One belongs to New York instantly. One belongs to
it as much in five minutes as in five years.
Belépés

a városba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Társalgó
szavak sokasága
Új posztok
hozzászólások



Fable Hill

Fable Hill
Yesterday at 11:59 pm



Hazel&Chase

Chase Ginsberg
Yesterday at 11:35 pm



Flor & Gretchen -Perdido en Queens

Gretchen Valens
Yesterday at 11:08 pm



Nikolay Mikhaylovich Korzakov

Dorian J. Lester
Yesterday at 9:56 pm



Connie & Charlie

Constance Reyes
Yesterday at 7:17 pm



Activity Check (07.10-07.25.)

Noah W. Monroe
Yesterday at 6:54 pm



Candy&Noah ~ Do not escape!

Noah W. Monroe
Yesterday at 6:08 pm



Brooklyn Steel

Erik Lindström
Yesterday at 5:55 pm



Elkészültem az elõtörténetemmel...

Nikolay Korzakov
Yesterday at 5:40 pm
Lakosok
nyilvántartása
Csoport neve
Média 7 2
Diákok 10 4
Törvényszegõk 14 10
Bûnüldözés 9 10
Hivatal 0 1
Üzlet 6 6
Oktatás 4 6
Munkások 5 1
Egészségügy 6 4
Összesen 60 45
Ismerõs idegenek
New York utcáin
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (67 fő) Vas. Márc. 12, 2017 6:18 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Miranda N. Blackstone

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
ÜzenetSzerző
TémanyitásTárgy: Miranda N. Blackstone   Kedd Feb. 20, 2018 12:51 pm


Miranda Nadine Blackstone

Ide jön az idézet


Karakter típusa: keresett & saját
Teljes név: Miranda Nadine Blackstone née Carpenter
Becenevek: Mira
Születési hely: New York, NY, USA
Születési idő: 1979. október 11.
Kor: 39
Lakhely: Queens
Szexuális beállítottság: Heteroszexuális
Családi állapot: Házas
Csoport: Bűnüldözés
Egyetem: New York City Police Academy | már végzett
Munkabeosztás: Az FBI Szervezett Bűnözési osztályának egyik csoportvezetője.
Munkahely: Brooklyn-Queens kihelyezésű FBI iroda.
Hobbi: lőtérre járni, edzeni, ostoba vígjátékokat nézni, krimiket olvasni, sütni-főzni.
Ő az, akire azt mondják, hogy igazi belevaló csaj. Nem könnyű eset, makacs, mint az öszvér, viszont a szíve és az esze a helyén van. Vannak az embernek olyan tulajdonságai, amiket semmi nem képes megváltoztatni. Még az sem tudja felülírni, ha az ember lányából anya lesz. Azt ugyan nem lehetne száz százalékosan kijelenteni, hogy csak a munkájának él, hiszen a gyerekei az első és legfontosabb személyek számára a világon, de nem sokkal marad el mögöttük a hivatása.
Igen, ő hivatásként tekint rá. Nem elvakultan ugyan, de hisz abban, hogy a munkájával tényleg jobbá teheti a világot, és ennek érdekében igyekszik is mindent megtenni. Kötelességének érzi, hogy minél több rosszfiút jutasson a rácsok mögé, vagy éppen túlvilágra.
Nem kispályás, és egészen biztos, hogy nem szeretnéd magadra haragítani és az ellenségévé válni. Ellenfélnek ugyanis kíméletlen, és semmilyen körülmények között nem adja fel. Sem a harcot, sem a hajszát. Szeret nyerni, elég rosszul viseli, ha nincs igaza, de azért elfogadja a tévedéseit. Egyszerűen csak nem hozza a másik tudtára, hogy tisztában van a hibázásának tényével. Ha mégis bocsánatot kérne, akkor nagyon húzza mellé a száját, de nehezen csak kicsúszik azokon a pengevékonyra szűkült ajkakon.
Határozott fellépésű nő, főnöknek pedig kemény, de igazságos. A beosztottjai általában tisztelik, sőt, talán kicsit még tartanak is tőle, pedig nem barátságtalan. Kedveli a humort, ha annak helye van, de megköveteli a komolyságot, ha a helyzet úgy kívánja. Profi abban, amit csinál, képes objektíven kezelni az ügyeket, az érzelmeket pedig meghagyja az otthon négy fala közé, már amikor engedélyez magának némi elérzékenyülést. Sokszor ugyanis még ott is a munkán és egy-egy ügyön agyal, nem nyugszik addig, amíg nem oldja meg.
A feletteseivel szemben igyekszik visszafogni hirtelen, temperamentumos természetét, de nem mindig sikerül magában tartania a véleményét. Szeret kockáztatni, kiválóan be tud épülni, ha szükséges, és bátran ki lehet jelenteni, hogy egyáltalán nem az a klasszikus értelemben vett anyatípus. Igyekszik helytállni otthon, gondoskodni a gyerekekről és meleggé változtatni a családi otthont, ahogyan bármelyik egyszerű nő tenné, de nem kifejezetten rá szabták ezt a szerepet. Ettől függetlenül őszintén igyekszik, és mindennek ellenére olyan, mint egy anyatigris. Ha bárki ártani merne a szeme fényeinek, akkor túlzás nélkül állítható, hogy nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozna az illetőnek.



