Mindig megfogadom, hogy nem rakom tele mindenféle szarral a naptáramat, mert pihenni sem ártana. De amikor a legjobb barátnőm kér arra, hogy menjünk nyálat csorgatni hokisokra nem tudok nemet mondani. Na nem a hokisok miatt, nekem ők túl rámenősek. Nem egy meccsre cibált már el, én nem tudom mit szeret ezeken a pasikon, de én úgy szeretem őt ahogyan van. Ha neki egy ilyen pasi kell, szerzünk neki. Persze nehéz, mert minden szem azokon a beöltözött, bukósisakos, jégen sikló pasikra szegeződik és a sikongató csajok fogják közre őket miután lejönnek a jégről. Hale nem ilyen szerencsére, ennyire nem tolta túl még, bár ki tudja mit hoz a jövő. Ő szerelmes akar lenni, nekem meg tanulni kéne tőle. Én nem tudom hogy kell csinálni az ilyen nagyon szerelmes dolgokat. A legrosszabb, hogy nem is mesélhetek neki a mostani kapcsolatomról, mert egy kicsit bűntudatom van, hogy titkolom előle. Éjszakáztam fáradt vagyok, pár órát sikerült csak aludnom, de gyorsan megmosom a hajam és felfrissítem a sminkem, mert hajnalban még arra sem volt időm. Valami nagyon kényelmes szettet fogok me felvenni, nem akarok tetszeni senkinek sem, főleg, mert ma nem megyek át a Panborne lakásba, nem szegeződik rám majd az az egy szem ami most érdekel. De jelen helyzetemben még érte se tudnék jobban kinézni, a szemeim karikásak, és a hajam is rosszul száradt meg. Hamar megunom a szárítkozást és csak összecsapom de ez kócos hajat eredményez. Felkapom a telefonom, gyorsan dobok egy üzit Hale-nek. “Most indulok, találkozzunk ott, megyek megiszok pár liter koffeint” - miután lezártam a telefonom megállok a tükör előtt. -Wendy borzalmasan nézel ki. - nyugtázom majd elindulok Manhattan-be, hogy boldoggá tegyem azt aki életet lehel belém szar napjaimon. Ennyit igazán megérdemel, ha nem többet. Majd úgy csinálok mint aki lelkes. Általában az vagyok, szeretem, ahogy nézi a jégen a fiúkat, szereti a játékot, látom a szemében, így én is próbálom szeretni, de nekem egészen más pasik jönnek be. Tudom, hogy a látogatásaink célja nem a pasizás, de átlátok rajta, egy csaj ennyire nem lehet oda a hokiért. De lehet tévedek.
Re: hockey love in Madison Square Garden ~ Hale & Wendy
Szomb. Jan. 28, 2023 11:33 am
Mindenki feszült. Az anyám is feszült a sok munka miatt, az öcsém is feszült, bár fogalmam sincs, mi, vagy ki miatt, és talán észre sem veszi ezt. Már rég kinőtt abból, hogy bármilyen lelki problémáját velem beszélje meg, és Isten a tanúm rá, nem is vágyom arra, hogy az újabb hódításairól meséljen. Persze sejtem, mi állhat a csajozásai mögött. W E N D Y. Nagybetűkkel. Elmosolyodom a gondolatra, hogy Peter mennyire nem volt képes mai napig túllépni a plátói szerelmén, és igencsak szórakoztató látni, hogy a legjobb barátnőm ebből nem lát semmit. De tudom, hogy Wendy-nek kissebb baja és nagyobb ennél, így nem zargatom. Még mindig várom a tökéletes alkalmat, ha valaha is eljön. Behullámosítom az utolsó tincsemet, majd előrehajtott fejjel és felborzolom, hogy amikor hátracsapom úgy tűnjön, mintha stílusoan zilált lennék. Amikor felegyenesedem a reményeim szertefoszlanak. Sosem leszek topmodell... Nagyot sóhajtok, és felteszem a kedvenc szájfényemet, amitől egy kicsit boldogabb vagyok, mint előtte pár perccel, és végül mégiscsak elégedetten nézek a tükörbe. Végülis tényleg csak magamat kell elbűvölni, igaz? Még akkor is, ha a barátnőm erről mást gondol. Azt hiszi, tényleg érdekelnek a pasik a jégen. Persze, az is közrejátszik a rajongásomban, de a játék az első, ami elragad. Soha, senkinek nem vallottam még be, de az apám miatt járok el. Az utolsó előtti emlékeim arról szólnak, hogy mindig az NHL meccseket nézi a TV előtt, ami instant gyomorgörcsöt okoz nekem. Akkor miért is járok el? Hogy kicseréljem a szar emlékeket. Erre pedig jó ürügy az izgalmas játék, és a dögös pasik, akik úgy síklanak a jégen, mint a királyok. Persze Wendy olyat is lát bennem, amit én magam sem veszek észre, és pontosan tudom, hogy mit gondol. Vágyok valakire. Ami igaz is, de nem akarok sportolóval járni. Egyszer már megégettem magam, és ezt ő is tudja. Többször nem hagyom. Utolsó pillantás a tükörben, és elmosolyodom, ahogy a zöldeskék szemeim megcsillannak. Az egyetlen dolog, amibe mindig kapaszkodhattam, és fegyverként használhattam. Üzenetet írok Wendy-nek, miközben magamra kapom a fehér, kötött kabátom. Máris indulok, ha előbb érnék oda, a jegypénztárnál leszek.
Mivel nincsen kocsim, marad a tömegközlekedés, bár nem is tudnám nagyon kihasználni ha lenne sem. Jogsim sincs, persze vezetni már vezettem, de még mindig egyszerűbbnek tűnik a metró és minden egyéb gyorsabb jármű. Rengeteg ember van az utcákon, pont arra amerre megyek, elég sok embert vonzanak ezek a meccsek. Én inkább a futás híve vagyok, de bármi egyéb sport nem hoz lázba. A futás is csak azért, mert ott egyedül lehetek, akkor van időm gondolkozni, van időm magamra figyelni, nem kell senkinek sem megfelelni, a természet, a zene és én. De a mostani helyzetem, pont az ellentéte, itt sok ember van, hangosak, beszélgetnek és nem hagynak gondolkozni. Ülök a metrón és az ablakot bámulom, ránézek a telefonomra, és elolvasom a kapott üzenetet. Persze, hogy én fogok késni, de erről nem szólok neki, már ismer, nem lepem meg ezzel. Nem kell sokat mennem és már el is hagyhatom a zsúfolt szerelvényt, hogy egy még zsúfoltabb stadionba menjek. Egyenesen a jegypénztárhoz sietek, már előre megvettük a jegyeket, mert nem akartunk sorban állni. Okos döntés volt, jó nagy sor van, ha beállnánk nagyjából 20 perc alatt sem jutunk sorra. Meglátom Hale-t, intek neki és elindulok felé. -Jól nézel ki - mosolygok és kicsit elszégyellem magam, hogy még egy normális frizurát sem tudtam csinálni magamnak. Nem baj, ma úgysem akarok senkinek sem tetszeni, csak magamna. Adok két puszit az arcára. -Kik is játszanak ma? - kérdezem érdeklődően, de az, hogy még ezt sem tudom elárulja, hogy nem vagyok nagy rajongója eme sportnak. - Tudom, hogy mondtad már, de szita az agyam. - próbálom menteni a dolgokat, de úgyis ismer, tudja jól mi rejlik a mondataim között. Körbenézek, mert lehet kicsit reménykedek benne, hogy nem egyedül jött, de csalódnom kell. Persze, ez így jó, randink van, ahova Pet nem fér bele, és amúgy sem akarna jönni. Nem akarja azt hallgatni, hogy a koris pasikról áradozik nekem a nővére és nekem helyeselnem kell. Szerinte még totál szabad vagyok. A szó legszorosabb értelmében az is vagyok, de közben valamiért akkor sem érezném helyesnek. -Kell valami kaja, éhen halok. - mondom neki majd elindulunk a bejárat felé. - Nálad vannak a jegyek ugye? - nem vagyok feledékeny, de mindig biztonságosabbnak érzem ha nem nálam vannak ezek a fontos dolgok. Ő tuti nem felejti otthon, nálam mindenki összeszedetebb.
