Nekem furcsa ez az egész családi összetartás, az,hogy ennyire jól tudják magukat érezni egymás közelében. Nekem sincs bajom apámmal, anyám is néha egész normális tud lenni ha nincsen körülötte annyi fontos ember, de az igen ritka. Mindig kritikusak voltak velem szemben, ami nem könnyítette meg az életem eddig. Lehet ebből fakad a küzdeni akarásom valami más felé, de ez inkább hobbinak indult, az indít el mindent bennem ha valaki ilyen szinten nem támogató velem.
Az anyját hallgatva még kicsit több önbizalmam is lesz, már ha ennél lehet már több a terveimet tekintve, elég erősen indulok majd ha sikerült megcsinálni Caesarral az önvezető kocsit, így kell is az a magabiztosság ebben a szakmában.
A szavaira csak hálásan bólintok felé, mert közben kitört a háború az asztalnál apja és lánya között, ami igencsak mulattat, egészen addig, amíg a temetésem nem jön szóba. Ott egy kicsit azért megmerevedek, de tudom, hogy csak viccelnek, sok mindent túléltem már, csapódtam én 200-as a szalagkorlátnak és szálltam ki kisebb karcolásokkal, és kétlem, hogy akár a hármasig felváltanánk ma Lumie-al, így egészen nyugodt vagyok. Nem nagyon ismerek félelmet, mert mindig is nagy volt a kalandvágyam, így megpróbálom nem tele tenni a nadrágom indulás előtt.
- Bátor vagy idióta ezt majd ha kiszálltunk megmondom. - intek a fejemmel az apja felé nevetve. Minden bizonnyal épségben fogunk kiszállni mert van egy olyan érzésem, hogy nem fogom tudni rávenni arra sem, hogy elindítsa a kocsit, már előre várom miket fog a fejemhez vágni közben. De állok elébe, lehet majd jó hatással lesz rá a fürkésző tekintetem, vagy éppen a leszarom hangulat, amit majd tanusítok felé, amikor éppen neki akar menni egy csigának, aki jobbról majd egyszerűen megelőz minket.
- Köszönöm a figyelmeztetést, és azt is, hogy kiöltöznél a temetésemre. - nevetek fel, de tényleg elég bátor ember vagyok, egy ilyen kis apróság nem rettent el, veszélyesen kell élni.
Hamar elmegy a beszélgetéssel az ebéd, én nagyon jól lakok, meglehetősen sokat eszek, de tényleg elég jól főz az anyja. Már lehet csak ezérti s megérné visszajárni, ameddig tart a mi kis megállapodásunk.
- Vicky ez csodás volt. - köszönöm még én is a kaját, majd felcsillan a szemem, amikor közli, hogy készíti a pipát. Meglep,hogy ezek után majd engedni fogják, hogy hazavigyem a lányukat, nem tudom mennyire vannak tisztában az autóm határaival, de mondjuk úgy, hogy nagyon nincsenek neki. Én meg elég ritkán vezetek beszívva, de megesett már, nem lesz újdonság csak lehet kicsit veszélyesebb lesz mint idefele, de sebaj, vigyázok én a kicsikémre, meg az övékre is majd.
Amint a kocsiba beülök máris ijesztően nézek rá, ahogyan beül a volán mögé.
- Először is ne ülj ennyire rá arra a kormányra, tudok én neked mást adni, amire ráülhetsz szőkeség, told hátrébb azt az ülést eggyel, nyugi el fogsz érni mindent. - nevetek, miközben olyan előre húzta magát, hogy már nekem fájdalmas a pedál használata még mielőtt  hozzájuk érne. Minden kezdő ezt rontja el, minél közelebb, messzebbről is lehet vezetni, kényelmesebb, nehezebben fárad a láb és sokkal kevésbé van az ablakon rajta.
Bekötöm magam, megkapaszkodok az ajtóban. - Mondjuk indítsuk be a kocsit és mutasd mit tudsz, majd menet közben beszélgetünk. - kíváncsi vagyok mit tud magától, nem biztos, hogy rögtön azzal kellene kezdenem, hogy hogyan indítsa be a kocsit, bízom benne, hogy az alapokat tudja.
