Nos, szeretem a munkámat. Sokan munkamániásnak tartanak, pedig ezer meg egy hobbim van. Már amikor éppen van rá időm. Szeretek olvasni, néha gitárt ragadok, és próbálgatom a régi kedvenceimet elprüttyögni, bár ez annyira nem jellemzés nem igaz? Az ex feleségem szerint egy barom vagyok, de ő volt az aki férrekurt, és nem én, szóval arról vitatkozhatnánk, hogy melyikünk a barom. Ha nagyon akarok tudok kedves is lenni, bár ezt inkább csak a fiam tapasztalja meg.
Elég nehezen lehet kivívni a bizalmam. Akaratos, konok, és végletekig kitartó vagyok. Ha elkapok egy "csontot" addig rágom, míg meg nem találom az "értékes" kincset. Ez mind a munkámban, mind a magánéletemben jelen van. Szeretem a természetet, szeretek túrázni, és horgászni a szabad időmben. Maine államban van egy nyaralóm az erdőben, olykor oda vonulok félre a fiammal, ha pihenésre van szükségünk. Olykor nehéz rajtam kiigazodni, de ha nagyon akarod, egy idő után képes leszel megismerni rendesen.

-A múlt… Hogy mi is történt a múltban? Érdekes kérdés. Talán az volt a legemlékezetesebb, mikor megkaptam a jelvényemet, az akadémia elvégzése után. Tele voltam tettvággyal, és akarattal. Úgy gondoltam, bármit képes lennék megtenni azért, hogy biztonságos legyen a város. A munkát nem odahaza kezdtem meg. New Orleans-ban csupán a gyakorlatom töltöttem le, mint zöldfülű rendőr, s úgy gondoltam, a munkához valami nagyobb kell. Valami grandiózus. Így kötöttem ki a nagy almában. Felvételt hirdettek, amit megpályáztam, s a kiváló tanulmányaim miatt, felvételt nyertem köreikbe. - pillanatnyi szünetet tartottam, végigtekintettem társaimon, aztán lassan folytattam.-Emlékszem, nálam büszkébb pasas aligha volt a világon. Alig vártam, hogy feljebb tornázzam magam, ám végül még is megelégedtem azzal, hogy nyomozó vált belőlem. Az első alkalmat a boncteremben forgó gyomorral álltam végig, ám még sem hánytam el magam, ahogy azt a legtöbben megtették. Fura pillanat volt, ám mikor a társam elégedetten veregette meg a vállam, büszke voltam magamra. - megengedtem magamnak egy mosolyt, majd felemeltem poharam. - Sokáig az egyetlen barátom volt ez a morgós medve, de tudjátok mit?! Egy percét sem bánom! Mindig védtük egymás hátát, és rengeteg trükköt tanultam el tőled! - odaléptem hozzá, átkaroltam vállát, ahogy ő is tett, majd homlokon csókoltam. - Boldog Nyugdíjas éveket barátom! Aztán ne feledd, hogy merre van az örs! - kacsintottam egyet, a többiek tapsoltak, én pedig elengedtem őt, hogy a többiekkel is kezet foghasson, aztán magam is tapsoltam, majd visszaültem a helyemre.
Igaz csak egy egyszerű kocsma volt, de mindig oda jártunk. Az a tipikus zsarubár, hová mindannyiunkat beevett a fene, vagy egyszer, vagy több alkalommal.
Nem maradtam sokáig, hisz a fiam odahaza várt. Igaz már 16 éves volt és hangoztatja olykor, hogy nagy már ahhoz, hogy mindig otthon legyek, és ne hagyjam magára. De tudva milyen világban élünk, jobb szerettem óvatosnak lenni…
Kellemesen kiszórakoztam magam, ital fogyott rendesen, s mielőtt még átcsapott volna egymás vérének szívásába, inkább amellett döntöttem, hogy sokkal jobban jár mindenki ha hazamegyek.
Kedveltem a munkatársaimat, jó volt a legtöbb alkalomkor a légkör, de valami még is ott lengedezett a levegőben.