Re: hockey love in Madison Square Garden ~ Hale & Wendy
Vas. Jan. 29, 2023 11:03 am
Mi a fene van? Wendy még akkor is gyönyörű, ha pontosan tudom azt, hogy valószínűleg nem aludt többet pár óránál. De ez most más, mert a tekintete elárulja, hogy valami nincs rendben. Felvont szemöldökkel figyelem, ahogy odalép hozzám, és hosszú percekbe telik, mire eljutnak az agyamig a szavai. Nagyokat pislantok, miközben magamhoz szorítom a jegyeket. - Itt van minden - vigyorodom el, és rákacsintok. - Gyönyörű vagy! - kiáltok fel, majd finoman a hajába borzolok. Neki úgy is jól áll. Nagyot szökkenek, miután átadtuk a jegyeket, és elindulunk a megfelelő bejárat felé. Soha nem gondoltam volna, hogy lesz akkora szerencsém, hogy szinte a harmadik sorban sikerül jegyet szereznem magunknak. Félszemmel folyamatosan Wendyt figyelem, miközben elfoglaljuk a helyünket. Körbenézek, és meglepetten veszem észre, hogy szinte mindenki sötétszínű kabátban ül körülöttünk. Hófehér ruhámmal kicsit úgy érzem magam, mintha magamra aggadtam volna egy világító táblát, amelyre az van írva, itt vagyok, csessze meg. Egy pillanatra elbújok a gyapjú puloverem nyakába, és nagyot szippantok az illatából. Kétség sem fér ahhoz, hogy drogosnak tűnhetek. A kijelzőn már nagyban mennek a szokásos játékok, például most disney szereplőket mutatnak, majd melléjük teszik a lelátón ülő hasonmásukat. Wendy felé fordulok, aki nagyot ásít. - Ne haragudj rám, hogy elrángattalak. Miért nem mondtad, hogy ennyire fáradt vagy? - kérdezem aggódva, majd a telefonomra pillantok. Írok az öcsémnek egy üzenetet. Anya odaadta a jegyet? Még mindig várok, hátha betoppansz, te kis zokni gyilkos!!! - Túl jó vagy hozzám, Wendy - sóhajtok fel, és próbálom nem elrettenteni azzal, hogy a tekintetét mustrálom. Egy ideje látom, hogy valamin vívódik, de elég jól ismerem ahhoz, hogy tudjam, nem erőltethetem azt, hogy beszéljen. Ettől még aggódok, de próbálom elhessegetni a rossz gyanúimat.
Alig várom, hogy megtaláljuk a helyünket és egy kicsit lecsendesedjen a stadion azon része, ahol a kajákat árulják. Ma nem nagyon volt kedvem enni, túl sokat stresszeltem ezen a találkozón, igazság szerint nem is azon, sokkal inkább, hogy mit vesz rajtam észre az aki minden szemrebbenésemből kideríti, hogy valami nem okés. Ja, nyugi Hale, semmi gond csak megcsókoltam az öcsédet, és azt hiszem azon az úton haladok, hogy beleszeressek, de jó hír, hogy még nem vagyok szerelmes, rossz, hogy még úgy nagyjából kétszer megcsókol már jó hírem sem lesz. Igen ezt határozottan nem mondhatom el neki, főleg nem mivel még mi sem tudjuk mi ez, nem mondhatom, hogy járunk, együtt vagyunk, mert olyan nagy szavak ezek. Belőlem úgysem nézné ki, hogy sokáig együtt maradok bárkivel. Rögtön aggódna, Peter-ért, és jogosan, még mielőtt meg tudja bizonyítanunk kell neki, hogy bármilyen ilyen feltételezés tévedés, mert működni fog. Muszáj neki. Kicsit elkalandoztam a gondolataimban és észrevette, látom rajta, hogy tudja, hogy van valami de nem kérdez, miért nem kérdez? Vajon tudja már? Jó nem parázok rá semmire, lenyugszom legbelül és rámosolygok. - Nem mondtam, mert veled akartam most lenni. És amúgy is, ha nem is a hoki legalább a pasik tényleg jók. - mutatok a pálya oldalához, ahol már néhány játékos megjelent, még sisak nélkül. Őszinte leszek, még én is felmértem a mai felhozatalt, de nyugtázta, hogy egyik sem hoz lázba. Pedig nagyon húz a rossz énem rossz dolgok felé, de könnyen elhajtom ezeket a gondolatokat is. - Várunk még valakit? - annyira nézte a telefonját, gondolom még nem teljes a létszám. Szokott velünk jönni más is néha az egyetemről meccset nézni, de most nem tudtam róla, hogy lebeszélte volna előre. - Meccs után nincs kedved beülni valahova? - nem akarok hazamenni, megint egyedül lenni, általában hozzájuk megyünk ezután, de egyszerre találkozni Pet-el és vele, még nem állok készen. De bele kellene dobniuk engem a közepébe, hiszen nagylány vagyok. Hale szeret meg fogja a érteni, rosszul csak a titkolózás fog neki esni, amit értek, mert fordított helyzetben engem is az zavarna jobban. Lassan kezdődik a meccs, de a szám nem nagyon akar csukva maradni, mindig faggatom Hale-t a történtekről, mert nem tudom mi folyik a pályán, sosem, pedig most elég közel vagyunk a show-hoz, mégsem tudom követni. Egyáltalán kinek szurkolunk? - Tudom, hogy az idegeidre megyek, de melyik színnek kell szurkolnom? - nézek rá a legszebb mosolyommal, és megfogom a két kezemmel a felém eső karját és mint egy kislány hozzá bújok, így tudom, hogy nem fog tudni haragudni rám, még akkor sem ha egyik kedvenc sportja meccsén zavarom.
Re: hockey love in Madison Square Garden ~ Hale & Wendy
Vas. Jan. 29, 2023 4:09 pm
- Annak szurkolunk, ahol a legjobb pasik vannak - dobok felé egy laza mosolyt, hátha sikerül feldobnom vele a kedvét. Nem hagyom annyiban a jelenlegi hangulatát, de az a tervem, hogy kiadatom belőle a felesleges feszkót itt a meccsen. Hiába tagadja, tudom, hogy élvezi a kiáltásokat, tök mindegy melyik csapatnak szól. - Egyébként én is veled akarok lenni - gügyögöm neki, mint egy kiscicának, elvégre pont úgy bújik hozzám. Cuki cica, jó nagy karmokkal. Fáj, ha megkarmol. - Én benne vagyok, egy csajos buliban, csak ahhoz le kell ráznunk majd a harmadik kereket. Már ha ideér még ma - veszem elő ismét a telefonomat, de még mielőtt Wendy megszólalhatna, ismerős hangra leszek figyelmes magam mellett két széknyire. - Miss Panborne! - Kristof? - nézek rá meglepetten. Tizenhat éves kis volt diákom mereszt rám nagy szemeket, miközben előre hajol, hogy jobban lásson. A nyáron a volt középsulimban voltam gyakorlaton, mint képzőművészeti előadó, és azt hiszem, Kristof volt az, aki a legjobban tepert, hogy letudjon nyűgözni. Nyilván semmi köze nem volt ennek ahhoz, hogy belém van zúgva. Nem, nem... - A tanárnő is szereti a hokit?- Tanárnő... Jézusom. Nem is akarom látni Wendy arcát, de érzem magam mögött, mennyire rohadtul élvezi a helyzetemet... - Úgy tűnik - erőltetek magamra egy kedves mosolyt, mire szélesen elvigyorodik. - Akkor van bennünk valami közös. Kétlem. Biztos vagyok abban, hogy ő nem azért jár ide, hogy a pasik izmos testére nyáladzon, és a szexi tesztoszteron összecsapódásokat bámulja a jégen. Meg mondjuk remélem apámhoz sincs sok köze a kölyöknek. - Nem adtam ám fel, Miss Panborne- hajol közelebb hozzám.- Pár év, és nagykorú leszek. Én várni fogok magára. - Aztán visszaül a helyére, én pedig meredten fordulok vissza. Wendy-re pillantok. - Csak... ne mondj semmit - sóhajtok lehúnyt szemekkel, majd amikor végre meglátom az ismerős arcot, felkiáltok, és úgy integetek neki, mintha szeretném. - Peter!
Re: hockey love in Madison Square Garden ~ Hale & Wendy
Vas. Jan. 29, 2023 5:16 pm
Hale & Wendy & Peter
A Panborne család híres a hokiszeretetről. Mármint én és a nővérem. Anyánk ki nem állhatja érthető okokból. A nővérem és én azonban 2 nagyon különböző okból kedveljük a sportot. Én a játékért, ő meg a fiúkért. Fujj.. Anyánk kedveli, hogy legalább ennyi közös érdeklődésünk van Hale-lel és mivel eddig is volt rá példa, hogy együtt jártunk a meccsekre furcsa lett volna, hogy pont most mondok nemet a lehetőségre. Pedig talán nemet kellene mondanom. Korainak érzem, hogy máris ennyire szorult helyzetbe kerüljünk Wendy-vel, de valahol élni is szeretnék a lehetőséggel, hogy egy kicsit együtt legyünk. Még akkor is, ha nem ez a legmegfelelőbb alkalom. Már úton vagyok. Kicsit késésben, de legalább úton vagyok "Anya odaadta a jegyet? Még mindig várok, hátha betoppansz, te kis zokni gyilkos!!!" Már félig be is pötyögöm a választ "Attól, hogy sürgetsz még nem megy gyorsabban a busz.." de inkább kitörlöm és nem küldöm el neki. Nem akarok még a találkozó előtt veszekedni, még akkor sem ha egyébként ez lenne a szokásos programunk. Egy örökké valóság után végre odaérek. Átvágok a tömegen a helyünk felé, de a lelátón megtorpanok egy pillanatra. Gyorsan körbefut a tekintetem és meglátom Hale-t, aki úgy integet, mintha egész nap csak rám várt volna. Veszek egy mély levegőt és elindulok feléjük. -Csá tesó.-veregetem meg Hale vállát majd átnézek fölötte. -Hölgyem.-biccentek Wendynek egy könnyed mosollyal. Remélem tudta, hogy jövök és nem most fogja elvinni egy szívroham. A zsebeimbe süllyesztem a kezeimet és leülök a helyemre. Ez most így rohadt fura lesz.
