Nem ez az első alkalom, amikor interjúra megyek, mégis idegesebb voltam, mint a kávézónál. Pontosan emlékszem, hogy annak idején Lana segített kiválasztani a tökéletes öltözéket, ami annyit jelentett, hogy egy illedelmes hosszúságú shortban és felsőben mentem el. Nem gondoltuk túl, mivel alapvetően a vendéglátásba olyan embereket keresnek, akik nem félnek bemocskolni a kezüket, ha arról van szó. A második alkalommal olyan szempontból könnyebb dolgom volt, hogy már egyáltalán nem paráztam rá, és egyes praktikákat is be tudtam vetni. Most is igyekeztem mindezeket összehozni, éppen ezért nem vittem túlzásba a mai alkalommal a sminket, és a vöröshajú lányoknak tökéletesen megfelelő technikákat alkalmaztam, amik alapvetően nem csak a hajam színét, hanem a szeplőimet és a kék szemeimet is kiemelték. Talán apróságnak tűnnek az ilyenek, de az utolsó pillanatban döntöttem úgy, hogy egyszerűbb magabiztosnak mutatkozni, összefogni a hajam, hogy rendesen lássák az arcom, és folyamatosan azt mantráztam magamban, hogy sok plusz pont van, amiért engem választhatnak. Egyrészt a jogosítványom miatt könnyedén tudtam szállítani, másrészt elmondhattam magamról azt is, hogy edzett, erős lány vagyok az alkatom ellenére is. Összességében a szétszórtságom miatt aggódtam a leginkább, de azzal meg már nem nagyon tudtam mit kezdeni… Azon kívül, hogy most eltitkoltam és megígértem magamnak, hogy itt tökéletes munkát fogok végezni.
Jellemző volt rám az apró sikongatás a kávézóban, de mentségemre szóljon, hogy komolyabban még sosem törtem össze semmit. Pont emiatt is, talán arra van szükségem, hogy valamit már tényleg jól akarjak csinálni, hiszen most az életemről van szó, ugye?
Összességében nem volt nehéz azonnal rámosolyogni az érkező nőre, mert mi vörösek nem vagyunk olyan sokan, hogy a leendő mentorom – vagy főnököm – is esélyesen az legyen. Mégis, emiatt már éreztem egy kis összetartást közöttünk, ami miatt azonnal felálltam, amikor megérkezett. Ezen a ponton már nem is bántam túlzottan a cipő választást. Való igaz, hogy az enyém is elég platform volt, de még így is kisebb volt a talpa az övének a sarkánál, ezzel ellenben én magasabb voltam a nőnél. Nem kockáztattam volna meg azt, hogy az első alkalommal rögtön teljesen hátra kelljen hajtania a fejét csak azért, hogy rám tudjon nézni, szóval valójában elkönyveltem ezt rögtön egy jó pontnak.
- Jaden – elég kényelmesen éreztem magam attól, hogy már az első pillanatban tegezett a fiatal nő, akit talán logikus lett volna nekem is egy egyszerű sziával megszólítani, mégis igyekeztem megadni a tiszteletet. Nyilvánvalóan magázva is el lehet valakit küldeni a francba, de én ma tényleg nagyon jól akartam szerepelni, véletlenül se engedhettem meg magamnak egyetlen apró hibát se.
- Ha nincs más az irodában, akit így hívnak, nyugodtan szólíthatsz Jade-nek is – akármennyire igyekeztem, rögtön társalkodó hangnemre váltottam, mert túl kedves volt velem a nő, ráadásul nagyjából annyi idős volt, mint Lana. Ezen pedig egyáltalán nem segített az a tény, hogy a haja miatt hasonlított rám, és ténylegesen lehetne a nővérem – Persze, nagyon örülök neki, ha tegeződünk, az mindenképp könnyebb lesz. Valójában szerintem nem vagy sokkal idősebb, mint a testvérem, szóval teljesen rendben vagyok ezzel.