- Ugye apád csak viccelt azzal, hogy bátor vagyok?  Remélem nem így akarsz végezni velem. - nevetek rá, miközben az ajtót elengedem és hátradőlve, előrenézve figyelem az utat, de egyelőre nem változik a kilátás, tehát még mindig állunk.
- Kulcsot elfordít, mivel üresbe van nem kell nyomni a kuplungot, a fékre azért lépj rá és engedd ki a kéziféket. Fújd ki magad, kezdj el pánikolni és tedd egyesbe a váltót azt természetesen a kuplung kíséretével. Lassabb engedd el a kuplungot és közben nyomd óvatosan a gázt. - mégis elölről kezdem, bíztatva mondom neki, nem gúnyosan, remélem nem veszi majd annak, próbálok segíteni, mert én hiszek benne, hogy menni fog neki, már csak magában kellene hinnie.

Képes még akkor is izgalomba hozni, amikor a családi házuk előszobájában állva várjuk, hogy az anyja kész legyen az ebéddel. Határozottan rossz kislány, de csak egy fél mosolyra húzom a szám és megigazítom a nadrágom, hogy az laza kis mondatára kialakult feszülést enyhítsem egy kicsit.
Mivel elég gyorsan kerülünk az anyja szeme elé, kicsit le kell nyugtatnom magam, mielőtt lelepleződök, hogy mennyire ki tud csinálni a lánya látványa is, meg néhány huncut mondata. Azt hiszem az anyjával nem lesz gond, elég hamar engedek fel a közelében és már úgy érzem magam, mint aki már nem először van itt, kellemesen. Még a közös kis ugratás is bejön Lumie felé, főleg, hogy ennyire nyíltan beszél a szexuális életéről. Meglep, de tetszik a lazasága, én is kérnék egy ilyen anyát.
- Szőkeség egész biztosan így van ahogy mondjátok. - kacagok fel, mert fogalmam sincs miről beszélnek. Nekem sosem volt különösebb érdeklődésem még csak a horoszkópom iránt sem, bár lehet ennek köze sincsen hozzá, de inkább csendben maradok és hallgatom a beszélgetésüket, mert ebbe tényleg nem tudok beleszólni csak ha éppen rólam és a tökéletes teljesítményemről van szó.
Az asztalnál kapok rivaldafényt, így őszintén mesélek a terveimről az életemről és talán először az életemben nem azt kapom válaszul, hogy ezzel majd úgysem tudok boldogulni az életben.
- Komolyan mondod? - csúszik ki a számon boldogan, lehet, hogy amúgy egy tök laza elvű, mindent megkapó srácnak tűnik, aki aranyban úszik minden nap, de az elismerést vagy a támogatást messziről nem ismerem. A barátaim támogatnak, de csak azért mert abból a közegből valóak, ahol én is egyszer helyt akarok állni. - Ez elég fura most nekem, minden büszkeségemet félretéve, köszönöm, hogy így gondolod. - folytatom az evést, hogy ne tűnjek túl érzelgősnek, mert magamtól lennék akkor rosszul hamarosan, de valóban meghat a hozzáállása.
A következő látogatás említésére kicsit megáll a kaja a számban, de csak mosolygok felé egyet nem reagálva rá. Mondjuk eddig nem ért semmi csalódás vagy rossz élmény, de lehet már túl komplikálttá tenné az egész kapcsolatunkat, ha hétvégente együtt jönnénk a szüleihez.
Talán ezért lenne jó ha megtanulnia vezetni, az anyja is többet látná és én is jót szórakoznék a tanulása alatt. Aztán ki tudja lehet a nap végén majd én akarok visszajönni, mert itt nem csak jó kaját kapni, de még elismerő szavakat is. Lehet ennek egy normál családban alapnak kellene lennie, kár, hogy egy nagymenő cég vezetői nem képesek elismerni ha a gyerekük valami másban remekel, mint amiben ők.
Az apja szavaira felröhögök, lehet egy kicsit túl hangosan.