- Várj, akkor gyorsan körbe kell néznem, hogy jó csapatnál ugorjak fel, ha gólt lőnek. - mosolyogtam rá a huncut mosolyommal, amit mindig akkor veszek elő ha vele vagyok. Mással eddig nem tudtam ilyen önfeledt lenni, de vele könnyen megy. Már éppen kezdtem volna bele a versenyzők elemzésébe, mire odajött egy kis srác. Hirtelen nem értettem mit akar tőlünk, mert még sosem láttam azelőtt, de Hale igen. Nem tudtam eléggé titkolni előtte, hogy mennyire abszurd ez az egész. Mi itt éppen felelőtlen csajok módjára akartuk kivesézni a hokisokat és idejön ez a srác, és tanárnőnek szólítja a barátnőm. Tanárnőnek, mint felelősségteljes felnőtt szerep, imádom. Elnevetem magam, de úgy, hogy a fiú ne lássa, nem akarom, hogy kellemetlenül érezze magát, mert igazság szerint nagyon aranyos, bebújok Hale mögé, ezért ő ebből mindent tisztán érzékel. Miután hős szerelmesünk tovább áll előbújok rejtekemből és egyenesen ránézek, arcom komoly és rezzenéstelen. - Csak egy valamit mondok, ha mást kérsz fel tanúnak esküszöm nem beszélek veled többet. - ennyit a komolyságról, minden fáradságom elszállt és elkezdtem nevetni, de még a könnyem is eleredt. - Imádlak, de, hogy pont itt találkozz életed férfijával, aki még vár is rád, irigyellek. - nevetek tovább, már a hasam is megfájdul a nevetéstől, de nem tudom abbahagyni, igazából egész kedves gesztus volt a sráctól. Minden jel arra mutat, hogy megjött akit annyira vártunk, legyen az bárki, nem nézek felé mert annyira lefoglal, hogy barátnőm korábbi incidensén nevessek, de amikor köszönti a tesóját olyan gyorsan fordulok felé, hogy majdnem leesek a székről. Mondhatta volna, az egyikőjük legalább, akkor fel tudtam volna készülni erre. - Öcsi, te itt? - egész jó vagyok, amit kimondok a régi, viszont amit érzek az nem, így szólítani őt azok után, nem természetesen jön, de Hale-nek ez a normális, így maradok a megszokásnál, erre majd figyelnem kell később is. Fel kellene írnom a tenyeremre, de az elég feltűnő lenne. - Szóval téged vártunk. - mosolygok rá, miután leül mellém sikerül ellazulnom kicsit. Pont "beszorultam" közéjük, szuper este elé nézünk. - Menő sapi, kölcsön is veszem. - veszem le a fejéről és húzom az enyémbe, tökéletes lesz, hogy az arcomra húzzam, ha szorul a helyzet. Eszembe jut miről is beszéltünk mielőtt megérkezett a szívtipró kisfiú, Hale csak most az egyszer tedd meg, hogy nem hozod szóba, kérlek. De ő nem tudja, hogy nem lehet eddig Peter előtt nem voltak tabu témáink, olyan egyszerűen beszéltünk mindenről, ami neki esetleg kínos, hogy fel sem tűnt. Most viszont nem lenne helyénvaló.
Re: hockey love in Madison Square Garden ~ Hale & Wendy
Vas. Jan. 29, 2023 6:01 pm
Baromi feszült a levegő. Nagyon próbálom betudni annak, hogy Wendy fáradt - vagyis csak volt, ameddig nem volt lehetősége élcelődni rajtam -, az öcsém pedig úgy néz ki, a tüdejét is kiköpte a nagy siettségben. De édes. Ennyire hiányolt? A baj csak az, hogy ez a tökkelütött pont előtem áll, és nem látom az éppen beszállingózó Rangers játékosokat. - Ülj már le! - rántom le magam mellé, miközben a szemeimet forgatom. Úgy érzem, mintha két feszült mágnes közé lennék szorulva, és kezdem kellemetlenül érezni magam, amiért én nem fáradtan, hanem túlságosan izgatottan jöttem. De hát itt van Dylan, az ígéretes Rangers játékos, akinek szőke haja kikandikál a sisak alatt. Nem ő a legdögösebb a csapatban, de úgy érzem, nem vagyok azért azon a szinten, hogy egy olyan játékosra csorgassam a nyálam, mint a Rangers sztár centere, Lionel Wintergreen. Wendy felé fordulok. - Határozottan a Rangers-nek kell drukkolnunk a Bruins ellen. Aztán leül elém egy rohadt magas pasas, és kitakarja előttem az éppen kezdődő játék kilencven százalékát. Mi a fene? Körbepillantok, mire megakad a tekintetem a tesómén. - Cserélünk helyet?- kérdezem, de meg sem várom a válaszát, átlépek felette, és Wendy mellé tuszkolom. Bocsánatkérő mosolyt villantok a barátnőmre. - Túl drága volt ez a jegy arra, hogy ne lássak semmit - vonom meg a vállam, aztán leülök, és ekkor hirtelen két játékos neki durran az üvegfalnak. Hatalmas szemekkel, lefagyva bámulom, hogy a Bruins egyik játékosa konkrétan felkeni a falra Wintergreent, aki pedig... néz. Mármint engem néz. Azokat az Istentelenül dögös szemeit úgy mereszti rám, mintha nem tudná eldönteni ismer-e vagy nem. Még mindig engem néz, mit sem törődve a mögötte álló ellenféllel, aki még mindig úgy nyomja neki a falnak, mintha megakarná kefélni... Aztán, még mindig engem néz mielőtt végül megfordulna, és úgy neki ront a Bruins játékosának, hogy az majdnem vet a levegőben egy hátraszaltót. Azt hiszem, instant kizárást fog kapni. Meghallom öcsém mögött Kristof-ot, amint a haverjainak kezd el kiabálni. - Felfigyelt rám, láttátok? Biztos az új Wintergreen pulcsim miatt volt. Imádta! Jézusom... Fejemet a kezeim közé ejtem. Peter és Wendy felé pillantok, és tudom, hogy nem teszem zsebre, amit kapni fogok. Könyörögve nézek Wendy-re, hogy ne beszéljen az öcsémnek Kristofról, de az ördögi vigyorából tudom, hogy ma már nincs menekvés. Cica kiereszti a karmait.
Re: hockey love in Madison Square Garden ~ Hale & Wendy
Vas. Jan. 29, 2023 8:00 pm
Hale & Wendy & Peter
Hale nem egy türelmes ember, bár ez szerintem ilyen családi vonás lehet nálunk. Már éppen leülnék a helyemre, de megsürget. -Jól van már na..-legyezem arrébb a kezét. Hihetetlen a nőszemély. Épp csak leér a seggem az ülésre és a sapkámtól el is köszönhetek. -igen én vagyok a sztárvendégetek..-nevetek fel és átnyúlok Hale válla felett hogy két ujjal megfogjam a sapka elejét Wendy fején és lehúzzam egészen az orra hegyéig. Ez valami olyan dolog, amit egyébként is csinálnánk. Azt hiszem. Alig történt még köztünk valami mégis már most olyan, mintha a sötétben tapogatóznék, hogy vajon hogyan is viselkedtem eddig a közelében. Minden ami természetes volt most valamiért feltűnőnek érződik. Vagy csak kezd rajtam eluralkodni a paranoia… nem tudom. Hale felpattan és kitúr a helyemről. -Héé.. megyek már na.-nem mintha ellenemre lenne a helycsere. -Az istenért sem állnék a nyál patakod útjában..-szívom a vérét, hogy érezze egy kicsit a törődést. Sosem fogom megérteni hogy miért akar PONT egy hokist magának. Wendy-re pillantok és rákacsintok mielőtt az istentelen durranás vissza rántja a figyelmem a jégen folyó játékra. Most valahogy sokminden érdekel csak az nem ami a pályán történik. Mintha a nővéremmel szemezne a srác akit éppen felkennek a plexire. Persze a kis csoda pillanatát elrontja a kissrác aki szinte nagyobb izgalomba jött, mint a testvérem. Pedig én láttam hogy a játékos kire nézett. Hátra fordulok. -Hallod? Biztos megadja a számát meccs után ha így körberajongod..-egy gyerekkel szemben talán ez nem illene. De tartanám azt az alapelvet hogy a tesóm lelkébe csak én gyalogolhatok bele. Jut eszembe. Visszafordulok Hale felé. -Te meg csukd be a szádat, mert így kifolyik a nyál a szádból.-azért neki is küldök egy ívet mielőtt azt hinné, hogy bajom van amiért bevédtem a kis rajongását. De rámosolygok, tudja hogy nekem mindegy mit csinál amíg nem törik darabokra a kis szívét.. bevallom őszintén egy hokis sráccal nem szívesen kerülnék szembe mert megbántotta a nővéremet. Megtenném. De nem szívesen.