Igyekeztem minden információt az eszembe vésni, amit elmond nekem, de nem volt feltétlenül könnyű dolgom. Az egy dolog, hogy ő mit enged meg nekem, de ezt nem kezelhetem egyetemes igazságként mindenkivel kapcsolatban. Összességében utáltam, amikor be kellett illeszkednem valahova, hiszen az első két hét mindig azzal telt, hogy elkezdek általánosságokról beszélni, mindent ezerszer elmondok. Viszont reménykedtem benne, hogy a mostani alkalommal szimpatikusnak találnak majd, és jó ideig nem kell hasonló dologgal foglalkoznom a jövőben.
- Kávéval, igen – ami, mint egy varázsütésre el is készült, szóval csak udvariasan megköszöntem a titkárnőnek, aki időközbe egy tálcával együtt hozta ide, aztán csillogó szemekkel mosolyogtam rá. Nem töltötte tele a csészét, így, ha megbillent a kezemben a tálca, akkor is maximum oda folyt ki az ital, nem pedig a felsőmre. Alapvetően már fogyasztottam egyet indulás előtt, szóval nem feltétlenül volt rá szükségem, de ettől függetlenül nyilván egy ilyen ajánlatra egyrészt nem mondunk nemet, másrészt legalább, ha valamit át kell majd gondolnom, akkor csak kortyolok egyet és azzal nyerhetek időt. Egy kávé pedig nem víz, hogy utána rögtön rohanni akarjak a mosdóba.
Csak egy bólintással nyugtáztam, hogy hova indulunk és követtem Emmát, aki a tárgyalóba indult el. Nem ismertem túl jól az irodát, de gondolom itt fogadják a házasodni váró ügyfeleket is. Ha nem lenne használva a szoba, az csak nettó tisztítószer pazarlás lenne, mert attól még takarítani illik egy helyiségben, hogy évente kétszer dugjuk be az orrunkat. Igyekeztem azért nem túlságosan ráfeszülni erre az egészre, mert nem megenni készülnek.
- Rendben – nem akartam következtetéseket levonni abból, amit most nekem mondott, szimplán csak nyugtáztam a tényt, aztán folytattam – Gyors! Én is meglepődtem, hogy mennyire közel lakok az irodához. Autóval nagyon hamar idetaláltam.
Ezután egyszerűen elhallgattam és kortyoltam egyet a kávéból, ami miatt valamennyit ott hagytam a rúzsomból a bögre szélén.
- Egyébként nagyon cuki a ruhád. Jól áll – egyáltalán nem az volt a célom, hogy ezzel most tövig nyaljak nála, tényleg így gondoltam. Egy olyan nőnek, akinek vörös a haja, általában a bőre is rózsásabb árnyalatú, amihez sokkal nehezebb öltözködni és sminkelni is, mint egy barna hajú és szemű lánynak. Emiatt a dicséret tőlem szívből jött, mivel valószínűleg jól át tudtam érezni azt a szenvedést, amivel néha meg kellett küzdenünk a mindennapokban, ha ruhákat választottunk.

A magam részéről túl sok tapasztalattal nem rendelkeztem, ami az állásinterjúkat illeti, mivel eddig összesen kettőn vettem részt, és mind a kettőre igyekeztem egy jobb formámat mutatni, de sosem kerültem olyan helyzetbe, hogy egy ilyen igazi, kosztümös, kiöltözős interjút bonyolítsak le. Reggel hétkor, mindössze egy törölközőbe burkolózva, vizes hajjal álltam a szekrényem előtt, de nagyon tanácstalan voltam. Tizenegyre voltam hivatalos a helyre, ahol a gyakorlatomat szeretném elvégezni, viszont ez alapvetően egy olyan munka volt, ami némi dresszkódot megkövetelt volna. Tudtam, hogy sokat számít az, hogy mit készülök felvenni, ugyanakkor az is fontos volt, hogy jól érezzem magam abban, amit viselni fogok az elbeszélgetés során. Mivel egyelőre csak a legkönnyebb feladatokat látnám el, inkább döntöttem a hétköznapi, de csinos darabok mellett, és mindenképp olyan cipőt választottam az összeállításom mellé, amiben nem lesz problémám a vezetéssel sem.
