös térben, ahol a tévénézés kiváltságát élvezik, balhét szít majd, aminek a büntetése a megvonás lesz. Azt viszont fontos tudniuk, hogy a szerveknek dolgoztál. - Utóbbit valahogy sejtette, de még néhány kérdés, amíg kitisztul Jonathan számára is az egész.
- Ez hogyan javít a helyzetemen? - Kérdezi olyan hangnemben, mintha ettől a választól függne az, vállalja-e az akciót, vagy sem.
- Kruskovnak van egy fétise, hogy megtérítse a szervekhez tartozó bűnözőket. - John egy ideig a képekre mered az asztalon, mintha el akarna vonatkoztatni a hallottaktól, hiszen azok alapján már szinte el is vállalta a munkát.

Igor Kruskov neve az elit körében senki számára sem idegen, ahogy közömbös sem lehet; csak néhány éve érkezett a több milliárdos vagyonával a városba, és hamar beette magát a megfelelő helyekre, úgy, hogy idővel már az alvilág egy kieső részét, a felszínen pedig a pénzre éhes, gazdag kört irányította. Egy rendkívül ellenszenves figura volt Jonathan szemében, a fogában gyémánttal, az ujjain aranygyűrűkkel, de a bűne nem ebből fakadt.
Az asztalon vérbe fagyott, fiatal lányok fotói voltak szétdobálva, és akárhányszor a pillantása rájuk siklott, rá nem jellemző düh uralkodott el rajta. Rengeteg időbe és energiába telt, amíg rá tudták bizonyítani Kruskovra a gyilkosságok elkövetését, de hiába ült rács mögött, és hiába kapott életfogytiglant, a kérdések egy része nyitott maradt, és addig nem tudott ő sem nyugodni, amíg nem tett pontot ezeknek a mondatoknak a végére.
A lányok egy része ugyanis eltűnt, és sohasem került elő. Ettől pedig már egy éve nem alszik nyugodtan.

- Még megtalálhatjuk őket, John. Élve is akár. - A válasza a bevetésre annyira egyértelműen lebeg közöttük a levegőben, hogy a csend, ami rájuk telepszik a szavakat követően olyan, mintha megpecsételne egy olyan megállapodást, ahol John vállalja a nyilvános megaláztatást, a bebörtönzést, az életének a kockáztatását, és hogy miért?
Az igazságért. Azokért a szülőkért, akiknek meghalt a gyermekük és azokért, akiknek még életben lehet. Ezekért a lányokért, hiszen még van esélyük.

Ugyan, mit mondhatna erre igazán?


Hónapokig tervezték az akciót, és ő már hónapok óta tudja, mi fog holnap történni; igyekeztek mindenre felkészíteni őt, hogy a végére még életben is legyen akár, de a szív dolgaiba senki sem tudott olyan belátást nyerni, hogy arra megfelelő képzést kaphatott volna.
Beszélt Coltonnal telefonon úgy húsz perce, mielőtt elindult kocsival hazafelé, és igyekezett olyannak lenni, amilyen mindig is volt az öccsével. Azonban érzi már magán, mennyire igyekszik lelkileg és érzelmileg elhatárolódni, ugyanis sokszor ragadt a tekintete a cikázó utcai lámpák fényén a sötét estében, mintha nem is számítana, mi fog holnap történni, pedig szinte csak az számít. Amint megbizonyosodik róla, hogy Colton alapja az elkövetkezendő időszakra szilárdnak tűnik - az egyedüli furcsaság tőle talán az volt, hogy Georgia is szóba került, pedig nem nagyon szoktak Colton barátairól cseverészni -, ő bontotta a vonalat, és néhány mély levegővel igyekezett felkészülni az estére a feleségével.
Allisont a konyhában találja vacsorát készítve úgy húsz perccel később, és minden erejére szüksége van ahhoz, hogy képes legyen egy átlagos estének kezelni a rájuk váró néhány órát, és a valószínűleg azt követő álmatlan éjszakát is.
Hogy aztán majd reggel elbúcsúzzon, látszólag a szokásos, rövid időre, valójában azonban talán végleg.
Allison csacsog, sokat csacsog, és amíg talán fiatal korukban ez teljesen kiborította a másikban, felnőtt férfiként ebbe szeretett bele; mellette nem kellett sosem úgy tennie, mintha a túl sok beszéd a kedvére való volna, megtette azt a felesége helyette. Hallgatni viszont imádta, éppen csak későn ébredt rá, hogy egy kapcsolati dinamika így is kinézhet, és így is működhet. Sokat javult mellette, rengeteg mindent köszönhet neki, és tudja nagyon jól, hogy nem ezt érdemli.
Ezt senki sem érdemli, de ha nem fut neki, sosem fog már nyugodtan aludni.
Azon gondolkozik, miközben Allison virágárusokról, és a piacon talált szép barackokról beszél éppen, hogy vajon tudta-e, mivel jár, ha pont őhozzá megy? Felmérte valaha, milyen élet vár rá, ha a haza többet követel már, mint amit mondjuk könnyűszerrel, vagy jó szívvel odaadna?
Belegondolt, hogy bár Jonathannak van választása sokszor, valójában nincsen?

Az éjjel olyan álmatlanul éri, ahogyan számított rá, és közben próbálja feldolgozni az érzést, ahogyan minden porcikája azt üvölti, maradjon. A tekintete gyakran siklik a mit sem sejtő, békésen alvó feleségére, és hol az öccse, hol a szülei jutnak eszébe, miközben néha lecsukódik a barna szempár, mert a fáradtság erőt vesz rajta, és igyekszik a testét és az elméjét felkészíteni arra, ami rá vár holnap.
Meglehet, a korrekt búcsúzás hiánya lesz az, ami valójában felőrli majd, miközben felad mindent és mindenkit, amit eddig ismert.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Jó volt olvasni arról, hogy a rendszerezett világodban akad némi kontraszt a feleséged által, akivel épp ezért nagyszerűen kiegészítitek egymást.
Szigorú elvárások között nevelkedtél, így kell valaki, aki megmutatja, hogy néha nem baj ha kikapcsolsz és felfedezed egy másik oldalról is az életed. Nem egyszerű hivatással rendelkezel, de számodra úgy tűnik ez csak még inkább motiváló lenne, hogy a saját határaidat feszegetve a maximumot nyújtsd. Fontos amit teszel és ezzel te is tisztában vagy, így ebben a környezetben hibának helye nincs. Ez pedig rendkívüli fegyelmet igényel, ami belőled egyáltalán nem hiányzik.
Látszik, hogy fontos számodra a családod és épp ezért is érzed ennyire nyomasztónak az utazás előtti pillanatokat. Te tudod mivel jár ez, ismered a kockázatokat, de attól még másokkal nehéz megértetni. Márpedig most olyan feladat vár rád ami közel sem veszélytelen, mégis úgy gondolom mindent megteszel majd, hogy a tervek szerint alakuljon.  
Nagyon tetszett a történeted, a fogalmazásod pedig még jobbá tette. Kívánok neked sok eseménydús játékot a jövőben és örülök, hogy olvashattalak.  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!