2016. december 18.

A napom szarul kezdődött, de mikor Wyatt felhívott, hogy az egyik haverjának ma van a szülinapja, és házibulit tart, máris értelmet nyert a napom. A varrógéptől rögtön felpattanok, és mikor lerakom a telefont, kinyitom a gardróbot, ami szerintem több, mint száz ruhát rejt. Ennek nagy része a sajátom. Én terveztem és én is varrtam meg őket. Imádom az összeset, de a legjobban azt, hogy nem jön szembe az utcán egyik sem, mert mind egyedi. Hamar elkészülök, mert mint mondta, nemsokára itt lesz értem.
- Cherry? Hova készülsz? – kiált az anyám oda a háttérből, mikor leviharzok a lépcsőn, de ügyet sem vetek rá. Elmúltam huszonegy, nincs okom magyarázatra.
- El. – ennyit mondok, és nem is ragozom tovább. Az a mázlim, hogy az apám nincs itthon, mert különben nem lenne egyszerű elhagynom a házat. Az elmúlt időben sokszor előfordult, hogy Wyatt segítségével szöktem meg, de amikor nincs itthon, anyát elég könnyű lekenyerezni. – Jövök majd. – nyomok egy puszit az arcára, és már ott sem vagyok. Bepattanok a kocsiba, amit Wyatt egyik haverja vezet, és egy csókkal üdvözlöm a hátsóülésen.
Mikor odaérünk, már jópáran vannak és a zene már egy utcával arrébb hallatszik. Ezt már szeretem. Beérve, hamar megtaláljuk a piás sarkot, ahol bele is vetjük magunkat az éjszakába, és mindannyian tudjuk, hogy a mai éjszakánál sem a józanságé lesz a főszerep. Az utóbbi néhány hetem csak a buliról, a szórakozásról szólt, és néha kifordultam önmagamból, de élveztem az új Cherry életét, és eszembe sem volt máshogy tenni, mint most. Nem is értem, eddig mi a szart játszottam a jókislány szerepét, amikor ez sokkal izgalmasabb...


Két órával később:
A zene üvölt, és szinte egymás hangját is alig lehet hallani. Wyatt eltűnt valahol a haverjaival, de nem igazán izgat, feltalálom magam. Majd megtaláljuk egymást később, úgysincsenek annyira sokan. Most épp a sörpong van terítéken, ahol az én körömnél, általában mindig beletalálnak a pohárba, ami meg kell hagyni, elég nagy szívás. Főleg úgy, hogy nem sör van beletöltve, hanem tequila. Ütősebb cucc egy cseppet, és a négy körből háromszor innom kellett. Kibaszás. Újra én jövök, de mikor meglátom, hogy az „ellenfelem” megint a vörös hajú lány, elhúzom a számat.
- Na jó, ez bunkóság, ha mindig ő dob velem szemben. Külön érzéke van ehhez a játékhoz. – nevetek fel, és az asztalra támaszkodva várom a dobását, és szememmel kicsit lemaradva, de követem a pingponglabda ívét. – Pf. – Ennyit bírok nyilatkozni, mielőtt lehúznám az újabb adag tequilát fintorogva. Közel sem vagyok már józan, és ennél csak illumináltabb állapotba fogok kerülni, ugyanis kedvem támad egy kis fűhöz. Az pont elég lesz a ma estére, nem kell semmi erősebb cucc. Tartalékolnom kell későbbre. Választhatnék, mert a kis ritikülöm zsebei igazi kincseket rejtenek, de az alkohol már éppen eléggé megingat, így elég lesz a zöld mámor is. Én dobok és nekem is sikerül beletalálnom a poharába, amire elégedetten vigyorgok. Nem ismerem a csajt, de a nevét hallottam az előbb. Karoline? A tömeg eloszlik, majd odaoldalgok hozzá, és megbököm oldalról.
- Gyere, szívjuk el a békepipát. – kacsintok rá célzó jelleggel, és a tömeget átvágva indulok meg az emelet irányába. Nem tudom, ki ő pontosan, és azt sem, hogy él-e hasonló tudatmódosító szerekkel, de a kinézete alapján nem egy jókislány, aki elutasítja a szórakozás ilyennemű irányzatát.

Credit