- Szeretek veszélyesen élni, szóval kíváncsi vagyok már. Talán mellettem nem merne sírni. Én biztattam, hogy vegye a kezébe a kormányt idefele. - vonom meg a vállam, még mindig nevetve a korábbi mondatokon. Szerintem most bánta meg, hogy idehozott, mert bár nem leszünk nagy cimborák a szüleivel szerintem, de őt közös erővel könnyedén heccelni.
Figyelem ahogy Dylan és Lumie egymással beszélgetnek, és csak nevetek.
- Azért nyugtass meg, hogy kettesig felváltottál. - nézek rá kérdőn, lehet kemény fába vágom a  fejszém, amikor elindulunk megnézni mit tud.
- Ezeket hallva lehet kicsit elbizonytalanodtam. - célzom a  szavakat az apjának, amikor a temetésemről beszél. Annyira azért nem lehet rossz ugye? De nem teszem tele a gatyám, elég sok mindent kipróbáltam már ami ennél meredekebb volt, nem pont egy ilyen kis amatőr vezetés fog beszaratni.
- Mire visszaérünk majd ő akarja a Mustangot haza vezetni. - kacsintok rá a tl nagy számmal. Mondjuk én nem fogok kiabálni vele, ha pánikol se, majd hátradöntöm az ülést és úgy vároma végzetemet, elvégre senki nem halt meg még 30 km/h sebességgel vagy még annyival sem.
- Bízzunk benne, hogy mindketten túléljük a száguldást. - nevetek fel, majd inkább behúzom a  nyakam mielőtt még kapok.

Egyszerűen ha valaki hallaná, milyen kapcsolatunk van vagy nevetne, hogy ez nem fog működni hosszú távon, ami az én fejemben is igen gyakran megfordul, vagy irigykedne. Miért ne lehetne egy ilyen csaj, ilyen tökéletes hozzáállással megáldva? Mázlim van, hogy rá találtam, de lehet túlságosan is mélyen belementünk ebbe az egészbe, amikor elráncigáltam a szüleimmel való találkozásra, arra a nyamvadt estére. Nem mondom, hogy nem éreztük nagyon jól magunkat, de az már akkor volt, amikor nem voltak körülöttünk a fürkésző tekintetek. Pont ezért lesz fura ez az egész is nekem, hogy találkozzak a szüleivel, úgy kezelem, mint a haverom szüleit majd, mert itt nem a bemutatkozás a cél, meg lehet ez lesz az egyetlen találkozás az ősökkel, ami azért egy kicsit megnyugtató.
Az út a tempómmal egész rövid lett, vagy mert nagyon nem akartam még ide érni, de mosolyogva szálltam ki a kocsiból, és köszöntem a fürkésző tekinteteknek. Úgy érzem az apja nem kedvel, az anyja nagyon közvetlen, vele nem lesz nehéz dolgom ilyen téren, az már mellékes, hogy ultra dögös, de szemet hunyok efelett, mert a lánya még nála is dögösebb, ő meg annyiszor fekszik alám, ahányszor csak szeretném. Mindenki nyer, azt hiszem.
- Nem arról vagyok híres, hogy engedélyt kérjek. - kacsintok rá, de tudom, hogy ettől nem lennék szimpatikusabb az apjának, de egye fene ezzel valahogy megbarátkozok, nem azért jöttem ide, hogy új ismeretségeket szerezzek, csak mert rohadt jó fej vagyok.
Elindulok a konyha fele vele, majd leülök a bárszékre Lmuie mellé. Az összes haverom nagyjából az én köreimben mozog, a gazdagabb réteg, nem lepek meg senkit, ha azt mondom, hogy felénk nem szokás az anyákat a konyhában látni, sokkal inkább járnak szépségszalonba, vagy körmöshöz, az én esetemben meg az üzlet köti le jobban anyámat,mint a háztartás. Figyelem ahogyan sürög a konyhában, majd odamegy Lumie-hoz és elemezni kezdi, valami furcsa szavakat használva. Kapok egy dicséretet, amire csak merészen kacsintok rá, majd bólintok felé egyet mosolyogva. Ezzel tisztában vagyok, nem csak az ő lánya tesz jó hatást a testemre, hanem ezek szerint fordítva is és ez feltűnik neki, hát igen, nem most kezdtem a csajok ilyen fajta boldoggá tételét, így tudok egysmást ebben a témában.