Irigylem ezt a lányt, de talán nem is ez a legjobb szó arra amit érzek, mert nem sajnálom tőle semmit, ez jó fajta irigység. Családja van, hisz a szerelemben és szerintem sokkal jobbnak fogja fel az életet, mint én valaha fogom. - Héé, már most úgy érzed nem akarod látni a pofám? - heccelem Petert és felhúzom a sapkámat az arcomból. Ránézek és örülök, hogy itt van, talán túlságosan is. - Enyém a megtiszteltetés, hogy eljöttél. - sztárvendég, inkább meglepetés vendég, nekem mindenképpen, meglepő fordulat volt. Hale éppen elfoglalta a megfelelő helyet, amikor meghallottam a jégről érkező puffanást. Már éppen megszólaltam volna, hogy végre egy kis izgalom, de amikor a barátnőmre néztem megláttam rajta valamit. Néztem a falnak nyomott hokist és őt, felváltva és mosolyogtam. Szerintem bejön neki a barátnőm, próbáltam a tátogni a hokis felé, hogy szingli és feltűnésmentesen mutogatni Hale-re, de elvarázsolhatta őt, mert a lelátón csak őt látta. Édesek, kicsit nyálasak, de tudom, hogy ő erre vágyik. Hátulról viszont megszólalt a vetélytárs, de kinek is a vetélytársa Hale vagy a hokisé? Elég vicces szituáció az előzményeket ismerve. - A kis srác már foglalt, Hale elrabolta a szívét, és én leszek a tanú. - dicsekedtem Peternek, és közben tudtam, hogy véget vetettem a varázslatos pillantásoknak és adtam egy okot Peternek, hogy cukkolni tudja a nővérét. Én szeretem őt tényleg, mindenben megtaláljuk a közös hangot egyedül ebben a szerelem témában nem annyira. Még csak most kezdem kapiskálni milyen ha valaki tényleg akar, egyszer lehet meg fogom érteni ezeket a szerelmes szemezéseket, addig is nem mások ezek, mint nyálas pillanatok számomra. Remélem mi sosem leszünk ilyenek Peterrel, jobban szeretem a humort és a lazaságot és főleg a kémiát ami köztünk van és remélem még fokozódik, de ha ezt ki tudja belőlem váltani, akkor még gyereket is szülök neki. Kicsit felkacagok a gondolatmenetemen, de csak annyira, hogy senki ne vegye észre. - Ne legyél bunkó, az a pasi konkrétan levetkőztette a szemével.- szólok rá Peterre. - Bár erre a hangos vetélytárs is pályázna. - szúrtam oda mindkettőjüknek, ezért jó velük elmenni bárhova, valahogy mindig tök jól szórakozunk, még ilyen nem túl érdekes dolgokon is. - Minimum ezek után, hogy megkeressük meccs után és odaadod neki a számod, ha te nem én fogom. - mondtam Hale-nek. - - Mármint a te számod adom oda én neki. - magyarázkodok, de miért is? A meccs folytatódik, már azt is tudom kiknek kell szurkolni, pár gól után, már a többi nem annyira érdekes számomra, de lelkesedek továbbra is. Jobban várom, hogy ezután elmenjünk valahova, hármasban, egész jól elvagyunk, a közelében sem vagyunk a lebukásnak, vállveregetés. Persze sokat nem beszélünk mert a meccs nekik fontos, vagy legalábbis érdekes. Eltelik egy kis idő, mire feltűnik, hogy Petert bámulom, ha nem lő valaki gólt szerintem feltűnően sokat időztem volna rajta, gyorsan elkapom a fejem és visszatérek a meccshez. - Amúgy örülök, hogy itt vagy. - súgom oda Peternek, mert tudom, most nem rám figyel a nővére, végig azon a hokison jár a tekintete.
Re: hockey love in Madison Square Garden ~ Hale & Wendy
Vas. Jan. 29, 2023 11:55 pm
Rájöttem arra, hogy rajtam igaziból senki nem tud kiigazodni. Még mindig ott ülök megrökönyödve, magam mögött egy kanos tinédzserrel, előttem egy vadállat jégen sikló mégnagyobb kanos "tinédzserrel", és még a seggfej öcsém is oltogat. Minek is hívtam el? Ja igen, hogy kicsit felszívja magát Wendy energiájával. Nem vagyok hülye, lattam, hogy Peter nem teljesen önmaga mostanában es tudtam, ha valaki feltudja rázni, az a legjobb barátnőm. És tessék, igazam volt, mert amióta itt van, nem tudja a vigyort letörölni a képéről. Én pedig örülök, de nem mutatom ki. Inkább továbbra magam elé meredek, de csak addig, ameddig meg nem érzem magamon Wendy tekintetét. Olyan piros vagyok, mint egy paradicsom, ahogy ránézek. - Utálom ha megbámulnak - vallom be, pedig ő ezt tudja jól. Ezért mutogatott telefont annyira bőszen Lionelnek. Látom, ahogy azt tátogja: NYÁLAS Megvonom a vállam. Jól ismer, de ez a jelenet inkább több, mint kellemetlen volt. Vegyenek nekem rohadt virágot, vigyenek el rendes randira, aztan még azt is megengedem, hogy vegyen nekem egy szexi Victoria Secret fehérneműt, amit letéphet rólam a valasztottam a szobámban. Vagy a konyhapulton... De ezt az öcsém jelenlétében nem vagyok hajlandó kimondani, mert elhányom magam. Szeretem a sportot, szeretem nézni, de félreérthető a rajongásom. Ez csak amolyan plató élvezkedés, és ennél tovabb soha, de soha nem fogok menni. Egyszer megégettem magam egy ilyem sráccal. Újra nem fog megtörténni. Na és amikor eszembe jut az exem, egyből előjön a seggfej apám emléke. Peterre pillantok, és probálom elrejteni a feltörő kicseszett fájdalmamat. Megrázom a fejem, és próbálok beleveszni a játékosokba. Újabb kiállítás. A 8-as szamú játékos siklik ki a mellettünk lévő fülkébe. Ez Dylan... Nagyot nyelek. Baszki! Esküszöm, minden kicseszett pillanat egyre zavarba ejtőbb. Elvégre a barátja most vetkőztetett le a tekintetével amielőtt én erről a pasasról áradoztam. Ismét Wendyre pillantok. Kizárt, hogy bárkinek megadjam a számom... Már most a menekülő utamat tervezem.
Re: hockey love in Madison Square Garden ~ Hale & Wendy
Hétf. Jan. 30, 2023 9:06 am
Hale & Wendy & Peter
-Nem miattad.. nem sminkeltem reggel.. és mégis így jöttem a csajprogramra.-túrok bele a hajamba és rávigyorgok. -Na ez már fogadtatás.-nevetek fel. Szóra nyitom a számat. Szeretném neki elmondani, hogy mennyire gyönyörű ma is és mennyire vártam, hogy láthassam. De inkább visszacsukom a számat. Nem itt és nem most. A kis akció a jégen visszatereli a gondolataimat. Látom, hogy Hale mennyire zavarba jön, amire ösztönösen védelmezően reagálok, de muszáj vagyok javítani a helyzeten nehogy véletlenül azt gondolják, hogy valami bajom van, amiért nem éltem a lehetőségged. Wendy-re kapom a tekintetem. -Nem mondod..??-rendesen felcsillannak a szemeim az információ hallatán. Na végre valami használható. Látványosan Hale felé fordulok, aki éppen próbál paradicsommá változni ujjai takarásában. Mégis úgy érzem, hogy át kell gondolnom, hogy milyen formában kezdem el csesztetni a nővéremet azzal, hogy egy fiatalabb srác rajong érte. Visszanyalhat a fagyi igen csúnyán. -Tudod Hale.. ez igazából egy okos dolog. Egy fiatalabb srác olyan, mint egy jó befektetés... idővel megtérül.-vigyorgok rá pofátlanul. Inkább nem is nézek most Wendy-re ezzel kockáztatva, hogy esetleg tarkón vág, ha már túl sok vagyok, de nem baj. Ez most megérte mindenképp. Amikor rám szól gyorsan kapom rá a tekintetemet, a kezemet drámaian a mellkasomra a szorítva. -Jézusom...-olyan hangot adok ki, mintha öklendeznék. -Baszki... soha többet ne mondj nekem ilyet.-ökölbe zárom ujjaimat és a szám elé szorítom, mintha a hányást tartanám vissza. Kicsit felhúzom a szemöldökömet, amikor még pontosít is nehogy véletlen félreértsem. Nem akarok egoista barom lenni, hogy azt képzelem minden rólam szól, de pontosan tudom, hogy ez nekem szól. Rávigyorgok, majd inkább Hale felé fordulok. -Hale ne szenvedj már.. ha nem akarod, hogy észre vegyenek, akkor minek jársz ide? Ha arra vágysz, hogy észre vegyen, akkor meg húzd ki magad és mosolyogj szépen, ahogy az otthoni posztereidre szoktál.-könnyen beszélek mi? Azt nem mondhatom, hogy a szülinapján indokolatlanul tequilázzanak, pedig az a bevált módszer. Na jó befejeztem. Nem szívom tovább a vérét. Hagyok neki pár perc pihenőt. Érzem magamon Wendy tekintetét, de nem fordulok felé. Nem tehetem. Az már tényleg feltűnő lenne, ha a meccs helyett csak szótlanul egymást bámulnánk, pedig semmit sem csinálnék szívesebben annak ellenére, hogy imádom a hokit. Wendy a fülembe súg. Lassan fordulok felé. -Hiányoztál.-suttogom. Suttogom? Inkább csak tátogom. Fojtogató az érzés, hogy megérinthetném. Megcsókolhatnám. De mégsem mozdulhatok meg. Sípszó. Lement a 2. harmad is. -Kimegyek a büfébe. Kértek valamit?-nézek felváltva a két lányra.
