He was a boy, she was a girl... a pop-punk eme klasszikusa közös középiskolában találta őket annak idején Orlandoban. Volt néhány közös órájuk, amiből feltétlenül szükséges tanulócsoportok lettek, Sam egészen véletlenül mindig csak kettesben ért rá korrepetálni Alice-t, szóval nem volt annyira meglepő, hogy aztán jöttek a randik meg a többi. Az sem volt meglepő, hogy nem tartott túl sokáig a dolog, mert tinédzserként még legfeljebb csak árnyéka vagy annak, aki majd később leszel, és azért valamennyire te is érzed.
Úgyhogy szakítottak. Aztán megint összejöttek. Aztán megint összevesztek. Aztán Sam elment egyetemre, Alice meg egy másikra, Sam elvégezte az egyetemet, Alice ott hagyta és váltott, Sam felvételt kapott a Cornellre, Alice meg negyedjére végre eltalálta, milyen vonal érdekli. Miután Sam elment New Yorkba, nem igazán beszéltek, és ha a bátyja nem vet véget az életének, akkor talán vissza sem megy hosszabb időre Floridába. A kivett félév alatt jöttek ismét össze Alice-szel, aki sokat segített az összetört szülőknek, egy évvel később házasok voltak, két év múlva pedig megszületett a lányuk, Maddie, akit  2013-ban még egy fiú ikerpár követett. A gondok már akkortájt felütötték a fejüket, de ha valamiben Sam kiváló volt, az a saját gondjainak ignorálása. Azok az ellentétek, amik fiatalon még izgalmasnak tűntek, amitől elhitték, hogy kiegészítik egymást, az idő múlásával inkább idegesítővé váltak. Ők változtak, de a kapcsolatuk nem; Sam a munkába menekült, Alice pedig valaki más karjaiba.
Finoman szólva sem volt kedves válásuk; volt trágárkodás, tányérdobálás, egymás hibáztatása; egyedül abban tudtak egyetérteni, hogy a gyerekek ebből nem tudhatnak semmit. A gyerekek kérdése viszont maga is vita tárgyává vált, és hosszadalmas gyermekelhelyezési pert folytattak. A bíróság végül Sam mellett döntött, akinek támogató családja van a városban, biztos, jól fizető állása és saját lakása, ráadásul nem jár a gyerekek relokalizációjával. Azt valahol mindketten nagyon jól tudták, hogy ez inkább out of spite volt, csak azért, mert megtehette, de sosem vallaná be, hogy sokkal nehezebb egyedülálló szülőnek lenni, mint gondolta, és nem ér fel hozzá kellően.
Alice mindeközben a teljes életét újrakezdte a folyó túloldalán – új lakás, új munkahely, új pár. De mindez könnyen tud változni, és rájöhet, hogy az új nem feltétlen jobb.

Igazából nem szeretném nagyon tovább ragozni a dolgot. Míg Sam a nyugodt, logikus, racionális pont kettejük között, addig Alice az álmodozó művészlélek, igazi extrovertált. Jól működtek együtt addig, amíg nem, és mindkettejük eléggé bosszúvágyó típus ahhoz, hogy ez soha ne süljön el jól. Ha választanom kéne, én a megcsalás ellenére Samet nevezném a "rosszabbik" félnek a kapcsolatban, és bár eredendően kérdéses volt számomra, érdemes-e meghirdetni Alice-t is, szerintem sok benne a potenciál. A neve változtatható, és konkrét PB sincs a fejemben, meg tudjuk beszélni, hogy működjön. A konkrét munkahelye is a megalkotóra van bízva, valami humánosabb vonalat képzeltem el, és nem keresi magát halálra. De ha van valami koncepció, amivel össze szeretné vonni valaki, én benne vagyok, egyeztessünk.