Lumie enyhe kis felháborodásán csak nevetek, nem értem miért sajnálja tőlem az elismerést, igen sokat teszek az ő boldogsága érdekében is.
- Azért mert rohadt jó hatással vagyok rád.- nevetek tovább, majd folytatja az anyja is, amikor egy kicsit lefagy a mosolyom, milyen nyíltsággal beszél a lánya szexuális életéről. Basszus elég vagány a nő nem mondom, már kezdem érteni honnan tanulta a lánya ezt a fajta lazaságot az életben.
Egy palackot és a dugóhúzót csúsztat elém, kicsit hezitálok, hogy a nagy rutinnal nyissam e ki, de igazából teljesen mindegy mennyire néznek iszákosnak, így csak mintha mindennap ezt csinálnám húzom ki a dugót a helyéről és teszem vissza a pulta, hogy eltudja venni. Bár nem vagyok nagy borozós, jobban csúsznak a rövidek, de azért elég profi szinten tépem ki a helyéről a dugót, és ezúttal is vállveregstéssel jutalmazom magam fejben, hogy nem törtem bele.
Gyorsan a kajálós részre térünk, az asztal köré ülve rám terelődik a téma, mivel én vagyok saját magam kedvenc témája, így nem lesz nehéz erről beszélnem. Nem mintha amúgy bármiről olyan nehezen tudok rizsázni akár órákig, van bennem mindenfelé érdeklődés, így nagyjából mindenhez hozzá tudok szólni. Na de ha én vagyok a téma, akkor lehet sokáig leszünk itt, de majd igyekszem nem fényezni magam nagyon, csak amennyire szükséges.
- Tanulok, dolgozok, fejlesztem a jövőt. - zárom rövidre miközben megkóstolom az ételt, igaz,hogy mielőtt elindultunk ettem, de egy férfi szerintem mindig tud enni, így hangot adva annak, hogy ízlik a főztje folytatom a fényezésem. - Programozónak tanulok nem hivatalosan, hivatalosan még vár rám egy év az egyetemből, építészmérnök szakon. - az utolsó szavakat enyhe undorral a hangomban mondom ki.- Szoftverekkel akarok foglalkozni a jövőben, bár a családi vállakkozás eléggé bele fog szólni a kis terveimbe. Ezek mellett fejlesztés alatt van az első saját találmányunk az egyik haverommal, végre rendesen ki akarjuk alakítani az önvezető autókat, mindenféle hiba nélkül. - eddig annyi akadályba ütköztek a korábbi szakértők ebben a témában, hogy elég hihetetlennek tűnik, hogy két ennyire fiatal srác fogja majd megcsinálni tökéletesre. - Basszus ez a kaja nagyon jó, mondanám, hogy elkérem a receptet, de valószínűleg már a bevásárlás is nehézséget okozna. - valahogy mindeig megmutatom mindenkinek milyen egy sznob pöcs tudok lenni, de olyan zsigerbőljön, hogy végig sem gondolom. Gyorsan próbálom terelni a témát, mert nem hiányzik, hogy olyannak könyveljen el bárki aki csak azért vagyok ahogy neveltek, ennél azért sokkal jobb vagyok a véleményem szerint.
- Lumie érdekében remélem hamar ki tudjuk fejleszteni, már megbeszéltük, hogy ő lehet az egyik tesztelőnk, már ha egyátalán be mer majd ülni egy ilyen autóba. - nevetek fel, mert ez azért totál nem veszélytelen küldeté lesz egy ismeretlen terepen tesztelni valamit, amit még ezelőtt senki.

Amúgy sem vagyok a türelem embere, ami azért elég rossz tulajdonság főleg, hogy elég sok türelem fog kelleni Caesar haverommal elkezdett projektünkhöz is. Mázli, hogy a vezetés és ez a szőkeség el tud lazítani rendesen, hogy kicsit néha mégis előjöjjön a türelmes oldalam.
