Ez is olyan téma, amit a magamfajták nem feszegetnek. Vagyunk, amilyenek vagyunk és kész. Az emberek egy kicsit furcsák, ha a személyiségükről beszélnek. Vagy ha mások személyiségéről beszélnek. Betegségként kezelik például a disszociatív személyiségzavart, a skizofréniát, vagy a bipoláris zavart. Ugyanakkor egészséges jellemvonásként ragasztják rá valakire a kétszínűség bélyegét.
Félreértés ne essék, én sosem szenvedtem a fentebb említett betegségek egyikében sem. És az sem volt igaz rám, hogy kétszínű lettem volna. Sokkal több színem volt kettőnél. Mindenkinek megvan a maga zűrje, ami olyanná tette, amilyen. Én is ilyen vagyok, aztán pedig van aki elfogad és van akinek nem illek bele az életébe. Mindkettő általában kölcsönös. Nyugodtabbnak nézek ki, mint amilyen vagyok. Ha a megfelelő személyek vannak körülöttem, könnyedén uralkodok magamon, de az idegenekkel nem szokásom finomkodni. Azt hiszem, mindenkinek vannak jó és rossz napjai, ahogy nekem is. Ez miatt sokszor úgy érzem az elmém két felé bomlott és kettő személyiségem lenne, de ez nyilván nem így van, hiszen nem tapasztaltam jelentősebb változásokat magamon kivéve a tudatomat ami, hogy is mondjam eléggé ijesztő még számomra is. Be kell vallanom nehezen, birkózom meg a stresszel. Ezáltal depresszióra hajlamos vagyok, aki legszívesebben megszabadulna az élettől. Sokszor vannak tévképzeteim, miszerint a családom utál, ezért alig járok haza meglátogatni őket. Különben is szeretek egyedül lenni. Bár vannak barátaim, de nem igazán engedek magamhoz közel senkit. Bizalmatlan vagyok, nincs olyan személy a közelembe, akinek ténylegesen elmondanék mindent. Megválogatom a szavaimat. Jobb napokon, beszédesebb vagyok a megszokottnál, ami nagy szó, hiszen én a megfigyelők táborát gyarapítom szerény személyemmel. Néha még humorizálni is szoktam, ami néha kicsit száraz vagy éppen másnak nem vicces, de nekem igen viszont megjelenik rajtam egy ritka jelenség: az életkedv. Eléggé spontán szoktam lenni, nem szeretek egyenesen rühellek előre tervezni, hiszen sosem szoktak a dolgaim úgy alakulni, ahogy elterveztem őket. Segítőkész vagyok, ami alapjáraton nincs meg bennem. Ez is csak akkor jön elő, ha éppen jó formában vagyok. Amúgy eléggé érzéketlen és bunkó vagyok. Senki sem szokott érdekelni mégis kíváncsi természettel áldott meg a sors. Az utóbbit viszont jól tudom kezelni így csak is saját magamra koncentrálok és arra, hogy senkit ne akarjak megölni. Önbizalomban, makacsságban, merészségben nem szenvedek hiányt. Sőt mondhatni ezek a főbb jellemzőim. Állandóan a fejem után megyek, biztos vagyok a dolgaimban és akármennyire is veszélyes a dolog még is bele kezdek. Azt mondják, vágyom a halálra, olykor én is így látom, de szeretek bajba keveredni. Az unalmas minden napokat fel kell valahogy dobni. Nem mondanám magam őszintének. Az vagyok persze, de vannak olyan pillanatok, amikor a helyzet megkívánja a kegyes hazugságot és én azt sosem szoktam elutasítani. Szemrebbenés nélkül sikerülni szokott a másiknak beadni a nem létező dolgokat.
A rosszabb napok a leges legrosszabbak. Ha ilyenkor találkozunk, azt hiheted rólam, hogy élő halott vagyok. Szétszórt és zavart vagyok. Ez általában a kialvatlanságomból fakad, ami valljuk, be elég gyakran előfordul, hiszen a nap 24 órájában rettegek. Magamtól. Igaz magabiztos vagyok és merész, de nem vagyok józan akkor. Ezeken a napokon eléggé paranoid vagyok és kiszámíthatatlan, sőt mondok még jobbat, agresszív. Kinézetem nem éppen a legátlagosabb, bár a mai világba ki tudja mi a normális és mi nem. Szóval hol is kezdjem? Ja, igen megvan! Verem a 180-at, súlyban pedig a 70-et. Eléggé nyurga testalkatom van. Pár csepp izom van rajtam, de nem vittem túlzásba a kondizást. Az arcomra azt mondják, mintha „angyalt” látnának. Hajam rövid barna színű, Szemeim kékek, csepnyi zölddel. Legtöbbször pólót és farmert viselek valami kényelmes cipővel. Ha túl meleg van, csak akkor veszek fel a hosszúnál rövidebb nadrágot.