Re: hockey love in Madison Square Garden ~ Hale & Wendy
Hétf. Jan. 30, 2023 10:56 am
- Nem arra vágytam, hogy észrevegyenek, hanem arra, hogy észrevétlenűl mérjem fel a terepet - pillantok az öcsémre. - Nem pasizni jöttem csak inspirációt gyűjteni estére, amikor hazaérek - kacsintok rá. Minden pénzt megér az eltorzult arca. Megérdemelte a visszavágásomat. Amikor feláll, hogy elmenjen a büfébe, seggbe billentem a csizmámmal. - A testvéri szeretet, ugye öcsi? - vigyorgok rá. Minden heccelés ellenére, annyira szeretem, amennyire más nővér nem szeretheti a kisöccsét. Tudom, hogy ő lenne az első, aki végighallgatná valakivel kapcsolatban az aggályaimat, és ő lenne az első, aki behúzna annak, aki visszaél a kedvességemmel, és érzelmeimmel. Szóval ezt is szem előtt kell tartanom, mert nem biztos, ha örülnék, ha egy száz kilós, kitetovált motoros tenné el láb alól Petert... Wendy felé fordulok, és fáradtan felsóhajtok. - De te ugye érted, miről beszélek? A lányok érteni szokták. Persze, mert mi mindent túlcifrázunk, a férfiak pedig mindent feketén és fehéren látnak. Néha szeretnék pasi lenni... Figyelem Wendy tekintetét, és meglepve veszem észre, hogy egy kicsit még őt is feldobta Peter jelenléte. Megveregetem a vállam, amiért felráztam kicsit őket, de akkor sem hagy nyugodni, hogy valami megmagyarázhatatlan feszültséget érzek a hármasban. Vagy... inkább a kettesben. Lehet, hogy Peter végül célba ér, minden hitetlenkedésemmel szemben? Elkapom az öcsém karját, és visszahúzom. - Mi lenne, ha inkább én mennék a büfébe? Szívesen megyek, úgyis pisilnek kell - szorítom össze a combjaimat. Meg hát, itt akarom hagyni őket, hogy tisztafejjel felmérjem a helyzetet, de erről nem kell tudniuk.
Ezek ketten, ha együtt vannak mindig feldobják a napom, bár kicsit belekóstolhattam velük, milyen ha van testvéred, azért az ő kapcsolatuk egészen más. - Megtérül? Akkor lehet be kellene fektetnem nekem is. Hale kérlek, kérdezd már meg a pisist, hogy nem szabad e az egyik barátja, szívesen lennék a kísérője a gimis bálba. - ez Peternek szólt, túl kegyes beszólás volt ez tőle, de érzem a miértjét. Hale ezerszer megbánhatta, hogy nem egyedül jött el, bár még velem egészen el lenne, de ha hárman vagyunk az mindig túlságosan is mulatságos. De persze tudom ő nem azért jött ide, hogy pasizzon, ezt el is mondja nekünk, de én tudom, hogy azért egyik másik koris fickó simán ágyba tudná vinni, és ha nem is ez a látogatásunk célja, a szemnek akkor is szép látvány lehet ez a pár fickó. Már ha nincs rajtuk ennyi védőfelszerelés, meg úgy mondjuk semmi. Baszki, Wendy ne ábrándozz, emlékeztetem magam, de ha adódna alkalmam sem kezdenék velük semmit. - Ohh, pedig a nővéred nagyon jó nő ezek itt mind hálásak lehetnének a jégen, hogy megnézi őket. Igaz, ahhoz képest, hogy nem érdekli őt egyik sem, nagyon is széles volt az a mosoly, amikor megpillantotta szegény falmatricát. - bököm oldalba óvatosan a barátnőm. Lehet kicsit túl sokat szívjuk az ő vérét, hogy ne ránk terelődjön a téma, én nem akarom, hogy bármelyik pasimról elkezdjünk témázgatni, így mindent próbálok úgy alakítani, hogy sose jöjjek szóba. Már éppen nagyon kezdtem megörülni, hogy kajához jut a szervezetem, pattantam is volna, hogy vele tartok de Hale visszahúzta, hogy megy ő, így mozdulatlanul ültem tovább. - Nekem mindegy kimegy, de kell egy jó nagy hot dog, és valami popcorn, ja és cola. Köszi! De siess mert lemaradsz a moziról. - sürgetem, mert a szünet rövid, és nem akarom, hogy csalódott legyen a hokis, hogy eltűnt a lelátóról. Kelleténél többször nézett ide a játék közben is, így biztos vagyok benne, hogy nem egy véletlen pillanat volt. Amint kimegy ránézek Peterre. - Haragszom rád. - persze semmi komolyság nincs az arcomon. - Miért nem mondtad, hogy jössz? - nagyon örülök, hogy itt van és ha tudom, hogy jön sem öltöztem volna máshogy, de akkor otthon tesztelhettem volna a póker arcom amit Hale is elhisz. Mert hiába a tökéletes álcám, neki nem tudom felölteni, így rám fért volna egy gyakorlás, amikor meglátom ezt a bolondot megérkezni. El tudom képzelni milyen fejet vágtam. Annyi szerencsém van, hogy nálam most sokkal érdekesebb dolgok is vannak a stadionban. - De te is hiányoztál. - mosolygok és megfogom a kezét, ami közel van hozzám és a combomra teszem, de ennél többet nem teszünk most. - Szerinted elhívja randira? - hülye vagyok, ha mindenki boldogságát akarom? Mert ha én egy kicsit is az vagyok szeretem ha körülöttem is azok. De ha Hale is találna valakit talán könnyebb lenne elmondani neki ezt az egészt, amint biztosak leszünk benne. Elkapom a kezem Peteréről, nem tudom mikor fog visszajönni a nővére, de ha le is bukunk nem most kellene. - Gondoltad volna, hogy ez ennyire nehéz lesz? - Hale előtt. Alig várom, hogy visszajöjjön a kajákkal, lehet írnom kellene neki, hogy menjek e segíteni, csak az én rendelésem kétkezes feladat. "Szólj ha kell segítség, viszem Petert!" - lustaság félegészség, de ha kellene se szólna, így minden igyekezetemmel elteszem a telefont és a kivetítőt nézem.
Re: hockey love in Madison Square Garden ~ Hale & Wendy
Hétf. Jan. 30, 2023 2:25 pm
Hale & Wendy & Peter
-Gimis bál? Ha kicsit belehúztok még az általános iskolai ballagásukra is odaértek.-vonom meg a vállamat. Jó, elég lesz. Bár Hale ismer, azért nem szeretnék belegyalogolni a kis lelkében. Mostanában még a megszokottnál is érzékenyebb. Csak egyetértően nevetek egyet Wendy beszólásán, de már nem kontrázok rá, mert kezdem soknak érezni magamat, bár a nővéremet ismerve.. maximum beleszaladok egy seggbe rúgásba és le van rendezve a dolog. Kikerekednek a szemeim a megszólalásán. -Fujj... de... fujj..-már nem is tudom, mint mondhatnék csak szabadulni szeretnék. Futni az életemért. El is menekülnék inkább a büfébe. De Hale még jól seggbe is rúg. Ugye-ugye? Az emlegetett seggbe rúgásom meg is éreztem. -Az..-utánzom le a vigyorát és elgondolkozom, hogy összeborzolom a haját. Csak azért nem teszem, mert tudom, hogy azt már tényleg a lelkére venné. Hale elkap és visszahúz a helyemre. -Popcorn és kóla nekem is.-már most biztos vagyok benne, hogy néhány perc múlva majd mehetek utána, mert ennyi cuccot biztos nem tud elhozni egyedül. De ha ennyire magabiztos, akkor menjen csak intézkedjen. Végig követem a tekintetemmel Hale-t, hogy várjak, amíg tiszta a terep. Azonnal Wendy-hez fordulok. -Öhm... szólni akartam.. aztán eldöntöttem, hogy nem jövök... és végül elindultam, félúton vissza akartam fordulni... és ideértem.-tényleg nem voltam benne biztos, hogy ez így jó ötlet, de nem akartam lemaradni a meccsről és nem akartam lemaradni a lehetőségről sem, hogy Wendy-vel lehessek. -De akkor találd ki, hogy mivel tegyem majd jóvá..-mosolygok rá gyengéden. Figyelem ahogy megfogja a kezemet. Végre hozzámér a bőre. Rendesen megkönnyebbülök. -Nem tudom.. én ehhez nem értek.-vonom meg a vállamat. De igazából részemről mindegy is, amíg nem töri össze a nővérem szívét. De nekem ez egy kicsit ilyen Disney szagú lenne, ha tényleg így működne.... de persze én lennék a legboldogabb, ha ebben tévednék. Visszarakom a kezem a saját combomra. -Hát megmondom őszintén azt hittem rosszabb lesz... mármint persze folyamatosan azon gondolkozom, hogy lebuktunk-e és lassan megbolondulok, hogy nem érhetek hozzád, most hogy már lehetne... vicceltem... ez rohadt szar...-nevetek egyet. Nem is tudom miért így indultam neki a gondolatmenetnek. -Holnap este ráérsz? Találtam egy új játéktermet.. elmehetnénk.. tudod léghoki, klasszikus játékok, neon fények, indokolatlan ragacsos szőnyeg, gumicukor, jégkása... Lenne kedved velem jönni?-személyesen akartam elhívni. Valószínűleg nem ez álmai randija, de nincs annyi pénzem, hogy flancos étterembe vigyem. Remélem ez is megfelel neki.
