Baby, can’t you see. I’m calling. A guy like you. Should wear a warning. It’s dangerous. I’m fallin’.  With a taste of your lips. I’m on a ride. You're toxic I'm slipping under. With a taste of a poison paradise. I’m addicted to you. Don’t you know that you’re toxic. And I love what you do.

richard and jennifer

Kopp-kopp. Ezt hallom folyamatosan, miközben valami furcsa díszletben mozgok. Kicsit olyan, mintha az a lakás, amelyben a lányokkal lakunk, összemosódna a szüleim házával. Kopp-kopp. Ismét a hang, én pedig kiabálnék, hogy „megyek már!” de egyetlen hang sem jön ki a számon. Kopp-kopp. Elindulok arra az irányba, ahol sejteni vélem a bejáratiajtót. Közelebb érve rájövök, hogy ez nem szimpla kopogás, hanem egyenesen dübögő hangok! Megtalálom az ajtót, de persze nem nyílik. Ismét megakarok szólalni, de képtelen vagyok rá. De azt tisztán érzem, milyen száraz a torkom, és a szám. És pontosan ez az a pillanat, amikor az álom, melyben furcsa hangokat forrására próbálok rájönni, lassan oszlani kezd, egyre nagyobb teret adva a valóságnak. Az oldalamra fordulok az ágyban, és automatikus mozdulattal nyújtom ki a kezem, és vonom magamhoz az első kezem ügyébe kerülő párnát. Belefúrom az arcom, és egy olyan jellegzetes illat csap meg, amit a saját ágyamban hosszóévek óta nem tapasztaltam. Ez egy férfihez tartozó illat, nem is lehet más. A felismerés hatására pedig felpattannak a szemeim, és azzal a lendülettel ülök fel az ágyban. Ezutóbbi rossz ötletnek minősül. Az is, hogy felültem, de a hirtelenség méginkább. Fájdalmas nyöszörgéssel lapogatom meg a lüktető fejem. Óvatosan nézek körbe, és ama kétségbeejtő felismerése jutok, hogy fogalmam sincs, hol vagyok. Kinek a hálószobájában, és kinek az ágyában? Felrántom a takarót, és konstatálom, hogy egy extranagy mérettel rendelkező férfi pólóban aludtam a saját ruháim pedig fogalmam sincs, hol lehetnek. Lassan az ágy szélére kúszok, és az iménti tapasztalatokból kiindulva óvatosan állok csak fel. Látok egy nyitott ajtót, ami a hálószobához tartozó fürdőszobához vezet. Lassan odalépkedek, és miután nincs bent senki, így bemegyek és elvégzem sürgető folyóügyeim. Miközben ott ücsörgök, a fejem a kezeimbe temetem. Nyilván a sajgó fejfájásom ellenére is kisakkozom, hol vagyok. Nagy valószínűséggel annak a férfinek a lakásán, akivel előzőeste azt terveztem, hogy leiszom magam, miután a férjem magánéletéről kitálalt a sajtó, és megtudtam, hogy van egy gyereke, egy másik nőtől. Igen.

Előző este.
- Üdv. - pattantam be a férfi autójába, és miután kikötötte, hogy nem vehetek fel tűsarkút, és volt tíz percem átöltözni, a hangulatomhoz leginkább illő fekete ruhadarabokat vettem fel, fekete, lapos cipővel. – Lehetek őszinte magával? Igazából ha nemet mond, akkor is az leszek. -
Csatolom be magam az övvel, és azzal a lendülettel fordulok felé.
- Gyanítom már értesült róla, miért akartam kinyírni a férjem. Egyébként nem tettem meg, csak lekevertem neki egy hatalmasat, és nyilvánosan leüvöltöttem a fejéről a haját, de még él. Szóval ez az egész nagyon kiborít, és most nem akarok mást, csak nem erre az egész cirkuszra gondolni. És igen, senkivel sem akartam találkozni, mert a legtöbb barátnőm felszínes és képmutató, és a jelenlegi helyzetben a hátam közepére sem kívánom őket. Szóval kapóra jött a meghívása, és szeretném, ha holnap nem vetné a szememre azt, milyen szánalmasan magányos életem is van valójában, jó? Vagy csak nagyon finoman, hogy ne fájjon annyira. -
Nem igazán finomkodom ami azt illeti, bár eddig sem fukarkodtam az őszinte megnyilvánulásaimmal, de most láthatóan a totális kiborulás szélén állok, és semmi kedvem nincs finomkodni.
- És szerintem ez az a pont, ahol elhagyhatjuk a formalitást, és a továbbiakban tegeződjünk. Mit szólsz? -


Megmosom a kezeim, utána hideg vízzel az arcom is, és a kikészített tiszta törülközőkupacból elveszek egyet, majd megtörlöm az arcom. A tükörbe nézve látom, mennyire szörnyen festek. Pontosan úgy, mint egy másnapos, leharcolt negyvenes nő. Kiábrándító. De legalább a maradék sminket is letakarítottam az arcomról. Veszek egy mély levegőt, és töltök egy pohár vizet a pulton lévő fogmosópohárba, majd iszok pár kortyot, hogy legalább a sivatagot megszüntessem a számban. Mindeközben kiszúrok egy palack szájvizet. Határozottan jó döntés az éjszaka után ezzel öblögetni egyet. Oké, ezzel is készen vagyok. Elindulok hát, hogy felfedezzem a lakás többi részét. Baromira nem állok erre készen, de muszáj. Kinyitom az ajtót, majd lassú léptekkel osonok. Hogy mi a terv? Talán az, hogy észrevétlenül összeszedem a cuccaim, és lelépek, mielőtt bárkinek feltűnne. A tervem azonban azon a ponton bukik el, mikor beleszaladok a kanapén fekvő férfiba, aki éppen valami magazint olvasgat.
- Jó reggelt… vagy napot. Hány óra van egyáltalán? -zavarodok össze egy pillanatra, és megpróbálok a falon, vagy valamelyik polcon találni egy vekkert, ami segít kiigazodni. – Öhm, nem tudod hol annak a cuccaim? Csak mert.. szóval hívok egy taxit, és itt sem vagyok. -
Ez nekem baromi kínos, és ez szemmel látható rajtam. Öreg vagyok már ahhoz, hogy félidegen férfiak lakásán ébredjek másnaposan.
- Nyugtass meg kérlek, hogy nem történt köztönk semmi… olyan. - bököm ki, mert képtelen vagyok magamban tartani a kérdést. - Jelenleg kevés dologra emlékszem, ami már önmagában is elég gáz, és ha már egyszer lefekszem valakivel, arra igenis szeretnék emlékezni. -
Egészítem ki, közben pedig elkezdek körbejárni a helyiségben, és sikerül megtalálnom az egyik széken a ruháim. Így kapva az alkalmon, bele is bújok a fekete farmernadrágomba. Az asztalon pedig ott pihen a táskám, a táskámban pedig a telefonom. Tökéletes.

<3 | ⚶