Gyors, precíz mozdulatokkal szeleteltem fel a répát, akár még egy tévében szereplő sztárséfet is megszégyeníthettem volna. Nem vagyok egyébként olyan nagy szakácsnak mondható, de azért nem panaszkodott még a család a főztömre egyszer sem, és baja sem lett senkinek tőle. Ajkaimon most is elégedett mosoly ült, mert annyi azért bizonyos, hogy a késekkel baromi jól bántam mindig is, akárcsak a fegyverekkel. Valahogy természetes érzékem volt ehhez, de nem is véletlenül kötöttem ki ott, ahol.
- Anyu, megtanítod majd egyszer ezt nekem is? – gondolataimból a kisebbik lányom érkezése zökkentett ki, mire felpillantottam rá, és boldogan rámosolyogtam.
- Persze, drágám! Te még jobban is fogod csinálni, mint én! – kacsintottam rá vidáman. Már csak ő volt nekem, aki igazán közel állt hozzám, őt még lehetett babusgatni. Mondom ezt úgy, hogy egyébként én sem vagyok az a típus, és nem is mindig viseltem jól. Csak amikor éppen olyan hangulatban voltam, de legalább róla tudtam, hogy még szüksége van rám. Egy pár évig legalábbis, aztán majd ő is lázadni kezd, ahogy Hannah teszi, és már nem lesz az én kis angyalkám. De addig még volt legalább három-négy jó évünk.
- Én biztos nem! – csilingelő nevetése zene volt füleimnek, olyan megnyugtató, mint semmi más ezen a világon. – Lehet, hogy fel kéne lépned ezzel valami műsorban. – vetette fel az ötletet, mire ezúttal rajtam volt a nevetés sora.
- Úgy gondolod? Vagy talán ezzel is? – megpörgettem a kést, bemutattam néhány ügyességi mutatványt vele, amivel újabb kacajokat csaltam elő belőle.
- Igen, ez nagyon menő! – jelentette ki olyan rajongással a szemeiben, amit rég nem láttam már a két idősebb gyerekemnél. Sőt, Killiannél sem, ha már itt tartunk.
- Gyere, próbáld meg te is! De csak óvatosan! – invitáltam oda magam mellé a pulthoz, aztán fölé álltam, megfogtam a kis kezeit, és úgy folytattam a zöldség darabolását. – Látod, megy ez neked is! Ó, igazi született tehetség vagy! – állammal a fejére támaszkodtam egy pillanatra, mélyen magamba szívtam az illatát. Az idill azonban a magamfajtának olyan illékony, akár a kánikulában a hűsítő jégkocka, még a szívem is belefacsarodott, hogy tova kellett engednem a pillanatot.
- Anyu, csörög a telefonod! Idehozom! – jelentette ki, és már ott sem volt. Csupán a sóhajom volt az, ami jelezte, hogy bizony én is hallottam a kitartó rezgést, még ha nem is akartam kivételesen tudomást venni róla. Ám ezt a luxust semmilyen körülmények között nem engedtem volna meg magamnak. Soha.
- Köszönöm drágám! – azzal átvettem a készüléket, és mire a fülemhez érintettem, már vonalban voltam. – Itt Blackstone! – szóltam bele határozottan, mintha nem is ugyanaz a nő beszélne, aki az elmúlt néhány percben még ebédet akart készíteni a családjának.
- Üdvözlöm, Blackstone ügynök! – határozott hang szólt bele a vonal túlsó végén. – Van egy hullánk, ami érdekelni fogja. Mindjárt átküldöm a címet, és amit tudnia kell. Ott találkozunk! – és ennyi volt, kész. Szerettem, amikor valaki lényegre törően beszélt hozzám, mert sokkal könnyebben át tudtam állni.
- El kell mennem! – fordultam oda a még mindig mellettem ácsorgó kislányhoz. – Sajnálom kicsim, de rendeljetek valami finomat, jó? Amit csak akartok! Apádat láttad valamerre? – hajoltam le hozzá egy kicsit, arcomon kérdő kifejezéssel. Válasz helyett csupán a fejét rázta meg hevesen, mire én is biccentettem egyet. – Jól van, semmi baj! Remélem, előkerül hamarosan. Ha így lesz, mondd meg neki, hogy hívjon fel! – nyomtam egy puszit sebtében a homlokára, és már ott sem voltam. Minél előbb indulnom kellett, és elég volt csak megkapnom az e-mailt a telefonomra, máris jobban szaporáztam az amúgy is tempós lépteimet.