- Drámai belépő volt mindenesetre. - drámaian jó, de legközelebb megölöm egy ilyenért. Mindenképpen élni fogok a lehetőséggel, tudom is mivel tudna kiengesztelni, de lehet még vissza kellene fognom magam, lehet kicsit sok lennék neki elsőre,próbálom visszafogni magam, de ő inkább az igazi énemet akarja, így minek is takargassam. Ha engem akar tudja meg milyen rohadtul vonzó számomra. Valóban rohadt nehéz ez az egész, de így, hogy itt van talán annyira mégsem az. Könnyít az egészen a jelenléte, ha Hale és én együtt vagyunk kettesben, vajon jobban izgulnék ezen? Annyira nem vagyok feszengős típus, sok mindent megéltem már ahhoz, nem stresszelhetek ennyire egy ilyen dolgon. Jó érzés, hogy normális dolgokon agyalok, mint a legtöbb korombeli, kicsit jobban is érzem magam ettől, feldob a gondolat, hogy végre komoly pasi ügyeim lehetnek,vagyis csak egy. Felcsillan a szemem, amikor randira hív, amikor az első mondat elhangzik a szájából csak remélni merem,hogy nem a szokásos gyertyafényes vacsorát tervezi, mert bár arra is igent mondanék, nem az lenne a legjobb randi nekünk, nem vallana ránk. - Amúgy sem mondanék nemet neked, de a neon fényekkel megfogtál. De nem félsz,hogy egy lány megver majd minden játékban? - szar gyerekkorom volt, sokszor tértembe hasonló helyekre unalmat űzni, nem mondom, hogy profi lettem, de elég sokat gyakoroltam. - Alig várom. - vigyorgok, mint valami idióta, megölelem, gyors ölelés de minden örömömet beleteszem,hogy érezze, ennél jobb első randit nem tudnék elképzelni. Tudja, hogy nem vagyok olyan lány mint a többi herceget kereső hercegnő és ez tetszik. Már egy ideje elment Hale, és az SMS-re sem válaszol. - Ekkora a sor a mosdóban, vagy nem akar visszajönni, annyit cukkoltuk már? - nézek körbe de nem látom közeledni, kaja toronnyal a kezében. Remélem nem menekült el, bár nem nézem ki belőle de ki tudja,lehet meglátogatta az öltözőket? Áh, ő annyira nem bevállalós, ha ott lennék veleén simán berángatnámmagammal,legalábbén is körbenéznék.De nem vagyok ott vele és szerintem a mostani helyzetben max neki nézegetnék megfelelő pasit. Bár olyan tökéletes nincs,aki szerintem elég jó neki.
Re: hockey love in Madison Square Garden ~ Hale & Wendy
Hétf. Jan. 30, 2023 6:01 pm
Wendy & Hale
Hockey love at Madison
Dylan rám vigyorgott. Wintergreen, aki a szemeivel próbált megkefélni a pályán pedig észre sem vett, amikor kijöttem a mosdóból. Igaziból, nem is jó helyen mentem el pisilni, mert az öltözőkhöz nem is szabadna lejönni. Úgy rohanok a büféhez kikérni a rendelést, mint egy macska, ami éppen egy áldozás elől menekül. Kikérem, amit az öcsém és Wendy kért, én pedig egy Coke Zero-t választok, sajtos nachos-szal. Nagyot sóhajtok, amikor fizetek és rájövök arra, hogy ennyi mindent nem fogok tudni odavinni, de ahelyett, hogy Peternek szólnék, Wendy-nek dobok SMS-t. Beszélnem kell vele... Oldalra húzódva tipegve várok rá, és olyan gyorsan jelenik meg, mintha ő is menekülne. Felvonom a egyik szemöldökömet, jó magasra. Amint megáll előttem, megszólalok. - Beszélnünk kell! Olyan riadtan néz rám, mint egy kisegér, és egyből megbánom, hogy letámadtam. - Úgy értem, valamit el kell mondanom - harapok az ajkamba. Wendy tudja, hogy kapcsolati üzemmódban működöm. Voltak fiúk, nem voltam Szűz Mária, de sosem éltem egyéjszakás kalandokkal. Általában pár hónapig mindenkivel randiztam, és jó volt... De már régóta nem voltam senkivel, olyannyira, hogy már kezdtem azt érezni, bepókhálósodtam. - És hidd el, nem az én hibám volt! - Egyik lábamról a másikra állok, majd közelebb hajolok hozzá. - Basszus, a srác, miközben a feje a lábam között volt azt mondogatta, hogy NYAM, NYAM, NYAM. Normális az ilyen? - fakadok ki. Komolyan muszáj vonzanom a világ legnagyobb idiótáit? Mert kezdem azt hinni, hogy talán valamiféle beépített mágnes van bennem. Wendy nagyon, de nagyon küzdhet az ellen, hogy röhögni kezdjen. Hangosan. - Azt hiszem, ez nekem nem megy - sóhajtok. - Magányos vagyok - nézek rá szomorkás tekintettel. - Hiányzik a szex. Nagyon. Istenem, mit meg nem adnék, ha végre valaki okozna nekem egy orgazmust - sóhajtok fel panaszosan. - De hiányzik, hogy valaki küzdjön értem, és ne akarjon elengedni. Valaki, akit őrületbe kergethetek. - Ismét az ajkamba harapok, jó erősen. - Azt hiszem rájöttem, hogy az exem miatt mindenkivel előítéletes voltam, és talán tudatalatt nem engedtem közelebb magamhoz őket. És megtörtént. Hale megvilágosodott. - Szóval - nyelek egy nagyot. - Lennél a szárnysegédem? - Felmutatom az ujjam. - És ne merd felhozni Kristof-ot! Tizenhat éves, lecsuknának! És ha én megyek, rángatlak magammal. Ilyen egy jó barátnő - vigyorodom el.
Re: hockey love in Madison Square Garden ~ Hale & Wendy
Kedd Jan. 31, 2023 8:25 am
Hale & Wendy & Peter
Rendesen látom a csillanást a szemében. Szóval tényleg randizunk. Féltem, hogy a görbe esténk után majd megbánja és visszavonja az egészet, de ennél boldogabb nehezen lehetnék. -Ohh? Szóval ennyire nyeregben érzed magad? Nem félek.. rettenetesen lenyűgöznél, ha feltörölnéd velem a padlót.-sok ilyen helyre jártam hát.. kb mióta az eszemet tudom. Az olyan kölykök, mint én nem a plázákban az okostelefonokon nőttek fel. Általában meg kellett várnom mire egy videójáték vagy egy konzol már réginek számít, mire megfizethetővé vált az áruk és csak akkor tudtam hozzájuk jutni. Ha pedig oda-vissza 4x végigjátsza a z ember a GTA-t akkor nem marad más, mint a klasszikus játékok élménye. Nem mellesleg az old school hangulat mindig közel állt a szívemhez és inkább szórakoztam a haverokkal egy játékteremben, mint hogy másfél két órát üljek velük szótlanul egy moziban, amit utána a netről bármikor megszerezhettem ingyen. -Én is.-viszonzom a mosolyát és egy pillanatra magamhoz ölelem. Wendy Singh-el lesz randim. Ha tehetném ezt felnyomtatnám egy pólóra, hogy hordhassam és beleírnám az önéletrajzomba. Körbenézek én is, de sehol sem látom megjelenni a nővéremet. Megvonom a vállam és válaszolnék, de jön is neki az SMS. -Menjek vagy téged akar?-lehet csajos kupaktanács készülődik, vagy mégis sikerült lebuknunk? Nem mondom, hogy nem megy fel a pulzusom, de igyekszem nem pánikba esni. Végülis most elég sok minden történik Hale-lel nem biztos, hogy észrevenne bármit is még akkor sem, ha az orra előtt történne. De jobb félni, mint megijedni nem igaz?