Mivel még csak tizennyolc éves vagyok, mindenképp elmondhatom magamról azt, hogy egyáltalán nem rendelkeztem túl komoly ruhadarabokkal. Illetve hiába mentem át Lana szobájába, mert leginkább már csak olyan ruhákat találtam nála, amiket akkor szokott viselni, ha esetleg itthon aludna néha. Mindenesetre jobb híján sikerült összehoznom egy viszonylag udvarias összeállítást, az pedig valamennyivel elegánsabbá tette az összhatást, hogy az arcomból hátra fogtam pár tincset. Igyekeztem emellett egy visszafogott tusvonalat húzni magamnak, és az ajkaimra egy klasszikus, vörös rúzst választottam, amit eldolgoztam az ujjaimmal, hogy ne legyen annyira feltűnő, de mégis valamivel érettebbnek tűnjek.
Nem tudtam pontosan, hogy kivel fogok találkozni, de miután belebújtam az egyik cipőmbe – semmiképp se szerettem volna most magassarkút felvenni, mert kifejezetten pofátlanságnak érezném azt, ha sokkal magasabb lennék a leendő főnökeimnél – de azt tudtam, hogy az irodát egy nő és egy férfi irányítja. Lényegében eddig egy felkészítő órán vettünk részt, ahol mutattak nekünk pár irodát, és választani kellett egy gyakorlati helyet, illetve elmondták azt, hogy pontosan mire kellene számítanom a képzés során. Én pedig meglepő lelkesedéssel jegyezteltem a pasztellsárga füzetembe, amit pont úgy próbáltam meg tervezni a korábbiak során, mint a bullet journalemet is; tehát maga a füzet rendelkezett már havit, heti beosztással, illetve külön oldalakkal a jegyzeteléshez. Talán azért lehettem ennyire lelkes, mert végre egy olyan dologgal fogok foglalkozni, ami valóban érdekel engem, ugyanakkor pontosan tudom, hogy rengeteg területen egyszerűen muszáj lesz fejlődnöm. Lényegében ezért is választottam olyan összeállítást a mai, nagyon fontos napra, amilyet: olyan akartam lenni, mint mindig. Vannak dolgok, amit az öltözködés terén is el tudok majd sajátítani a későbbiek során, és elmehetek vásárolni a barátnőimmel irodai szetteket. Viszont eljátszani egy olyan szerepet, ami nekem egyelőre nem kényelmes, talán egyenlő lenne azzal, hogy elbukom a felvételt, ami jelenleg nekem sokat jelentene.
Ettől függetlenül, nagyon is igyekeztem a jó benyomás megteremtésére, szóval nem csak lemosni vittem el a kocsimat, hanem políroztattam is, ez pedig épp elég időbe telt ahhoz, hogy megcsináltassam a körmeimet, és a hajamból is vágassak egy kicsit. Emiatt egy kicsit még magabiztosabbnak éreztem magam, viszont mivel egész közel volt az otthonunkhoz az iroda, nem feltétlenül volt időm arra, hogy lelkileg rendesen felkészítsem magam arra, ami következett. Pont ezért, egy kicsit izgultam, amikor kiszálltam az autóból, ugyanakkor hálát adtam az égnek, amiért meg sem próbáltam elegánsabb cipőt választani a kényelmes helyett.
Váltottam pár szót a titkárnővel, aki biztosított róla, hogy mindössze pár percet fogok várakozni, aztán máris időt tudnak majd szakítani rám az iroda tulajdonosai, viszont ennek ellenére is megkínált egy kávéval, amit felelőtlenül el is fogadtam. Innentől kezdve folyamatosan mantráztam magamban azt, hogy minden okés lesz, nem fogom magamra borítani az amúgy is forró italt. Mi a fenéért vettem fel egyáltalán fehéret?
Akkor nyugodtam csak meg némileg, amikor a kezemben tartott mobilom képernyője felvillant és megláttam a támogató üzenetet. Ennek hatására elmosolyodtam, de nem nagyon volt lehetőségem tovább agyalni a dolgon, mert amikor újra felpillantottam, már egy csinos nőt láttam közeledni. Mivel nem szerettem volna udvariatlan lenni, rögtön felálltam, és igyekeztem kedvesen mosolyogni rá. Maximum hülyét csinálok magamból, ha nem hozzám jön.