- Szóval ne másszak rá anyádra, értem, lehet ez még menni fog. - már amikor kimondom elgondolkodok rajta, hiszen ez a lány is eléggé ott van a külalakot nézve, valakitől örökölnie kellett. Nyelek egy nagyot, mert most rendesen elültette a bogarat a fülembe.
Csak egy kicsit is lobogtatja előttem a hang vagy jelzőt, akkor én rögtön átkapcsolok vagányabb üzemmódba, bármilyen másik esetben. Most lehet mégsem fogok a szüleinek arról vallalni, hogyan intézem el a lányukat a raktárban egy jótékonysági este közepén, aztán a kádban, az agyban és a többi egyéb helyen.
- Na jó, lebuktam, lehet ehhez valóban elég hang lennék. - nevetek fel, de bevallom, kemény férfi létemre bevallom, hogy van amit én sem lépnék meg, akármennyire is elvetemült tudok lenni olykor.
Betudom a vezetési stílusomat, a mostanit annak, hogy tényleg sok a gyökér az utakon, de lehet van egy kis frusztráltság az egész mögött, amit sosem mutatnék ki, de így legalább leplezni is tudom előtte. Ugye? Miért is kellene tartanom bármitől, elég lazának tűnt az anyja, amikor telefonon beszéltek, mondjuk hallani nem hallottam, de ha beszívva felhívta a lányát, akkor nem lehet olyan görcsösen ráállva arra, hogy a lánya közelébe csak becsületes férfiak menjenek. Én ugyan becsületesnek becsületes vagyok, de rohadtul nem szépek a szándékaim a lányával, de ezzel nincsen gond, mert Lumie ezt nagyon is szereti, legalábbis eddig sosem panaszkodott egy piszkos kis játékomért sem, sőt.
- Nagy a szám, de azért örülök,hogy mégsem akarod vezetni, ezért a kocsiért még az én szívem is megdobbana, pedig látod, hogy nem kímélem én sem. - látja, hiszen elmondása szerint nemsokára ott vagyunk, ránézek a GPS-re és tényleg percek választanak el életem első szülői bemutatkozásától. Basszus ez mennyire gáz már részemről, de egy barátért mindent.
Leparkolok a ház előtt, aranyos, igazi kis családias az egész, ami nekem totál fura. Nincsen sehol durva fényűzés vagy extra hely a sok kocsinak, szóval ilyen lehet normális körülmények között felnőni, nulla pompával és kevésbé erőszakos szülőkkel.  
Kiszáll a kocsiból, a kezemet lassan emelem le a kormányról és széles vigyort erőltetek magamra, de nem hazudok, nem játszom meg magam, mert nem hinném, hogy túl sok erőm lenne most ahhoz.
Nem kell sokat várnom máris megjelenik az anyja, hát azonnal megértettem miért nem akarja,hogy rámásszak, mármint persze nyilvánvalóan nem tennék ilyet ebben a helyzetben. De be kell vallanom magamnak, ha máshol találkoztam volna vele, lehet simán próbálkoznék, ott van a szemében az a huncutság, ami Lumie-ban. Nagyon jó napnak ígérkezik.
Az anyja sebesen kezd el felém jönni, amire én lemerevedek és csak várom az ítéletet, de csak egy ölelést kapok. Nem kisfiúként viselkedve viszonozom az ölelést és mosolygok a híres mamára, akiről már annyit hallottam.
Az apja is színre lép, én meg csak kapkodom a fejem, hogy ki az a Julie, amikor leesik, hogy van második neve. Csak kikerekedett szemekkel nézek rá és elnevetem magam. Milyen kis titkokra derül itt fény.
- Hello Vicky és Dylan! - intek feléjük, mert ilyenkor nem igazán akarnék olyan közeledő lenni, mint az anyja. Az apja végigmér, miért ne tenné, de nem szól semmit, szuper valószínűleg tudja már mi is van köztünk. Ez sokkal jobban megkönnyíti a dolgom, mert nem kell senkinek sem erőlködnöm, hogy megkedveljen.
