Disclaimer: a karakter Gabriel/Gabe néven emlegetjük, emlegettük, de a név időközben foglalva lett, ezért a keresztnév szabadon választható; a leírások ne tévesszenek meg senkit.

Mik vagyunk mi egymásnak? Mit keresek még mindig itt? Mit keresünk még mindig itt?
Csupa költői kérdés, amire talán sosem lelem majd meg a válaszokat. Fogalmam sincs, hogy én ismertelek teljesen félre és titkon mindig ilyen voltál, vagy egyszerűen csak megváltoztál út közben? Talán ezt sem tudom meg soha. Pedig jól indultunk. Meg a bátyáddal való kapcsolatom sem okozott kellemetlenségeket, mivel sosem volt hivatalos, leginkább pletykák szintjén futott a dolog, az igazságot pedig csak Jax és én tudtuk - és neked egyikünk sem mondta el.
Lehet, hogy végül mégis megtudtad, megérezted, megsejtetted, és ezért csaltál meg? Nem tudom. Ezt sem. Még csak két éve voltunk házasok, amikor megláttam az első jeleket, de sokáig ringattam magam az önáltatás adta kényelembe. Újabb egy év kellett ahhoz, hogy egyszer egyenesen rajtakapjalak, onnantól pedig már én sem tagadhattam tovább a valóságot magam előtt.
Megpróbáltuk helyrehozni. Nem sikerült.
Mostanra már senki nem tudná megmondani, miért vagyunk egyáltalán házasok. Valószínűleg a lányunk, Sophie az egyetlen összetartó erő kettőnk között, de ő is csak azért, mert minden külső jegyében rám hasonlít, így fogalmad sincs róla, hogy nem te vagy az apja. Nem tudom, hogy sejted-e a viszonyomat, de nem adod jelét; vagy csak nem érdekel a saját szeretőid mellett. Sosem kérdőjelezted meg magadban Sophie származását, ez biztos.
A lejtő viszont már nagyon meredeken lejt alattunk. A csendes szobatársság, a Sophie előtt megjátszott békés házasság köde egyre erősebben foszladozik, ugyanis inni kezdtél, ez - és az ebből adódó viselkedésed - pedig egyre kevésbé tolerálható. Elviselhetetlen vagy, durva, kötekedő és erőszakos, amit már nem fogok sokáig eltűrni, főleg nem Sophie közelében. Az egyetlen szerencséd így is az, hogy Jax még nem tud erről...

Nem kevésbé várom őt is. Teljesen diszfunkcionális házasságot képzelek el köztük, nem szeretnék ünnepélyes, sokadik esélyes újra egymásra találást, mert egyáltalán nem passzolna bele a képbe; inkább válás van kilátásban, de addig - és aközben - bőven lenne lehetőség némi lélekszaggató, egymást egyre távolabbra lökő játékokra.
Ezen és a fentieken kívül egyedül a névhez szeretnék ragaszkodni, bár a Gabriel csak az emlegetés kényelme miatt tartozik ide. A vezetéknév két fronton is kötött. Foglalkozás tekintetében én valamilyen edző(szerű) szakmát képzeltem el neki (megmaradhatott akár a középsuli kosárcsapatának edzője), de ebben bőven rugalmas vagyok és akadnak is más elképzelések. A pb sincs kőbe vésve, csak arra kérlek, hogy a származásotokat mindenképp vedd figyelembe a választáskor.
Nagyon várlak, dobj meg egy pm-mel, ha itt vagy!