- Akkor már most érezd magad megtisztelve. - mosolygok rá. Jó estének ígérkezik a holnap, már ha a mait túléljük. Pittyen egy telefon, az enyém az, Hale. Kell neki segítség de az enyém, kifejezetten engem akar. Akkor fel kell kelnem ebből a kényelmetlen székből, de legyen van akiért bármit megteszek és az csakis ő. - Én kellek neki. - lerakom a pulcsimat a székemre, mert a cipekedésben csak útban lenne. Miután felállok Peter felé fordulok, mivel tudom, hogy Hale a büfében vár rám, így biztosan nem fog észrevenni, lehajolok és megcsókolom. - Csak biztosnak kellett lennem abban,hogy nem csak a tequila miatt voltál olyan jó. - kacsintok rá, majd elindulok a büfé felé. Hale már ott vár, az arckifejezése nagyon nem tetszik, tudtam,hogy lent volt az öltözőknél, bár ezt nem mondja én ismerem őt, nem bírta ki. Amikor a beszélnem kell veled rész jön, akkor én általában elfutok, ezek sosem voltak a kedvenc beszélgetéseim, vele sem, de meghallgatom. Hirtelen megfordul a fejemben, hogy mégis tudja, de akkor mivan. Bízom benne, hogy tényleg nem basszuk el Peterrel, és akkor úgyis meg fogja tudni. Már éppen nyitottam volna a szám, hogy elmagyarázzam neki, de szerencsére más fele terelte a témát, nem rám. A sztori akármilyen vicces is igyekszem nem elnevetni magam. A pasik terén teljesen mások vagyunk, valahogy neki sosem sikerült egy egyéjszakásba sem belecsöppennie, pedig azok csakis arra jók, hogy jól érezze magát az ember. -Ha akarod tartok neked gyorstalpalót egyéjszakásokból. - nevetem el magam végül, mert ennél jobb hozzászólás nem jutott eszembe. - Azonnal otthagytad remélem,mielőtt felfalt volna. - próbálok érthetően beszélni, de a nevetéstől elcsuklik a hangom. -Az exek idióták,pontosan azért exek,mert nem elég jók ahhoz, hogy megtartsuk. Keresünk neked egy jó kis hokist, amint vége ennek a meccsnek. Szárnysegéd nagyon szívesen, de nekem is részt kellene ebben vennem? Eddig úgy működött,mert együtt, sokkal könnyebb volt felszedni bárkit, így nagyjából ha elég határozott volt akkor együtt indultunk ilyeneknek neki. Hogy magyarázom meg neki, hogy én aki, igazából él hal a pasikért,most nem fogok vele pasizni. Már annyira nem nevetek, de próbálom fenntartani a látszatot,hogy nem rezeltem be ettől. -Basszus, szegény fiú milyen szomorú lesz, lenyúlják a csaját és még arra is van esély, hogy a kedvenc játékosát is, milyen szívtelen vagy. -ironizálok. Természetesen nem mondok nemet. -Szerezzünk neked valakit, nem venném a szívemre, ha megint ilyen szerencsétlenül járnál. - megölelem, majd a kaják felé, ez az menjünk és együnk meg mindent. - Visszamegyünk? Nemsokára kezdődik a másik felvonás, nézzük mit tud a kiszemelted. - Persze nem rángathatom vissza, de most szívesebben lennék ott, mert itt egyre több az ember a sorban és most annyira nem lelkesedek értük, a lelátón halkabbnek tűntek.
Re: hockey love in Madison Square Garden ~ Hale & Wendy
Kedd Jan. 31, 2023 1:54 pm
Wendy & Hale & Peter
Hockey love at Madison
Talán Wendynek van valakije. Egész végig az volt a benyomásom, miközben visszafelé tartottunk a helyünkre, hogy próbálja kihúzni magát az alól, hogy neki pasiznia kelljen. Nincs az az Isten, hogy ráerőltessek bármit is, ráadásul én tényleg csak azt akarom, hogy nekem segítsen, ha netán megint elakarnám baltázni. Annyiszor seggbe billentett már, én pedig annyira, de annyira hálás voltam érte... - Hé, én csak arra gondoltam, hogy segíthetnél nekem olyanokban, mint például ruha választás a randira és ilyesmik - kacsintok rá. - Igen, határozottan randizni akarok. - Elvigyorodok. - A legdrágább helyen, a legdrágább kaja. - Nem gondolom komolyan. Engem még soha, senki nem kényeztetett, de nem is vágytam luxusra. Egyenest rosszul vagyok tőle. Leülünk a helyünkre, és még akkor is hallom Wendy nevetését. Vetek egy pillantást Kristof-ra, aki kivételesen most nem engem stíről, hanem az öcsémet. Mi a fene? Úgy mereszti rá a szemeit, mintha éppen valamit próbálna megfejteni. Nem tudom, mit láthatott, de nem is érdekel. Inkább a meccset figyelem, és eldöntöm, hogy ha lesz rá alkalmam, akkor viszonzom Dylan vigyorát. Nem, nem Wintergreen-ért, aki azóta se hederített rám. Ő túl nagy játékos nekem, és kétlem, hogy vacsizni vinné a lányokat. Ő olyan tipusnak tűnik, aki csak úgy, ránéz egy nőre, ő meg hipphopp, le is dobja a bugyiját neki. Nem hinném, hogy passzolnának a vágyaink, és eléggé biztos vagyok abban, hogy ő csak törött szívet hagyna maga után. A játék hátralévő része igencsak izgalmas lesz, és a Rangers megveri a Bruins-t. Nagy party elé néznek, az biztos. Mielőtt az öcsémmel és Wendy-vel továbbállnék a Madison Gardenből, még elrohanok a mosdóba, ugyanis a két liter Coke Zero igazán megviselte a hólyagom. Kicsit felfrissítem magam, majd amikor kilépek a helyről, olyan erősen fejelek bele valami keménybe, hogy sikítva az orromhoz kapok. - Bassza meg! - kiáltok fel, pedig nagyon, de nagyon ritkán szoktam hangosan káromkodni. Otthon? Mint egy kamionos. Máshol? Addigra már nem marad bennem semmi. De most, pokoli fájdalom hasít az orromba, és egy pillanatra megriadok, hogy vérzik-e. Felpillantok, és meglátom, hogy nem egy falba mentem bele, hanem egy mellkasba. Egy nagyon, nagyon kemény mellkasba. Tekintetem találkozik Wintergreen-ével.
Hiába a megtett léptek, a játék elmúltával távozott felfokozott állapot, fejben ide-oda csapongok a jégen töltött idő, az öltözőben lezajlott telefonbeszélgetés, illetve Ben szavai között. Egyfelől átkozom magam, mert bár ennek még a kapusunk előtt sem adtam hangot, azon a pillanatnyi lefagyásomon valóban nincs mit szépíteni, s mindamellett, hogy még sosem fordult elő velem ilyesmi, pláne nem egy nő pillantása miatt, rendkívül amatőr momentum volt a részemről, mely egy rosszabb forgatókönyv érvényesülése esetén akár a támadásunk megtörését is maga után vonhatta volna. De arra a kérdésre, hogy valóban emiatt vagyok-e dühös vagy esetleg amiatt, hogy ez az egész annyira feltűnő volt, hogy már másnak is feltűnt, nem tudnék válaszolni. Őszintén legalábbis semmiképp sem. A bennem dúló vihart pedig nem csendesíti az, hogy elmémbe újra és újra visszatolakodik a hívás közben beállt némaság, mely mikrokozmoszként viszhangozta önnön szavaimat. Kivéve... az én hangom volt vagy egy olyan ügyvédé, aki egy ügy objektív körüljárásán, és a hivatalos hangnemén kívül mást már nem ismer? - Hékás... - belső csatározásomból az egészen jól kivehető káromkodás rángat ki, én pedig már készen állnék arra, hogy felvont szemöldökkel megkérdezzem az illetőt, ugyanezzel a szájjal csókolja-e meg a pasiját, amikor is torkomra fagynak a szavak a felismerés rideg ujjainak érintésétől. A tekintettől, mely egyszerre idegen, s mégis, ahányszor visszatértem hozzá gondolataim között, régen látott jóbarátként üdvözli a szívverésem. - Az én hibám volt, nem figyeltem! - nyilván az udvariasság is közrejátszik itt, de ez nem holmi illendőségből felajánlott kegyes hazugság, tekintve, hogy a hátam mögötti méterek megtétele alatt aligha vettem tudomást a környezetemről. - Hadd nézzem... - gyakorlatilag választ meg sem várva zárom be a köztünk lévő távolságot egy magabiztos lépéssel, hogy a következő pillanatban már gyengéden csússzanak ujjaim a kezére, szelíd erővel húzva el azt orrától. - Utána felpofozhatsz ezért, de láttam már pár sérülést, így mondhatjuk, hogy amolyan szakértő vagyok. - ajánlok fel neki egy apró, de barátságos mosoly kíséretében magyarázatot arra, miért is léptem be a személyes terébe mindenféle leőzetes engedélykérés nélkül. Plusz, a magyarázat nem üres kifogás, ugyanis hiába a védőfelszerelések, ebben a sportágban is, mint ahogy a legtöbben, számítani kell arra, hogy történnek incidensek, így aztán tapasztal az ember edukatív dolgokat. - Hajtsd picit hátra. - a szokásos stílusomnál puhább hangnemben kiadott instrukciót megspékelem azzal, hogy ujjamat lassan az álla alá csúsztatom. Öregem, nagyon remélem, hogy Ben nem most téved erre, mert egész este ezt fogom hallgatni!