A házba beérve megcsap az ebéd illata, nagyon furcsa, mert anyám sosem volt konyhatündér, mindig étteremben ettünk vagy a bejárónő főzött ránk, de a nagy házban sosem terjedtek el az illatok a szobámig.
- Apád fixen nem kedvel. - nézek a nappali felé. - Anyád, meg… - nyelek egy nagyot. - Azt hiszem tudom,hogy honnan lettél ilyen dögös szőkeség. - minek is eltitkolni a véleményem, őszinteséget akart,ez is benne van,na meg ez igazából egy bóknak is be lehet számítani.

Megvannak a módszereim, hogyan vegyek le bárkit a lábáról, már ha nőnemű egyedről van szó. Igaz a szülői házába egyiknek sem kellett mennem, de szerintem az elbűvölő személyiségem miatt nem fog gondot okozni majd elcseverészni velük. Nem mondom, hogy olyan nagyon kedvelhető leszek az első alkalommal, mert azt eléggé kétlem, de lehet, hogy csak a saját szüleimből indulok ki, mert nekik elég nehéz megfelelni. Velük nőttem fel, talán így Lumie szüleivel egyszerűbb lesz, rendesen meg vagyok edződve a sok elvárás miatt.
Nem izgulok, inkább csak nem tudom mit kell majd tennem, mondanon, ami nem lesz túl sok, nem lesz túl Max-os, ami nem veri ki a biztosítékot. Aztán nehogy emitt veszítsem elaz én kis szexjátékomat, mert annak nagyon nem örülnék. Rettentő jó, hogy csak egy telefon és máris az élvezetek élvezete jön, nem kell elcsábítani újra és újra valakit csak egyszerűen felemelni a telefont és egy kurva jó szexben lesz részem.
Nem kések, ami tőlem meglepő, bár nem indultam el időben, mert miért is tettem volna a kis kocsi elég erős tempót diktál alattam, szépen engedelmeskedik a lábam nyomásának a gázon. Nem nagyon szokott érdekelni milyen szabályok vannak az utakon, ha nem piros a lámpa és nincsenek emberek az úton akkor nyomom, olyan ritkán ülök volán mögé, hogy ilyenkor mindent kiadok magamból és csak taposok.
Amint megérkezek a ház elé, gyorsan invitálom is be a kocsiba, nem vesztegetjük az időt, kicsit szeretnék túlesni a találkozáson, de nem izgulok, csak nem tudom mi jön most.
- Örülök,hogy tetszik, elég feltűnő. - nevetek fel, miközben szépen előzöm ki a előttem poroszkáló autót. Nekem nem való az utcai közlekedés négy keréken, kicsit agresszívan vezetek, és sokan nem szeretik, ha a hangos kocsi, erős gázzal megelőzi őket. Kapok pár dudálást, de nem foglalkozok vele.
- Ettől a szótól lesz tele. - rázom meg a testem, hogy a felálló szőrszálakat lenyugtassam. Nem szeretem ezt a szót, és ezt pontosan tudja, olyan hivatalos, olyan nagyon komoly, de tudom, hogy csakis ezért mondja.
- Még egy olyan hétvégét még   nem akarok átélni, szóval nagyon remélem, hogy úgy lesz ahogy mondod. Már annyira megkedveltem ezeket a gyors kis összeröffenéseket hétközben, szomorú lennék ha a szüleid tennék tönkre. - ugratom egy kicsit, kétlem, hogy a szülei tudják befolyásolni ezeket a dolgokat. Ez én kedvemet elég nehezen lehet elvenni ilyen jó szextől. - Ami a  hazugságokat illeti,elég jól füllentek, de akkor nem kell nekik azt mondanom, hogy minden vágyam boldoggá tenni a lányukat, elég ha elmesélem neki, hogy mit művelek veled az ágyban?  - tör fel belőlem a nevetés. Miért is hazudnék nekik, ők nem várnak tőlem semmit, nem ismernek, így ha magamat adom az mindenkinek könnyebb lesz, főleg nekem. Lehet az apja nem fogja annyira díjazni a lazaságom, de a szavai azt súgják nem is sokat lesz velünk elfoglalva.