A múlt
Mindig is más voltál, de ezt mindig jól takargattad a többiek elől; talán ez volt az a hasonlóság, ami egymás felé vonzott minket. Miután az életem hajtűkanyart vett, teljesen véletlenül csöppentél bele abba. Ugyanabban a középiskolában tanultunk, és te valamiért eldöntötted, hogy randizni akarsz velem. Nem tudtam, miért tetted, de végül megkaptad, amit akartál... valamennyire.
Sosem hagytam, hogy a barátnődnek hívj. Nem járkáltunk kézen fogva a suli folyosóin, nem mutattuk be egymást a barátainknak, de rendszeresen beszöktettél magatokhoz, hogy aztán a szobádban filmezzünk, beszélgessünk, majd nálad töltsem az éjszakát. Te voltál nekem az első igazi, a beszélgetéseink pedig mindig mélyebbek voltak annál, mint amit kölcsönösen kinéztünk volna a másikból. Sokat meséltél a családodról, a szüleidről, az anyád gyógyszerfüggőségéról, az ingatag házasságukról, a balhés öcsédről. Mindig is jóval több volt benned a suli nagymenő kosárcsapat-kapitányánál, és velem nem féltél megosztani ezt az oldalad.
Valószínűleg ezért is szerettem beléd. Amikor pedig kiderült, hogy az érzés kölcsönös, ezért is martalak el magam mellől. Kegyetlenül és hidegen, mert rettegtem, hogy egyszer majd megnyílok neked. Mert meg akartam nyílni, de túl sokat hazudtam neked olyan nevetséges dolgokról, mint a korom vagy a középső nevem.
A nem-annyira-szakításunk után egyetemre mentél. Két évig nem hallottál felőlem, mígnem egyszer csak megcsörrent a telefonod. Nem tudtad, hogy én vagyok, mert kitörölted a számomat, de miután nem szólaltam meg azonnal, szinte érezted. Nem mondtam neked sok mindent, csak tisztáztam a hazugságokat és bocsánatot kértem. Nem tudtam, mit mondhatnék. A rendőrség nyomozott a féltestvérem után és a(z ex-)legjobb barátnőm adott nekik egy tippet, hogy velem is beszelniük kellene, de én pánikrohamot kaptam. Ezután hívtalak fel; a zaklatottságom egyértelmű volt, te pedig azt hitted, valami szörnyűségre készülök. Órákat vezettél Lexingtonig, csak hogy megállíts, pedig már volt egy barátnőd az egyetemen.
Aznap este életemben először mondtam el, mi történt. Neked. Kimondani nem tudtam, a telefonodba írtam bele azt a bizonyos szót és mutattam meg neked, de a lényegen ez nem változtatott. Hittél nekem. Támogattál. Borzasztóan bántam, hogy nem volt ehhez merszem korábban. Nálad aludtunk, mint régen, és én megint tudtam aludni, mint régen. Másnap reggel elkísértél a rendőrségre és én vallomást tettem.
Azt soha nem vallottam be neked, hogy még mindig szerettelek. Még akkor sem, amikor felajánlottad, hogy kezdjük újra; amikor azt mondtad, a barátnőd miatt ne aggódjak, majd te megbeszéled vele.

A jelen
Talán a sors fintora volt, hogy miután hallgattam a saját érzéseimről és hagytam, hogy visszamenj a barátnődhöz, az öcséddel kerültünk közel egymáshoz, mert így mondhatni örökre egymás életében ragadtunk. Nem hiszem, hogy Gabrielt valaha szerettem annyira mélyen, mint téged, de azért szerettem a magam módján. Hozzámentem. Pont annyira voltam boldog, amennyire azt meg mertem engedni magamnak, de aztán Gabe megcsalt és minden megváltozott.
Mindig ott voltál és mindig ott vagy nekem. Egyedül te tudsz a viszonyomról Charles Nash-sel és egyedül te sejted, hogy Sophie-nak valójában ő az apja, nem pedig öcséd, de mélyen hallgatsz ezekről, még ha nem is értesz egyet a döntéseimmel és féltesz is engem. Nem Lexingtonban élsz, elköltöztél a munkád miatt, de egyetlen telefonhívásomba kerülne, hogy újra itt legyél. Talán nem helyes, hogy ezt tudom és ki is használom, de nem tudok tenni ellene; te vagy nekem a stabilitás, a biztos pont.
Sosem értünk egymáshoz helytelenül, de tudod... titkon sokszor feltettem magamnak a kérdést: miért nem te vagy az?
Miért nem lehettél te az?