Két hónap reppent tova úgy, hogy nem kaptam magam mellé másik társat. Sem zöldfülű kezdőt, sem valami tapasztalt hekust, aki már ezer meg egy dolgot látott. Helyette minden ment a maga menetében tovább.
Unalmasabbnál unalmasabb papírmunka, rég elfeledett akták előkotrása, amik egyre jobban kezdtek az idegeimre menni, hisz a szemtanúk vagy meghaltak már régen, vagy az egészet elfelejtették, hisz nem úgy van mint a filmekben. Nem emlékszik arra mit tett 15 évvel ezelőtt napra pontosan az xyodik napon. Érdekesen hangzik, meg gondolom egy kicsit olyan, mintha nem fedné a valóságot, pedig nagyon is igaz.
Szóval épp egy unalmas akta fölött üldögéltem, amit már vagy egy tucadszor olvastam végig, de nem illett bele abba a profilba ami után kutattam. Túl régi volt, és nem passzolt. Valami nem volt kerek.
Megnyomkodtam az orrnyergem, kicsit hátradűltem, megroppantva a hátam, aztán meghallottam a nevem.
-Picsába… - megdörgöltem a képem, megköszörültem a torkom, felkeltem, felkaptam az aktákat, ha egyszer már úgy is a hadnagyhoz kell mennem, akkor legyen is valami amit átbeszélek vele, majd megálltam a nyitott ajtóban, ahol koppantottam párat.
-Hívtál?
-Nem… csak poénból üvöltöttem a neved. - vágott egy grimaszt, majd a szék felé bökött. - Csukd be az ajtót, és tedd le a segged! Beszédem van veled!
Nem hangzott jól. Sosem szerettem a beszélnünk kell kezdetű dolgokat. De ha egyszer úgy alakult, akkor levágtam elé az aktákat, és találomra kinyitottam az egyiket.
- Értem én, hogy büntetni akarsz a múltkori eset miatt… na de ezek?! Mi közük ezeknek ahhoz amik a napokban történtek? Folyamatban lévő nyomozásról nem szokás le…
-Csak egy pillanatra fogd be a szádat, és gondold picit végig ki a hadnagy, és ki nem… rendben?! Nem büntetésből tettelek oda.
-Te most szivatsz?! - csattantam fel, miközben felpattantam a helyemről, s közelebb léptem hozzá.
Ő pedig csak megemelte a mutatóujját, én pedig befogtam. Vékony vonallá préseltem össze ajkaim.
-Le kell őket zárni. Döglött ügyek, és a napokban ismét felbukkantak az eltűnt kölyök szülei… - rámutatott az aktára amit mintha csak megéreztem volna, de magammal hoztam. - A nő azt állítja, hogy egy médium szerint a fia él.
-Egy médium...pff...ühüm… - megingattam a fejem, karba fontam karjaim.
- Ne vágj pofákat! Nem jogosít fel, hogy  ezt tedd, csak az, hogy gyerek korod óta ismerlek, és te is engem! Utánna jársz, körbeszimatolsz… kiásod a…
-Oké. Ne folytasd! Meglesz! - odanyúltam az aktákhoz, majd mikor el akartam venni őket, kopogtak az ajtón, ő pedig beinvitálta az érkezőt.
Egy nő… ráemeltem tekintetem, kezemben az aktákkal. Aztán felém érkezett a keze, mit el kellett fogadnom, szóval határozottan kezet fogtam vele.
- Silva nyomozó. Örvendek. – határozott kézfogása volt, s erős. Talán nem épp ilyet vártam volna egy nőtől, de lássuk be, vannak még meglepetések a világban.
-Blackstone… - vetettem oda egyszerűen, majd a hadnagyom, és talán barátom felé emeltem tekintetem.
- Blackstone nyomozó, íme az új társad… és… - az asztaláról elvett egy kulcsot, majd felém dobta, mit el is kaptam. - Visszakapod az irodád… Találjátok meg a fiút!
Nem szóltam semmit, csak a kulccsal a kezemben indultam meg kifelé, hogy elfoglaljam a régi irodám, amitől társ híján megfosztottak pár hónapja. A nő meg, nos annyira nem érdekelt jön e utánam, de azt tudtam, bármennyire is nem tetszik, be kell avatnom abba a régi ügybe, aminek megoldására semmi esélyt nem látok. Ám azok a kék szemek, mik a fényképről néztek vissza rám… akár az én fiam is lehetett volna. Akár az enyémet is elrabolhatták volna… de nem lehet… Meg kell találnom a fiút!

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Én még csak elképzelni sem tudom, milyen nehéz lehet évtizedeken át ezen a pályán dolgozni, főleg gyilkossági nyomozóként, és rendszeresen látogatni a bonctermet, átnyálazni a rémesebbnél rémesebb részleteket összegyűjtő aktákat. Ráadásul van egy tinédzser fiad is, amitől egy-egy ügy talán még személyesebb a számodra. De talán pont ő a kulcs, talán pont abból merítesz erőt a folytatáshoz, hogy szülő vagy.

Nagyon kíváncsi leszek a leendő társaddal való együttműködésre, annak dinamikájára. El tudom képzelni, hogy egy olyan vén róka (minden tisztelettel), mint te, aki egyetlen partnerrel dolgozta le az elmúlt sok-sok évet, egészen a nyugdíjig, mennyire ódzkodik attól, hogy egy új emberrel kelljen összefognia, ráadásul valakivel, aki nő. Szóval úgy képzelem, lesznek nagyon érdekes és szórakoztató közös pillanataitok...   Mindenesetre nagyon drukkolok, hogy a médiumnak igaza legyen, és megtaláljátok élve az a szegény, eltűnt gyereket!  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!