- Az gáz, hogy eszembe sem jutott magázódni? - na igen az a hülye etikett, anyám mániája, amit néha megcsillogtatok, de erősen kell agyalnom egy egy olyan esemény előtt, amin nagyon kell a tisztelet, hogy miként is szólítsak meg valakit. Most egyszerű dolgom lesz, hagyom magamat a normál üzemmódban működni, nem leszek a gála vacsorás, nagyon úrias Maxim, ami sokkal egyszerűbbnek ígérkezik.
- Na most, hogy láttad a kocsit, gondolom még mindig nincs kedved kipróbálni. - a szemem az úton van, mert már igencsak elborult az agyam, így nem megyünk lassan, de cserébe nagyon figyelem az utat, hogy ne törjem össze mielőtt odaérünk, akkor lehet tényleg nem lennék az anyjáék kedvence.

Oké, oké, nem mondom, hogy nagyon készen állok arra, amit ő már végigcsinált velem a szüleimmel. De lehet nekem könnyebb dolgom lesz. Vagyis ez egészen biztos, az én szüleimnél szerintem nincsenek nehezebb esetek. A laza füves mamát és a kocsiját összetörni odaadó aput talán el fogom tudni viselni, na meg ők is engem. Az anyja már tudja, hogy milyen a mi kis kapcsolatunk, de nem tudom mit fog szólni az apja, nem mintha nagyon ezen túráztatnám az agyam. Nem akarom elvenni a lányát, így nem tőlem kell féltenie úgy igazán. Ne persze elég sokszor megrontom, mint a héten is tettem, amikor jött a hívás vagy az üzenet, de ez nem olyan dolog, amit  acsaládi asztalnál ülve kell megtárgyalnunk.
- Gill, ma nyúltam a kocsit, ne számíts rá, hogy a garázsba lesz. - kiáltok be a haverom szobájába, aki imádja kihasználni, hogy lusta vagyok vezetni és lenyúlja a legjobb kocsit az alsó szintről, hogy azzal csajozzon. vagyis csak próbálkozzon csajozni. Nem véletlen esett a választásom erre az autóra a hétvégére. Ez az első autó, amit nem apáméktól kaptam, hanem saját magam által megkeresett pénzen, mondjuk. ez a kedvencem, na meg egész szépen duruzsol menet közben, és rohadt jól nézek ki benne.
Azt mondta Lumie nem kell kiöltözni, lazán, ezért kedvenc színeimben tüdökölve, a gyász színét felöltve megyek ki a konyhába, hogy azért egyek valamit mielőtt elindulok. Tudom, hogy kajálni megyünk, de nem tudom mennyire ügyes szakács az anyja, egy percig sem kételkedek, de azért jobb félni, mint éhen halni. Ilyen téren nagyon paraszt tudok lenni, de pasiból vagyok a hasam és a farkam szent, ha az ea kettő boldog, akkor tudok igazán elbűvölő lenni és nem rögtön beégetni majd a lányukat, hogy milyen szuper pöcs barátot szerzett magának.
Elég hamar érek Lumie háza elé, ahol már messziről kiszúrom szőke haját és azt a pici termetét, amit olyan könnyen gyűrök magam alá az ágyban, hogy már csak a gondolattól is feláll a farkam.
Lehúzom az ablakot és megállok mellette.
- Hölgyem! A hintó előállt. - huncut fél mosollyal az arcomon várom, hogy pattanjon mellém. - Pötyögd be kérlek az úticélt. - mutatok a műszerfalban lévő monitorra. Nem tudom említette e, hogy hol laknak a szülei, megeshet de ilyen információk sosem ragadnak meg elég jól a fejemben.
- Remélem szülő tűrő ábrázatom van ma. - kacsintok rá, majd nyomok egy kövér gázt és az egyetlen útvonalat követem, amiről majd tovább tudunk fordulni a megfelelő irányba.