***

A helyszínt alaposan felforgatták, ez már az első pillanatban látszott. Homlokomat ráncolva fordultam körbe, tekintetemmel végig követve a vérnyomokat. Szinte mindenhol ott voltak, a hulla pedig szintén nem nyújtott valami szép látványt.
- Mit tudunk? – szólaltam meg az egyik nyomozó mögött felvont szemöldökkel, mire ijedten fordult felém.
- Blackstone ügynök, végre ideért! – állapította meg, én meg kisepertem cserébe az arcomból egy oda nem illő, roppantul idegesítő tincset.
- Rosszak az idegei, nyomozó? – ajkaimon megjelenhetett volna egy kötekedő mosoly, de ezúttal ez elmaradt. Nem voltam jó kedvemben.
- Csak elmerültem a gondolataimban, és… - megemeltem a kezemet, hogy így fojtsam belé a további felesleges szavakat.
- Legközelebb ezt tudja le akkor, amikor nincs éppen egy gyilkossági helyszínen! – rossz előérzetem volt, csak egyelőre azt nem tudtam volna megmondani, hogy mégis miért. Nem most először láttam ilyen rossz állapotban lévő áldozatot, és valószínűleg nem is ez volt az utolsó alkalom. – Mit tudunk? Ki az áldozatunk? – érdeklődtem, egy-két fényképet megforgatva a kesztyűbe bújtatott kezeimmel.
- Steven Hansennek hívják. – a név hallatán az agyamban egyből mozgásnak indultak a fogaskerekek, lázasan keresték azt az apró információmorzsát, ami jelenthetett számomra valamit.
- Értem! Ahogy látom, megkínozták. A kérdés csak az, hogy vajon mit akartak tudni a gyilkosai, és vajon megtudták-e, mielőtt véget vetettek ennek itt! – hogy pontosan a helyzetre gondoltam, vagy magára az emberi életre, azt magam sem tudom. Talán mind a kettőre. – Legalább ketten voltak… - kezdtem megállapítani mindazt, amit a nyomokból le tudtam szűrni. – Várjon, azt mondta, hogy Hansen? – fordultam oda hirtelen, ahogy beugrott a név.
- Igen! – látszott rajta, hogy kissé zavarba jött, aztán vett egy mély levegőt és döntésre jutott. Tovább beszélt. – Ő volt az a rendőr, aki az édesapja halálának ügyében nyomozott. – erre már én magam is rájöttem idő közben. – Nem tudjuk még, hogy van-e ahhoz az ügyhöz az itt történteknek köze, de ezért hívtuk magát. – így pedig minden világos lett már számomra is.
- Értem… - dünnyögtem az orrom alatt, ám fejben már teljesen máshol jártam. – A helyszínelés után szállítsák a hullaházba, ott találkozunk! – úgy sétáltam ki a házból, mint aki szellemet látott az imént. Automatikusan húztam le a kezeimről a gumikesztyűket, és dobtam félre őket. Nem, az nem lehet, hogy ennyi év után legyen egy nyom…


avatar
Bûnöldözés
Play by :
Kate Beckinsale
Kor :
38
Foglalkozás :
FBI ügynök
Hozzászólások száma :
9

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásTárgy: Re: Miranda N. Blackstone   Pént. Feb. 23, 2018 11:28 am


Gratulálok, üdv nálunk!

Kedves Miranda! Very Happy
A férjed biztosan örül neked, bár az ő lapjából úgy rémlik, hogy elhidegültetek egymástól, mégis bízom benne, hogy a dolgok köztetek visszatérnek a rendes kerékvágásba, én nagyon szurkolok nektek ez ügyben, hiszen olyan cuki volt az első találkozásotok és... És abbahagyom ezt és rátérek a lapodra
Nagyon menő a hivatásod, főleg nőként és a jellemleírásod olvasása közben egyre biztosabb lett számomra, hogy pont a neked való munkát végzed
Tetszett az, hogy két egymástól teljesen különböző élethelyzetet elevenítettél meg előttünk a lapodban, hiszen így két oldaladat is megismerhettük. Aranyos a lányod és sajnálom, hogy Hannahval a kora miatt megromlott a viszonyod, de biztos vagyok benne, hogy ennek ellenére ő még a te "kislányod" csak ezt saját magának se vallja be. Mindenesetre abban teljesen egyetértek, hogy használd ki az időt, amíg a másik lányod ilyen kis fiatalka, kíváncsi és lelkes Érdekes volt munka közben "látni" a karakteredet és kíváncsian várom, mi is jön ki ebből a dologból az édesapád halálához kapcsolódóan
Mielőtt játékba kezdenél, még látogasd meg a foglalókat meg az activity check-et se hagyd ki, jó nyomozást!



avatar
Diákok
Play by :
Lili Reinhart
Kor :
18
Hozzászólások száma :
108

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Miranda N. Blackstone

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Mystic Falls - Grill

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin in New York :: Ahol minden kezdõdik :: Karakterrészleg :: Bûnüldözés-
^
ˇ