Re: hockey love in Madison Square Garden ~ Hale & Wendy
Kedd Jan. 31, 2023 10:18 pm
Lionel & Hale
Hockey love at Madison
Szaporán lélegzem. Egyre szaporábban, hevesebben emelkedik a mellkasom, és nagy erőmbe telik az, hogy elrejtsem a bennem dúló érzéseimet. Nagyokat pislantok, ahogy hátradönti a fejemet, és az orromat vizslatja, a valószínűleg véres orromat. Igen, ez a megtestesült görög félisten, konkrétan az orromban kutakodik a szemével... Komolyan így kell megtörténnie az első találkozásunknak? Felnyűszítek, de nem a fájdalomtól, hanem attól, hogy egy ekkora idióta vagyok, aki képtelen a saját lába elé nézni. Annyira boldog vagyok, hogy Wendy nem látja, annak meg pláne, hogy Peter sem... Mit kapnék ezért. Aztán, kinyitom a szememet, és felnézek rá. Tekintetünk találkozik, én pedig érzem, ahogy a vér az arcomba szökik. Wintergreen halálosan dögös. Ha eddig azt hitted csak a pályán áraszt magából valamiféle túlvilági vonzerőt, akkor most már tudhatod, hogy az semmi ehhez képest. Amikor itt áll előtted, melegítőben, félig vízes hajjal. Ó igen, az általában rövid haja le van nőve, amit már a pályán is észrevettem. A sötét szálak csak úgy kikandikálnak a sisak alól. Amolyan, beletúrok, és hátracsapom féle haja van, amibe most én is nagyon, de nagyon szívesen beletúrnék. Igen, a pasas, maga a megtestesült szex. Megköszörülöm a torkomat. - Izé... nem szoktam káromkodni... - nyögöm ki nehézkesen. - Mármint szoktam, de csak otthon. Nem szoktam ilyen csúnyán beszélni, csak... nagyon fáj - nézek rá ártatlanul. Mégis mi a jó büdös francért szabadkozom egy idegennek? Figyelem, ahogy széles vigyorra húzza a száját. Ja, nagyon is élvezi a zavaromat. - Ööö... haver. Mit kutadosz a csaj orrában? Mindketten hang irányába fordulunk. Egész testemben megmerevedem, amikor meglátom az egyik játékostársát. Bakker... Úgy néz ránk, mintha valami törvényenkívüli dolgot művelnénk. Végül megjelenik Dylan. Az plafonra meredek, és intézek fentre pár szót. Köszönöm, te seggfej! Persze a tervemnek lőttek, miszerint neki adnék jelet, mert 1. transzba estem a csapattársától, 2. a csávó két csajjal karöltve lépdel végig a folyosón, mint egy király. Amikor mellénk ér, elégedetten vonogatja ránk a szemöldökét. Kétség sem fér ahhoz, hogy ezek hárman nagy barátok, és megragadnak minden alkalmat, hogy viccet üzzenek a másikból. A baj csak, hogy most én is a viccbe tartozom. Becsukom a szemem, hátha eltűnnek, de ahogy nagyot sóhajtok, megdermedem. Rossz ötlet. Wintergreen illata erőteljesen kúszik az orromba. Olyan, mint az eső utáni illat, és a fenyő. Jesszus, de belenyomnám az orromat a nyakába. Megrázom a fejem. - Vérzik? - kérdezem kissé pánikolva, amikor megérzem a hideget végigfolyni a szám felett. Jézusom...
Re: hockey love in Madison Square Garden ~ Hale & Wendy
Kedd Jan. 31, 2023 10:51 pm
Hale & Lio
Ahogy magyarázkodni kezd, akaratlanul is szélesebbre húzódik a mosolyom. Mentálisan feljegyezhetem magamnak a tényt, miszerint amellett, hogy a csaj elképesztően csinos, még végtelenül aranyos is tud lenni. - Nyugi, amennyire én tudom, nem tartunk a közelben perselyt, amibe káromkodásonként bele kellene dobni egy dollárt. - nem mondom, megfordul a fejemben, hogy húzzam egy kcisit az agyát egy olyan szöveggel, hogy vannak srácok, akik kimondottan szexinek találják a szókimondóbb nőket, de a helyzet kínosságára való tekintettel erről jelenleg lemondok, nehogy a végén még egy totális seggfejnek írjon le. Tudok az lenni, félreértés ne essék, de egyelőre úgy érzem, elég kellemetlenséget okoztam neki egy napra. - Ez egy forradalmi ismerkedési módszer, de sajnos a titok nyitját az avatatlanok nem érthetik. - ezeket a szavakat már az elhaladó Bennek intézem, aki szerencsére a szarkasztikus hanglejtésből kellőképpen veszi a lapot ahhoz, hogy előúbb egy jóízű nevetést hallasson, majd fejcsóválva, ám továbbra is vigyorogva távolodjon tőlünk. Eme mozdulatot én is megismétlem akkor, amikor Dylan ér a közelünkbe, hozva a szokásos stílusát. - Ne is figyelj rá! Sajnálatos módon képtelen öt percet kibírni anélkül, hogy felvágna valaki előtt. Ha engem kérdezel, azért van, mert így kompenzál. - mutatom fel a lánynak az egymáshoz közel tartott hüvelyk- és mutatóujjamat, hogy vizuálisan is rásegítsek arra, amire utalok. - Különben is, barátnője van. Vagyis, tegnap még együtt voltak, de aztán ki tudja. - vonom meg a vállaimat. Igazából fogalmam sincs, miért próbálom ennyire elterelni a figyelmét Dylanről. Elvégre, nincs okom rá. Ahogy közöm sincs ahhoz, hogy kit néz meg magának. - Semmi komoly! - egy zsepivel letörlöm a vékonyka, vörös csíkot az orra alól, majd megfogom a kezét, hogy odavezessem hozzá az ujjait. - Kicsit még tartsd ott, de rendben leszel, nincs törés. - állítom fel a diagnózist. Még komolyan ki is húzom magam hozzá, hogy meglegyen a megfelelő doktori attitűd. - Azért ma már ne akarj ketrecharcolni! - teszem még hozzá felfelé görbülő ajkakkal. - Én viszont jobban érezném magam, ha kárpótlásul meghívhatnálak valamire. - tekintetemet az övébe fúrom, mintha csak ezzel akarnám sarokba szorítani, hogy ne menekülhessen a kijelentésnek álcázott kérdés elől.
Re: hockey love in Madison Square Garden ~ Hale & Wendy
Kedd Jan. 31, 2023 11:12 pm
Lionel & Hale
Hockey love at Madison
Még mindig nehezen dolgozom fel az imént hallottakat és látottakat, de feltételezem, ők is így érezhetnek velem kapcsolatban. Amikor már csak ketten vagyunk, ott állok előtte az orromba gyömöszölt zsebkendővel, és még mindig hatalmas szemeket meresztek rá. Olyan lazán támaszkodik a falnak előttem, mintha még órákat itt akarna lenni velem. Egyik lábamról a másikra állok, és hajamat a fülem mögé tűröm. Őszintén, semmi kedvem ahhoz, hogy valaki szánalomnól hívjon meg bárhova is. - Esetleg egy ketrecharcra? - kérdezem teli mosollyal, amibe még a szemeim is belecsillannak. Anyukám szerint ezekkel bárkit megnyerek tudatalatt. Figyelem, ahogy felegyenesedik. - Figyelj - sóhajtok. - Kedves tőled, hogy segítettél, szóval megváltoztatom a rólad alkotott előítéleteimet, de... - pillantok fel rá, és kiveszem a zsepit az orromból. - Nem élnék a meghívással. - Nos, ezzel valószínűleg megleptem, így gyorsan magyarázkodásba kezdek. Megint... - Nem hiszem, hogy nekünk lenne közös témánk, így megspórolok egy cikks szánalom kavézást vagy akármit. - Megrázom a fejem. - Szóval... Igen, már az is fura, hogy beszélünk, így hát... Na nem mintha ne lennél dögös, csak nem passzolunk. Más vagyok, mint akikkel szerintem együtt lógnál... Persze nem mintha ez randi lenne, jesszus, nem hittem azt - jelentem ki határozottan, aztan képzeletben fejbe csapom magam. Mi a fraszt művelsz? Fogd már be! Most tényleg ki mondtam hangosan, hogy dögös? Lehunyom a szemem. - Jobb ha megyek - sóhajtok, és hátatfordítok, csak hát nem tudok elmenni, mert visszatart. Szószerint.
Kezdőlap
