A teremben csend honolt, ott álltam reszketeg lábakkal és figyeltem, ahogy megjelent egy nő és férfi. Úgy pásztázta a jelenlévőket, mintha a főnyereményt keresnék. Egy fiú állt meg csendben, a sarokban, én pedig inkább a figyelmemet a cipőmre pontosítottam. Nem akarom látni, hogy valakit elvisznek. Aztán feltűnt, hogy a cipőm előtt hirtelen hat másik is megjelent. Felpillantva remegő szájjal néztem a mosolyogó nőt, aki leguggolt mellém és a nevemről érdeklődött. Én pedig halkan ejtettem ki, hogy Karen. A nő megölelt és a férjének intézte a továbbiakat. Majd az egyik segítő elkezdte összepakolni a holmimat. Engem visznek el! Felcsillanó szemekkel követtem, hogy segítsek neki a pakolásba. Megöleltem az akkori barátnőmet és a macimat a hónom alá csapva indultam a nagyvilágba. Egy boldog családhoz.
Sok vitánk volt a fiúval, ő leginkább, csak azért mert tetszettem neki és nem akarta, hogy a testvére legyek. De hamar megfordult az életünk. Együtt nőttünk fel, én pedig nőisedni kezdtem. Már ciki volt megjelenni pizsiben. Aztán eljött az első bál. Az egyik focista vitt el, de nem számítottam rá, hogy végül a testvéremmel fogok haza térni. A ház üres volt, szüleink elmentek. Más volt, mintha nem is haza értünk volna. Tizenhat voltam és rá kellet jönnöm, hogy nem csak a testvéremként gondolok rá. ajkai úgy faltak, mintha az első pillantáskor tudtuk volna, hogy mi együtt vagyunk. Senki nem állhat közénk. Nekem Ő volt az első. Aztán a hetek szaladtak, a család beletörődött, hogy immáron a fiúk barátnője vagyok és nem testvérek vagyunk. Minden szép volt, egészen addig, míg nem derült ki, hogy állapotos lettem azon az éjszakán. Beteljesült a jövőnk. Igaz túl korán, de kitartottam mellette. Támogattam, hogy elérje az álmait és a legjobb doktor legyen. Mikor stabil lábakra kerültünk, nekem is lett munkám és ő is elkezdett dolgozni már saját házban éltünk. Aztán a nagy hévben, kiderült, hogy ismételten állapotos vagyok. Nagy örömöt már csak az tetőzte, hogy a pocakban kettő baba van. Az ikrek rohamtempóban nőttek, én pedig az egyetem utolsó évét halasztottam el. Nem hagytam, hogy feladja az álmait, azért mert ott a három gyerek. A támogatásomat élvezte és azt, hogy nagy családosokká váltunk.
Minden a lehető legnagyobb rendben ment a továbbiakban. Megnyitottam végre az álmomat, három gyerek mellet, akik a lehető legnagyobb figyelmet és legjobb neveltetést kapták, miközben az apjuk és én is az álmainkat kergettük. Révbe értünk. Ő lett a legjobb kardiológus én pedig megnyitottam az árvaházat. Mindig is arra vágytam, hogy a magam fajta árva gyerekek a legjobb helyen nőjenek fel. Élvezték a támogatásomat. A fiúk iskolába kezdtek járni, engem lekötött az, hogy minden papír munka rendben legyen. Közelgett az ellenőrzés, amit minden évben sikeresen teljesítek. Az ikrek az oviban, a legnagyobb büszkeségem pedig az iskolában volt.
Közben pedig beiktattam egy orvosi szűrő vizsgálatot, ami évente megjelentem. Mindenre számítottam, de arra nem, hogy közlik a harmadik terhességemet. Meglepetésembe elejtettem mindent. Négy gyerek. Kicsit megrémültem a számtól, de rákellet jönnöm, hogy mindig nagycsaládot akartam és volt valami hiány érzetem. Viszont az űr betöltődött, épp nyolc éve. Mikor Liza világra jött. Most már mindenünk meg van, gyerekek, jó állás és a legjobb férjem. Aki mindig támogatott és most is ugyan olyan szerelemben élünk, mint mikor először egymásba habarodtunk.