Függő lettem, de nem a drogoktól, hanem a harctól, hogy abban leljem örömömet, amiben jó voltam, amiben megtaláltam a vágyat arra, hogy felejtsek, hogy örömöt érezzek, mióta elvesztettem őket, mégha csak röpke pillanat az egész. Mit gondolsz, miért nincs állandó partnerem, miért taszítok el mindenkit magamtól?  
A percmutató lassan vánszorog előre. Három óra tizenegy kattan át és megállíthatatlanul, de ugyanazzal a lassú monotonitással halad tovább az újabb percek leforgása alatt.
Ha azt hiszed, tudod definiálni a pocsék szót, akkor még nem kellett végignézned, ahogy a szüleid veszekednek. Betéptem. Ezt onnan tudom ilyen jól, hogy a fejemet nehezebbnek érzem, mint a testem bármelyik részét, kapargatom a falat, s a körmöm már vérzik tőle. Igazából nem érzek fájdalmat, pedig tudom, hogy alap esetben felszisszennék, és abba hagynám, de így képtelenség leállnom, pedig a falat is összevérezem, látom ahogy a vér lassan szárad oda, s később, napok múlva olyan lesz, mintha legyeket csaptam volna agyon. Tulajdonképpen szórakoztat ez az egész: a fal lassan csúszik be a körmöm alá, de élesen, s csak nagyon apró darabokban jön le.

Halvány lila gőzöd sincs arról, ki vagyok, miért vagyok itt és mit szeretnék kezdeni magammal? Oké, utóbbiról még nekem sincs fogalmam.



Nem tudok mértéket tartani és tudom, mikor van szükségem a bódulásra, hogy elfelejtsem a gondjaimat.

- Seth Heats? Itt a kórház. Az édesapja itt van ná… - hallatszik egy kellemes, ám túlzottan mázas hang a telefonban, de nem ez a fontos. Apu!
- Azonnal ott vagyok! - szakítom félbe a nőt. Nem érdekel a körítés, hogy “Kérjük, fáradjon be!” és hasonlók. Csakis az érdekel, hogy aput rendbehozzák, akármi is a baja. Hisz… Ő az én mindenem, a mesterem, testőröm, de leginkább az én szerető apám. Édesanyámat nemrégen veszítettem el! Még csak az kellene, hogy őt is...
Harminc percbe sem telik, máris a kórház recepcióján verem a pultot ököllel. Csoda, hogy a nyálam nem csapódik a fröcsögés közben, mindenesetre sajnálom a recepcióst. Nem kellett volna így rárontanom, hisz semmiről nem tehet.
- Mi az, hogy nem mehetek be hozzá? Hisz az apám! - csak az én üvöltésem hallatszik a kórház aulájában, de nem akarok én senkinek sem rosszat, csak apámat akarom látni! Mi ebben olyan rossz?
- Vegye le rólam a kezét! - intézem szavaimat a megjelenő, és engem jelenleg kifelé ráncigáló biztonságiőrhöz. Milyen jogon választanak el egyáltalán az apámtól?
Az őr kint, a kórház parkjában leültet egy padra, és ő is leül. Mikor elenged, azonnal indulnék is vissza a kórház épületébe, de annyival, hogy kitárja a karját a melák, már vissza is zuhanok a padra… Ez nem lehet igaz! Most komolyan itt tart, amíg le nem nyugszom?

Egyéb:
- Az apja kórházi ápolásra szorul, így rokonoknál kell meghúznia magát. Legközelebbi rokonai New Yorkban vannak. Költöznie kell.
- Heti kétszer járt terápiára, apja választott terapeutát számára. Most majd a rokona fog.
- A rendőr aki háromnaponta megfigyelte Oklahomában, elhalálozott.
- Imádja munkáját, akkor ott mindig tiszta, hat hónapja vizsgázott. Tűzoltó.
- Nincs jogositványa
- Drog és opiát-használó

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Hűha, nem egyszerű bármit is írni most. Elég összetett karaktert hoztál közénk, akinek a mindennapjairól nem tudtunk meg egyelőre sokat, de a személyiségéről annál inkább. Nagyon sokrétű, sok ponton ellentmondásos figura vagy, aki érdekes foltja lehet ennek a nagyváros hétköznapjainak.
A jellemzésed egyensúlyba került azzal, hogy nem csak a jó vagy jobb tulajdonságaiddal ismerkedhettünk meg, hanem a rosszabbakkal is. Hogy is mondjam... Nem vagy egyszerű eset. Ha téged valaki szeretne kiismerni, vakargathatja a fejét egy jó darabig, mire TÉNYLEG sikerül rajtad kiigazodnia. Nem egy életvidám, rózsaszín felhőben úszkáló cukorborsó vagy, inkább a rejtélyes, fekete ruhás fickó.
A hivatásod ismeretének fényében a depresszióra való hajlamod és az illegális dolgaid egy kicsit aggasztó. Akinek ilyen munkája van, azoktól általában megkövetelt a lelki és mentális kiegyensúlyozottság, hogy valóban mindig a maximumot hozzák ki magukból. Megnyugtató, hogy jársz terápiára, remélhetőleg, ez megadja azt a segítséget, amire szükséged van.
Nagyon sajnálom, ami apukáddal történt, a kórházi kirohanásod viszont teljesen érthető. Miután elvesztetted édesanyádat, ő maradt neked. Ha egy szerettünkről van szó, hajlamosak vagyunk elveszíteni a fejünket olyan helyzetekben is, amikor nem kéne.
Remélem, a költözés és a környezetváltozás jó hatással lesz rád, előhozza belőled a ritkán látott életvidám oldaladat. Ez a város hajlamos jó hatással lenni az emebrekre, remélhetőleg ez nálad rád is igaz lesz.

Színt és rangot hamarosan admintól kapsz, de addig is szabad előtted a pálya minden téren.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!