Nagyon várom az úriembert! Nem szeretnék többet megszabni ennél, a leírtakhoz viszont ragaszkodom, mert Jax egy nagyon meghatározó szereplő Laura életében, mind a múltban, mind a jelenben. Az et-mben néhány sarkalatosabb pont jobban ki van fejtve, meg is jelenik benne Jax, ezért érdemes elolvasni, de minden más a kedves megalkotó fantáziájára van bízva. A pb is csak egy ötlet részemről, ameddig korban passzoló az alany, nyugodtan tárgyalhatunk róla. (Eszembe jutott még Nikolaj Coster-Waldau, Andreas Pietschmann, Michiel Huisman, Joel Kinnaman, Michael Fassbender, Toby Stephens, J.R. Ramirez, Justin Theroux... de igazából megbeszélés kérdése az egész, ezek mind ötletek.) A nevet szeretném, ha maradna, mert Jax néven emlegetem, a vezetéknév meg ugye az én nevem miatt is kötött.
A jövőt tekintve szeretném, ha a játéktéren bontakozna ki a kapcsolatuk. Nagyon sok fantáziát és lehetőséget látok bennük, de semmit nem szeretnék előre kikötni; lássuk, hogyan alakulnak együtt! Minden további kérdésre nagyon szívesen válaszolok pm-ben, ha érdekel az úriember.

A Reyes-testvérek története lehetne akár sikersztori is; egyik oldalról a magát jól szituálttá tevő apa, akitől kitartást tanultak, a másik félről a diplomata háttérből érkező anya, aki lehetőségeket adott. Ahogy minden "lehet", ez is szomorú.

Míg Jackson volt a kedvenc gyerek, az okos, a szorgalmas, a tisztelettudó, addig Gabriel volt, akire mindig mindenki figyelt. Mondhatnánk, hogy a család fekete báránya, bár sosem futott extremitásba a dolog; tinédzserként rendetlen volt ugyan, rossz társaságban lógott, ivott, dohányzott, lógott, de alapjában nem volt rosszindulatú kölyök  – épp csak elege volt abból, hogy képtelen kitörni a bátyja árnyékából. Bármit csinált, az a szüleiknek – főleg az apjuknak – sosem lehetett elég, és folyamatosan összehasonlítgatta őket.

Miért nem tudsz olyan lenni, mint a bátyád?
Vegyél példát róla!
Bezzeg Jackson...!

Korán elültették bennük ezt a rivalizálást, ami a mai napig ott van a felszín alatt – a viszonyukat "tipikusnak" írhatnánk le. Nem egymás legjobb barátai, és nagyon, nagyon sok vitájuk volt az évek alatt, sok sérelmet is dédelgetnek egymás irányába, amiken viszont túl tudnak lendülni az egymás iránt érzett szeretetből. Gabe egyértelműen a sértettebb fél kettejük között.

Ő a lobbanékony, a szívvel gondolkozó, aki ajtónyitás helyett előbb kifejeli azt. Az évek alatt persze megtanulta jobban kordában tartani az indulatait, de bizonyos dolgok könnyebben előhozzák, mint mondjuk az igaza tagadása vagy az értéke megkérdőjelezése. Nem szívesen hajt fejet mások előtt, ebbe pedig az apjuk akarata is beletartozik: ez az egyik legtöbb vitás helyzetet generáló téma köztük, mert Jackson előbb vonja meg a vállát a béke érdekében, és nem érti, az öccse miért nem képes ugyanerre, Gabe pedig nem érti, miért nem tud kiállni mellette néha, és hogy miért fair, hogy mindenki hozzá akarja hasonlítani.

Mindezek ellenére viszonylag jó kapcsolatot ápolnak, amit a távolság tépáz főleg – illetve Jackson bűntudata. Az évek során rengetegszer el akarta mondani neki az igazságot Lauráról és róla, de minél több idő telt el, annál nehezebbnek és feleslegesebbnek tűnt. Sophia apjának kiléte csak cseresznye volt a hab tetején.

Rettentően várom az öcsit, mert szerintem marha érdekes játékok meg dinamika tud kialakulni itt. Szóba jött az ötletelés során esetleg egy katonai múlt rögtön középiskola után – mondván, az majd rendbe teszi, csak négy év –, de nem muszáj megtartani. Nagyon szívesen ötletelek még tovább a családi háttérről is meg hogy mi minden történt köztük az évek során; az biztos, hogy Jackson sosem tudta teljesen lerázni magáról a "nagytesó" szerepet, ez az infantilizálás pedig a mai napig idegesíti Gabrielt, de a maguk módján törődnek egymással. Csak általában távolról teszik.

A jövőben majd mindenképp nagy robbanás lesz az is, ha kiderül Jax múltja Gabe feleségével, meg hát nyilván Sophia is, úgyhogy érdekes játékoknak néz elébe aki elviszi. PM-ben nagyon szívesen egyeztetek én is másodlagos vonalként.